K�bults�g

Mintha egy fekete lepel lenne szemem el�tt, mely nem engedi, hogy b�rmit is l�ssak.

Mint egy �res g�mb, mely elvesztette f�ny�t, megrozsd�sodott, �s ez�rt valaki eldobta, bele a csatorn�ba, ez az �ress�g kit�lti az �sszes helyet, ahova az �rzelmeim ker�ln�nek. Csontjaimig f�j az elk�bult val�s�g, f�j az �larc, amit hi�ba szeretn�k, soha nem tudok levenni magamr�l, m�g akkor sem, ha szeretn�m. Er�sen k�zd�k, megtagadom magamt�l a s�r�st, pedig tudom, hogy az szabad�tana fel k�bults�gomb�l, tal�n �szhez t�r�tene, �s �jra el�hozn� bennem a k�sztet�seket, a v�gyakat, amiket most a fekete lepel fed el. V�gyakoznom tilos egy olyan l�lek ut�n, melyet soha nem vehetek birtokba, melynek az �n lelkem k�zel�be se �rhet. Ez�rt k�bults�gom, ez�rt nem l�tok tiszt�n, csak a fekete semmit l�tom – az egyetlen v�gy, amit l�tok magam el�tt, az csak a saj�t birtokl�si v�gyam, amely csak m�g nagyobb k�bulatba ejt. Vajon mikor fogok v�gre megszabadulni a fekete lepelt�l…?