Ez szerelem?

Mint egy villan�s. �gy s�v�lt�tt �t tombolva, gyorsan, vad szelek sz�rny�n a sz�rny�, lass�, m�lab�s, m�gis boldogs�ggal teli �rz�s. Azt hittem, elt�nik, elhagy nyomtalanul, �s tovalibben egy es�s �jszak�n, vihar m�dj�ra, de ehelyett k�nozva engem, gy�t�rve maradand�s�g�val, �lepszik meg bennem; ak�r a hold, mely lassan, �vatosan j�n fel a csillagos �gre, �s maga ut�n m�lybe sz�nt� nyomot hagyva halad v�gig felh�k sz�rny�n. Vajon el fogom-e, vajon el lehet-e felejteni azt az �rz�st, ami szorosan tart, �sszer�ntja, megb�kly�zza csontjaimat, �s h�v�s sz�lk�nt �lesen von k�rbe? M�gis ez az �rz�s simogat �s melenget, minden cseppje langyos forr�sk�nt tel�ti meg sz�vemet, lassan, kellemesen bizsergetve halad v�gig testemen, �s ontja v�r�s sz�n� illat�t, mely elvegy�l a k�k leveg�ben. Gyorsan, �s hirtelen; szakadatlanul, �s elemi er�vel t�rt r�m; majd lass� t�ncba kezdett, �s n�ha �gy �rintette meg hamvas arcomat. K�noz, vagy simogat? - magam sem tudom m�r.

Csak azt k�rdem �n: Ez szerelem?