V�ltoz�sok

Igen. Ez az a pillanat, mikor elismerem, hogy kil�ptem az eddigi �letemb�l, hogy egy �jat kezdjek, hogy m�shogy csin�ljam, hogy jobb legyen, mint volt.

Az embernek vannak olyan pillanatai az �letben, mikor arra az egyetlen pillanatra k�v�lr�l l�tja �nmag�t teljes eg�sz�ben, hib�ival �s ism�rveivel, �rzelmeivel �s j�s�g�val, k�zdelmeivel �s munk�ival. Ez olyan, mintha ott �llna el�tted a lelki hasonm�sod, mindaz, aki te vagy, legy�l b�r gonoszsz�v�, vagy angyallelk�. A legt�bb ember eg�sz �let�ben egyszer l�tja �gy mag�t, persze vannak azok az emberek, akik t�rsulnak velem, �s meg�rtik azt, hogy igazat mondok, mikor azt �ll�tom, hogy �n m�r t�bbsz�r is l�ttam magam, t�k�rbe n�ztem lelki hasonm�sommal, �s mindig dolgoztam a l�tv�nyon, hogy magamnak �s m�soknak egy kicsit t�bbet ny�jtsak. Amikor lebegek az elk�pzelhetetlen semmiben, mik�zben l�tom magam, az az a pillanat, mikor megv�ltoztathatok mindent az �letemben – �jrakezdhetem, vagy ak�r folytathatom onnan, ahol abbahagytam. Annyi mindenen tudn�k jav�tani! K�ts�gbeesetten ki�ltok, de hangom n�ma, csak bel�l hallom a hangokat, bel�l l�tom magamat, �s csak is bel�l vagyok k�pes v�ltoztatni b�rmin is. Az �letben �rnek ugyan v�ltoz�sok, az anyagi vil�g v�ltozik, a l�lek fejl�dik, a sz�v egyre t�bbet �s t�bbet sz�v fel mag�ba az �let apr� cseppjeib�l, �s a benne rejl� milli�rdnyi �rzelemb�l. V�ltoz�sok mindig �rnek, de olyan mi�rt nincs, hogy az id�t visszaford�tv�n v�ltoztatn�nk magunkon? Mi�rt kell ahhoz szenvedn�nk a pokol k�nkeserves, b�z�s, m�rgekkel teli mocsar�ban? Az �let igazs�g�t keresem, mik�zben ezekre a rothad� helyekre t�velyedv�n keresem az utat, mely kivezet a pokolb�l. Sem isten, sem ember nem tudja megmondani, hogy hogyan szabadulhatok meg k�njaimt�l, m�gis, ha m�lyen magamba n�zek, �s hasonm�sommal �llok szemben, � meg tudja mondani nekem, amit senki m�s.

Mes�lj nekem magamr�l! Mondd el, hogy kietlen puszt�k kisz�radt f�ldjeinek �reg�ben valahol m�lyen m�g csordog�l-e v�r �s v�z? Biztos vagyok benne, hogy igen, k�l�nben l�tez�sem �rtelm�t vesztve fulladna a kisz�rad�s tenger�be, �s soha nem j�nn�k r�, hogy hol tal�lom meg a f�ldalatti kis patakot, mely �ltal kijutok a forr�s�gb�l. Sz�vem a siv�r f�ld, de benne m�lyen m�g mindig van egy �r, mely sebesen dobog, v�rz� t�rsait �leszti, �s b�s szerelmetlens�get �r�kre feledtet. A kis �r a Rem�ny, a csipetnyi Boldogs�g, melyre minden embernek kiv�tel n�lk�l sz�ks�ge van, �s ez az, ami �letben tart engem is.

V�ltozik az ember. �n meg nem sz�lalok a v�ltoz�s ellen, nem fogok ellenkezni, cs�ndesen fogadom a hull�mokat, �s mikor t�l sok bennem a szomor�s�g, gondolok az el�tte l�v� �s az ut�na k�vetkez� boldogs�gra, mosolygok, mikor nagyon f�j, �s b�rki szem�be b�tran mondom sz�vem m�r majdnem kisz�radt medreib�l: �n boldog vagyok!

Ne l�ss s�rni �rted, �s ne tudd, milyen k�v�lr�l l�tni engem, mert �n l�tom, hogy a lelkem, mely velem szembe n�z, vad�sz �lruh�ban, de az �ldozat arc�val, �s gonosz-szomork�s szemekkel figyeli a k�lvil�got, melyre haragszik, mert hiszi, hogy ellene van, �s hi�ba tudja esz�vel, hogy n�la van az �sz, de � csak az Als�t l�tja, s ez k�szteti mer�szen a s�r�sra.

Igen. Ez volt az a pillanat, mikor elismertem, hogy kil�ptem az eddigi �letemb�l, �s egy �jat kezdek, mely tele lesz v�ltoz�sokkal, �s m�g az is meglehet, hogy hasonl�tani fog az el�z�h�z, de ugyanolyan soha nem lesz. Mert �n m�r nem csak az Als�t l�tom, azt is l�tom, hogy n�lam a Kir�ly, az �sz, �s tudom, hogy �gy nem hi�ba n�ztem le magamra, mert mindig �n nyerek.

V�ge