2. fejezet �rdekes pillanat

Az iskolapadban �ld�g�lve dudor�sztam a kedvenc sz�momat, �s pr�b�ltam koncentr�lni arra, amit mindenki csin�l. Csak egy volt a baj, nem tudtam rajzolni, nem tudtam mir�l besz�lgetni, �s m�g fel�llni is furcsa �rz�s volt.

- Camy! — hallottam vis�t� bar�tn�met.
- Mit szeretn�l K�v�? — n�ztem fel r�.

Tudom, hogy nem a legl�nyosabb n�v, de a sz�lei �gy nevezt�k el. Sokszor cs�folt�k �rte, de �n elfogadtam, mert � is elfogadta a szemeimet.

- Besz�lgess�nk, olyan mag�nyosan �ld�g�lsz itt — huppant le mell�m.
- Jaj, K�v�… Nem akarlak megb�ntani, nincs kedvem. Nem �rzem j�l magam - morogtam �s az ablak fel� ford�tottam a fejem.
- Meg�rtelek… - s�hajtott.
- Jaj! Nem �gy �rtettem! Nem akartalak megb�ntani.
- Semmi baj - �llt fel szomor�an.
- Ha, nem �lsz vissza, odamegyek, �s addig csikizlek, am�g nem esel f�ldre — v�ltottam mosolyg�sra a helyzetet.

Nem szeretek besz�lgetni, s�t, nem szeretem, ha sz�netekbe odaj�nnek piszk�lni. De nem is akartam az egyetlen l�nyt megb�ntani, aki elfogad ezekkel a m�ss�gaimmal. Tudom, az elej�n azt mondtam, hogy sok bar�tom van… Enyhe t�lz�s volt, vannak, de nem sokan, �s K�v�val k�l�nleges a bar�ts�gom.

- Jaj, csak csiki t�mad�st ne! Ink�bb le�l�k — ugrott a mellettem lev� sz�kre.
- Na mes�lj dr�ga, beker�tetted m�r Bokut?
- Nem… R�m se n�z, sokan mondj�k, hogy �rez valamit, de nem t�r�dik velem.
- Igaz�n? Na akkor most figyelj.

Ekkor fel�lltam, nem akarom, hogy szomor� legyen a legjobb bar�tn�m. �tp�rd�ltem az asztal felett, persze szokv�nyos m�don, a padra �lve forgattam �t l�baimat. Majd odamentem a fi�hoz… Nem kedvelt�k egym�st, de szerett�k egym�st sz�vatni. Hirtelen mindenki sugdol�z�sba kezdett, �n pedig a falhoz l�ktem a fi�t.

- Ha nem mondod el K�v�nak, hogy mit �rzel, k�t k�zzel tekerem ki a nyakad.
- Csak tedd meg, �s viszonz�s k�pen magammal viszlek — vigyorodott el.
- Mi�rt nem mondod el? — n�ztem r� felh�zott szem�ld�kkel �s m�g beljebb tasz�tottam a falba.

Nem tudom honnan kapott ez az er�… De annyira betoltam, hogy a fal megrepedt, �s �reztem valami ned�t a fi� v�ll�n�l. Mivel r�vid ujj� volt n�la, egyb�l megl�ttam a v�rt, amit �n okoztam. L�ttam a tekintet�n, hogy f�j neki… Nekem pedig egyre hevesebben kezdett verni a sz�vem, �s a v�rre koncentr�ltam. Mi ez?

- J�, elmondom!

Ekkor elengedtem, �pp id�ben. Z�gni kezdett a fejem, �s zakatolt a sz�vem… Sose �reztem m�g ilyet, v�r l�tt�n. Azt meg�rtem, hogy szeretem a v�rt, m�rmint nincs vele semmi bajom. De hogy ennyire beker�tsen a tudata? H�tr�lni kezdtem, �s az ajt� fel� vettem az ir�nyt. �rzem a v�r szag�t… Ekkor kil�ptem a folyos�ra, ahol a friss leveg� csapta meg az orromat. Ez sokkal jobb �rz�s volt, de a k�vetkez� pillanatba Novuba �tk�ztem.

- Minden rendben? — emelte fel a fejem.
- Nem! — csattantam fel.
- Hogy, hogy? Kit b�ntott�l?
- Hogy tudsz ennyire bunk� lenni? Azt meg se k�rdezed, hogy mit �reztem el�bb…
- Nem akartalak megb�ntani — h�zta mag�hoz.
- Hagyj b�k�n!

Nem tudom mi t�rt�nt velem… Kezd elegem lenni a viselked�semb�l. Hirtelen v�ltozott a szeml�letem, ut�lom Novut. Mi�rt ilyen bunk� velem? Lehetne kedvesebb is, de m�g… �gy is szeretem.

- Css… - szor�tott mag�hoz.
- Mi�rt, vagy ilyen velem…
- Mert… sz…
- Ink�bb nem akarom hallani — v�gtam k�zbe �s eltoltam.

Zavart volt az elm�m m�g mindig, de legal�bb a sz�vem nem kalap�lt olyan hevesen. Ez�rt Novut ott hagyva indultam el a folyos�n �s idegesen �t�ttem bele a falba. Furcsa ez az er� mennyis�g, hisz nem tudtam sose �gy �tni! Ekkor viszont minden er�m elhagyott �s a f�ldre estem.

- Mi ez - ny�sz�r�gtem.

Gyeng�nek �rzem magam, mi�rt? Cip�l�pked�st hallok, tal�n valami tan�r �s felseg�t.

- Camy… - t�rdelt mell�m.
- Novu? — besz�ltem magam el�.
- V�rt kell innod…
- Mi bajod? — csattantam fel m�g �gy is.
- Van valami, amir�l te nem tudsz…