I. r�sz

R�ma forgalmas kik�t�j�ben nagy volt a s�rg�s-forg�s. �pp most hoztak egy csapat rabszolg�t a messzi Germ�ni�b�l. A nemesek �s a rabszolga-fel�gyel�ik n�zegett�k a foglyokat, kiv�lasztott�k a nekik tetsz�ket, fizettek �s mentek. Egy 24 �ves, sz�ke, z�ld szem� fiatalember azonban nem akart elkelni, pedig � volt az utols� darab �s nem volt rajta semmi kivetnival�. 180 cm magas, katonaf�le. Szem�ben valami megmagyar�zhatatlan b�szkes�g �s kif�rk�szhetetlens�g volt. �pp arra j�rt a cs�sz�r rabszolga-fel�gyel�je, aki germ�n rabszolg�t keresett, �s a sz�toszl� nagy t�meg l�tt�n azonnal tudta, hogy hol keressen.
- J� napot, Sallustius!- k�sz�nt a keresked�re.
- J� napot, Vincentius! Mi j�ratban?
- Germ�n rabszolg�t keresek. Van m�g az �rudb�l?
- Nincsen. � az utols�, de k�t h�t m�lva j�n egy �jabb sz�ll�tm�ny.
- �t megveszem. Mit kell tudni r�la?
A keresked� sz�thajtogatott egy pergament-lapot, s olvasta:
- Katona volt a germ�niai Castra Vetern�ban. A l�zad�k oldal�n �llt, ez�rt lett bel�le rabszolga. M�st nem tudni r�la.
- Semmit? Nev�t, kor�t?
- Semmit, hidd el.
- Nem baj! Megveszem! Mennyi?
- 200 arany.
Vincentius fizetett, meg�llapodtak, hogy k�t h�t m�lva h�tf�n visszaj�n �s m�g t�z rabszolg�t vesz. Azzal elment, s vitte mag�val az �j rabszolg�t.
- Mondd csak, mi a neved?- k�rdezte a rabszolga-fel�gyel�, �m a m�sik konokul hallgatott.
- �rted, amit mondok? Ismered a nyelv�nket?
- Igen.
- Akkor mondd meg a neved!
- A nevem Germanus. el�gedett vagy?
- Igen.
Ez alatt el�rtek a palot�hoz, ahol a rabszolga-fel�gyel� elvitte a sz�ll�s�ra, majd bez�rta egy cell�ba. Germanus k�rben�zett, s egy gall f�rfit pillantott meg az egyik sarokban.
- Te meg mit b�mulsz?- mordult r�
- T�ged.- hangzott a felelet.
- Mi�ta vagy itt?- telepedett le a germ�n f�rfi.
- N�gy �ve. L�tom, te viszont nem r�g est�l rabs�gba, �s hogy harcolt�l ezek ellen a kuty�k ellen.
- Igen. A nevem, Germanus:
- Merving. Mit csin�lt�l, hogy ide ker�lt�l?
- �n voltam az egyed�li t�l�l�je a h�bor�nak. B�r meghaltam volna!
- Sok sebet kapt�l.- sz�lt Merving, �s a m�sik karj�ra �s mellkas�ra b�k�tt a fej�vel.
- Igen, de te is b�szk�lkedhetsz n�h�ny sebhellyel.
- �n is harcoltam ellen�k, �n voltam a gall sereg hadvez�re. Nem engedte a r�mai hadvez�r, hogy meg�ljenek, �gy ide s�llyedtem.
- �n csak egy egyszer� katona voltam. A csal�doddal mi lett?
- Meghaltak. A tieddel?
- A nejemet meger�szakolt�k a l�nyommal egy�tt, �s felakasztott�k, r�ad�sul a szemem l�tt�ra!
- Igaz�n sajn�lom!
Vincentius ezalatt jelentette, hogy meghozta az �j rabszolg�t, s a gall hadvez�r mell� helyezte. A cs�sz�r, Diocletianus, nem helyeselte a dolgot.
- Nem tudod, te ostoba, hogy a gall �s a germ�n a k�t legvesz�lyesebb fajta? Tal�l�konyak, �s ha �sszeker�lnek vesz�lyesebbek egy�tt, mint k�l�n! Valamelyiket azonnal helyezd �t m�shov�! Nem maradhatnak egy�tt! Vil�gos?
- Igen, szents�ges cs�sz�r!
- Akkor cselekedj!
Vincentius meghajtotta mag�t, �s t�vozni akart, �m a terem ajtaj�ban meg�llt, s gondterhelt arccal n�zett szents�ges gazd�j�ra, aki ezt �szrevette.
- No mi az?- k�rdezte.
- Fels�g, csak most jut eszembe, nincs t�bb �res cella! Mind zs�fol�sig van.
- �rtem. Maradhatnak, de a k�t szemed rajtuk legyen!
- Igenis!
- Mehetsz!
A fel�gyel� t�vozott. M�rgel�d�tt a figyelmetlens�g��rt, de mostm�r nincs mit tenni. Germanus maradt, de Merving hamarosan �tker�lt a cs�sz�rn� ny�ri palot�j�ba, s ett�l kezdve a cs�sz�rn� udvartart�s�ba tartozott. Diocletianus nem �r�lt t�ls�gosan, de neje ragaszkodott a dologhoz.
- Legal�bb nem lesznek egy�tt, csak egym�s k�zel�ben.- mondta b�lcsen az asszony.
- Igen, van benne igazs�g-, morogta a cs�sz�r beleegyez�se jel��l.
�gy R�ma k�t legvesz�lyesebb ellens�g�nek k�t tagja k�l�n utakon kezdett j�rni. Mindketten tudt�k, hogy az�rt nem maradhatnak egy�tt, mert vesz�lyesek R�m�ra n�zve. Ismert�k magukat, gyorsan tudn�nak l�zad�st sz�tani a rabszolg�k k�z�tt, akik sokan voltak a cs�sz�ri udvarban. Merving, mint lov�sz, Germanus pedig mint cellatakar�t� kezdett dolgozni. Egyhang� �s ut�latos volt a munka, amit v�geztek, de nem volt v�laszt�suk. �m tudt�k, hogy ha j�l dolgoznak, feljebb tudnak kapaszkodni a „munka-rangl�tr�n”, �s p�r �v m�lva, ha igaz�n tehets�gesek,”magas” rang� munk�t v�gezhetnek. V�g�l is, nem is annyira volt rossz a mostani helyzet�k. Jobb volt, mint eg�sz nap a t�z� napon �llni, �s port�k�t �rulni a piacon.