5. fejezet – Valami b�zlik…

Gabriel hatalmas sz�rnyai keltette l�g�ramlat kiv�gta a h�feh�r k�polna t�lgykapuit. Cristie megd�bbenten pislogott k�rbe, mivel egy halotti rekviem kell�s k�zep�be cs�ppentek, de csod�val hat�ros m�don a kapu ny�l�s�ra-csuk�d�s�ra senki sem figyelt fel. M�g az olt�rasztaln�l �ll� lelk�sz sem, pedig � azt�n t�nyleg premier pl�nban l�thatta az esem�nyeket. A padsorok t�mve voltak a gy�szol�kkal, s mint ahogy az ilyenkor lenni szokott, a f�rfiak bamb�n a t�rd�ket fix�rozt�k, m�g a n�k ideges�t� szipog�ssal b�gtek zsebkend�ikbe. Cristie megborzongott: egy napra el�g volt egy temet�s.

Ek�zben Gabriel m�r nyugodt l�ptekkel mas�rozott el�re a templomhaj�ban. A l�ny egyre csak a h�t�t n�zte, melyen n�gy feh�r sz�rny pihent.

- J���, Neked n�gy sz�rnyad van! - ki�ltott meglepetten Cristie.

- Mint minden arkangyalnak.

- De �n azt tanultam, hogy hat sz�rny van az arkangyalok h�t�n.

- N�gy az a hat! Higgy csak a szemednek - n�zett vissza az arkangyal, majd h�traroppantotta v�llait, s sz�rnyai milli� tollacsk�ra hullva elt�ntek.

- Err�l m�g besz�l�nk! - suttogta Cristie, de k�zben megbabon�zva n�zte a var�zslatos v�ltoz�st.

A kavarg� tollak f�rgetege olyan volt, mint a csendes havaz�s a hideg t�li f�lhom�lyban. Szinte mindent elbor�tottak a bolyhos pih�k, r�telepedtek az egybegy�ltek kalapjaira, kab�tjaira, m�g Cristie kez�re is. A l�ny t�zetesebben szem�gyre vette az angyalsz�rny puha alkot�elem�t, s akkor vette csak �szre, hogy a pihe h�feh�r sz�lai k�z� ibolyasz�n sz�lacsk�k vegy�lnek. Azonban tov�bb nem tanulm�nyozhatta, mivel a tollacska aranycsill�mokra robbant, s megsz�nt l�tezni.

Gabriel k�zben megker�lte a k�z�pre fel�ll�tott kopors�t, majd hanyag mozdulattal letelepedett az olt�rasztalra. Cristie a f�rfi nyegles�ge l�tt�n begurult.

- Hogy a fen�be l�thatott meg engem az any�m?! Halott vagyok! - �v�lt�tte Gabriel k�p�be. Az arkangyal mit sem t�r�dve a m�g�tte t�nyked� lelk�sszel �sszecs�cs�r�tett ajk�n dobolt mutat�ujj�val, miel�tt azonban v�laszra ny�lt volna, Cristie ism�t megsz�lalt - Iz�, figyelj csak! R��lt�l a t�rl�kend�re…

Gabriel len�zett maga mell�, s akkor vette �szre, hogy a lelk�sz nagy el�nnal pr�b�lja kir�ngatni combja al�l a feh�r v�szondarabot.

A p�ter persze nem �rtette, hogy a l�tsz�lag �res asztalr�l mi�rt k�ptelen kez�be venni a kend�t. Hi�ba r�ngatta, az sehogy sem akart mozdulni, mintha valami l�thatatlan dolog rajta leledzett volna. �gy azt�n �sszeszedte minden erej�t �s r�k�sz�lt a t�szment� akci�ra. Nagy leveg�t vett - pontosan, amikor Gabriel unottan megemelte a l�b�t -, megr�ntotta a t�rl�ruh�t, csak arra nem sz�m�tott, hogy ezzel nem puszt�n a rongy fog kiszabadulni… Mivel � is megszabadult valamit�l: az egyens�ly�t�l. �gy azt�n hanyatt esett, neki egy vir�gl�d�nak, s m�g talpait is feldobta.

- Bocs, haver - sz�lt h�tra Gabriel.

- Diszn� vagy! - teremtette le Cristie. - Szeg�ny mekkor�t nyalt…

- Ha h�tul is van nyelve, akkor biztos!

- L�ke! - feddte meg Cristie. - Szerinted nem lett baja?

- Nincs el�jegyezve m�ra - h�zott el� a zseb�b�l egy k�nyvecsk�t Gabriel. - Oh, nah�t-nah�t! Sz�p kort fog meg�lni, csak szeg�ny nehezen akarja majd feldolgozni, hogy a fia meleg… Ijj, �regem, nem sajn�llak. F�tyi a f�tyire bukik, f�leg szentcsal�dban… Szerintem vond k�rd�re az asszonyt, ezek az X kromosz�m�k…

- Mindig a n�kkel van a gond? - tette cs�p�re a kez�t Cristie.

- Ugyan m�r, kiscic�m! A f�rfiak a teremt�s csod�i! Ez a Biblia �ta alapigazs�g, melyet ugyeb�r mi sugalmaztunk… De ez most nem fontos!

- Mit is v�rhatn�nk �t h�msoviniszta arkangyalt�l? - h�zta el a sz�j�t Cristie.

- Jegelj�k a t�m�t! - emelte fel v�dekez�en Gabriel a kezeit.

- Jellemz�! - d�lt neki a kopors�nak Cristie, de arra nem sz�m�tott, hogy ennek hat�s�ra a nyitott fed�l nagy robajjal lecsap�dik.

A gy�szol�k �s a felt�p�szkod� lelk�sz hal�lra v�lt arccal meredtek a kopors�ra. Cristie feszengve hint�zott talpain, mik�zben bocs�natk�r� pillant�sokat k�ld�tt az emberek fel�, azt�n fej�re csapott. Halott vagyok! – gondolta. - Mit sz�rjam a hamut a fejemre! Reggel mostam hajat!

- Sz�p volt! - ugrott le az asztalr�l Gabriel, majd dorg�l� hangnemben folytatta. - M�g nem tartozol az angyalok kasztj�hoz, addig k�ptelen vagy arra, hogy �szrev�tlen�l cselekedj az �l�k vil�g�ban.

- Kir�ly! - fortyogott Cristie - Akkor ezek azt hiszik, valami halott szelleme csapkodja a kopors�fedelet.

- Kincsem, nagy igazs�got mondt�l!

- Az istenit! Rem�lem, nem r�m�ltek hal�lra - futatta v�gig a tekintet�t ism�t az embereken a l�ny. - Uram-aty�m, az a n�ni ott z�ld�l!

- A halott f�l Daniel Knives - kotorta el� ism�t a f�zetk�j�t Gabriel, s �l�nken lapozgatni kezdte, majd ism�t megsz�lalt. - H�h, sors fintora!

- Mi? - k�rdezte �rdekl�dve Cristie.

- Hasba sz�rt�k! - k�z�lte az arkangyal hal�los nyugalommal. - Bah… Nem is egyszer! Szeg�nyt a neve vitte a s�rba.

- Most az mindegy, idi�ta! - toporz�kolt idegesen Cristie, s az el�bb eml�tett �regasszonyhoz szaladt, aki mellett m�r ott tolongtak rokonai. - A n�ni �juldozik!

- L�tom! - b�lintott Gabriel �s tov�bb lapozott. - Nos, � a nagyi… Hmm-hmm, igen… Hmm… Igen… Ez pech!

- Mi van?

- Alig n�gy h�nap m�lva � fog itt fek�dni! - j�tt a v�lasz monoton hanghordoz�ssal. Cristie ideges f�lelemmel mart a haj�ba.

- Meg�l�k egy embert? De h�t halott vagyok! �… Haza akarok menni!

- Nyugodj m�r le, hiszt�rika! - n�zett fel Gabriel. - A n�nit nem a sz�ve viszi el!

- Jah, akkor j�! - f�jta ki mag�t megk�nnyebb�lten a l�ny, s lecs�ccsent a padl�ra. - Am�gy mi az a f�zet? - k�rdezte, mik�zben kicsit arr�bb h�z�dott, hogy a n�nike k�r�l s�nd�rg�k nagyobb helyet kapjanak. Nem akarta ugyanis megtudni milyen �rz�s, ha �tg�zolnak rajta, vagy �ppens�ggel t�sark� cip�vel megtapodj�k.

- Kisokos… - felelt az angyal, majd vigyorogva k�sz�nt egy karzatr�l leugr� pasasnak. - �, hello, Rudy! Na, elpatkolt a v�denced?

A k�zeled� ipse serceg� borost�j�t vakar�szva, vid�m arccal l�pett oda hozz�juk, majd lehuppant az els� padba egy �reg nyanyus mell�, aki buzg�m�csing m�dj�ra morzsolgatta rubinsz�n� m�anyag r�zsaf�z�re gy�ngyeit.

- E’ van, legal�bb eggyel kevesebben vannak! N�pes a csal�d - mondta Rudy. - Egy �dv�zl�gy kimaradt, mama! Jah, a hitlerista, n�ciguru f�rjed kurv�ra �lvezi a poklot, tudtad-e?! Nem is hitte volna, hogy ennyi szajh�t tal�l ott. �jra �lvezi a szexet! �s �zeni, hogy ne siess, mert eddig j� a t�rsas�g - sz�lt oda a n�ninek.

Gabriel elnevette mag�t, Cristie pedig rosszall�an n�zett a krapekra, aki �szrevette a l�ny morcos szemvillan�s�t.

- Rudy Morris! - ny�jtotta a kez�t a l�ny fel�.

- Nem illik cs�ny�n besz�lni azokkal, akiknek halv�ny lila fingjuk sincs, hogy milyen az a Pokolnak nevezett elmebajt�bor! - fogadta el a k�zfog�st Cristie.

- Felv�gt�k a nyelved, szivi! Este mit csin�lsz! - k�rdezte Rudy, de erre Gabriel figyelmeztet�en felmordult. - Oh, my Boss! Sorry!

- D�gl�dik a nagyi is - fordult vissza a k�nyvecsk�j�hez Gabriel, miut�n helyesl�en b�lintott. Cristie-nek meg dagadt a melle �r�m�ben, de persze ezt egy mozdulattal sem mutatta ki. Egy�ltal�n nem akarta, hogy Gabriel b�rmit is megsejtsen �bredez� vonzalm�b�l, na meg nem akart kocsmat�m�t adni Rudynak. Igen, ez a muks� sz�z, hogy dett� olyan pi�s, mint Michael - t�n�d�tt mag�ban.

- Jah! - t�rta sz�t karjait Rudy Gabriel el�bbi megjegyz�s�re, s k�zben orrba v�gta a szomsz�d n�nit (aki l�that�an nem vette ezt �szre!) - De minap eml�tette, hogy � m�r szeretne pakolni ebb�l a maszlagb�l - f�zte m�g hozz�.

- Eml�tette? - n�zett nagyot Cristie.

- Aha, v�ltig hiszi, hogy l�t engem - b�logatott Rudy.

- �s t�nyleg l�t? - h�zta �ssze a szem�ld�k�t Gabriel.

- Azt hiszi, n� vagyok, folyton Kate-nek h�v - biggyesztette le az ajk�t Rudy. - Szerinted?

- Hehe, pedig Kate a p�p�t v�di Johann�val - �lt vissza az olt�rasztalra Gabriel.

- Na, most sz�lj hozz�! - t�p�szkodott fel Rudy, ism�t orrba nyomva az im�dkoz� n�nit. - Te, ez a nyanya szerintem s�ket, mint az �gy�! �szre se vette, hogy mekkora itt a hangzavar. Na mindegy, �n dobbantok, v�r a kaja meg az asszony.

- Asszony? - n�zett nagyot Cristie. - �s engem akart�l randira h�vni!

- Ha akarod, m�g mindig mehet�nk, Vir�gsz�lam! - kacsintott az angyal.

- Rudy! - mordult Gabriel. - Sarkon fordulj! Arra az ajt�! Lehet elbattyogni!

- J�l van, na! P�! - r�h�g�tt a f�rfi, azzal, mint valami miniat�r forg�sz�l, csill�m- �s sz�n�rv�ny k�zepette elt�nt.

Cristie egy ideig m�g n�zett az elt�nt angyal h�lt hely�re, majd pillant�sa a n�ni k�r�l tolong�kra esett. Id�k�zben m�r a lelk�sz is meg�rkezett, aki v�ltig �ll�totta, hogy az elhunyt szelleme akart m�g valamit k�z�lni nagyanyj�val. Kez�ben egy szenteltvizes flask�t tartott, s er�vel ragaszkodott hozz�, hogy a n�ni d�nts�n le bel�le egy kupic�val. Viszont a szellemes dum�ra a halott feles�ge is felhorkant: m�g hogy pont a nagyanyj�val akarna diskur�lni az � szeretett f�rje. Erre az any�sb�l kiszakadt a boszorka. Nagy el�nnal l�kte f�lre meny�t, �s fej�hez v�gta, hogy csakis a p�nz��rt ny�jtotta kez�t a fi�nak. Ebb�l persze kit�rt a t�megvereked�s ott helyben, a k�poln�ban.

Mikor az els� ember, jelen esetben egy t�bbtonn�s munkat�rs, Cristie-re esett, a l�ny �gy d�nt�tt, od�bb�ll. Lez�ttyent Gabriel mell�, aki tov�bbra is gondolataiba mer�lten kopogtatta ajkait. Cristie szeme sark�b�l a f�rfira tekintett, majd v�ll�val megb�kve kiz�kkentette az arkangyalt a mereng�sb�l.

- Tiszta olyan vagy, mint a Winnie the Pooh…

- Gyagy�s egy rajzfilm! - motyogta Gabriel. - Mai napig nem j�ttem r�, hogy Malacka fi�-e, vagy l�ny… Ha fi�, akkor buzi, ha meg l�ny, akkor kurva. Nem mondom, �rtelmes mes�kkel t�mik a k�lyk�k fej�t manaps�g!

- Jah, leszerz�dtethetn�k Rafaelt… - t�maszkodott h�tra Cristie. - No, de ott tartottunk, hogy mi�rt is l�tott engem az any�m?!

- Tal�n nem is l�tott! - fordult fel� Gabriel, de l�tva Cristie fintorg�s�t, ink�bb elvetette az �tletet. - Visszasz�vom! - emelte fel kezeit v�dekez�en. - Volt valami elint�zetlen dolgod? - k�rdezte v�g�l.

- Mondhatjuk �gy is! Nem csin�ltam meg aznap a reggelit. De eredetileg nem is nekem kellett volna, csak szerettem volna bocs�natot k�rni anyut�l.

- �sszekaptatok?

- Kicsit! - legyintett Cristie. - Piti h�lyes�gen, nem l�nyeg.

- Jelen esetben, azt hiszem, igen! - m�szott le az asztalr�l Gabriel.

- Volt m�r am�gy ilyen eset? - tette fel a k�rd�st v�ratlanul Cristie.

- El�g ritka, de igen, volt - b�lintott Gabriel.

- Hol?

- V�lem�nyem szerint ez itt most nem m�rvad�! De t�ny - sz�gezte le Gabriel -, volt m�r r� p�lda.

- Hogyan old�dott meg? - j�tt az �jabb k�rd�s a l�nyt�l.

- Sajnos, att�l f�ggetlen�l, hogy arkangyal vagyok, m�g nem tudok r�la - v�laszolt lemond�an Gabriel, b�r hangj�ba n�mi sz�gyenkez�s vegy�lt. - A v�laszt csak a moir�k adhatj�k meg… - f�zte hozz� kis id�vel k�s�bb. - �s most menj�nk! Ideges�t ez a hacac�r�! - b�k�tt fej�vel a dulakodva is sir�nkoz� gy�szol�kra, azzal mag�hoz �lelte Cristie-t, s �gy, ahogy j�ttek, t�voztak. Csendesen �s �szrev�tlen�l, ak�r a szellemek.

- Michael, ez id�ig n�m�n t�rtem, hogy konyakos �veggel k�ric�lj a h�zamban! Deee lassan betelik a poh�r! - h�b�rg�tt Atropos, a legifjabb moira. - Tudod j�l, csak egy szavamba ker�l �s H�pnorion elhiteti visszamaradott, elpi�lt agyacsk�ddal, hogy �t�ves kisl�ny vagy…

Michael sz�j�t h�zogatva csavarta az �vegre a kupakj�t, mik�zben a feh�rkoszt�m�s n�re n�zett.

- Nem tenn�l te ilyet velem, dr�ga Atropos! Ugye?

- Nyugodt sz�vvel, s�t, r�veszem Joe-t, hogy bab�zzon veled! - villantotta a f�rfira furcsa, majdnem �ttetsz� szem�t a moira.

Michael megborzongott att�l a szemp�rt�l, ink�bb mag�ra er�ltette a j�l nevelt, iskol�sfi� arckifejez�s�t, �s az ajt�n k�v�l letette a konyakos flask�t. - Bej�hetek m�r?

- Nah�t, Michael! - ki�ltott fel Atropos sz�npadiasan. - Milyen j�, hogy l�tlak, ker�lj beljebb!

Michael orra alatt k�romkodva bebattyogott a h�zba. A Tartaros f�lledt meleg�hez k�pest a moir�k lakhely�t kellemes h�s leveg� lengte be. A h�zat t�glafalak helyett �vegt�bl�k hat�rolt�k el a k�lvil�gt�l, mely el�tt f�stsz�n� f�tyolf�gg�ny�k hull�mzottak. A r�zsakvarc padl�t barn�ss�rga avar bor�totta, a bolt�ves ablakny�l�sokban orchideaind�k alkottak �l� vir�g- �s lev�lf�gg�nyt. Mennyezet helyett �lom�veg kupola z�rta le a helyis�get, mely hom�lyosan l�tni engedte a Tartaros v�r�ses, olykor sz�rk�n �rv�nyl� fellegeit.

Atropos g�r�g st�lus� mahag�ni asztala m�g�tt �ld�g�lt, s egy halomnyi kig�ngy�lt pergamentekercs hevert el�tte. Ujjai egy laptop fekete klaviat�r�j�n t�ncoltak, szem�ld�ke id�nk�nt v�szj�sl�an szaladt fel homlok�ba. Michael zsebre dugott k�zzel �llt meg az asztal el�tt, szem�t a feketehaj� moir�ra vetette.

- Hallgatlak! - sz�lalt meg Atropos.

- Ma nincs mel�, Kiscic�m? - k�rdezte beh�zelg� m�don Michael.

- Huszonh�t napig nem lesz hal�leset a vil�gon, elk�ldtem �les�teni az oll�mat - n�zett fel Atropos. - Gy�l�l�m ezt a vacak sz�m�t�g�pet!

- Akkor hagyd most sz�pen a munk�t, aranyom, k�rd�sem van hozz�d! - t�maszkodott az asztalra Michael.

- Nem! - j�tt a kim�rt felelet a n�t�l, majd v�gigfuttatta ujj�t az egyik pergamen�ven.

- Mit nem? - k�rdezte meglepetten Michael.

- Nem kef�lek veled, f�j a fejem!

- Ki mondta, hogy dugni akarok?

- Te mindig azt akarsz!

- Pont te besz�lsz? Nem is tudom, ki k�nyszer�tett a m�ltkori eg�sz est�s maratonra… - vigyorgott kaj�nul Michael.

- Az m�s volt! - menteget�z�tt Atropos.

- M�g… M�g… Akarom… - ny�vogott az arkangyal, mire a moira felugrott �s csukl�ja k�r� tekerte a f�rfi z�ldes hajfonat�t. - H�ha, m�gis belev�gunk?

- Isten ments…

- Nincs isten… F�leg itt nem! - Azzal Michael sebtiben lesm�rolta a szikr�z� szem� n�t, aki k�pni nem tudott, nyelni meg nem akart. - Noh, elt�rt�nk a t�rgyt�l, j�het a k�rd�s? - sz�lalt meg ism�t az arkangyal, amikor elt�volodva Atropost�l lez�ttyent egy kerevetre.

- Halljam - huppant le a n�, s a cs�k ut�n v�gyakozva n�zett v�gig Michael nyitott ing�n, s barna b�r�n csillog�… - Te diszn�, az az �n nyakl�ncom! - ki�ltott fel hevesen.

- Tudom - b�lintott nyugodtan Michael. - Sz�val mivel holnap lesz a pr�ba, dudor�ssz nekem Cristie Archerr�l!

- Pillanat, szivi, Cristie Archerr�l akarsz hallani, avagy R�la? - k�rdezte g�nyos f�lmosollyal Atropos.

- Picik�m, ne sz�rakozz velem! - csattant fel m�rgesen Michael - Igen, R�la, kurva nagy R bet�vel, R����laa!

- Er�s lelket fogott ki mag�nak, ez biztos. Cristie Archer m�g nem is tudja, kivel hozta �ssze j� sorsa. A bolyg�k �ll�sa szerint hamarosan el�ri ciklus�nak cs�cs�t, s akkor k�ptelens�g megakad�lyozni az �jj�sz�let�st. - Atropos monol�gja alatt �nfeledten dobolt az asztallapon k�rmeivel, s eme tev�kenys�ge l�tsz�lag nagyon zavarta Michaelt, mivel el�hozta rossz szok�s�t: idegesen h�zogatta szem�ld�k�t.

- Elod�zhatjuk az �jj�sz�let�st? - k�rdezte fog�t csikorgatva.

- N�h�ny napot tudtok azzal nyerni, ha Archer kisasszony �rangyalk�nt a haland�k k�zt k�ric�l. Viszont nem akad�lyozhatj�tok meg, hogy visszat�rjen - v�zolta a t�nyeket Atropos. - S�t, � is k�nyszer�theti Cristie-t, hogy a pokolban maradjon, �gymond anyagi val�j�ban. Akkor pedig slussz-passz, m�r csak kiny�rni lehet. Ami ugyeb�r…

- Nem fejezn�d be? - csattant fel Michael utalva az ideg�rl� kopor�sz�sra.

- Bocs�nat! - A moira gyorsan �k�lbe z�rta kezeit, majd folytatta. - Ami ugyeb�r megint egy j� m�ka lesz…

- Az biztos, f�leg, hogy a megjelen�sei nem is periodikusan t�rt�nnek, mint a t�bbi gennyl�da d�monn�l. Erre a Ribancra jellemz�, hogy nem m�k�dik �ram� pontoss�ggal, �s ez bizony sz�munkra nagyon is ideges�t�.

- Mit vinnyogsz? - vonta fel szem�ld�k�t Atropos. - M�g mindig el tudt�tok tussolni a dolgokat… Naaa j� - h�zogatta a sz�j�t eln�z�en a moira -, fogjuk r�!

- Fogjuk r�? - puffogott Michael. - Elk�peszt� vagy. Soroljam: amerikai h�bor�, pestis j�rv�ny, keresztes hadj�ratok, puszt�t� aszteroida… Ez a szajha a legrosszabb id�pontokban t�nt fel, s csak bajt okozott. Rem�nykedem, hogy ez alkalommal, csendesen is elint�zhetj�k a dolgokat, mert id�n maximum Szaddam papira, meg Bushra foghatom a puszt�t�sokat.

Atropos nem v�laszolt azonnal. Sz�rk�sen �ttetsz� szemeit az arkangyalon pihentette, s mik�zben arc�ra a teljes �rdektelens�g maszkj�t vakarta fel, addig lelki szemei el�tt felr�mlettek a r�gm�lt nagy vihart kavart esem�nyei. Mennyire m�s vil�g is volt, amikor nekik, mint moir�knak puszt�n azzal kellett t�r�dni�k, hogy mit s�g f�l�kbe Teremt� Anyjuk, a Forr�s. Akkor m�g nem voltak emberek, sem az a rak�s katyvasz, mely az ut�bbi p�rezer �vben meglehet�sen ideges�t� p�pp� v�lt a h�t�n. �vezredek alatt annyi �letet oltott ki, hogy m�r maga sem tudta, h�ny ember �rz�sei v�ltak f�st� oll�ja nyom�n. N�ha elid�z�tt a gombolyagok k�z�tt. Takaros polcokon, egyforma fakkokban �ltek a fonallabd�k. N�melyik olyan �sr�gi l�lekr�l mes�lt, mely civiliz�ci�t alap�tott a t�bbiek k�z�l kiemelked� �lesl�t�s�val. M�sok elfeketedtek, s m�g mindig �radt bel�l�k a b�n, a gonoszs�g s�t�t aur�ja, melynek szaga vetekedett az orrfacsar� k�n�vel. De az volt a m�lt, melyen j� elm�lkedni, mely megnyugtat �s elb�d�t, azonban a jelen pillanatait �lni kell, �j d�nt�seket hozni, �j �leteket kioltani. Ez a munka mely �r�k id�kre oszt�lyr�sz�l jutott neki, a legifjabb moir�nak, neki, Atroposnak, aki a legnagyobb m�rt�kben r�szes�lt a Forr�s aj�nd�k�b�l, neki, minden korok legnagyobb L�t�j�nak. Nagyot s�hajtott, majd f�radtan lehunyta szemeit. Pihenni akart, huszonh�t napi cs�ndre, b�k�re �s harm�ni�ra v�gyott.

- F�radtnak l�tszol… - hallotta Michael eg�szen megv�ltozott hangj�t maga mell�l. Azt�n er�s f�rfik�z siklott a v�ll�ra, s gyeng�d ujjak vett�k kezel�sbe v�llait. - N�v�reidn�l is t�bb terhet viselsz…

- Eml�kezz, �gy �ratott meg: s a legifjabb viseli majdan az �let �s hal�l s�ly�t. Nem adhatom fel, mert akkor �r�kre elv�sz az a par�nyi apr�s�g, mely m�g megmaradt az embereknek - mosolyodott el elcsig�zottan a moira. - Egyszer akartam eldobni mindent, s l�tod, mi lett bel�le. B�r ne az embereket b�ntottam volna, hanem azt, aki haragomat sz�totta, aki a f�jdalmat a sz�vembe v�ste…

Michael erre m�rgesen maga fel� ford�totta a n�t, aki azonnal felm�rte, mekkora d�hl�ng is lobbant fel az arkangyalban. A f�rfi �ce�nz�ld tekintete szinte l�ngolt, arc�r�l megv�ltoztak a von�sok, barna b�re halov�nny� v�lt, haja kibomlott a szigor� varkocsb�l, h�t�n tollat bontottak hatalmas, mindent befed� z�ldesfekete sz�rnyai, karcs�, f�rfias alakj�t a r�gi aura lengte k�r�l…

- A fen�be is, Atropos, mit v�rsz t�lem? Mit akarsz, boruljak a l�bad el�, k�ny�r�gjek kegyes bocs�natod�rt? Tudod j�l, ezt nem teszem meg! - ki�ltott d�b�rg� hangon.

Atropos nem ijedt meg. Igen, r�gen volt, hogy az arkangyal mag�ra �lt�tte val�di alakj�t. De akkor sem f�lt t�le, mivel tudta, mi lakozik a f�rfi lelk�ben. Keskeny kez�t Michael arc�ra fektette. Suttogva sz�lalt meg.

- Mi�ta megsz�nt l�tezni az Els�k V�rosa, f�lre�rted minden szavam, minden tettem. Egykoron megb�ztam Benned, harcoltam �rted, mint ahogy Te is �rtem. A kezedbe adtam az �letem �s Te is a Ti�d. Akkor egyek voltunk, nem kellettek szavak. Most mi�rt nem hallod meg annak nev�t, aki miatt m�r csak a Rem�ny maradt meg az emberis�gnek?! Hov� lett az a ganadris, akit szerettem… Michael, k�rlek…

S a d�h pillanatok alatt foszlott semmiv�, csak a r�gi alak maradt meg m�g egy r�pke m�sodpercig. Az arkangyal v�gre r�j�tt, hogy az a fonal, mely �sid�k �ta �sszek�ti �t a moir�val, m�g mindig kett�j�k k�zt fesz�l. Ez a felismer�s pedig seperc alatt visszahozta emberi �nj�t.

- J�, hogy ezt tiszt�ztuk, Cic�m! - nyomott cs�kot Atropos orr�ra. - Mit sz�ln�l, ha meg�nnepeln�nk ezt egy…

- Te nem besz�lgetni akart�l? - k�rdezte �lesen a moira.

- Ugyan m�r, nem forog az agyam, kell egy kis… l�ket… - incselkedett tov�bb Michael, s keze felfedez� �tra indult a n� l�b�n.

- Szexm�ni�s faszkalap! - t�r�lte k�pen az arkangyalt Atropos. - Ti addig nem tudj�tok haszn�lni a fejteket, m�g a farkatok �csing�zik! K�ptelens�g �rtelmesen besz�lni veletek!

- Besz�lni, besz�lni… El�bb kef�lni, azt�n besz�lni.

- Na l�tod, nek�nk, n�knek, nincs farkunk - emelte fel az ujj�t a moira -, ez�rt mindig tudjuk haszn�lni az agyunkat. Ergo nem kell mindig kef�lni, hogy tudjunk besz�lni.

- Na! Itt a bibi! - t�rta sz�t a karj�t a f�rfi. - Ma este?

- Kuncsorogj m�s pina ut�n! - h�zta fel az orr�t Atropos, s beletemetkezett a laptop k�perny�j�be.

- K�v�ns�god parancs! - hajolt meg Michael sz�npadiasan.

- Felt�ve, ha fel�ll… - motyogta az orra al� a moira.

- Parancsolsz?

- Semmi, semmi… - vigyorgott a n�. - Visszakapom a nyakl�ncom?

- Nem, de…

- Kleptom�ni�s kret�n…

- Micsoda alliter�ci�… - �llt meg az ajt� fel� indul� Michael.

- �tment�l Urielbe? - vetette oda Atropos.

- Nekem m�g fel�ll! Naaaa… Esetleg m�gis…

- Sajn�lom, a maci nem megy ma a m�ln�sba! - ingatta a fej�t a n�, de k�zben m�r fel se n�zett a monitorr�l.

- H�t, ha ma nem, akkor majd holnap.

- Arra v�rhatsz, szarcsimb�k!

- Szoktam f�r�dni… Am�gy, magaddal tolsz ki, T�nd�rem… - kuncogott az arkangyal. - No, sebaj, majd felkeresem az egyik n�v�red…

- Kit, Kloth�t? - ki�ltott nevetve Atropos.

- R�f, na, �t nem, de mondjuk Lakhesist… - ironiz�lt Michael.

- Lakhesist Anubisz dugja…

- Anubisz… Bissztoss nem biszex?

- Honnan tudjam? Nem �n fekszem �ssze vele! - csapott az asztalra d�h�sen a moira.

- M�g j�! - kacsintott Michael. - Nah, csusszantam, a nyakl�ncodat meg…

- Ink�bb nem kell…

- J�ssz te m�g az �n �gyamba…- integetett a f�rfi, majd felv�ve az ajt� mell�l a konyakos �veget eloldalgott.

- Majd ha a Tartaros befagy! - motyogta ut�na Atropos, de tov�bbi k�romkod�s nem hagyhatta el az ajk�t, mivel egy v�n banya csoszogott be a szob�ba. Hajlott h�t�t rongyos, sz�rke k�peny fedte, reszket� kez�vel g�cs�rt�s botra t�maszkodott, fogatlan sz�ja r�miszt� vigyorra h�z�dott, de a legifjabb moira cseppet sem ijedt meg. Ink�bb gunyoros hangv�tellel r�sz�lt a nyany�ra. - Vakard le magadr�l ezt a banya fizimisk�t, Klotho, rohadtul ideges�t�.

- Bocs - r�zta meg mag�t a leg�regebb moira, aki k�ls�leg egy�ltal�n nem t�nt m�r �regnek, s�t -, �tokul nem akartam, hogy ez a konyakm�ni�s r�m kattanjon. J� p�r ezer �ves vagyok �s kimondottan elegem van a szexb�l.

- �ssze k�ne t�ged k�tni Uriellel - fintorgott Atropos, aki az�rt m�g mindig h�ve volt az eg�szs�ges szexualit�snak. Szerette az arany k�z�putat, nem �gy, mint kisebbik n�v�re. S b�r a besz�r�d� hangok f�lre�rthetetlenek voltak, r�k�rdezett a holl�t�re. - Lakhesis?

- Vicces. Nem hallod, Anubisz a szomsz�d szob�ban kef�lgeti. Ma eg�sz nap ezt csin�lt�k! - f�jt nagyot Klotho, majd m�sra terelte a t�m�t. - Na, de mire jutott�l?

- Holnap lesz a pr�ba.

- �s azut�n Cristie Archer bemas�rozik hozz�nk… - �br�ndozott Klotho. - Nagyszer�! Tal�n azonnal a ganadrisok ellen ford�thatn�nk…

- Ne vesd el a sulykot! - villantotta meg k�l�n�s tekintet�t Atropos.

- Rendben, rendben - visszakozott a n�v�r, mivel mag�nak sem szerette bevallani, de f�lt h�g�t�l, akinek pillant�sa szinte t�k�letes m�sa volt Forr�s�nak, akit oly nagyon gy�l�lt. - De legal�bb a test�re ker�l a pecs�t.

- Biztos, hogy j� �tlet ez? - v�lt k�tked�v� Atropos hangja. - Forr�s, att�l f�ggetlen�l, hogy az any�nk, rajtunk is bossz�t akar majd �llni.

- De mi okosabbak vagyunk - mosolygott k�r�rvend�en Klotho. - Az �bred�s R�tusa ut�n mi elt�n�nk, s miut�n kiny�rja az utols� hat ganadrist, legyeng�l. Hiszen a lelke �vmilli�k �ta egy rohadt med�lban szunnyadt. S ha gyenge, nek�nk m�r gyerekj�t�k lesz a j�gbe z�rni �t. V�gre a mi birodalmunk lesz az eg�sz T�lvil�g, s �jra teljes lesz a Tartaros, mint r�gen. Eml�kezz csak vissza, milyen csod�latos volt… A h�rom moira, a Lek�zdhetetlen V�gzet Istenn�i.

- Mi lesz, ha nem siker�l?

- Nem tudom, mit par�zol? Vissza akarsz esetleg t�ncolni? - k�rdezte rosszm�j�an Klotho.

- Csak bizonytalan vagyok - s�hajtott Atropos. - Forr�st nem k�nny� legy�zni.

- Kurva nagy gombolyagja van m�r, ideje elnyisz�lni az �let�t! - vetette oda Klotho, s a padl�ra id�zett egy hatalmas, k�kesfeh�r sz�n�, ez�st�s aur�val k�r�lvett gombolyagot.

Atropos ujjaira hirtelen r�tekeredett Forr�s �let�nek vastag, simogat�an l�gy, fagyosan hideg fonala. Iszonyodott a gombolyag el� mivolt�t�l, mely annyi �v�t keser�tette meg, melynek �sszeoml�sa n�lk�l � �s Michael soha nem lehettek volna egyek. Megborzongott att�l, hogy vissza kell �t hoznia, s v�gig kell n�znie, ahogy megsemmis�ti, ahogy �r�k k�rhozatba tasz�tja T�rs�t. Elk�pzelnie sem kellett, hiszen egykor l�tta, ahogy Michael n�v�r�t, a legid�sebb ganadrist mag�val r�ntotta Forr�s. Hallotta m�lybe vesz� sikoly�t, amikor test�be mart a fagy els� d�rd�ja. �t�rezte a delejes boldogs�got, a gy�tr� f�jdalmat.

�szre sem vette, mikor t�nt el n�v�re, s mikor maradt egyed�l. Gondolatai megteltek Anyja �rj�ng� nevet�s�vel, Hesperiel k�njaival. K�ptelen volt menek�lni, mert tudta, a m�lt megism�tli �nmag�t a k�zelj�v�ben…