2. fejezet

K�s� este volt m�r, mikor a di�kok fel�lltak az asztalokt�l, �s a h�l�termek fel� vett�k az ir�nyt. �m Ron sz�m�ra m�g nem j�tt el a lefekv�s ideje, pedig szinte mindenn�l jobban v�gyott arra, hogy aludhasson. Term�szetesen csak azut�n, hogy v�gre olyan kellemes �lete legyen, mint Harrynek. Ugyanolyan izgalmas, �s ugyanolyan gyakran ker�lj�n �letvesz�lybe, �t is �ld�zze egy rettegett s�t�t m�gus, aki minden�ron a hal�l�t akarja, mert ez egy olyan j� sors lehetett, de t�nyleg… gondolta ism�t Ron.

A v�r�s haj� fi� cs�ggedten elk�sz�nt bar�tait�l, majd a pince fel� vette az ir�nyt. M�g a vonaton Piton k�z�lte vele, hogy a beoszt�si cerem�nia ut�n, jelenjen meg a szob�j�ban. Mikor a tanterem ajtaj�hoz �rt, bekopogott. El�sz�r senki nem nyitott ajt�t, ez�rt, �gy ism�t kopogott. Annyira elmerengett azon, hogy milyen szem�t bar�tai, �s igazs�gtalan �lete van, hogy nem is figyelte, hogy m�r meg�ll�s n�lk�l vagdalja az ajt�t, hogy levezesse a d�h�t.

- Weasley kisasszony! Mit m�vel? – kiab�lta valaki d�h�sen a h�ta m�g�l. A fi� abbahagyta a d�r�mb�l�st, mik�zben lassan megfordult, gyomra g�rcsbe r�ndult… Piton �llt el�tte, szem�ben irdatlan d�h tombolt.
- Bet�ri az ajt�t, maga szerencs�tlen! – �v�lt�tte. Ron legsz�vesebben r�t�madt volna Pitonra, �s darabokra szaggatta volna. Harryt bezzeg sose b�ntotta, lesz�m�tva azt, amikor j� n�h�nyszor, mindenki szeme l�tt�ra, megal�zta. De � tudta, Harryt val�j�ban fiak�nt szerette, �s csup�n j�t�kb�l tette vele mindezt. Weasleyn k�v�l minden �pesz� ember tudta volna, hogy ez egy marhas�g, de Ron nem volt m�r norm�lis, j�llehet sosem volt teljesen az, de mostanra tot�lisan meghibbant. Bezzeg �t mindenki ut�lja, m�g a sz�lei is… neki soha nem vettek ilyen sz�p tal�rt, mert azt mondt�k, nincs r� p�nz�k…

- Figyel r�m egy�ltal�n, Weasley?! – k�rdezte d�h�sen a b�jitaltan tan�r. A fi� feleszm�lt.
B�r r� akart t�madni Harry p�tapuk�j�ra, de ehelyett csak ennyit volt k�pes f�l�nken kiny�gni:
- �n… �n… �n… �n csa… csak a b�n… tet�munk�ra j�ttem, de…
- Ne dadogjon itt nekem! – �v�lt�tte, mire Ron ism�t pityeregni kezdett.
Piton elsz�rny�lk�dve n�zte a fi�t.
- Hagyja abba a b�g�st, maga szerencs�tlen! – utas�totta, majd fel� igyekezett. A pityerg�, mag�t �lmaiban, sikeres kviddics j�t�kosnak k�pzel� fi� azt hitte, pofon akarja v�gni, ez�rt ijedten rohant el Piton mellett.
- Nem hagyom, hogy megverjen, nem! – kiab�lta, majd elt�nt a tan�r szeme el�l.
- Azonnal j�jj�n vissza! T�nyleg azt hiszi, hogy k�pes lenn�k meg�tni egy l�nyt?

�m Ron nem j�tt vissza, ki tudja hova futott, tal�n �pp az ablakon akarta mag�t kivetni, de nem, ilyen szerencs�nk m�g nincs.

~*~

Hamar elterjedt a h�r Weasley leg�jabb akci�j�r�l, de mag�t a fi�t, az�ta se l�tta senki. Nem jelent meg az aznapi �tv�ltoztat�stanon, �s s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�n sem. Harry �s Hermione agg�dtak bar�tjuk�rt, a minap Dumbledore-n�l �rdekl�dtek, megtal�lt�k-e m�r a holttest�t:

- Ejnye, csaknem bulit akartok csapni? – k�rdezte gyanakv�an az igazgat�.
- Sz� sincs r�la, uram, csak tudja… - kezdte Harry, de f�lbehagyta a mondatot. Nem tudta, hogy be-e sz�moljon, hogy hogyan viselkedett az elm�lt p�r napban Ron.
�m j�l tudta, hogy Dumbledore m�r �gy is kital�lta gondolat�t:
- Csaknem arra gondolsz, hogy Piton meggyilkolta Ront? Megint azzal szeretn�l el�hozakodni, hogy Piton val�j�ban hal�lfal�? – k�rdezte teljesen higgadtan.
- Dehogy… - v�gta r� Harry helyett Hermione. – Harry arra c�loz, hogy Ron nagyon furcs�n viselkedett.
- Furcs�n? Ezt hogy �rtitek? – k�rdezte leplezett k�v�ncsis�ggal Dumbledore.
A fi� besz�molt neki mindenr�l, att�l a perct�l kezdve, hogy az indul�s napj�n el�sz�r �sszetal�lkozott Ronnal.

- Hmm… - felelte az igazgat�. – �rtem… nos, amennyiben Ron bar�totok el�ker�l, m�ghozz� – Felemelte mutat�ujj�t. – �lve! – Hangja hat�rozott volt. – Mert teljesen biztos vagyok benne, hogy �l, mondhatni �tvenegy sz�zal�kos bizonyoss�ggal �ll�thatom. Teh�t, ha ism�t lesz szerencs�nk hozz�, el fogok vele besz�lgetni. �n is �gy gondolom, hogy Ronnak seg�ts�gre van sz�ks�ge – magyar�zta.
- K�sz�nj�k, professzor �r! – v�gta r� h�l�san a k�t bar�t.
- Semmis�g, hiszen j�l tudj�tok, mennyire fontos nekem a bar�totok vid�ms�ga – mondta mosolyogva, majd intett, �s ezzel burkoltan azt szerette volna kifejezni, hogy mihamarabb t�njenek az irod�j�b�l.

Harry �s Hermione �gy is tett, majd nem sokkal k�s�bb Piton l�pett be a szob�ba.
- Megtal�lt�k m�r v�gre ennek a f�lesz�nek a holttest�t? – k�rdezte bizakodva Dumbledore.
- Sajnos nem, uram – felelte cs�ggedten Piton.
- Sajn�latos… - felelte higgadtan, �m val�j�ban komor volt a hangulata.
Egy ideig egyik�k sem sz�lalt meg, v�g�l a b�jitaltan tan�r t�rte meg a csendet:
- Mit akart Granger kisasszony, �s Mr. Potter?
- Semmis�g… - felelte. – Gyan�tom, titokban m�r a bulit tervezik…
Piton nem felelt.

- Nos, meg�rom a csal�dj�nak a szomor� gy�szh�rt – kezdte Dumbledore. �m ekkor valaki kopogtatott az ajt�n.
- K�rlek, Perselus, nyisd ki az ajt�t! – Az eml�tett engedelmeskedett, az ajt� fel� igyekezett, �s kinyitotta. Egyik tan�r sem hitt a szem�nek, a l�tv�ny borzalmas volt. Rettenetes, egyszer�en felfoghatatlan, Ron volt az. �lve.

A fi� igencsak megr�m�lt, mikor megl�tta Pitont.
- Miss Weasley, maga meghalt! Mit keres itt? – kiab�lta felh�borodva. Ron felki�ltott, m�r elfutott volna.
- Nyugalom, Perselus, engedje be a fi�t – Dumbledore hangja tov�bbra is higgadt maradt, mesterien leplezte csal�dotts�g�t.
V�gign�zett a fi�n, majd ism�t megsz�lalt:
- Gyere be, Ron! M�r �pp att�l f�lt�nk, hogy soha nem l�tunk t�ged viszont. �lve.
A fi� cs�ggedten b�lintott, majd beljebb l�pett, Piton pedig becsukta ut�na az ajt�t.
- Elmondod-e nekem, hogy m�gis hol volt�l k�t napig? – k�rdezte m�g mindig nyugodt hangon az igazgat�. – Csak b�tran – tette hozz�, miut�n Ron nem felelt.
- Hisztis Myrtle-el versenyezt�nk, hogy melyik�nk az �rz�kenyebb, �s s�rt�d�kenyebb – felelte. – V�gre gy�ztem valamiben, igazgat� �r – felelte, �s hangj�ban most mintha egy kis �r�m�t is fel lehetett volna fedezni.
- Teh�t akkor m�r nincsenek hal�lv�gyaid? – k�rdezte Dumbledore. – Mert, hogy tudd, szerintem…
- Igaz�b�l, �gy �rzem, hogy m�g mindig van – v�gott k�zbe pof�tlanul a fi�, �m az igazgat� nem r�tta le, mert �gy nem kellett mindenf�le indokot kital�lnia Ron sz�m�ra, hogy mi�rt is kellene meghalnia…

- Sajn�lattal hallom… - mondta leplezett cs�ggedts�ggel. – De amint hallottam, a bar�taid hatalmas bulit terveznek ma est�re, azt javaslom, menj le hozz�juk, �s felejtsd el az elm�lt napok borzalmait.
- Nem is kerestek? – k�rdezte csal�dottan Ron, de m�r szinte meg se lep�d�tt a v�laszon.
- R� se r�nts… - v�gta r� vid�man, majd ism�t intett, amivel megint jelezni szerette volna, hogy takarodjon innen.

~*~

Ron Weasley, ez az �rzelmileg teljesen �sszet�rt „fi�” mag�nyosan s�t�lt a Griffedn�l klubhelyis�ge fel�. H�t senki nem kereste �t? M�g bulit is csaptak a t�voll�t�ben, egy�ltal�n nem �rdekelte bar�tait, hogy � esetleg meg is halhatott.

Mikor oda�rt a K�v�r D�ma portr�ja el�, m�r hallotta a hatalmas zenebon�t, h�t igen, ezek szerint t�nyleg buli van odabenn.
- K�rem a jelsz�t! – utas�totta gy�l�lettel teli hangon a D�ma. Term�szetesen csak Ron hallotta �gy.
- Mindenki ut�lja Ront, de legink�bb Harry Potter, mert � kviddicsj�t�kos, �n meg nem, mert �n csak egy l�zer vagyok… - tippelt Ron, m�r a K�v�r D�m�nak kellett le�ll�tania, hogy hagyja abba, mert nem ez a helyes jelsz�, de term�szetesen Ron szemsz�g�b�l ez �gy hangzott:
- Helyes jelsz�, te szerencs�tlen. De neked nem nyitom ki az ajt�t, mert m�g megfert�z�d a klubhelyis�get a b�d�s szagoddal. L�tszik, hogy m�r egy hete nem f�r�dt�l.

- Ez nem igazs�g! Ez nem igazs�g! – �v�lt�tte torkaszakadt�b�l Ron. Azon k�v�l, hogy m�r egy h�napja nem f�rd�tt val�j�ban, le akarta teremteni bar�tait, a D�ma pedig itt sz�rakozik vele. Erre m�r kit�rult a portr� ajtaja, de nem az�rt, mert ez volt a helyes jelsz�, hanem mert m�r bent is meghallott�k a fi� �v�lt�z�s�t. Neville �llt az ajt�ban.
- Ron! – a fi� d�bbent arcot v�gott. – Te �lsz? De mi�rt kiab�lsz? – k�rdezte �szinte k�v�ncsis�ggal.
- Mi�rt buliztok? – kiab�lta d�h�sen.
- Micsoda? Semmilyen buli nincs itt bent. �pp r�lad besz�lt�nk, hogy rem�lj�k, megtal�lnak, �s minden rendben lesz veled – felelte, �s igazat is mondott.
- Hazudsz! L�tni akarom Harryt �s Hermion�t! – kiab�lta.
- J�l van, gyere be… - mondta Neville, k�zben pedig �rtetlen arccal f�rk�szte Ront.

�r�kon �t pr�b�lt�k meggy�zni a v�r�s haj�… ak�rmit, de nem siker�lt elhitetni vele, hogy teljesen meghibbant, � tov�bbra is kitartott nevets�ges �ll�spontja mellett. Ez�rt d�nt�tt, aznap �jszaka meggyilkolja mag�t.

~*~

Az �jszaka kell�s k�zep�n Ron kisettenkedett a klubhelyis�gb�l, �s a l�pcs�k fel� vette az ir�nyt. Gondolkozott azon, hogyan tegyen j�t a vil�gnak, vagyis hogyan �lje meg mag�t, tal�n levethetn� mag�t az emeletr�l, de azt�n elvetette. R�vid tanakod�s ut�n �gy d�nt�tt, hogy egy olyan m�dszert v�laszt, ami nem tart sok�ig, hamar meghal, �s nem fog k�zbe szenvedni.
�gy h�t eld�nt�tte, hogy ink�bb visszamegy a h�l�terembe, �s ott v�rja ki, am�g szomjan hal.

~*~

Ron elt�k�lt volt, hi�ba k�rdezt�k bar�tai, mi�rt nem j�n le reggelizni, a fi� azt mondta nem �hes.
- Akarod, hogy hozzunk fel neked kaj�t, ha k�s�bb m�gis meg�hezn�l? – k�rdezte nagylelk�en Harry.
Ron a fej�t r�zta, de nem sz�lalt meg.
- Volt�l m�r fent Dumbledore-n�l? – k�rdezte bizonytalankodva.
Ron b�lintott.
- Mit mondott? – k�rdezte �szinte k�v�ncsis�ggal.
Weasley v�llat vont.
- Mi bajod van m�g mindig? – k�rdezte idegesen Harry.
- Semmi… - felelte let�rten Ron, akit mindenki csak b�ntott, senki nem sejtette, hogy � most �pp az �ngyilkoss�g�n f�radozik, de ehhez kitart�s kellett. De ha sejtett�k is volna, csup�n n�h�nyan akart�k volna megakad�lyozni.

~*~

Ron �llapota napr�l napra romlott, hi�ba pr�b�lt�k m�r megetetni, megitatni, mint a kisbab�t, mind kik�pte. K�zben l�tszott rajta, hogy szenved, nyilv�n az�rt, mert m�r h�rom napja nem vett mag�hoz folyad�kot �s t�pl�l�kot, a kisz�rad�s sz�l�n volt. Ha tov�bbra is megmakacsolja mag�t, ak�r egy napon bel�l is meghalhat.

�m ekkor Harry d�nt�tt, ha a f�l keze is m�lik rajta, akkor is megmenti bar�tj�t, �s lenyomja tork�n az �telt �s a folyad�kot is, ebben Hermione seg�dkezett neki, �s term�szetesen Dumbledore is, aki val�j�ban burkoltan szerette volna k�z�lni Ronnal, hogy meg ne igya, amit k�n�lnak neki.

Ron hisztizett, de t�ls�gosan gyenge volt m�r, hogy ellen�lljon.
- Megiszod, Ron! Azt mondtam, megiszod! – kiab�lta Harry, �s Ron sz�j�hoz nyomta a v�zzel teli poharat.
Ek�zben Hermione lefogta a fi� kezeit �s l�bait, ami nem volt t�l neh�z feladat, Dumbledore tov�bbra is biztat� szavakat mormolt fel�:
- Gyer�nk, Ron, gondolj bele, mi mindent k�sz�nhetsz a bar�taidnak. Hisz te is tudod, mennyire agg�dtak �rted, mikor elt�nt�l. Mi�rt hagyn�d �ket itt �r�kre?
Val�j�ban term�szetesen Ron nagyon is sokat k�sz�nhetett bar�tainak, mint ahogy agg�dtak is �rte, de � az ut�bbi id�ben k�ztudottan, nem �gy �rezte.

Ha nehezen is, a v�z csak lefolyt Weasley tork�n, hab�r mindent elk�vetett, hogy kik�pje, ez m�r nem siker�lhetett, �m ekkor a folyad�k f�lrement, �s k�h�gni kezdett, Hermione lesz�llt r�la, Harry pedig elvette a sz�j�t�l a f�lig �res poharat, mivel r�j�tt, tal�n kicsit t�lz�sba vitte, mert ugyan megmentette bar�tj�t a szomjhal�lt�l, de most meg elk�pzelhet�, hogy mindj�rt megfullad.

Ron h�romnapi fekv�s ut�n hirtelen felpattant az �gyr�l, k�h�g�g�rcs t�rt r�, �gy t�nt, megfullad, �m Hermione nem hagyta, hogy ez meg t�rt�njen, meg akarta �t�getni a h�t�t, de ijedts�g�ben sajnos kicsit nagyobbra sikeredett, mint szerette volna. Az �t�s hatalmasat csattant, Ron felord�tott, majd a f�ldre zuhant, jajgatott, de legal�bb a k�h�g�s abbamaradt.

- Jaj ne, a k�rmeim! – kiab�lta ijedten a l�ny, mik�zben let�rt k�rmeire pillantott, �s csak ezut�n vette �szre p�rul j�rt bar�tj�t, aki most a padl�n ny�sz�rg�tt, de h�t az � hib�ja volt mindez, � akart ilyen nevets�ges m�don �ngyilkos lenni.

- Bocsi, Ron… - sajn�lkozott Hermione, majd ezut�n ism�t a k�rmeire pillantott, ezt k�vet�en pedig Harry fel� n�zett. – Ha megbocs�totok, mennem kell! – mondta, majd kirohant a h�l�teremb�l.

Term�szetesen mindenki megbocs�tott a l�nynak, a k�rmei sokkal t�bbet �rtek, mint Ron testi �ps�ge.
- J�l vagy, Ron? – k�rdezte Harry, de maga is l�thatta, hogy bar�tja igen rossz b�rben van, m�g az is lehet, hogy a gerince is elt�rt.
A f�jdalmaival k�szk�d� fi� nem v�laszolt, csak jajgatott �s ny�sz�rg�tt, k�zben ism�t csak pityergett. Mi�rt tett�k ezt vele a bar�tai? Az egyik minden�ron azt akarta, hogy megfulladjon, a m�sik pedig a gerinc�t akarta elt�rni, vagy tal�n… el is t�rte. T�nyleg meg akart halni, de nem �gy.

~*~

Ron Weasley majdnem egy hetet fek�dt a gyeng�lked�n, j�llehet nem t�rt el semmije, de nem akart tal�lkozni sem Harryvel, sem Hermi�n�val, ez�rt r�tett m�g n�h�ny lap�ttal, �s m�st sem csin�lt, mint ny�sz�rg�tt, emiatt azonban a t�bbi beteg nem tudott aludni. Bar�tai el�l viszont �gy sem tudott elb�jni, hiszen megl�togatt�k, b�r � ezt is �gy fogta fel, az�rt j�ttek, hogy k�r�rvend�en r�h�gjenek rajta.

A v�r�s haj� fi� akkor d�nt�tt �gy, hogy elhagyja a gyeng�lked�t, mikor r�j�tt, b�rhova is megy, „bar�tai” folyton csak k�nozni fogj�k. Lelkileg �s testileg is. A m�sik ok az volt, hogy mint arr�l volt sz�, h�la a folytonos ny�sz�rg�seinek, m�sok se tudtak t�le pihenni, ez�rt h�t, mivel a p�lc�juk �pp nem volt n�luk, leragasztott�k a sz�j�t.

Azon az est�n hirdett�k ki a bajnokokat is…

~*~

A nagyterem zs�fol�sig megtelt, mindenki arra v�rt, hogy megtudj�k, ki az a h�rom szerencs�s, aki r�szt vehet a versenyen.
Dumbledore k�sz�nt�tte a jelenl�v�ket.
- �dv�zl�k mindenkit ezen a csod�latos est�n. Hamarosan kider�l, kik fogj�k k�pviselni iskol�jukat a trim�gus tus�n. – Ezut�n az igazgat� f�lre�llt az �tb�l, �gy mindenki megpillanthatta a serleget, melyben most is �gett a l�ng. Nem is kellett sokat v�rni, a serleg t�ze hirtelen v�r�sre sz�nez�d�tt, �s szikr�zni kezdett, a k�vetkez� pillanatban pedig egy l�ngnyelv csapott ki bel�le, abb�l pedig egy megperzsel�d�tt pergamendarab hullott ki, egyenesen Dumbledore kez�be.
Az igazgat� elolvasta, majd fennhangon k�z�lte:
- A Durmstrang bajnoka, Viktor Krum! – Az eml�tett fel�llt a t�megb�l, de arca ugyanolyan komor maradt, mintha �pp azt k�z�lt�k volna vele, hogy nem indulhat a tus�n. A tan�ri asztalhoz igyekezett, Karkarov gratul�lt neki, ezut�n tov�bbment egy m�sik terembe.
Mindez hangos tapsvihar k�zepette t�rt�nt.

Ezut�n a serleg t�ze ism�t v�r�ss� v�ltozott, majd egy �jabb pergamendarab sz�llt ki bel�le.
- A Beauxbatons bajnoka – hirdette ki Dumbledore – Fleur Delacour!
Fleur tapsvihar k�zepette �llt fel a t�megb�l, majd � is tov�bbment abba a terembe, ahova nemr�g Viktor Krum is bel�pett.

A serleg l�ngja ism�t pirosra sz�nez�d�tt, �s a k�vetkez� pergamendarab is kirep�lt bel�le:
- A Roxfort bajnoka, Cedric Diggory! – jelentette ki fennhangon az igazgat�.
Cedric a Hugrabugt�l kapta legnagyobb tapsot, fel�llt a t�megb�l, majd k�vette t�rsait.

Ront nem �rdekelte kit v�laszt a serleg, csak Harryt ne, �gy �r�lt, hogy � nincs a h�rom bajnok k�z�tt. M�r-m�r azt hitte, hogy titokban kieszelt valamit, hogy bedobja nev�t a serlegbe, hogy azt�n majd k�r�rvend�en r�h�gj�n rajta. De nem, v�gre szerencs�je van, m�g a hal�lv�gya is elm�lt. �pp ezek a sz�p gondolatok j�rtak a fej�ben, mikor mindenki meglepet�s�re a serleg egy �jabb pergamenlapot dobott ki. Dumbledore meglepetten kapta el.
Mindenki d�bbenten figyelte az esem�nyeket, �s v�rt�k, mit fog sz�lni az igazgat�.

A var�zsl� nem v�rt sokat a bejelent�ssel, b�r m�g neki is nehez�re esett, hogy leplezze, mennyire meglepte, hogy a serleg h�romig se tudott sz�molni.
- Harry Potter! – jelentette ki fennhangon. A teremben n�ma csend lett, nem tudtak megsz�lalni a d�bbenett�l. De senki nem volt annyira csal�dott, senki nem �rezte annyira igazs�gtalannak a d�nt�st, mint Ron Weasley. Nem b�rta elhinni, m�r megint, m�r megint Harry. T�l sz�p volt, hogy igaz legyen. Ahogy eddig m�r t�bbsz�r is, most is k�nnyeivel k�szk�d�tt. Gy�l�lettel pillantott volt bar�tj�ra. El�rulta �t, s az sem csapta be, hogy igencsak d�bbenten �llt fel a t�megb�l, �s lass� l�ptekkel igyekezett Dumbledore fel�, majd � is tov�bbment, hogy csatlakozzon a t�bbi bajnokhoz…

Ron saj�t v�lem�nye szerint �lete eddig is nyomor�s�gos volt, most azonban pokoll� v�ltozott, hisz megint nem fog �letvesz�lybe ker�lni. �pp ezen okb�l nek�nk is be k�ne l�tnunk, hogy bizonyos szemsz�gb�l n�zve Ronnak igaza van, a baj csak az, hogy senki nem tudja, milyen az a bizonyos szemsz�g…