1. fejezet Pokoli csal�d

Bill Zor �lete sosem volt vid�mnak nevezhet�, nem voltak bar�tai, s�t, igaz�b�l nagyon ritk�n tal�lkozott b�rkivel is a sz�lein k�v�l. B�r �k is var�zsl�k voltak, valami okn�l fogva, �k sem �rtett�k meg fiukat. �gy b�ntak vele, mintha csak egy l�gy volna, ami �pp a kaj�jukra sz�llt. Mogorv�k, udvariatlanok �s bar�ts�gtalanok voltak mindenkivel. Hab�r Bill apj�nak, Vay Zornak olyan sok p�nze volt, hogy ak�r az eg�sz Roxfortot mag��nak tudhatta volna, �m a zsugoris�ga nem ismert hat�rokat. Egy elhagyatott kunyh�ban �ltek, t�vol minden telep�l�st�l, �s csup�n a legsz�ks�gesebb dolgokra k�lt�ttek. Divatjam�lt, szakadt ruh�kat viseltek. Rejt�ly, mi vez�relte �ket erre, amikor megvolt a lehet�s�g�k egy jobb �letre.

~*~

Bill ma t�lt�tte be tizenegyedik �let�v�t, �m mindezt semmi nem bizony�totta. Nem kapott aj�nd�kot, sem sz�let�snapi tort�t, de m�g boldog sz�let�snapot sem k�v�ntak neki, ehhez viszont m�r r�g hozz�szokott. Szob�j�ban nem volt sok minden, csak egy szekr�ny, amiben a ruh�i voltak, �s egy �gy. Zor az ablakn�l �llt, �s mag�ba roskadva n�zte a siv�r t�jat. A nap lassan nyugov�ra t�rt.

R�gebben gyakran s�rt itt bent, elz�rk�zva a sz�leit�l. Arra v�gyott, hogy �r�kre elmehessen innen, hogy v�gre embersz�mba vegy�k. N�ha voltak k�l�n�s �lmai, miszerint elj�n az id�, hogy nem lesz egy senki, feln�znek majd r�, lesznek bar�tai. De k�nnyen lehet, hogy ezek csak v�gy�lmok voltak, m�gis, legal�bb van valami, amib�l er�t mer�thetett.

Az �lmokon k�v�l volt m�g egy dolog, ami �jabb rem�nyt �bresztett benne. P�r nappal ezel�tt j�tt egy lev�l, hogy felv�telt nyert a Roxfortba. B�r sz�lei nem sokat mes�ltek neki a var�zsl�k iskol�j�r�l, azt az�rt siker�lt megtudnia, hogy �gy h�napokig t�vol lehet a csal�dj�t�l. Ez a t�ny a legt�bb gyereket aggodalommal t�lt�tte volna el, de nem Billt. Tal�n ott minden m�s lesz…

�pp erre gondolt, amikor hallotta, hogy valaki kinyitotta az ajt�t. Megfordult, �s l�tta, hogy apja nyitott be, kez�ben egy t�ny�rral, amin m�r nem volt sok �tel, nyilv�n most is azt kapja vacsor�ra, amit a sz�lei meghagytak. K�t szelet kenyeret pillantott meg, �m sajnos csup�n a h�j�t hagyt�k meg neki, pont ez volt az oka, hogy k�rosan sov�ny volt.

- A kaj�d! – sz�lt r� durv�n Vay.
- K�sz�n�m… - felelte k�z�ny�sen Bill, majd elindult a t�ny�r�rt. �m fia hangv�tele miatt, az apja arca v�r�ss� v�ltozott a d�ht�l, l�tszott rajta, hogy mindj�rt kiab�lni k�sz�l, erre Bill megtorpant.
- Te velem nem besz�lsz �gy! – kiab�lta. – Ezerszer megmondtam m�r, hogy Mr. Zornak sz�l�tasz, nem?! – �v�lt�tte, �s bel�pett a szob�ba.

A fi� h�tr�lni kezdett, k�nnyei kis h�j�n eleredtek. Ism�t �lmai tartott�k benne az er�t, tov�bb�, hogy hamarosan kiszabadul a h�zb�l.
- �s ne merj m�g egyszer ilyen hangon besz�lni! – kiab�lta, kis h�j�n felrobbant m�rg�ben. El�rte Billt, �s szabad kez�vel pofon csapta.

A fi� k�nnyei eleredtek, arca �gett a f�jdalomt�l.
- Eln�z�st, Mr. Zor! – b�kte ki nehezen, cs�ggedten meredt a padl�ra, nem akart apja szem�be n�zni.
- Ma este nem eszel! – v�gta r� m�g mindig d�h�sen, de m�r nem kiab�lva Vay. Sarkon fordult, majd kisietett a szob�b�l, az ajt�t pedig var�zslattal, fi�ra z�rta.

Bill arc�nak bal oldala tov�bbra is v�r�s volt a pofont�l, csal�dottan, �s tele �letundorral s�t�lt az �gy�hoz. Lefek�dt, �s m�sra se tudott gondolni, hogy mikor lesz v�gre reggel. Hi�ba pr�b�lt, nem tudott elaludni, �hes volt. Hossz� �r�kon �t szeml�lte az �jszakai eget, mire v�gre �lom j�tt a szem�re.

~*~

Ism�t egy emelv�nyen �llt, valamilyen besz�det tartott, de nem �rtette a szavakat, �m tudta, hogy � az, ugyanis az el�tte �ll� emberek sz�zai, csak az � nev�t kiab�lt�k:
- �ljen, Bill Zor!
Ekkor megfordult, �s k�t, megk�t�z�tt alak t�rdelt el�tte, de �ket sem ismerte fel. El�vette p�lc�j�t, �s miut�n az egyik fogolyra szegezte, a fegyverb�l egy z�ld f�nycs�va �ramlott ki, egyenesen a c�lpont fel�, �s mikor eltal�lta, az ismeretlen alak �sszeesett. Ugyanezt megtette a m�sikkal is.

~*~

- Zor! – Csod�latos �lm�b�l v�g�l anyja �bresztette fel. Kin�zett az ablakon, de m�g s�t�t volt. Az ajt� kiny�lt, �s Mrs. Zor l�pett be. Az � arc�r�l is ler�tt, hogy ugyanolyan mogorva, mint a f�rje. Ha a szeretet nem is, ez mindenk�pp �sszek�t�tte �ket.

- Kelj m�r fel v�gre! – sz�lt r� durv�n. – Ma elt�nsz itthonr�l, �s nem akarom, hogy lek�ssed a vonatot.
- Sietek, Mrs. Zor…- felelte Bill. B�r nem sok sz�l�vel tal�lkozott eddig, de er�sen k�telkedett benne, hogy m�shol is ilyen szok�sok uralkodnak egy csal�dban.

Anyja sz� n�lk�l kil�pett a szob�b�l. A fi� v�g�l fel�llt az �gyr�l, �s a b�r�ndj��rt sietett. V�gre el�rkezett ez a nap is, ir�ny a Roxfort.

~*~

Nem kapott reggelit, mondv�n, hogy majd �gyis eszik a Roxfortban, pedig m�r kilyukadt a gyomra az �hs�gt�l. Hajnali n�gykor indultak el a londoni p�lyaudvar fel�. A korai indul�st az tette sz�ks�gess�, hogy mind�sszesen egy sepr�j�k volt, �s nem voltak hajland�ak p�nzt kiadni vonat vagy buszjegy�rt, �gy jobb h�j�n, gyalog indultak el a v�ros fel�.

~*~

A Zor csal�d v�g�l oda�rt a vas�t�llom�sra, a vonat indul�s�ig viszont m�r csak t�z perc volt h�tra. A kilences �s a t�zes v�g�ny k�zti t�glafal el� s�t�ltak.
- Indulj! – parancsolta mogorva hangon Vay, �s a fal fel� mutatott. – T�nj �t rajta!
Bill nem �rtette a c�lz�st, azt hitte, apja sz�rakozik vele. M�gis hogyan mehetne �t a falon?
- Azt mondtam, indulj! – kiab�lta Mr. Zor. – Mi�rt vagy m�g mindig itt? – Erre m�r t�bb j�r�kel� is fel�j�k fordult.
Vay k�r�ln�zett, �m nem igaz�n �rdekelte, hogy mindenki �ket n�zi.
- Mi van? Foglalkozzanak a saj�t dolgukkal! – v�gta r� d�h�sen, majd ism�t fia fel� fordult.
- Indul�s… - jelentette ki mogorv�n.
- De h�t hogyan menjek kereszt�l a falon? – k�rdezte t�relmetlen�l Bill, nem �rdekelte apja reakci�ja, elege volt az eg�szb�l.
Vay az ingj�n�l fogva megragadta fi�t. Ism�t kiab�lni k�sz�lt vele, �m ekkor feles�ge egy int�ssel jelezte, hogy k�zelednek fel�j�k.

�s csakugyan, egy �jabb var�zsl�csal�d �rkezett, akik els� �ves l�nyukat �s fiukat k�s�rt�k ki a vas�t�llom�sra. Erre a f�rfi �szhez t�rt, �s elengedte fi�t, de nem tudta meg nem t�rt�nt� tenni az el�bbi incidenst.

- J� napot! – k�sz�nt a k�t feln�tt, majd j� ideig Billre meredtek. V�g�l a f�rfi ism�t Vay fel� fordult, �s kezet ny�jtott:
- A nevem Mr. Joo! – mondta. – A feles�gem Elisa. – A n�nek sz�p arcvon�sai, �s hossz� sz�ke haja volt, r�n�z�sre tizen�t �vvel is fiatalabbnak t�nhetett Mrs. Zorn�l, �m val�j�ban k�r�lbel�l egykor�ak lehettek. – Illetve a l�nyunk Klara Joo. – Hasonl�tott anyj�ra, sz�ke haj�t copfban hordta. – �s a fiunk, Peter Joo – mutatta be csal�dj�t a f�rfi, de Mr. Zor csak �llt mogorv�n, egy sz�t sem sz�lt, undorral n�zett v�gig rajtuk. Hamarosan Joo is �szrevette ezt, �s ink�bb visszah�zta a kez�t, m�r nem titkolt�k, mennyire megvetik az udvariatlans�ga miatt, �s az�rt, ahogy a fi�val b�nt.
Mr. Zor v�g�l m�gis megsz�lalt szok�sos, goromba hangj�n, �s Bill azt k�v�nta, ink�bb maradt volna csendben:
- Mi�rt gondolja, hogy ez minket �rdekel?

Joo el�sz�r nem reag�lt, hanem s�rt�d�tten tekintett a f�rfira, majd kib�kte:
- Nos, azt hiszem, m�r tudom, ki maga… - Hangja imm�ron egy�rtelm�en bar�ts�gtalanul csengett, �m Vay d�h�sen k�zbev�gott.
- �s akkor mi van? �r�mk�nnyekben kellene kit�rn�m? Ki k�rte magukat, hogy j�jjenek ide besz�lgetni?! – morogta Mr. Zor.
A Joo csal�d m�g egyszer megvet�en v�gigm�rte Vayt, majd sz� n�lk�l otthagyt�k �ket. Bill roppant k�nosan �rezte mag�t, ezzel most �t is cs�ny�n le�gette az apja. �m meglep�d�tt, mikor l�tta, hogy a l�ny �s a fi� a fal fel� futottak, �s nem �tk�ztek neki, ahogy azt v�rta, hanem elt�ntek a t�glafalban. Ezek szerint t�nyleg nem hazudtak neki, v�g�l is a sz�lei se szeretn�k, hogy itthon maradjon.

- Gyer�nk, menj m�r! – kiab�lta Mr. Zor, mire Bill feleszm�lt. – Ha feleslegesen k�lt�ttem a jegyedre, azt nagyon megb�nn�d! �s ne hidd, hogy ha feln�sz, nem k�vetelj�k majd vissza t�led, minden r�d k�lt�tt p�nz�nk…
A fi� nem sz�lt semmit, b�lintott, majd � is elindult a fal fel�. Megmosolyogtatta, amit apja mondott, miszerint mindent vissza kell majd fizetnie, mert ez bizony nem lehetett sok, �gy nem is lesz neh�z t�rlesztenie, m�r ha egy�ltal�n fogja.

~*~

Percek voltak m�r csak h�tra az indul�sig, mikor felsz�llt a vonatra. J�form�n minden f�lke tele volt, v�g�l siker�lt tal�lnia egy �res kabint. Rem�lte, hogy a nemr�g t�rt�nt incidens h�re nem fog elterjedni a di�kok k�z�tt. Legkev�sb� se v�gyott r�, hogy a sz�lei viselked�se alapj�n �t�lj�k meg.