Monszun

L�ttad m�r a szelet? L�ttad m�r, ki �? � az ezerarc� d�mon, ki minden�tt ott van. Suttog, vicsorog �s d�h�ng.

Mindig m�s, mindig… Suhogva piheg, mikor a f�vet cir�gatja. Kedvesen akaratos, mikor a hajad cib�lja. D�h�ngve rohan, ha a tenger hull�mait korb�csolja. �z�tt vadk�nt t�mad a part menti szikl�knak… Olyan � ak�r a n�, ak�r az �rd�g. � a pokol szolg�ja, � maga a s�t�t, f�nyn�lk�li �j…

Ord�t a d�mon, s�v�t, csattog… Nem k�m�l se �l�t, se holtat. �tsz�guld a harsog� z�ld puszt�n, t�pi a f�vet, �li a bokrot, milli� darabra hasogatja a gyenge leveleket… Fel�ledt a vihar, vigy�zz te v�dtelen l�ny, ki s�t�tl� habokt�l �lelve �lsz egy apr� szigeten. S legyen e cs�ppnyi sz�razf�ld sz�p, kies vagy fest�i, ha t�mad az �szaki vad senki nincs t�bb� bizton.

Ott �llsz a puszt�n, k�rbefon a napf�ny, bok�d ment�n elhajlik a f�, hajsz�laid j�tszanak tark�d t�j�n, s minden vid�m… De perc se kell �s elromlik a boldogs�g m�l� pillanatk�pe. Csak �llsz ott, mint s�b�lv�ny, kire gonosz var�zs hullt, t�r�d, hogy r�d rohanjon… Elbor�t �s megbabon�z… Itt van, m�r tombol.

Szemed k�ts�gbeesve csapong, ak�r egy rabl�ncra vert mad�r a kalick�ban. A sz�l a b�rt�n, vis�tva t�pi ruh�d, hajad, s te csak �llsz, rezd�lni sem mersz. Lelked f�l, ha csak egy mozdulatot is teszel, mag�val ragad, elv�gja k�tel�keid. Csak kapkodod tekinteted, �s v�gre megl�tod… Ott a h�d… A t�vols�g a k�zels�g sz�tfoszlik, ott van, de milyen messze? Nem tudod! Csak egy a kavarg� leveg�ben, f�ldbe d�ng�lten �ll� sziluettet l�tsz… S nem tudod, milyen messze van… Pedig, ha addig eljutsz, onnan m�r csak p�r l�p�s az otthon… De, nem megy… Izmaid b�n�k, az inak konokul megtapadnak v�gtagjaid bels� rejtek�n �s l�bad tehetetlen�l gy�kerezik a f�ldben. Arcod cs�pi a l�ktet�, kavarg� sz�l, mely b�r fogatlan �s karmok n�lk�li, m�gis belev�j, belemar gyenge b�r�dbe. K�zben meg k�noz az idegt�p�, k�kem�ny f�lelem, hogy nem tal�lsz haza…

Tal�n m�r soha nem tal�lsz haza… Elsodor a sz�l…