4. fejezet   Emmanuel? J�zus Krisztus, Joe!? Avagy: In memoriam Cristie Archer...

Uriel az el�csarnokban tal�lkozott a kis csapattal, melynek �l�n Cristie cs�rtetett feld�lt arccal. Az el�bbi arkangyal mosolyogva pillantott a Joe-ba kapaszkod� b�tyj�ra, aki m�g mindig f�rfiass�ga �polgat�s�val volt elfoglalva. El�g volt csak v�gign�zni rajtuk, Uriel ismerve Michael modor�t, m�ris tudta, hogy mi is t�rt�nhetett a k�zelm�ltban. Saj�t mag�t is meghazudtol� m�don �l�nken felkacagott, s a l�pcs�re huppanva bev�rta a h�rmast.

Cristie nem tudta mire v�lni a hall t�ls� fel�n �cs�rg�, vihog� pasast, viszont �gy d�nt�tt nem is t�r�dik vele, hiszen � Luciferhez indult. �rdektelens�get er�ltetve mag�ra, elhaladt a f�rfi mellett, de legnagyobb meglepet�s�re, a r�h�g� muks� csukl�j�n�l fogva visszatartotta.

- Cristie Archer, ha nem t�vedek – sz�lalt meg meglep�en m�ly hangon.

A l�ny megh�tr�lt, majd tekintet�t ism�t a f�rfire vetette, aki csigalassan felemelkedett �lt�b�l. Maff, �jabb isten ebben a lebujban, j�tt az els� gondolata, ahogy v�gign�zett a hirtelen komolly� v�lt krapekon.

Er�s �ll, egyes orr, szigor� halv�nyk�k, szinte sz�rke tekintet �s gesztenyebarn�ba fordul�, hull�mosan hossz� haj, mely lust�n pihent feh�r zubbonyba b�jtatott sz�les v�llain, izmosan domborod� mellkas�n.

- Tal�lt! – b�lintott nagy sok�ra a l�ny – Merthogy?

- Semmi, semmi! Na, �s mit m�velt�l a b�ty�mmal? – kacsintott Uriel cinkosan mosolyogva.

A f�rfi arckifejez�s�nek v�ltoz�sa megenyh�tette Cristie-t, �gy azt�n vid�man v�laszolt: - Kicsit feljebb is megsimogattam…

- R�f�rt m�r! – b�lintott egyet�rt�en Uriel – Mich, f�j m�g?

- Majom! K�red, hogy t�k�n r�gjalak? – mordult Michael, mik�zben ny�gve le�lt a l�pcs�re.

- Kihagyom! – ingatta a fej�t Uriel – Tudod, az empatikus k�pess�gem hat�rtalan...

- Hat�rtalanul nincs! – szak�totta f�lbe �ccs�t Michel – Mit kerest�l itt?

- Eldiskur�ltam Luciferrel, aki… �ral�bnak haszn�lta a k�nyvemet…! A fene otthagytam! J�zus!

- Jelen! – ki�ltott Joe kit�r� lelkesed�ssel – Akarod, hogy kihozzam?

- Egyik l�bad itt, a m�sik ott! – vetette oda Uriel, mire Joe elviharzott.

Cristie d�bbenten figyelte a jelenetet. Az eddigiek k�z�l ugyanis Uriel volt a legnagyobb paradoxon sz�m�ra. Egyik pillanatban nevetett, azt�n seperc alatt komolly� tudott v�lni. A f�rfi legal�bb �gy v�ltozatta a hangulat�val j�r� arckifejez�seit, mint valami kam�leon. Ami viszont meglep�en hatott, hogy a szeme mindig ugyanazt sugallta: f�rads�got. Olyasf�le ki�br�ndult megviselts�get, melyet csak az id� festhet a retin�ra.

S m�g � belemer�lt gondolataiba, Uriel v�zolta b�tyj�nak Lucifer k�r�s�t, Cristie-t illet�en. Michael el�sz�r t�relmesen hallgatta az �tletet, szemeiben m�g n�mi �rtelem is t�kr�z�d�tt, mivel �gy�k�ban sz�nni kezdett a l�ktet� f�jdalom, amit nagy �r�mmel vett. Val�j�ban nem nagyon �rtette, minek ekkora h�h�t csapni a csajt illet�en. Kap sz�rnyakat �s slussz passz, mehet vissza az emberek k�z�, addig se rugdal�zik idelenn. De amint Uriel burkoltan k�z�lte vele, hogy ki is �ll vele szemben pillanatok alatt telt be a bizonyos poh�r, ami eddig csak f�lig volt. Az �j inform�ci� ugyanis olyan volt, mint egy v�d�r v�z a k�tdecis poh�rba. Sokk!

- Felejtsd el! Ez a n� t�lem nem kap sz�rnyakat! – ki�ltott fel d�h�sen Michael.

Erre a kirohan�sra m�r Cristie is felocs�dott �s pislogva meredt hol a f�jtat� arkangyalra, hol a hal�los nyugalommal �lldog�l� m�sikra… Na paff, m�g a nev�t se tudom, sistergett mag�ban.

- Figy! – b�kte meg az ismeretlen pasast Cristie – Te ki vagy?

- Uriel – vetette oda a f�rfi. – Mi tartott ilyen sok�ig? – n�zett Joe-ra, aki v�gre vissza�rt a k�nyvvel.

- Jujj, az impotens! – sikkantott boldogan a l�ny, mire Uriel szikr�z� szemekkel meredt hol Joe-ra, hol pedig Crsitie-re. M�g Michael mindent feledve elnevette mag�t.

- Joe, mond csak? Mi�ta vagy ennyire pletyk�s? – fordult v�gig a toporg� fut�rra, aki id�tlen�l vigyorogva meredt a d�h�s arkangyalra – Van egy olyan �rz�sem, hogy sz�lnom kellett volna Ponciusn�l, hogy szabad�tson, meg l�g� micsod�dt�l is…

- Ne iz�lj m�r! – pr�b�lta menteni a helyzetet Joe.

- Am�gy elgondolkodtam valamin… - sz�lt k�zbe Michael imm�r �rdekl�d� tekintettel – Mi�rt h�vatod mostan�ban magad Joe-nak?

- Mi�rt eddig, nem �gy h�vt�k? – ny�lt t�gra Cristie szeme.

- Nem! – morogta Joe – De v�laszolva a k�rd�sedre Michel: az Emmanuel t�l hossz� volt! – sz�gezte le felh�zott orral.

- Utols� tudom�som szerint a J�zus r�videbb! Krisztusom ennyi �sz nem szorult bel�d? – h�zta el a sz�j�t Michael.

- Na ne s�rtegess, te diszn�! - ki�ltott m�rgesen Joe - Nem neked kellett elvinned keresztrefesz�t�s bulit! Szerinted azok ut�n, m�g volt kedvem ezt a Krisztus nevet haszn�lni?

- Mit csin�ljak, ha vesztett�l a p�ker partin! – vetette oda Uriel a kakaskod� Joe-nak - Ne kock�ztass annyit!

- Besz�lsz te! Nem te vesztegelt�l a magaslati leveg�n, egy sz�l gaty�ban a v�ros felett…

- �r�lj neki, hogy legal�bb az az �gy�kk�t� micsoda volt rajtad – puffogott Michael -, �n a m�ltkor egy sz�l sz�rnyban futottam k�rbe az elysiumi f�teret.

- T�l sokat kock�ztatt�l a p�ker partin! – b�kte oda gunyoros hangon Joe.

- He-he-he! De k�pzeld egy helyes bige hozott limon�d�t… Te odafenn csak ecetet kapt�l…

- Mi�ta iszol te limon�d�t? – n�zett nagyot Uriel.

- Csak akkor ittam…

- Gondolhattam volna – h�zta el sz�j�t a fiatalabb arkangyal.

- Az ecet borecet volt! – jegyezte meg visszat�rve az el�bbi t�m�ra Joe.

- Kit �rdekel! – ki�ltott Michael – Akkor se dugtam volna bele a nyelvem. De te k�nyszeresen megk�stolsz mindent!

- Nem igaz! – f�jta fel mag�t Joe.

- Ezt c�folom! – emelte fel az ujj�t Uriel – K�tes sz�n� iz� Lucifer frig�j�ban, amir�l be akartad mes�lni, hogy csoki…

- Bazd meg, Uriel! – �klendezett Michael – Fontos volt pont ezt felhoznod?!

Joe k�pe hirtelen elz�ld�lt, s m�r-m�r v�rhat� volt, hogy azonnal kidobja a r�kab�rt a mozaikpadl�ra, de var�zslatos m�don a mogyor�zab�l� uralkodott mag�n. M�lyen telesz�vta t�dej�t, lehunyta szemeit, majd p�r pillanat m�lva ism�t kisimult arccal, b�jos mosollyal n�zett k�rbe a t�rsas�gon.

- Mi a francra gondolt�l, te Isten�tka? – sziszegte Michael.

- Ubork�s mogyor�kr�mre!

- Hogy az a… - fogta be ism�t sz�j�t az arkangyal, f�l� volt ugyanis, hogy � hamarabb megszabadul gyomortartalm�t�l, mint Joe, aki l�that�an j�t mutatott a m�snapos Michael �llapot�n.

- Tejsz�nhabos Magdolna! – ki�ltott fel hirtelen Uriel, mire Michael felkapta fej�t, �s k�js�v�r tekintettel pislogott k�rbe a csarnokban.

- Hol?

- Te szem�t, mikor dugtad meg a feles�gem? – t�rt ki Joe.

- �nk�nt j�tt! – t�rta sz�t a karjait Michael.

Joe m�rg�ben m�r �kleit ropogtatta, s er�sen fontolgatta, hogy nekiugrik a f�arkangyalnak, amikor Uriel nyugodt modorban megsz�lalt.

- Nos, elt�rt�nk a t�rgyt�l. Az ecetig jutottunk el. Dr�ga Joe, n�h�ny nappal ezel�tt, m�g azon agyalt�l, hogyan szabadulhatn�l meg Magdoln�t�l – n�zett a mogyor�sra Uriel figyelmeztet�en – Volt�l akkora barom, hogy m�g �jjel sem tudt�l megpattanni �szrev�tlen�l Jeruzs�lemb�l. Pedig m�g azt is elint�zt�k, hogy a v�roson k�v�l temessenek el, �s akkor a lanyha �rs�gr�l m�g nem is besz�lt�nk! Eml�kezz csak, Bar�tocsk�m! Mind a kett� r�vidl�t� volt! Mind a kett�!

- Nem tehetek r�la, f�nyl� izmos testem minden tekintetet mag�ra vonz! – dicsekedett Joe, mik�zben �ri�si �t�l�ssel mellkas�t kezdte el simogatni. Azonban Michael ironikus k�zbesz�l�sa ism�t csak kiz�kkentette �nmaga isten�t�s�b�l.

- Lehet hogy f�nyl�, de hogy izmos…

- Michael, el�g! – legyintette tark�n b�tyj�t Uriel – Joe, mint mondtam, magadra vess. Magdolna csak �gy volt hajland� hallgatni, ha elveszed. �r�lj neki, hogy az utols� vacsora ut�ni orgi�tokb�l nem lett m�g egy csemete is, mert akkor l�hetn�nk a vall�st, amit gondosan fel�p�tett�nk. Teh�t, hangs�lyozn�m a l�nyeget: Joe, Neked KUSS!

Az eml�tett pasas ezek ut�n megnyikkanni sem mert, hanem lilul� k�ppel h�tat ford�tott a t�rsas�gnak, �s t�vozott a csarnokb�l.

Cristie a besz�lget�s alatt meg se sz�lalt, csak t�gra ny�lt szemekkel hallgatta a h�rom perleked�t. Ism�t csak ott tartott, hogy sutba v�gja a Bibli�t, �s gyorstalpal� tanfolyamra jelentkezik, m�ghozz� Pokol �s Arkangyaltan fakult�ci�n. Er�sen �r�lt, hogy eddig nem nagyon gyakorolta vall�s�t, mert akkor val�sz�n�leg m�sodszor is feldobn� a papucsot sz�vroham gyan�j�val. Kezdte b�nni, hogy a port�n kit�lt�tt k�rd��vekben nem t�ntette fel mag�t agyal�gyultnak, mert akkor id�k v�gezet�ig jegyet v�lthatott volna az Elysiumba. Rafael �llapot�t l�tva, az a szanat�rium se lehet olyan v�szes hely! – gondolta m�r-m�r v�gyakozva. De szok�s�hoz h�ven, nem volt annyi esze, hogy hazudjon… Az Isten�rt, h�t azt se tudta mi v�r r�! Meg azt�n, mi lett volna, ha am�gy sem siker�l… L�hette volna az eg�sz mizujs�got, ha a Tartarosba dugj�k. Bah, kinek kell a k�nszag, borzongott meg, s�t lehet m�g villa is van, meg kond�r. Azt m�r nem!

- Sssz�valll! Ez a mogyor�zab�l�, kellemetlen, drogos fej� marha, J�zus Krisztus? – k�rdezte f�l�nken Cristie a k�t egym�s k�zt motyor�sz� arkangyalt.

- Jah, unblokk az eg�sz cs�v�! – b�lintott Michael, majd visszafordult Urielhez – Megyek, let�pem az �cs�m fej�t!

- Sok sikert hozz�, de figyelmeztetlek, Lucifer hajthatatlan! – r�ntotta meg a v�ll�t Uriel, majd intett, �s az ajt� fel� indult.

- Veled mehetek? – n�zett legszebb kiskutyaszemeivel Michaelre Cristie.

- Minek?

- H�tha meg tudjuk gy�zni, hogy… hogy… �h, mir�l is?

- Hogy ne kelljen Neked sz�rnyakat adnom… - h�zta el ki�br�ndultan a sz�j�t Michael.

- Iz�… - heher�szett Cristie – Lucifert t�mogatom!

- Akkor pl�ne itt maradsz! – sz�gezte le Michael.

Cristie �ppen k�zbesz�lt volna, hogy m�rpedig � akkor is menni fog, �s igenis ki�ll Lucifer mellett, amikor csap�dott az ajt�. A Pokolvez�r irod�j�nak k�sz�b�n nem m�s �llt, mint Gabriel. A l�ny t�tott sz�jjal n�zett v�gig a legfiatalabb arkangyalon. Im�dom a t�rt�nelmet, f�leg, ha kult�r�r�l van sz�! – gondolta v�gyakozva.

- Nah�t! Itt van Gabriel, addig majd vigy�z r�d! De – vonta fel szem�ld�k�t Michael -, �t ne rugdosd! S�t simogat�ssal se pr�b�lkozz… Gabriel… Hogy is mondjam… - vigyorodott el kaj�nul az arkangyal – Nosss…

- Nosss! – g�nyol�dott Cristie – Tudom!

- Vuff! M�r meg is volt!?

- Most FOGD BE!

- Megyek, ne simogass megint! – ki�ltott megj�tszott ijedts�ggel Michael, azzal elszaladt Lucifer irod�ja fel�.

Gabriel el�z�kenyen kinyitotta b�tyj�nak az ajt�t, majd nagy lend�lettel bev�gta, s vigyorogva Cristie fel� indult. A l�ny nem tudta levenni szem�t a f�rfir�l, aki kitart�an tartotta fogva tekintet�t. Alig egy l�p�snyire �llt meg t�le, majd jobb keze ujjai k�z� csippentette Cristie bl�z�t, s mag�hoz h�zta a l�nyt, aki minden ellen�ll�s n�lk�l engedelmeskedett a h�v�snak. Orruk szinte �ssze�rt, hallani v�lt�k egym�s sz�vdobban�s�t a kong�an �res csarnokban, ahol rajtuk k�v�l nem volt senki m�s.

- Nem err�l a padl�r�l besz�lt�l! – suttogta remegve Cristie.

- Nem… - lehelt a l�ny orr�ra finom puszit Gabriel – Ne haragudj a reggel t�rt�ntek miatt!

- Nincs g�z… - nevetett Cristie – Nagyon �lveztem!

- Akkor garant�lom, hogy lesz folytat�s!

- Rem�lem… - b�lintott Cristie – De – azzal h�tr�lt egy l�p�st – most m�s t�ma!

- A legjobb pillanatokban mindig ez a kib�v� mondat? – kacagott fel Gabriel, majd balfel� fordult, s nyugodtan �tl�pkedett a csarnokon, majd elt�nt a s�t�tl� �rk�dok alatt.

Cristie meglepetten n�zett a t�volod� f�rfira. Tad�m, fak�pn�l lenni hagyva… De mi�rt pont fak�p? – gondolta, majd a gyanakodva Gabriel ut�n indult. Eddig nem is vette �szre, hogy a csarnok val�j�ban nem k�r alak�, csak a kupola, �s a t�maszt��rk�dok miatt kelti az el�bbi hat�st. Az �rk�dsor s�t�tj�b�l ajt�k ny�ltak az �p�let tov�bbi r�szeibe. Gabriel pedig egy ilyen ajt�n �t jutott el Lucifer vill�j�nak egyik t�gas folyos�szalonj�ba. Cristie letagl�zva meredt a monument�lis m�retekre: kandall�, ablakok, ajt�k, csill�rok. Mint valami mesepalota, ahol vid�m b�lokat rendeznek, s �jjelente a termek telis-teli vannak emberekkel, t�ncol�kkal, pinc�rekkel �s zen�szekkel. Azonban a Pokolban ilyen est�lyekr�l �lmodozni badars�g… Vagy m�gsem?

- Olyan �res ez a kast�ly… - sz�lalt meg, amint le�lt egy sz�les kerevetre.

- Hamarosan elj�n a b�lok ideje – mosolyodott el Gabriel, majd lehuppant a l�ny mell�. – Az angyalok b�lja csod�latos esem�ny!

- Angyalok b�lja?

- Az �r�k V�ros�nak minden lak�ja r�szt vesz ezen az est�lyen. Kellemes mulats�g a sz�rke Pokolbeli h�tk�znapok vid�m�t�s�ra.

- Biztos gy�ny�r� lehet… - �br�ndozott Cristie.

- Id�n m�r Te is hivatalos vagy!

- Komolyan?

- Angyal leszel, vagy nem? – k�rdezte nevetve Gabriel – Na, de m�s t�m�t akart�l. Halljuk!

- Joe t�nyleg Krisztus?

- Joe?

- Igen, Joe! Joe Joe!

- Dzsodzs�? Persze – b�lintott Gabriel. – Mi�rt, nem j�tt�l r�?

- Nem �n! T�nyleg azt hittem, valami drogrekl�mban l�ttam…

- N�latok rekl�mozz�k a drogot, amikor eredetileg t�rv�ny tiltja? – n�zett nagyot Gabriel.

- Dehogy is! – ki�ltott tiltakozva Cristie – Ezek amolyan, tilt�, meg figyelmeztet� rekl�mok! De nem val�s�gh�ek, fura is lenne, ha azok az idi�t�k �l�ben szurk�ln�k magukba a heroinos szurit!

- Szerintem vad lenne! Alatta pedig az „�lj a droggal, hamarabb d�glesz! A pokolban van el�g hely!” felirat menne…

- Ha r�veszed a kongresszust, hogy ezt enged�lyezze, �n megeszem a kalapom! – g�nyol�dott Cristie.

- Jegyezd el�! – vigyorgott a f�rfi.

- L�ke! – h�zta meg Gabriel haj�t a l�ny, majd elterelte a sz�t - Am�gy, Joe, m�rmint J�zus, iz�… Krisztus…

- Joe…

- Akkor Joe-t Michael m�ni�kus k�stolgat�nak titul�lta…

- Mert az is! – ki�ltott Gabriel – Ami�ta van Nutella, ez m�st nem akar enni. Mogyor�m�ni�s lett, hogy a csokir�l ne is besz�lj�nk…

- Hogy j�tt mindehhez az uborka? - k�rdezte Cristie.

- Jah! Joe, nem puszt�n k�stol�s m�ni�s, hanem �nyenc is. B�rmit teszel el�, vagy beledugja a nyelv�t, vagy �sszeturmixolja valami m�ssal – v�laszolt hanyagul Gabriel. – Ilyen a term�szete!

- Besz�ltek valami cuccr�l, amit Lucifer frizsider�b�l szedett el�…

- Huh! – nevette el mag�t Gabriel – Hidd el nekem, nem akarod tudni, mi is volt az a kotyval�k!

- De igen! – ki�ltott �vod�sokra jellemz� k�v�ncsis�ggal Cristie – Mond el!

- Cerberus eb�dje…

- Cerberus? A h�romfej� kutya? – pislogott meglepetten Cristie.

- Ahha! Cerberus �rzi a Tartaros kapuj�t, �s el�g furcsa az �trendje – fintorgott Gabriel. – De mit v�runk t�le… Lucifer nevel�se. R�mes dolgokat kaj�l. Jobb bele sem gondolni. Nos azon a bizonyos napon, Joe a kutyuli eb�dj�t var�zsolta el� a h�t�b�l. Els� r�n�z�sre csokol�d�kr�mnek t�nt. M�g j�, hogy nem ettem bel�le.

- Nem szereted a csokit?

- Ennyire megd�bbent�? – k�rdezte Gabriel.

- Kicsit… - r�ntotta meg a v�ll�t Cristie. – De folytasd! Mi is volt val�j�ban a csokikr�m?

- Kutyakaja n�mi pulyka- �s csirkev�rrel felturb�zva – v�laszolta hal�los nyugalommal Gabriel, arra viszont nem sz�m�tott, hogy Cristie gyomr�ra ez a besz�l�s hasonl� hat�ssal lesz, mint Michaelre.

A l�ny sz�j�ra szor�tott kezekkel meresztgette hatalmas sz�rk�sbarna szemeit az arkangyalra. Gabriel riadt tekintettel n�zett Cristie-re, aki id�k�zben furcsa z�ldes sz�nt var�zsolt az arc�ra. A f�rfi felpattant a kerevetr�l, majd n�mi k�nyszerrel eld�nt�tte rajta a h�nyingerrel k�szk�d� l�nyt. �vatosan sim�totta ki arc�ba hullott tincseit, s arc�t cir�gatva v�rta, hogy enyh�lj�n az �melyg�si roham.

Cristie gyomra lust�n kavargott m�r puszt�n att�l is, ha belegondolt mivel is etethetik azt az ajt�n�ll� d�g�t. De Gabriel gyeng�d gondoskod�sa elfeledtette vele a r�hejesen undor�t� k�peket.

- Orvosnak k�sz�lt�l, m�gis undorodsz a v�rt�l? – cir�k�lta meg a l�ny szem�ld�k�t Gabriel.

- Embereket gy�gy�tottam volna! Emberk�rh�zban… Csirkev�r az �letben nem ker�lt volna el�m. Na meg, ha minden j�l megy, nem sokat tal�lkoztam volna v�res dolgokkal. A szemseb�szet nem �ppen a v�res munk�k k�z� soroland� – motyogta Cristie, mik�zben nagyokat szippantott t�dej�be. – K�rdezhetn�k m�g valamit? – mire Gabriel v�laszk�ppen csak b�lintott – Mi�rt nevezte Joe impotensnek Urielt?

- Csak nem r�startolsz? – vigyorgott a f�rfi kaj�nul.

- Isten ments! – tiltakozott hevesen a l�ny – Az �rdekel, mi volt az a bizonyos eset…

Gabriel arca hirtelen elkomolyodott, homlok�ra sz�rke r�ncok �ltek ki, s Crsitie l�tni v�lte milyen �reg is az arkangyal. M�lysz�n� haj�ban h�feh�r hajsz�lak villantak a nappali f�nyben. Simogat� keze megremegett, szemeiben ki�br�ndult, m�gis d�h�s f�rads�g csillant. A l�ny nem �rtette vajon mi volt az elind�t�ja ennek a furcsa, szinte r�m�t� v�ltoz�snak. Az �r�kk� vid�m, huszon�ves k�ly�knek t�n� Gabriel pillanatok alatt �regedett �veket, �vsz�zadokat. Borzongat� tekintete m�r ink�bb hasonl�tott egy viharban �rv�nyl� t� z�ldj�hez, mint az olajfalevelek var�zslatos sz�n�hez. Cristie percekig csak n�zte a f�rfit, azt�n f�l�nken megsz�lalt.

- Mi a baj? Rosszat mondtam?

- Cristie! – pillantott r� Gabriel, s von�sai �jfent kisimultak, haj�b�l elt�ntek az �sz sz�lak, szemei ism�t borzongat�ak voltak – Ne akarj err�l tudni! Higgy nekem, addig vagy boldog, m�g nem ismered ennek az esetnek a r�szleteit!

Cristie nem �rtette Gabrielt, akinek arc�n a „semmi ellenvet�s nem t�r�k” kifejez�s keveredett a kedvesked� mosollyal. Percekig n�m�n n�ztek egym�sra, majd az arkangyal lassan lehajolt, s mint valami iskol�sfi�, b�tortalan cs�kot lehelt a l�ny ajkaira. Cristie test�n melenget� remeg�s futott v�gig, v�ggyal vonta �jra mag�hoz a vigyorg� arkangyalt, aki engedve a k�sztet�snek birtokba vette a telt, hajnalp�rsz�n� ajkakat, mik�zben ujjai bogar�sz�an t�rtak bele a sz�ke tincsekbe. De mint �ltal�ban szok�s: minden pillanatnak v�ge kell, hogy legyen egyszer, �gy most is ez t�rt�nt. S hogy mi�rt? Nos, Michael csarnokban felhangz� „Archer kiskemence!” ki�lt�s�ra.

- Mi�rt h�v �gy a b�ty�m? – nevette el mag�t Gabriel.

- Ma reggel finoman lekurv�zott, �n meg t�k�n r�gtam – v�laszolt Cristie. – Gondolom ez�rt…

- �rtem! Sz�p munka volt! – h�zta fel k�zben a l�nyt az arkangyal – De sipirc, m�g a v�g�n nem kapsz sz�rnyakat!

- Menek! – szaladt el vid�man Cristie.

Gabriel halv�ny mosollyal n�zett a l�ny ut�n, de �r�me semmi perc alatt szertefoszlott, amikor esz�be jutott a besz�lget�s elej�n elhangzott k�rd�s: �rdekel mi volt az a bizonyos eset! Felderengett el�tte a m�lt, s homlok�t ism�t a gond �s ki�br�ndults�g felh�je s�t�t�tette el. Akkoriban j� m�k�nak t�nt az eg�sz, mert borsot t�rhettek az apjuk orra al�, de m�ra csak az undor f�rtelmesen keser� �rzete maradt meg az eml�kek nyom�n. Fiatals�g, bolonds�g; ez a sz�besz�d illik a m�lt eme h�nyingerkelt� mozzanat�ra. Nem t�r�dtek m�g akkor semmivel, nem volt vil�g, ahol kedv�kre sz�rakozhattak volna… De az a j�t�k megv�ltoztatta mindannyiukat, mivel makacsul vissza-visszat�rt, hogy felid�zze azt, amit jobb lenne v�glegesen kit�r�lni az eml�keik k�z�l…

Lucifer sz�j�t h�zogatva �lldog�lt Michael mellett, aki ide-oda toporogva meghat�rozhatatlan gurgul�z� hangokat hallatott. Cristie m�r-m�r azt hitte a legid�sebb arkangyalnak forr�spont k�zeli �llapotok uralkodnak a tork�ban, gyomr�ban, beleiben, egy�b m�ty�rjeiben. �ppen ez�rt j�tszott f�l�nks�ggel megsz�lalt.

- Izz� valami g�z van odabenn? – n�zett Michaelre – Mert ha szellenteni is fogsz, akkor legy�nk t�l a besz�lget�sen gyorsan, nem akarok �r�t szagolni…

- Mi a fr�sz gy�kod van? – �rtetlenkedett Michael.

- Itt pr�tty�gsz, mint valami t�lhev�l g�zmozdony, azt hittem baj van az em�szt�seddel! – ripakodott r� s�rt�d�tten Cristie, mire Luciferb�l kit�rt a r�h�g�s.

- �n g�zmozdony… he? Kiskemence! – puffogott Michael – Luc, te meg fejezd be! – azonban a Pokolvez�r csak sz�j�sszez�r�sig jutott, s folytatta a nevet�st, n�mi fulladoz�ssal megsp�kelve.

- Na j�, halljam, mit akart�l, G�zmozdony! – tette cs�p�re a kez�t Cristie

- Holnap este, legyen mondjuk, hat �ra! Ne k�ss! – azzal nemt�r�d�ms�get er�ltetve mag�ra elindult kifel�.

- De hova kell mennem? – k�rdezte felh�borodottan Cristie – Meg mi a ny�nek?

- Nem fogsz t�lem ingyen sz�rnyakat kapni, mint minden m�s angyaljel�ltnek, Neked is ki kell �llnod a pr�b�t! Teh�t holnap, a lak�som el�tt. Daszvidannya, Kiskemence!

- Taxis anyja, a j� b�d�s vaddiszn�! Hogy az isten lov�t neki! – morgott mag�ban Cristie.

- V�logatottan tudsz k�romkodni, Kisasszony! – tette a l�ny v�ll�ra a kez�t Lucifer – �gy rossz angyalka lesz bel�led! – majd � is t�vozni k�sz�lt, de Cristie meg�ll�totta.

- Hova sunnyogsz?

- Mi k�z�d bele?

- Naaaa… - n�zett az arkangyalra kiskutyaszemekkel Cristie – Mondd eeeel!

- Agatha Crsitie-hez vagyok hivatalos eb�dre – k�z�lte Lucifer.

- Ap�m, ennyire krimibuzi vagy? �s az a n� egy r�ncos szatyor! – fintorgott Cristie.

- Na �s, nem kef�lni megyek, hanem enni! – integetett az arkangyal, de miel�tt kil�pett volna az ajt�n visszasz�lt – Jah, ma d�lut�n temetnek! Cs�k a csal�dnak!

Cristie hirtelen �gy �rezte, mintha egy faz�k, forr� v�zzel �nt�tt�k volna nyakon. Valahogy a temet�s t�nye kiment a fej�b�l. Siker�lt eddig elfelejteni, hogy m�r nem az �l�k k�z�tt l�zeng, hanem a Pokol utcak�veit koptatja. Gyakorlatilag egy napja volt halott, de ez id� alatt annyi minden t�rt�nt vele, mint az �letben egy �v alatt sem. Idej�t nem tudta mikor nevetett ennyit, s r� kellett j�nnie, hogy nem t�r�d�tt azzal, mit �reznek a sz�lei, a testv�re, a bar�tai. De mi�rt? – k�rdezte mag�t�l, mik�zben l�bai �nk�ntelen�l vitt�k vissza a szalonba, ahol Gabrielt hagyta – Mi�rt? – t�n�d�tt, s megeredtek a k�nnyei – Itt minden olyan m�s, m�gis �letszer�. L�legzem, van testem, j�l sz�rakozok, �s v�gre nem akarok k�nyszeredetten a k�nyvekben vigaszt keresni. Ilyen �letre v�rtam…

- A bibi csak az, hogy a hal�lban tal�ltam meg a vid�ms�got – huppant le a kanap�ra.

Gabriel, aki eddig �szre sem vette, hogy Cristie visszat�rt, most meglepetten fordult a l�ny fel�, gondolataib�l elt�ntek a nyomaszt� k�pek.

- Mi a baj? – �lt le az �sszekucorodott l�ny mell�.

Percek teltek el, mire Cristie k�pes volt arra, hogy megsz�laljon, �s akkor is csak annyit tudott kiny�gni: Vigy�l fel, oda!

Gabriel �rtette a l�nyeget. F�lmosollyal az arc�n b�lintott, majd fel�llt felh�zva a l�nyt is. L�gyan mag�hoz �lelte �t, s Cristie s�r�st�l remegve hajtotta a fej�t a sz�les v�llakra, hogy azt�n a k�vetkez� pillanatban megsz�nj�n k�r�l�tte a vil�g. Elmos�dtak a falak, sz�nek milli�i mos�dtak �ssze sz�d�t� �rv�nyben. L�ba al�l kiszaladt a talaj, arc�t gyenge sz�l cir�gatta. F�lve emelte fel a fej�t, de a l�tv�nyt�l ijedten sikoltva kapaszkodott Gabriel nyak�ba.

- Mi az? – k�rdezte a f�rfi, mintha a t�rt�n�sek a vil�g legterm�szetesebb dolgai lenn�nek.

- Neked van sz�rnyad? – dadogta Cristie, amikor �tpillantott Gabriel v�lla f�l�tt. Az arkangyal h�t�n ugyanis meglep�en nagy feh�rsz�n� sz�rnyak libegtek m�lt�s�gteljes lass�s�ggal.

- Mint minden angyalnak – k�z�lte szenvtelen�l Gabriel, majd elengedte a l�nyt, aki „ne engedj el!” felki�lt�ssal visszacsimpaszkodott a nyak�ba. – �llj m�r a l�badra, megfojtasz! – ny�gte a f�rfi.

Cristie t�tott sz�jjal pislogott k�rbe. Az „utaz�s” okozta sokkot �jb�l felv�ltotta a melank�lia, amikor r�j�tt, hogy az __-beli temet�ben �lldog�lnak. A nap sugarai vid�man sim�tottak v�gig a s�rk�veken, cs�kkal illett�k a t�bl�kon aranyosan vagy ez�st�sen csillog� neveket. Az �s�reg plat�nok any�skod�an t�rtak v�delmez� sz�rnyakat a halotti kert f�l�. B�gyadt szell� suhant v�gig a s�rk�vek k�z�tt, pajkosan b�jt be a v�r�sl� avar al�, s megz�rgette a halottan hever� sz�raz lev�lsz�nyeget. Elmos�dott f�rfihang �szott egy�tt a sz�llel: m�ly bariton hull�mzott �t a kerten, s duruzsolt b�cs�dalt. Cristie f�l� remeg�ssel ny�jtogatta a nyak�t, h�tha megleli a hang birtokos�t.

Gabriel lelk�be hirtelen mart bele Cristie szellem�nek viszolyg� szorong�sa. Hi�ba, hogy m�r egy s�k l�nyei voltak mind a ketten, Gabriel tov�bbra sem volt hajland� sz�tv�gni a k�zt�k fesz�l� kapcsot. �rezte a l�lek bizonytalan hull�mz�sait, melyek megb�n�tott�k a l�ny test�t. �ppen ez�rt volt k�ptelen megmozdulni: kevesen n�zhetik v�gig a saj�t temet�s�ket. A halottak nagy r�sze ugyanis nem az Angyalok v�ros�ban k�t ki, meg azt�n azok, akikb�l angyal lett sem nosztalgi�znak az In memoriam mis�n. Amint Gabriel ezen t�n�d�tt, Cristie keskeny keze az �v�be cs�szott, amit a f�rfi biztat�an megszor�tott. V�g�l elindultak a hang ir�ny�ba.

A temet� egyik f�lrees� zug�ban feketeruh�s, kalap al� rejt�z�tt, gy�szol� t�rsas�g �lt k�rbe egy �benfa kopors�t, melynek oldal�n h�feh�r felirat hirdette az elhunyt nev�t �s kor�t: Cristie Archer, �lt huszonegy �vet.

Sz�l�k, rokonok �s bar�tok b�cs�ztak n�ma k�nnyeket ejtve egy �letvid�m l�nyt�l, aki �rtelmetlen�l halt meg. B�cs�ztak t�le, s k�zben lelk�k m�ly�n feltett�k a k�rd�st: Mit tett, hogy ez lett a b�ntet�se? Elhalt a k�ntor �neke, s a lelk�sz szentelt vizet hintett a kopors�ra, majd szem�vel intett a s�r�s�knak. � pedig lassan a csal�dhoz l�pett, hogy kifejezze f�jdalm�t. Ismerte Cristie-t kiskora �ta, l�tta, hogyan cseperedik fel, mosollyal k�s�rte cs�nytev�seit. Atyaian fedte meg, amikor elb�biskolt az istentiszteleten, s figyelemmel hallgatta v�gig, mikor �lete legnagyobb d�nt�sei el�tt �llt. Mikor pedig beker�lt az orvosi egyetemre, s a l�ny �r�mmel �js�golta terveit, biztosra vette, hogy Cristie lesz az, aki megtal�lja a r�k, vagy tal�n az AIDS ellenszer�t. De senki nem l�that a j�v�be. Mint ahogy senki sem l�thatta a k�t k�s�n �rkez�t, akik az egyik plat�nfa t�rzs�n�l b�jtak meg.

Amelia Archer f�rje �s fia karj�ra t�maszkodva �llt fel, tekintete c�ltalanul cik�zott a f�k k�z�tt, amikor hirtelen olyan dolog ker�lt a szeme el�, melyr�l �lmodni sem mert… Alig t�z m�terre Cristie �llt az egyik plat�n m�g�tt, aki egyenesen r� n�zett.

- Gabe… - suttogta Cristie f�lve – Gabe…

- Hmm? – j�tt a v�lasz az arkangyalt�l, aki egy s�rk�v�n malmozott.

- Lehets�ges, hogy az any�m l�t engem?

- Nem nagyon… - �llt fel Gabriel.

- Akkor magyar�zd meg, mi�rt fix�roz ennyire kitart�an? – integetett az anyj�nak Cristie, aki meglep� m�don visszaintett.

- Hujjujj, gebasz van a rendszerben… - szisszent fel Gabriel, azzal der�kon ragadta a l�nyt, aki hi�ba akart tiltakozni.

Ek�zben Amelia Archer k�ptelen volt megmagyar�zni f�rj�nek, hogy mi�rt is integetett a plat�nf�nak. M�g �nmag�nak er�vel bizonygatni kezdte, hogy a fat�rzs mellett igenis Cristie-t l�tta, teljes val�j�ban: k�k bl�zban �s bord� szokny�ban…