3. fejezet

Ron �pp �gy�ban fek�dt, �s ugyanazt tette, amit �jabban �lland�an. Pityergett. Alig v�rta m�r, hogy Harry meg�rkezzen, hogy azt�n j�l bemoshasson neki egyet. De csak nem j�tt. Biztosan t�kr�szegre itta m�r mag�t �r�m�ben - gondolta Ron. Az is ideges�tette, hogy Hermione idi�t�nak nevezte, mikor k�z�lte vele, hogy Harry el�rulta. Persze a l�ny csak az�rt sem �ll az � oldal�ra.

Ekkor hallotta, hogy a klubhelyis�g ajtaja kit�rul, �s hamarosan megjelent a h�l�teremben az �jdons�lt bajnok.
Ron nem t�tov�zott, fel�llt, �s d�h�sen meredt Harryre. J�l sejtette, t�kr�szeg, j�llehet val�j�ban teljesen j�zan volt, �s egy�ltal�n nem repdesett az �r�mt�l, hogy �t is kiv�lasztott�k.

A v�r�s haj� fi�, kiab�lni k�sz�lt, �m csup�n ennyit tudott kiny�gni:
- El… El�… El�rult�l – dadogta s�rt�d�kenyen, m�g mindig k�nnyeivel k�szk�d�tt.
- Nem neveztem be a tus�ra! – v�gta r� hat�rozottan Harry. – �s mi�rt b�gsz m�r megint? Hermion�val ezerszer megmondtuk m�r, hogy kezeltesd magad! – folytatta d�h�sen.

- Nincs sz�ks�gem kezel�sre! – kiab�lta hiszt�rikusan. – Teljesen norm�lis vagyok! – kiab�lta. – Teljesen norm�lis vagyok! Teljesen norm�lis vagyok! Teljesen noorm�liiiis vagyoook ����n!
- �ll�tsd m�r le magad! – kiab�lta Harry, mire a fi� abbahagyta az ord�toz�st, de a hangzavarra m�r t�bben fel�bredtek.
- Mi a fene van m�r? – k�rdezte bossz�san George.
- Semmi! – v�gta r� d�h�sen Ron. – Csak � – Harryre mutatott. – El�rult engem. Benevezett a tus�ra.
- Aha… - felelte k�z�ny�sen George. – �s az mi�rt gond? Kir�ly, hogy van griffend�les bajnokunk is – �rvelt logikusan.
- Mind szemetek vagytok! – ord�totta mag�b�l kikelve Ron, majd Harryre t�madt. Be akart h�zni volt bar�tj�nak, �m elv�tette, �s egy m�terrel hamarabb s�lt el a balhorog, mint kellett volna. Harry nem viszonozta a t�mad�st, csak h�tr�bb l�pett, �gy Weasley k�vetkez� „hatalmas” �t�se is csak a leveg�t �rte. Ezut�n r�gott egyet, de az sem �rte el Harryt.

- Fejezd m�r be! – kiab�lt�k t�bben is, �m ekkor Ron az egyik polcr�l egy �res v�z�t vett le, �s fenyeget�en tartotta Harry fel�.
- Neked dobom, �rted?! – kiab�lta, majd azonnal meglend�tette, hogy valami nagyon meggondolatlan dolgot tegyen. Viszont „sajn�latos” m�don a gyors lend�t�s k�vetkez�ben elfelejtette elengedni a v�z�t, �s �gy a szerencs�tlen fi� a saj�t nemi szerv�t tal�lta el.

Ron felord�tott, elejtette a v�z�t, jajgatva t�rdre rogyott, majd led�lt a f�ldre. Most m�g a m�ltkorin�l is nagyobb f�jdalom gy�t�rte. R�tt, ny�sz�rg�tt, �s most m�g tal�n �rthet� is lett volna, hab�r, mint mindig, most is az � hib�ja volt az eg�sz, �gy joggal r�h�g�tt rajta a jelenl�v�k t�bbs�ge.

~*~

Ron ism�t elt�lt�tt p�r napot a gyeng�lked�n, sajn�latos m�don nemi szerve olyan cs�ny�n megrong�l�dott, hogy amput�lni kellett. �m ez nem volt k�nny� feladat, ugyanis olyan pici volt, hogy Madam Pomfreynak nagy�t�t kellett haszn�lnia ahhoz, hogy biztons�gosan elt�vol�thassa.

Szeg�ny „fi�”, ez volt az utols� dolog, amivel m�g bebizony�thatta volna, hogy � bizony nem l�ny, �s most ezt is elvett�k t�le… Vagyis igaz�b�l, � vette el mag�t�l. Megfosztott�k nem l�tez� f�rfiass�g�t�l. Ez nagyon b�ntotta, de m�g mindig nem annyira, mint az, hogy Harry kviddicsj�t�kos, � meg nem, volt bar�tj�t kiv�lasztotta a serleg bajnoknak, �s van egy sz�p, vill�m alak� sebhelye, ami miatt � olyan nagyon h�res, nem �gy, mint �. Hab�r sebhelye m�r neki is volt, csak �ppen nem a homlok�n, hanem a nemi szerv�nek hely�n… Most �r�lnie kellene, hiszen val�ra v�lt az �lma, sebhelye lett.

~*~

Teltek-m�ltak a napok, Ron kij�hetett a gyeng�lked�r�l, pont aznap rendezt�k meg az els� pr�b�t. Miut�n kev�s sikert k�v�nt Harrynek, Hermion�val a n�z�t�r fel� igyekeztek. �t k�zben a l�ny fejbe k�lintotta a „fi�t” az el�bbi cs�nya besz�l�sa miatt.
- Nemhogy ink�bb szor�tan�l neki, k�nnyen lehet, hogy utolj�ra l�tjuk �lve – magyar�zta d�h�sen.
- Nemhogy ink�bb engem is sajn�ln�l… - panaszkodott Ron. – Ha nem venn�d �szre, �jabban mindenki rajtam r�h�g.
- Ki az a mindenki? – k�rdezte megvet�en Hermione. Egy�bk�nt val�ban, aki csak megl�tta, torkaszakadt�b�l r�h�g�tt Ronon. �s ami�ta kij�tt a gyeng�lked�r�l, m�r nem csak � hallotta �gy, hanem t�nyleg �gy is t�rt�nt.

~*~

A n�z�k helyet foglaltak, a versenyz�k pedig k�szen �lltak, hogy megszerezz�k az aranytoj�st…
Ron csal�dottan n�zett le a k�zd�t�rre, most � is ott lehetne, � is att�l retteghetne, hogy vajon agyontapossa-e a s�rk�ny, hogy azt�n majd h�si halott lehessen.

~*~

H�rom versenyz� m�r teljes�tette a feladat�t, most j�tt Harry Potter.
Ron gy�l�lettel pillantott fel�, rem�lte elb�n�zza, �s nem szerzi meg a toj�st. B�r sok�ig tartott, m�r-m�r �gy t�nt, hogy volt bar�tja m�s vil�gba t�vozik, v�g�l neki is siker�lt megszereznie az aranytoj�st. Erre a „fi�” ism�t pityeregni kezdett.

Hermione �szrevette ezt, �s ism�t fejbe k�lintotta.
- Most mi�rt b�gsz? Siker�lt neki, te idi�ta! Ink�bb �r�lj! – kiab�lta, majd lelkesen tapsolni kezdett bar�tj�nak, f�lre�rt�s ne ess�k, term�szetesen Harrynek.

~*~
Weasley m�g m�snap is csal�dott volt Harry sikere miatt, hiszen most megint mindenki �t �nnepli. Csal�dotts�g�ban el�sz�r nem is hallotta, mikor b�jitaltanon Piton g�nyosan megk�rte az osz�lyt, hogy tegye fel a kez�t, az, akinek nincs h�mvessz�je.

Miut�n minden l�ny feltette a kez�t, Piton Ron fel� k�zeledett, aki csak akkor eszm�lt fel gondolataib�l.
- Kisasszony! – sz�lt r� ridegen. – Mondtam valamit, nem hallotta? – k�rdezte. – Van-e mag�nak h�mvesszeje? – k�rdezte g�nyol�dva.

Ron cs�ggedten r�zta a fej�t.
- Akkor k�rem, emelje fel a kez�t! – utas�totta, mire Ron �gy is tett, k�zben sz�gyen�ben lehajtotta a fej�t.
Piton ezut�n a tan�ri asztalhoz igyekezett, majd v�gign�zett a di�kokon.

- K�sz�n�m, l�nyok – mondta, majd Ron fel� pillantott. – Na, �s persze, Weasley… - Sz�ja gonosz mosolyra h�z�dott. – Mindenki leteheti a kez�t! – mondta, mire �gy is t�rt�nt.
Egy darabig n�ma csend volt, majd a tan�r ism�t megsz�lalt:
- Term�szetesen az el�bbivel nem az volt a c�lom, hogy b�rkit is kig�nyoljak – magyar�zta, tekintete v�gig a v�r�s haj� „fi�ra” szegez�d�tt. – Hiszen r�m soha nem volt jellemz�, hogy b�rkivel is az�rt sz�rakozn�k, mert nekem nem szimpatikus. A k�vetkez� k�rd�sem is felm�r� jelleg� lesz… - mondta, majd p�r m�sodpercre elhallgatott, hogy kital�lja k�vetkez�, teljesen „�rtatlan”, �s Ron sz�m�ra egy�ltal�n nem s�rt� k�rd�s�t.

- Teh�t – kezdte gonoszan mosolyogva Piton. – Tegye fel a kez�t az a l�ny, aki lefek�dt volna valaha Ronnal, mikor m�g volt neki ott az a valami, par�nyi h�mvessz�f�les�g.

Senki nem tette fel a kez�t, �m a k�rd�s olyan s�rt� volt, hogy t�bb l�ny is paradicsomot �s toj�st vett el�, hogy megdob�lja vele Pitont… �s Ront…

A b�jitaltan tan�r sikeresen f�lrehajolt a t�mad�sok el�l, nem �gy, mint a m�sik c�lszem�ly, nevezetesen, a „fi�”.

- Ok�… ok�, el�g! Visszavonom a k�rd�st… - jelentette ki kiss� ijedten Piton, mire a dob�l�sok abbamaradtak. - Eln�z�st, nem gondoltam komolyan… - mondta komoly hangon.

~*~

Eltelt n�h�ny h�t, k�zeledett a m�sodik pr�ba. Ron minden eddigin�l jobban maga alatt volt. M�r �pp ism�t �ngyilkos akart lenni, de azt�n valami m�gis k�pes volt feldobni.

Harry�k enged�lyt k�rtek, hogy hadd rendezzenek meg egy z�rtk�r� kviddicsmeccset, mivel igencsak hi�nyzott nekik ez a sport. Dumbledore enged�lyt adott nekik, mert tudta, hogy… Err�l majd ink�bb k�s�bb…

Teh�t Harry megkapta a csapatkapit�ny szerep�t, �s �ssze�ll�totta a csapat�t, amiben Ron is benne volt, mint �rz�. Ennek annyira meg�r�lt, hogy k�s�bbre halasztotta, hogy hal�lra cs�ptesse mag�t a m�hekkel.

�m sajnos nem szerepelt valami j�l a gyakorl�sokon. T�z dob�sb�l tizenkett�t beengedett, ami rekordnak sz�m�tott. Negat�v �rtelemben.
Angelina Johnson odament Harryhez, �s �vatosan belekezdett mond�k�j�ba:
- Bocs�nat, Harry, de… - habozott, majd nehezen folytatta. – Sz�val, tudom, hogy Ron a bar�tod, �s nem sz�vesen tenn�d ki a csapatb�l, de… - Itt f�lbehagyta a mondatot.
A fi� tudta, mit akar a l�ny… Ron fel� fordult, aki m�g mindig el volt telve mag�t�l.
- Ron! – sz�lt fennhangon Harry, mire a „fi�” fel�je fordult. – Ki vagy r�gva! – v�gta a fej�hez hat�rozottan.
.
A kis Weasley nem hitt a f�l�nek, nem, Harry nem teheti ezt.
- Ez nem igazs�g! – �v�lt�tte.
- De az! – v�gta r� Potter, majd ism�t Angelina fel� fordult, aki kiss� meglepettnek t�nt.
- Nem volt�l egy kicsit t�l szigor� vele? – k�rdezte bizonytalankodva.
Harry elgondolkozott, majd v�laszolt:
- Nem. De mindegy is, keresn�nk kell helyette valaki m�st – mondta.

~*~

A Mardek�r elleni meccs k�zeledett, nagy nehezen siker�lt �rz�t tal�lni Ron hely�re. B�r m�g a semmi is jobb lett volna, mint Weasley.
R�vid tanakod�s ut�n levelet �rtak egy var�zsl�csal�d sz�leinek, hogy sz�ks�g lenne a n�gy �ves kisfiukra, mint �rz�. H�t �gy ker�lt Billy a csapatba, �s Ron legnagyobb b�nat�ra, megfelelt.

~*~

A Mardek�r elleni meccset a Griffend�l megnyerte, b�r a kisfi� beengedett egy p�r g�lt, Ronn�l az�rt jobban v�dett, �gy hi�ba vezetett a Mardek�r sz�znegyven-null�ra, Harry elkapta a cikeszt, �s gy�ztek.

~*~

Tov�bbi hetek telek el, Ronnak nem siker�lt az �jabb �ngyilkoss�ga sem, mivel a m�hek annyira undorodtak t�le, hogy m�g a k�zel�be sem mentek, a „fi�” viszont ragaszkodott a gyors, �s f�jdalommentes hal�lhoz, ez�rt egyel�re elhalasztotta.

~*~

El�kezett a m�sodik pr�ba ideje is, �s ebben � is szerepet kapott. A n�gy bajnok mindegyik�nek jutott egy-egy var�zsl� vagy boszork�ny, akiket levittek a t� m�ly�re, hogy azt�n a bajnokoknak kelljen �ket megmenteni. Ron is k�zt�k volt…

A n�z�k elfoglalt�k hely�ket, Dumbledore visszas�t�lt a hely�re, �s le�lt Piton mell�. A gond csak az volt, hogy a b�jitaltan tan�r mindk�t fel�n �lt m�r valaki.
- �… Eln�z�st, uram – kezdte �vatosan Piton.
- Mi az, Perselus? – k�rdezte higgadtan az igazgat�.
- Azt hiszem, v�letlen�l r� tetszett �lni Flitwick professzor �rra – magyar�zta.
- �… - v�gta r� Dumbledore, majd gyorsan fel�llt az apr� termet� tan�rr�l. Ezut�n megfordult, �s megn�zte, �l-e m�g…
- Eln�z�s�t k�rem, tan�r �r, nem vettem �szre, hogy itt van – k�rt bocs�natot, �m a koll�ga nem felelt. Nem tudott, csak ny�sz�rg�tt, mint azt Ron szokta tenni, de vele ellent�tben, neki minden oka megvolt r�. Na j�, n�ha tal�n a Weasley „fi�nak” is…

Miut�n Dumbledore elfoglalta t�nyleges hely�t, a pr�b�n t�bb galiba m�r nem t�rt�nt. Az egy �ra lej�rta ut�n, mind a n�gy bajnok visszat�rt, Harry h�rom embert is megmentett, �s b�r � �rt vissza a legk�s�bb, de ez�rt a h�sies tett�rt, �v� lett a m�sodik hely.

~*~

Csak egy h�ttel k�s�bb vett�k �szre, hogy Ron m�g mindig sehol nincs, �s csup�n most jutott esz�kbe, hogy szeg�ny, lent maradt a t� m�ly�n…
V�g�l azt�n �t is felhozt�k, �s fel�bresztett�k.

~*~

Kar�csony k�zeledett, mindenki nagyon izgatott volt. Ron j�l tudta, � �gysem fog semmit kapni, ez�rt m�snap reggel le sem ment megn�zni, j�tt-e neki valami. Harryt bezzeg biztos nyakig ellepik az aj�nd�kok…
- Weasley, kejj�’ m�’ f�’! – kiab�lta valaki lentr�l, de Ron nem felelt.
- Nem hallod? Kapt�’ te is valamit, nem n�zed meg?
A „fi�t” azonban nem �rdekelte.
- Gyere m�’ le! – kiab�lta ism�t valaki. Erre Ronnak elege lett, rendben lemegy, hamarabb t�l lesz a csesztet�seken, azt�n k�sz. Mikor le�rt, l�tta, hogy Harry m�r a leg�jabb aranysz�n� tal�rj�t csomagolja ki. Term�szetesen ez val�j�ban nem �gy volt, a sz�lei az�rt m�g nem feledkeztek meg szeretett „fiukr�l”.

�pp ez�rt �gy fogta fel, hogy Hermione egy �res l�d�val a kez�ben �llt fel, �s vitte oda Ronnak, majd �tadott neki egy levelet. A „fi�” �tvette mindkett�t. El�sz�r a bor�t�kot nyitotta fel, �s olvasni kezdte sz�lei �zenet�t.

„… Ron!

Az�rt �runk neked, mert ez�ton k�z�lj�k veled, hogy kitagadunk t�ged, �s �r�kbe fogadjuk Harryt. Tudjuk, ez t�ged most f�jdalmasan �rint, hidd el meg�rt�nk, de t�nyleg. Csak nem �rdekel minket…

Egy�bk�nt meg, igaz az, hogy leszakadt a nemi szerved? B�r mivel m�r nem vagy a fiunk/ l�nyunk/ ak�rmink, v�g�l is, nem sz�m�t, nem minket al�zol meg…

Sz�v�lyes �dv�zlettel: Mrs. �s Mr. Weasley, �s szeretett fiuk, Harry Potter!”

Ron lehidalt, ord�tozni kezdett. Erre Harry fel�llt, �s kit�pte volt bar�tja kez�b�l a levelet, hogy megn�zze, mi�rt riny�l a „fi�”.
� is elkezdte olvasni:

„Kedves Ron!

Ez�ton szeretn�nk neked Boldog Kar�csonyt k�v�nni, a l�d�ban tal�lod az �j, sz�p tal�rodat. Rem�lj�k, haszn�t veszed, �s �r�mmel viseled majd.

�rezd j�l magad tov�bbra is a Roxfortban, �s tanulj sokat!

�dv�zlettel: Szeretet� sz�leid!”

- Mi bajod van neked? – k�rdezte �rtetlen�l Harry, miut�n Ronra pillantott. – �regem, t�ged m�r megaj�nd�kozni sem szabad, te idi�ta!
Ron gy�l�lettel tekintett a fi�ra, majd sarkon fordult, meg se n�zve az aj�nd�k�t, fak�pn�l hagyta a t�bbieket.

~*~

Az esem�nyek h�re Dumbledore-hoz is eljutott, ez�rt mag�hoz h�vatta Ront, hogy elbesz�lgessen Ronnal, biztassa az �ngyil… Vagyis dehogy, hanem arra akarta �szt�k�lni, hogy v�gre legyen boldog, hagyjon fel eddigi viselked�s�vel.

- �r�l�k, hogy meg�rkezt�l, Ron – k�sz�nt az igazgat�, mikor a v�r�s haj� „fi�” bel�pett. Becsukta maga m�g�tt az ajt�t, majd odas�t�lt Dumbledore asztal�hoz.
- J� napot, professzor �r! – k�sz�nt komoran a fi�.
- Hallottam, mi t�rt�nt… - mondta leplezett cs�ggedt�ggel. A „fi�” lehunyta szemeit, majd b�lintott.
- Megmutatn�d nekem is azt a levelet? – parancsolta burkoltan.
- Ha gondolja, visszamegyek, �s elhozom �nnek – felelte Ron.
- �rtem, nos, akkor igyekezz, k�v�ncsi vagyok, pontosan mit �rtak neked a volt… - Az igazgat� f�lbehagyta a mondatot. – �gy �rtem, a kedves sz�leid. Csak tudod hallottam ezt-azt, k�v�ncsi vagyok, t�nyleg �gy �rt�k-e le – magyar�zta.
Ron b�lintott, majd indult is, hogy megkeresse a levelet.

~*~

Miut�n vissza�rt vele, az igazgat� �tvette t�le, �s elolvasta.
Ron fesz�lten v�rta, mit fog mondani.
- Hm… - mondta Dumbledore, �s mivel ezut�n j� darabig semmit nem sz�lt, a „fi�” m�r att�l f�lt, ezzel le is z�rja a dolgot.
- Mit gondol, professzor �r? – k�rdezte k�v�ncsian.
- Nos… - kezdte. – Tudok egy-k�t csal�dot, akihez �r�kbe adhatn�nak. Ak�r �n is kiv�laszthatn�m sz�modra a legmegfelel�bb csal�dot, hiszen Harry r�v�n m�r tudhatod, milyen j�l �rtek ehhez – magyar�zta higgadtan.
Ronnak ism�t megj�tt az �letkedve. De j�, neki is olyan csal�dja lesz, mint Harrynek…

Dumbledore is megl�tta Ron arc�n, hogy a fi� nem norm�lis, �s mennyire b�zik az � legend�s csal�dv�laszt� k�pess�g�ben.
- De persze tudnod kell, hogy nem lesz egyszer�, sok�ig eltarthat, mire siker�l egy ilyen csal�dot tal�lni. Lehet, hogy �r�kk� is eltart. J�l gondold meg – magyar�zta, �s burkoltan k�z�lni szerette volna, hogy lehet az az egyetlen megold�s, ha most azonnal elv�gja a tork�t.
Ron azonban nem lett szomor�, de nem �m… � b�zott az igazgat�ban.
- K�sz�n�m a seg�ts�get, uram! – felelte felvidultan, majd sarkon fordult, kinyitotta az ajt�t, �s elhagyta a szob�t.

A fen�be – gondolta mag�ban Dumbledore, de ki csup�n ennyit mondott:
- Hm…

~*~

El�rkezett a harmadik pr�ba napja. A n�z�k ism�t helyet foglaltak, �s izgatottan v�rt�k, hogy a n�gy bajnok bel�pjen a labirintusba. Ron �rezte, hogy ma valami trag�dia fog t�rt�nni, valaki meg fog halni… Nem tudta, hogy ki lesz az, �s mi�rt, de �rezte a k�zelg� trag�di�t.

A pr�ba elkezd�d�tt, de senki nem tudta, hogy �llnak a bajnokok, mivel semmit nem l�ttak a versenyb�l.

~*~

Ezalatt, valahol nagyon messze, �tsz�z kilom�terrel arr�bb, Harry �s Cedric egy temet�ben k�sz�ltak. Nem saj�t akaratukb�l… Valaki megb�tyk�lte a kup�t, �gy jutottak ide.
- Ez nagyon nem tetszik nekem - mondta Harry.
- Mi�rt nem? Biztos ez is a pr�ba r�sze - felt�telezte a fi�, nem is sejtette, mekkor�t t�ved.

Ekkor Harry homlok�ba iszony� f�jdalom has�tott, felord�tott, majd a sebhely�hez kapott.
- Mi baj? – k�rdezte Cedric, majd odasietett a fi�hoz.
- Szaladj a kup�hoz! – kiab�lta f�jdalmaival k�szk�dve Harry.
- Mi? – k�rdezte �rtetlen�l. De m�r nem volt id� megism�telni az utas�t�st, mivel ekkor megjelent F�regfark, kez�ben egy fejjel.

Cedric nem t�tov�zott.
- Ki maga, �s mit akar? – k�rdezte fenyeget�en, k�zben p�lc�j�t a patk�nyk�p�re szegezte.
- �ld meg a m�sikat! – utas�totta a fej a szolg�j�t. Erre F�regfark el�vette p�lc�j�t, hogy kimondja a gyilkos �tkot.
- Avada Kedavra! – kiab�lta, mire egy z�ld f�nycs�va sz�guldott, egyenesen Cedric fel�.
- Ne! – ki�ltott Harry, j�l tudta, a fi� meg fog halni, nincs olyan �tok, ami kiv�di az Avada Kedavr�t.
- Protego! – Pr�b�lta meg Cedric, �s csod�val hat�ros m�don m�k�d�tt, a f�nycs�va kit�rt el�le, �s a magasba sz�llt, majd ir�ny v�ltott, �s el�re indult. Csak suhant, �s suhant, v�rosokon sz�guldott kereszt�l, helikoptereket, rep�l�g�peket el�z�tt meg, megal�thatatlanul t�rt el�re. Majd egy kast�ly t�nt fel el�tte, a Roxfort. Azut�n a labirintus is felt�nt, majd a n�z�t�r. N�gy j�kora darab f�rfi fel� igyekezett, neh�z lett volna m�g eld�nteni, melyik�ket tal�lja el. Innent�l minden egy szemvillan�s alatt t�rt�nt. A gyilkos �tok valakit eltal�lt. A n�gy nagydarab f�rfi �llta k�r�l a szerencs�tlen �ldozatot, szinte nem is l�tszott, �gy eltakart�k, �m a cs�va megtal�lta a r�st, �s a mellkas�t tal�lta el… Ron Weasley holtan rogyott �ssze.

~*~

Mindek�zben a temet�ben annyira csod�lkoztak a m�g �l�k, hogy egy j� darabig megsz�lalni sem tudtak. A Protego-val nem lehet kiv�deni a gyilkos �tkot. Cedric �s Harry egy kicsivel hamarabb t�rtek magukhoz a d�bbenett�l, �gy Harry sz�lt �j bar�tj�nak, hogy azonnal rohanjanak a kup�hoz, �s �rints�k meg.

Mire a k�t gonosz var�zsl� is mag�hoz t�rt, m�r k�s� volt.
- �ll�tsd meg �ket! – kiab�lta d�h�sen Voldemort, de hi�ba, a k�t fi� egyszerre meg�rintette a kup�t, �s elt�ntek.
- Ne! – kiab�lta Voldemort feje, aki �gy nem t�rt vissza, most sem.

~*~

A k�t bajnok visszat�rt a Roxfortba, Harry elk�pzelni nem tudta, hogy hol k�t�tt ki v�g�l a gyilkos �tok, de m�r nem is �rdekelte. V�g�l is �lnek, mindenki t�l�lte a mai est�t…

�m mi j�l tudjuk, hogy ez nem igaz, �s err�l hamarosan Cedric �s Harry is megbizonyosodhatott.

Valakit emberek �lltak k�r�l, ott volt Dumbledore is, �s m�g p�r tan�r. N�h�nyan s�rtak, t�bben viszont tapsolni kezdtek, mikor Harry�k visszat�rtek.
Harry azonban azt szerette volna tudni, kit �llnak k�r�l a tan�rok. Cedriccel egy�tt odasiettek h�t…

Harry nem tal�lt szavakat, b�r az ut�bbi id�ben nem kedvelt�k egym�st, sosem akarta, hogy Ron ilyen hamar meghaljon.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte. M�g mindig nem volt k�pes elhinni, hogy bar�tja meghalt.
- Egy z�ld cs�va a semmib�l jelent meg, �s eltal�lta Ront… - felelte �lc�zott cs�ggedts�ggel Dumbledore.
- Aha… - v�gta r� Harry. Esz�be jutott, hogy mi t�rt�nt, mikor F�regfark �tka felrep�lt a magasba, de az egyszer�en nem lehetett. �tsz�z kilom�terre voltak innen…

Ekkor Amos Diggory rohant le a l�pcs�n. N�h�ny n�z�n kellett csak �tverekednie mag�t.
- Eln�z�st, csak, hogy nekem is legyen az�rt valami szerepem – k�rt eln�z�st egy l�nyt�l, akit v�letlen�l lel�k�tt a l�pcs�n, de bordat�r�ssel meg�szta.

- A fiam �l! – kiab�lta �r�mteli hangon a f�rfi. – A fiam �l! – kiab�lta ism�t, majd odaszaladt a szeretett gyermek�hez, hogy gratul�ljon. �m ekkor valahonnan l�v�s d�rd�lt, �s Cedric holtan rogyott a f�ldre. Ne k�rdezze senki, hogy t�rt�nhetett ez �gy, az �r� ragaszkodott hozz�. M�r �gy is �pp el�g dolog volt, ami nem �gy t�rt�nt, ahogy eredetileg.

- Ne! A fiam… - Amos k�nnyei eleredtek, majd leguggolt halott fia mell�.

~*~

V�get �rt a T�z Serlege, �m sajnos, ahogy az v�rhat� volt, trag�di�ba torkollott. Cedric meghalt… Ja, �s Ron is, vagy mi…
Dumbledore pedig �pp arra k�sz�lt, hogy besz�moljon a tragikus esem�nyekr�l Mr. �s Mrs. Weasleynek.

„Tisztelt Sz�l�k!

Sajn�lattal, �s m�ly egy�tt�rz�ssel �rom meg �n�knek, hogy l�nyuk, Ron Weasley, tragikus k�r�lm�nyek k�z�tt elhunyt. Temet�s�t az iskola nem tudja finansz�rozni, mivel jelent�s vagyont k�n�lt fel Cedric sz�leinek, hiszen �k is elvesz�tett�k gyermek�ket.

K�rem, fogadja az eg�sz iskola r�szv�t�t, �s amennyiben el k�v�nnak j�nni Ronald holttest��rt, k�rem, k�ldjenek levelet, mert m�sk�l�nben odaadjuk a patk�nyoknak.

�szinte r�szv�ttel,
Dumbledore professzor”

Dumbledore m�g h�romszor �tfutotta a levelet, hogy megbizonyosodjon r�la, semmit nem �rt rosszul. M�r belerakta volna a bor�t�kba a pergamenlapot, mikor Piton l�pett be a szob�ba.

Arca egyszerre volt vid�m �s szomor�. Szomor� volt, mert nem szerette, ha valaki olyan halt meg, akit nem gy�l�lt sz�vb�l. �s Cedric sajnos meghalt. Viszont vid�m volt, mert Ron Weasley elt�vozott.

- Meg�rta m�r a leveleket, professzor �r? – k�rdezte.
- Igen, Perselus – felelte Dumbledore, majd �tny�jtotta a Ron sz�leinek sz�l� �zenetet. A b�jitaltan tan�r elolvasta, majd visszaadta az igazgat�nak.
- Tudod, Perselus, �r�l�k, hogy siker�lt…
- Micsoda, igazgat� �r? Hogy Ron v�gre a pokolra t�vozott? – k�rdezte Piton.
Dumbledore sz�ja mosolyra h�z�dott.
- Dehogy, dehogy. Hanem, hogy �gy v�gre Hisztis Myrtle-lel v�gre boldogok lehetnek. A l�ny m�r r�g�ta v�rt egy p�rra.
- Nem eg�szen �rtem, uram…
- Az �v elej�n besz�ltem Myrtle-lel, s�rt, hogy mag�nyos, �gy h�t gondoltam, ideje, hogy valahogy boldogg� tegyem.
Piton �szint�n csod�lkozott az igazgat� v�lasz�n.
- Ha j�l �rtem, teh�t az�rt akarta burkoltan �ngyilkoss�gra k�sztetni Ront, hogy az a k�s�rtet boldog legyen? – k�rdezte d�bbenten.
- Pontosan - felelte mosolyogva Dumbledore. – De a Weasley fi�nak is jobb lesz �gy.

Piton m�g mindig nem hitt a f�l�nek.
- Lesz esk�v� is? – k�rdezte v�g�l g�nyosan.
- Hogyne… - felelte. - De sajnos csak k�s�rteteket h�vtak meg – tette hozz� lehangoltan a professzor.
- Sz�p kis h�la… - jegyezte meg g�nyol�dva a b�jitaltan tan�r.
- Ugyan, nem gond, a f�, hogy seg�thettem. Hisz tudja, Harry is nekem k�sz�nheti, hogy olyan boldogan telt az els� tizenegy �ve.
Piton sz�j�n gonosz mosoly jelent meg.

~*~

�s �gy �r v�get ez a t�rt�net. Ron meghalt, de k�s�rtete �r�kk� egy�tt marad majd Hisztis Myrtle-lel. Hiszen �k egym�snak val�k, ehhez nem f�rhet k�ts�g… Most m�r boldogan s�rnak egy�tt, az id�k v�gezet�ig.