N�ha...

N�ha �gy szeretn�m, ha karjaid l�gy �le venne k�r�l, s ha szemeidbe elmerengve n�zhetn�k. N�ha �gy szeretn�m, ha ami k�tel�k �sszef�z, egyszerre szakadna darabokra, ak�r egy sor gy�ngy, melynek milli�nyi darabk�i hullana sz�t a kem�ny k�padl�n.

N�ha �gy szeretn�k t�vol lenni t�led, nem gondolni r�d t�bbet, elfelejteni, mintha sosem ismertelek volna… �m ezt nem tudom megtenni, mert folyton r�d gondolok.

N�ha �gy szeretn�m, ha megbocs�jtva lenn�k, ha feledn�d ellened elk�vetett b�neimet, melyet az �letben �jra-�jra megtettem, s mely �rny�kba borulva h�zott falat k�z�nk.

N�ha �gy szeretn�m, ha cs�nd lenne, ha �ltalad megb�k�lhetn�k, szeretn�m, ha n�ha elj�nn�l a s�romhoz, tenn�l r� egy sz�l r�zs�t - csak az�rt azt, hogy tudjam, te volt�l az – azt�n �jra elt�nn�l, mintha itt se lett�l volna, mintha �sz hajnalba alkonyulna a f�radt Holdsug�r, mely s�romat beter�tve, n�ha meg-meglibegtetn� a r�zs�t, �s v�gtelen cs�nd lenne… N�ha.