9. fejezet   Bizony�t�kok

Rob lak�s�n, egy kellemesen vil�gos szob�ba ker�ltem, ami a vil�gos kr�msz�n� �s a cappuccino barna k�z�tt v�ltakozott. Egy kisebb szekr�ny, nagy �gy, kandall�, amiben most kellemesen ropogott a t�z. El�tte k�t relax�l� sz�k �llt. Innen k�t ajt� ny�lt, az egyik a f�rd�szoba, ami nyitva is volt a m�sik valahova a lak�sba ny�lt, de nem is igaz�n �rdekelt, hogy pontosan hova visz. Az �gy mellett egy kis �jjeli szekr�ny, rajta egy kis l�mp�val, meg egy kancs� v�zzel.
Gondoltam egyet �s megpr�b�ltam kimenni a f�rd�be, rettenetesen k�v�ncsi voltam, arra, hogy mennyire vagyok �sszeverve. Nagy leveg�t vettem �s fel�ltem, ez az eg�sz egy k�nz�ssal fel�rt sz�momra. El�bb a jobb, majd a ball�bamat tettem le a f�ldre. Csak sz�pen lassan, menni fog ez! – b�ztattam magamat, azt�n az �gyr�l elrugaszkodtam �s megpr�b�ltam meg�llni a l�bamon. Ez nem siker�lt, mint egy zs�k �gy ter�ltem el a f�ld�n. Erre a puffan�sra lett figyelmes a konyh�ban zsongl�rk�d� Rob, azonnal berohant a szob�ba. Megl�tva, hogy a f�ld�n vagyok seg�teni pr�b�lt.
– Nem kell a seg�ts�ged! – akaratoskodtam. �jra seg�teni akart, de �n ell�ktem a kez�t.
– N�zd, megvallhatom �n sem kedvellek, de Keren, Emma �s John is r�m b�ztak. Mivel tetszik vagy sem jelen �llapotodban nem vagy k�pes ell�tni magadat. �k legal�bb annyira kedvelnek t�ged, mint �n �ket �s eszemben sincs kudarcot vallani. L�gyszives, hagyd, hogy seg�tsek! – a szem�be n�zve l�ttam, hogy komolyan gondolja, amit mond, �gy elfogadtam a seg�ts�get.
Keren �s Emma felv�ltva j�rtak hozz�nk. �szrevettem, hogy Rob �s Keren k�z�tt t�bb van, mint bar�ts�g.
Napok teltek el mi�ta itt lakok. Keren utas�tott, hogy j�rk�ljak t�bbet. Ennek sz�t is fogadtam. Lassan gy�gyultak a z�z�d�sok. Be kell vallanom, sokkal jobban szeretem, ha magam festhetem k�kre, z�ldre vagy feket�re a szememet �s kev�sb� f�jdalmas is.
Robbal egyre t�bbet besz�lgett�nk, �s megkedveltem egy hangy�nyit, de ahogy �szrevettem ez viszont is igaz volt.
– K�rdezhetek valamit? – kezdtem bele reggeliz�s k�zben.
– K�rdezz!
– Mi van k�zted �s Keren k�zt? – A k�rd�sen meglep�d�tt, mert fulladozni kezdett a lenyelt falatban. Mikor visszanyerte eg�szs�ges sz�n�t, hatalmas boci szemekkel n�zett r�m.
– M�r semmi, sajnos – v�laszolt �szint�n.
– Mi t�rt�nt? – �rdekl�dtem.
– Sok volt a hazugs�g a munk�m miatt – szomorodott el.
– Szereted m�g? – k�rdeztem t�le. Erre � r�m n�zett �s n�m�n b�lintott. – � is t�ged.
– Honnan szeded? – csillant fel a szeme.
– J� emberismer� vagyok. Besz�lj�tek meg, szerintem nem veszett fejsze nyele! – tan�csoltam.
– Gondolod? – k�rdezte komolyan.
– K�l�nben nem mondan�m. – feleltem.
Cs�ngettek. Rob fel�llt �s ajt�t nyitott, n�h�ny f�lmondatot hallottam, majd h�rom idegen fick� jelent meg a konyh�ban. �lt�z�k�kb�l �t�lve mind �gyn�k. Ehhez m�g hozz�teszem, hogy egy�rtelm�en l�tszott a fegyvertart� a kab�tjuk al�l. Rob ut�nuk s�t�lt, mint amolyan „kisgyerek, aki rossz f�t tett a t�zre” �br�zattal.
P�r pillanatig �tfutott az agyamon, hogy feladott engem, de azt�n…
– Lea Wittmen? – k�rdezte az id�sebb szem�veges f�rfi.
– Igen, �n vagyok – feleltem meg�rizve minden nyugalmamat. Na most megint megyek a h�v�sre – gondoltam magamban.
– �dv�zl�m, Peter Morrow vagyok az �gyn�ks�g igazgat�ja. – Morrow, de ismer�s. Persze m�g hasonl�t is r�. � Rob apja. Ismertem fel a f�rfit a h�zban l�v� egyik k�pr�l. – Maradjon csak! – k�rte, amikor fel akartam �llni, hogy kezet fogjak vele.
– Nem is zavarok sok�ig, r�gt�n a l�nyegre is t�rek. A kez�nkbe jutott n�h�ny j� akar�ja �ltal… – itt Robra n�zett, aki a konyhapultnak d�lve pr�b�lt l�thatatlann� v�lni –… egy megd�nthetetlen bizony�t�k. Ezek alapj�n az �n ellen felhozott v�dakat ejtj�k, de mivel az �gy el�gg� k�nyes az �gyn�ks�g sz�m�ra, megk�rn�m �nt, hogy ezt n�h�ny napig ne rekl�mozza sehol!
– Nem is �llt sz�nd�komban! – h�borogtam a f�rfi kor�bbi kijelent�s�n.
– Nem megs�rteni akartam. Term�szetesen az �gyn�ks�g k�rp�tolni fogja. Viszont megk�rn�m… – Az egyik k�s�r� egy dobozt adott a kez�be, amit a f�rfi kinyitott, majd fel�m ford�tott. Abban egy bilincs, a jelv�nyem �s a fegyverem volt, mindaz, amit elkobozott az �gyn�ks�g t�lem, mikor gyan�ba keveredtem. –… hogy j�v� h�ten cs�t�rt�k�n 15 �rakor alkalomhoz megfelel�en… – itt r�m kacsintott –… �lt�zz�n fel! Egy kocsit fogok �n�rt k�ldeni, gondolom, Robert �r�mmel elk�s�ri �nt a f��p�letbe, van m�g egy �nnek val� feladatom. Azt�n eld�ntheti, hogy szeretne e visszat�rni a szakm�ba… Eln�z�st, ha zavartunk! Viszl�t j�v� cs�t�rt�k�n! – b�cs�zott t�lem, azt�n a pult mellett �ll� f�rfire n�zett. – Robert kik�s�rn�l minket?
– Persze! – v�laszolta Rob zavar�ban, n�h�ny perccel k�s�bb csatlakozott hozz�m. A k�nnyeimmel k�szk�dve n�ztem a kis dobozk�t.
– Minden rendben? – k�rdezte.
– Aha, �rtatlan vagyok. V�gre valaki ki is mondta. Lassan n�gy �ve k�zd�k ez�rt. K�sz�n�m! – ugrottam a nyak�ba mik�zben �r�mk�nnyek hullottak a szememb�l.
– Johnnak tartozol k�sz�nettel – mondta, de az�rt viszonozta az �lel�sem.
Keren �s Rob tiszt�zt�k a dolgaikat �s tiszta lappal indulva, �jra randizni kezdtek. �n p�r nappal Rob apj�nak l�togat�sa ut�n elmentem a lak�somra, ahova v�gre nem kellett bet�rn�m. A l�nyok is velem tartottak.
Megkerestem az egyik „alakalomhoz ill�” ruh�mat. Fekete nadr�gkoszt�m, amihez egy kir�lyk�k sz�n� bl�zt v�lasztottam. El�ker�tettem az egyik kedvenc, hossz�, fekete v�szonkab�tomat, amit felpr�b�ltam, hogy megn�zzem, j� e m�g r�m. A zseb�ben egy levelet tal�ltam. Kusza bet�kkel az �n nevem volt r��rva.
– Mi az? – k�rdezte Emma �s Keren egyszerre.
– Nem tudom – v�laszoltam, mik�zben kibontottam.

Kedves Lea!

Sajn�lom, hogy �gy elb�ntam veled, Greggel �s Johnnal. Hidd el, soha nem �rtottam volna neked, ha ez a rohad�k nem fenyeget meg a l�nyom �s a feles�gem �let�vel! Igen, van egy l�nyom, akir�l te eddig nem tudt�l. H�rom �ves volt, mikor a dolgok megt�rt�ntek. Hat �vesen halt meg, a volt feles�gemmel egy�tt, aut�balesetben egy f�l�vvel ezel�tt.
A feles�gem apja az egyik olasz maffi�z�, aki kapcsolatban �ll a F�n�kkel. Tarts a puskaport sz�razon �s megtal�lod az ellene sz�l� bizony�t�kokat!
A F�n�k szemet hunyt a Don p�r �gylete felett, amib�l � r�szesed�s kapott, ez a p�nz egy sv�jci sz�ml�ra v�ndorolt, amit Greg felfedezett, mint okos bank�r. Befagyasztotta, majd egy �sszegben a saj�t sz�ml�j�ra utalta. Befektette, �gy ez a p�nz milli�rdos nagys�grendet mutat, val�sz�n�leg, �gy az �vek eltelt�vel.
Tudnod kell, hogy a Donnak van m�g egy l�nya, akivel egy b�rt�nben volt�l, ha j�l tudom, nem egyszer ker�lt�l vele �sszet�z�sbe is.
Nos, az�rt �rom meg ezt a vallom�st, mert tudom, hogy m�g ma este meg fognak �lni �s rem�lem, John Bauer seg�t tiszt�zni a nevedet, amit �n bes�roztam.
�n �ltem meg Greg Bauert a F�n�k, vagyis James Portmen zsarol�s�nak hat�s�ra.
Sajn�lom, �s a bocs�natod�rt esedezem! Rem�lem, egyszer megbocs�tasz nekem �s John is! K�v�nok nektek az elk�vetkezend� �vekben minden j�t! Rem�lem p�r �v m�lva, mindez csak egy rossz eml�k marad mindkett�t�k sz�m�ra!
Tartsd mindig sz�razon a puskaport!

Frank Littmen
– Ez egy vallom�s nem? – k�rdezte Emma.
– Az �s a d�tum szerint, a hal�la el�tt �rta – v�laszoltam d�bbenten.
– „Tartsd sz�razon a puskaport.” Ez mit jelent? – k�rdezte Keren.
– Hogy most azonnal vigyetek el a bankba! – k�rtem �ket.
”Tartsd sz�razon a puskaport.” Ez apuk�m mond�sa volt. Mindig egyet jelentett, azzal, hogy a bankban legyen tartal�kom, hogy mindig legyen mihez ny�lni, �s soha ne szenvedjek hi�nyt semmiben. A bankban egy sz�f volt a nevemre b�relve, amit �t �vre el�bb kifizettek, ennek tartalma rengeteg terhel� bizony�t�k volt a F�n�k�m ellen, amik k�z�l n�h�nyat �n magam g�peltem, akkor m�g nem ismerve az elk�vet�ket. Ezek az utols� nyomoz�saim eredm�nyei. F�nyk�pek, vide� felv�telek �s jelent�sek. Azonnal felh�vtam Robot, aki �r�mmel int�zkedett. Sok mindenre f�ny der�lt. A kapocs is megvan Greg, a F�n�k �s az elrabl�m k�z�tt. Holnap cs�t�rt�k. M�r alig v�rom.
Ha minden j�l megy ma hazaengedik Johnt is. �gy szeretn�m m�r l�tni, nem l�ttam, mi�ta megl�tt�k.

Aznap este:
– Lea, gyere, van egy meglepet�s�nk! – sz�lt be Emma az ideglenes lakoszt�lyomba.
– Mi az? – k�rdeztem, m�r el�re sejtve a turpiss�got.
Az ajt�ban meg�lltam, velem szemben John �llt az nappaliban. A sz�vem hatalmasat dobbant. M�g mindig s�padt volt, de f�lig sz�jjal mosolygott, amit�l l�tszott, az a cs�bos k�t g�dr�cske az arc�n. Nem is v�rattam sok�ig, az el�z� helyemr�l, lend�letb�l ugrottam a nyak�ba. Mindketten felszisszent�nk. M�g nekem a bord�im f�jlaltak bele az �lel�sbe, addig neki a v�lla.
– Bocs! – mondtuk egyszerre.
Amire mind a ketten elr�h�gt�k magunkat. �jra egym�s karjaiba zuhantunk, majd egy forr� cs�kban forrt �ssze az ajkunk.
– Na csajok, gyertek �s hagyjuk magukra a gyerekeket! – terelte a konyh�ba Rob a l�nyokat.
Eg�sz �jszaka nem tudtam aludni, folyton a cs�kra �s az elk�vetkez� d�lut�n j�rt a fejembe. M�snap, m�r 14 �rakor teljes d�szben v�rtam a kocsit. A szemeimet kifestettem �s kih�ztam k�kkel, egy kis alapoz�val elt�ntek a m�r s�rga-fekete foltokat. A sz�mat csak sz�jf�nnyel h�ztam ki, majd csatlakoztam a konyh�ban l�v�kh�z.
Keren is itt volt eg�sz nap, ma szabadnapos �s a kis vigyorg�sukb�l arra mertem k�vetkeztetni, hogy bizony itt valakik huncutkodtak az �jjel. Bezzeg Johnnak �s nekem nem tudtak egy k�z�s �gyat adni! – bosszankodtam. Ez�rt John a nappali kanap�j�n aludt, �n a lakoszt�lyomban. Emma sok szerencs�t k�v�nva, olyan hajnali kett� k�r�l t�vozott.
– Elb�v�l� vagy! – b�kolt John �s egy finom cs�kot lehelt az ajkamra.
– K�szi! Ilyenkor reggel te is! – mosolyogtam r�.
Csengettek. Ablakon kin�zve l�ttuk, hogy az aut� meg�rkezett. Egy limuzin v�rt benn�nket. Mindh�rman a kab�tunk ut�n ny�ltunk. Keren hosszas cs�kkal k�sz�nt el Robt�l.
– Ezek azt�n j�l �sszemelegedtek! – suttogta nekem John.
– Hallom �m, partner – morgott ut�nunk Rob.
– Megvan minden? – k�rdeztem.
– Vide�, f�nyk�pek, akt�k, John, te meg �n. Megvan minden. Mehet�nk! – sz�lt a sof�rnek Rob.
A kocsi elindult, a sz�vem a torkomban dobogott John �szrevette ezt, �s gyeng�den megfogta a kezemet. Mikor a limo meg�llt, el�bb Rob, azt�n John sz�llt ki, aki seg�tett nekem is. B�r nem fogta a kezemet, a keze att�l m�g szorosan az eny�m mellett volt, am�g bement�nk a hatalmas �p�letbe, ami k�zel �tven emeletet jelentett. A bej�ratn�l meg�ll�tottak benn�nket.
– Seg�thetek? – k�rdezte egy sz�momra felett�bb ellenszenves „pl�za cica”.
– Itt a bel�p�nk – mutattuk fel az igazolv�nyokat egyszerre.
– K�sz�n�m. Mehetnek – engedett el benn�nket.
– Lek�telez – g�nyol�dtam vele.
A liftbe sz�lltunk �s felment�nk a harmincadikra. A t�sark� cip�m visszhangozott a n�ma folyos� falain. A k�t f�rfi fekete �lt�nybe �s s�t�tk�k nyakkend�j�k, k�k sz�n� inggel fesz�tettek mellettem. A kab�tjuk hossz� fekete ballonkab�t volt, sz�val olyanok voltunk, mint, akik most l�ptek ki a M�trix c�m� filmb�l, csak a napszem�veg hi�nyzott.
Nem sz�ltunk egym�shoz, mi�ta a kocsi elindult �s a csend kezdett ideges�t�v� v�lni. F�k�nt az�rt, mert �jra �s �jra �szrevettem a d�b�rg� sz�vem hangjait visszahangozni a „b�dogdobozban”, amit egyesek liftnek neveznek.
Hossz� folyos�n indultunk el, a k�t f�rfi �gy l�pkedett mellettem, mint k�t robot. V�gig ajt�k sorakoztak, az �t egyenesen egy k�tajt�s konferencia terem el� vezetett. Az ajt�n „Ne zavarjanak!” felirat �llt.
– Ne v�rjuk meg a megbesz�l�s v�g�t? – k�rdezte John.
– Ha ap�m 15 �r�t mondott, akkor 15 �r�ra j�v�nk – v�laszolta Rob.
– J�, akkor teljes�ts�k k�v�ns�g�t – k�z�ltem a k�t f�rfival, majd bekopogtam.
– Szabad – sz�lt egy m�ly f�rfihang az ajt� t�loldal�r�l.
– J� napot! N�h�ny percet szeretn�k elrabolni �n�kt�l – kezdtem.
– Valakinek van kifog�sa ellene? – k�rdezte Rob apja tekint�lyparancsol�an a t�bbi jelenl�v�kt�l.
Mivel senki sem ellenkezett, �gy mindh�rman helyet foglaltunk, a hatalmas ov�lis alak� asztal egyik v�g�ben. Jelenleg hat f�rfi �lt az asztaln�l �s egyetlen n�. Ott volt Rob apja �s az �n h�n szeretett ex f�n�k�m. A t�bbieket nem ismertem. Mindannyian k�rd� tekintettel n�ztek fel�nk. Egyed�l a kedves volt f�n�k�m b�mult elkerekedett szemmel. Mi az csod�lkozol, hogy bes�t�lok ide? – k�rdeztem t�le gondolatban.
– Nos r�gt�n a l�nyegre t�rek, nem sz�nd�kozom sok�ig rabolni a dr�ga idej�ket. �n�k k�z�l sokan nem ismernek engem, a nevem Lea Wittmen, itt dolgoztam az �gyn�ks�gn�l eg�szen n�gy �vvel ezel�ttiig, am�g valaki �n�k k�z�l koholt v�dak alapj�n le nem csukatott. – Erre a mondatomra a p�ran felmordultak, nem t�r�dve vel�k folytattam mondand�mat. – De a napokban szemt�l szembe �lltam vele… – J� m�lyen a szem�be n�zetem, l�thatatlann� akart v�lni, de ez nem siker�lt neki. –Ugyanis p�r nappal kor�bban, meg akart �lni, amit ez�ton k�zl�m vele, elbukott, mert �lek �s virulok, de h�la ennek a pr�b�lkoz�s�nak van ellene bizony�t�kom is.
Rob apja a tenyer�vel takarta a sz�j�t, hogy senki se l�ssa, hogy mosolyog. Nagyon tetszett neki a m�sor. A t�bbiek csak �rdekl�dve f�rk�szt�k egym�s arc�t, keresve a b�n�st.
– Van �n�k k�z�l valakinek mondanival�ja? – �rdekl�dtem. – Nincs? �nnek sem Mr. Portmen?
– Azt ne mondja, hogy �n vagyok az az ember! – j�tszotta az �rtatlant.
– Mi�rt nem maga? – k�rdeztem vissza.
– M�g viccnek is kik�rem magamnak! – h�borodott fel.
– Megengedik? – k�rdeztem, mikor fel�lltam �s a teremben l�v� plazma t�v�je fel� s�t�ltam.
– Persze – b�lintott az id�sebb Morrow. Az enged�ly megkaptam, ez�rt a DVD felv�telt betettem a h�zimozi-rendszerbe �s elind�tottam a felv�telt.
– Akkor l�ssuk… – A filmen a 3 h�ttele ezel�tti jelenet j�tsz�dott le.

* * *
– De maga piszkosul gazdag, akkor minek a p�nz? – a teremben l�v�k d�bbenten figyelt�k a lej�tsz�d� jelenetet a k�perny�n. Egy�rtelm�en felismerhet� volt a k�pen, hogy James Portmen van, a hangja is t�k�letesen beazonos�that� volt.
– T�ved�s, csak az voltam, am�g a te kedves Greg bar�tod t�nkre nem tett.
– �s Franket mi�rt?
– Mert tan�skodott volna ellenem, most hogy a l�nya meghalt…

* * *
– El�g ennyi? – k�rdeztem, miut�n eld�rd�lt a l�v�s a felv�telen.
– Ez nevets�ges, ezt hamis�thatt�k is – akadt ki a volt f�n�k�m �s homlok�n megjelentek az els� verejt�kcseppecsk�k.
– J�, akkor itt van Frank Littmen b�cs�leve – lobogtattam fel. – Meglep�d�tt igaz, itt a vallom�sa, err�l nem tudott, igaz? Id�zem: „�n �ltem meg Greg Bauert a F�n�k, vagyis James Portmen zsarol�s�nak hat�s�ra.” – Olvastam fel a vallom�st.
– KOHOLT V�D! – kiab�lt velem a f�rfi, a v�r�s�d� feje, egyre jobban tetszett.
– �gy v�li? – h�ztam fel a szem�ld�k�met. A f�rfi az asztalra csapott �s fel�llt. – Bevallja? – k�rdeztem �s fel� indultam. Alig egyetlen l�p�s v�lasztott el t�le.
– NEM… TETTEM… SEMMIT! – tagadta kiab�lva. Visszal�pkedtem el�bbi helyemre, a meglep�d�tt tan�cstagok hol engem, hol a t�rsukra figyelt�k. Most el�sz�r, hossz� id� �ta, ura vagyok a helyzetnek.
– Ok�! Akkor itt van n�h�ny jelent�s, nah�t milyen �rdekes, ez itt maga? – k�rdeztem, mikor az egyik olyan f�nyk�p ker�lt a kezemmel, ahol a Donnal egy�tt van lef�nyk�pezve. – B�mulatos! Mondt�k m�r, hogy ak�r modell karriert is befuthatott volna. Csod�latos profilja van – g�nyol�dtam vele, amire m�r a k�t k�s�r�m is mosolyogni kezdett. – Tudom�sunk van arr�l, hogy �n kapcsolatban �llt az olasz maffia �ltal csak Donnak nevezett b�n�z�vel. Ezek mind jelent�sek �s bizony�t�kok �n ellen. – Dobtam az asztalra egy hatalmas aktakupacot. – FOLYTASSAM M�G? – erre a f�rfi csak csal�dottan vissza�lt a hely�re, bel�tta, nem tud ellenem tenni semmit. A bizony�t�kok c�folhatatlanok. – James Portmen letart�ztatom �nt ember�l�s, zsarol�s, ember�l�sre val� felbujt�s, sikkaszt�s, terrorista tev�kenys�g �s ember�l�si k�s�rlet�rt, stb., stb., stb. Joga van hallgatni. B�rmi, amit mond felhaszn�lhat� �n ellen a b�r�s�gon! Joga van �gyv�det fogadni, amennyiben ezt nem engedheti meg mag�nak, a b�r�s�g kirendel egyet �n mell�… – mondtam mik�zben megbilincseltem. –… ja �s tudok is egyet. John felh�vn�d Mr. Robertset? – kacsintottam a f�rfira.
– Persze, azonnal – felelte John �s t�rcs�zta is az �n volt �gyv�dk�met.
– Mivel, ha j�l sejtem, cs�ny�n le van �gve – suttogtam Portmen f�l�be. – Vihetik! – adtam �t az ajt�ban �ll� �gyn�k�knek.
Visszafordulva tapsvihar fogadott.
– K�sz�n�m! K�sz�n�m! – puketteztem boldogan.
F�l �r�val k�s�bb:
Peter Morrow a tan�cskoz�s ut�n egyenesen az irod�j�ba sietett, ahol m�r v�rtunk r�.
– Nos, Mrs. Wittmen hogyan d�nt�tt? Visszaj�n hozz�nk? – k�rdezte Mr. Morrow, mik�zben kezet r�zott velem, hogy gratul�ljon.
– Nos, a f�n�k�m r�cs m�g�tt a t�rsam meghalt. Nem is tudom… – bizonytalanodtam el.
– Mit sz�lna k�t �j t�rsnak? – �rdekl�dtem.
– M�gis kikre gondol? – �rdekl�dve vontam fel a szem�ld�k�met.
– R�nk – sz�lalt meg a k�t fi� mell�m l�pve.
– Persze, ez sajnos j�r p�r kellemetlen dologgal is – figyelmeztetett benn�nket Rob apja.

M�snap reggel:
– Megtal�lt�k Lea Wittmen holttest�t. A lassan, f�l �vvel ezel�tt elt�nt n� holttest�t kihal�szt�k egy v�roson k�v�l l�v� csatorn�b�l. Lea Wittment v�dolt�k, Greg Bauer chicag�i bank�r kegyetlen meggyilkol�s�val. A n� a b�r�s�g m�sodfok� �t�lete ut�n ker�lt k�rh�zba, ahonnan rejt�lyes m�don elt�nt, mint kider�lt nem sokkal ezut�n, gyilkoss�g �ldozata lett. Hal�la viszont elvezetett egy m�sik tetteshez, aki bevallotta, hogy � �lte meg Greg Bauert �s a n�t is, aki �rtatlanul t�lt�tt el t�bb mint 3 �vet a b�rt�nben…
– Ennyi? – k�rdeztem Johnt, miut�n kikapcsoltam a tv-t.
– Ennyi! Az �gy lez�rva – felelte, majd szorosan mag�hoz �lelt.
Egy �vvel k�s�bb:

– Mrs. Bauer! A doktor �r v�rja �nt – sz�lt az asszisztensn�.
– K�sz�n�m! – feleltem.
A megsz�l�t�sb�l kider�lt, id�k�zben f�rjhez mentem. Neh�zkesen fel�lltam �s elindultam a vizsg�l�ba. „Thomas Anders n�gy�gy�sz szakorvos”, �llt az ajt�n a felirat.
Hol is kezdjem? Bab�t v�runk, �n h�t h�napos kismama vagyok. Keren hat m�g Emma most l�pett a negyedik h�napba. A h�rom musk�t�s. Keren is f�rjhez ment m�ghozz� Robhoz. Emma pedig az udvarl�j�hoz.
Gregnek h�la senkinek sem kell n�lk�l�znie semmit, ugyanis a maffi�t�l ellopott p�nzt befektette, �gy mi visszaadtuk azt �s �gy is maradt egy milli�rd, ami egy r�sz�t j�t�konys�gra ford�tottunk. A �gyn�ks�gn�l dolgozunk tov�bbra is, de �n �ldott �llapotban, csak tan�csad�k�nt vehetek r�szt, a f�rjem utas�t�sa szerint.
Mi m�r csak rossz eml�kk�nt gondolunk vissza az �vekkel ezel�tt t�rt�ntekre. Boldogok vagyunk �s csak ez a l�nyeg.
– Gratul�lok �nnek kisfia lesz – mutatta a doki az ultrahangon.
– K�sz�n�m! – mosolyogtam a k�perny�re.
– Vagyis bocs�nat, t�vedtem, egy fia lesz �s egy kisl�nya – jav�totta ki a doktor az el�bbi �ll�spontj�t.
– Micsoda? – k�rdeztem vissza. Biztos j�l hallok?
– J�l hallotta, ikrek lesznek – felelte.
– J� napot Doktor �r! – rontott be John a vizsg�l�ba. – Szia �des! Bocs, hogy k�stem, de tudod a munk�m… – magyar�zkodott, mik�zben kaptam egy puszit a homlokomra.
„�n ne tudn�m?” – k�rdeztem magamt�l.
– Lemaradtam valamir�l? – �rdekl�dte.
– Nem – feleltem. – A kis Greg �s Kamilla is j�l van.
– Teh�t fi� lesz? Vagy l�ny? – k�rdezte �sszezavarodva, hiszen megbesz�lt�k, hogyha fi� Greg, ha l�ny Kamilla lesz.
– Nem John. Mindkett� – k�z�ltem vele a j� h�rt.
– Mindkett�? – k�rdezte �rtetlen�l. Ikreket v�rok – vil�gos�tottam fel.
– Jaj, Lea, annyira boldog vagyok – cs�kolt meg.
– Igen, tudom, �n is – suttogtam k�nnyeimmel k�szk�dve.

V�ge