3. fejezet Nem lehet igaz!

M�gis mir�l nem tudhatok? Most biztos j�n �s beadja, hogy le fogok b�nulni. Vicces is lenne, de mi m�st tudna beadni?

- V�mp�r vagy.

Ez a megsz�lal�s �gy �rt, mint vill�mcsap�s a der�lt �gb�l. Nem lehet igaz, hazudik… �n, sokat k�pzel�dtem ilyenekr�l, de nem b�rom elhinni!

- Mi bajod?
- V�mp�r vagy… Ha nem iszol v�rt, itt fogsz meghalni.
- Nem fogok v�rt inni! Nincs semmi bajom — pr�b�ltam felt�p�szkodni.
- K�rlek, igy�l egy kis v�rt — fogta meg mindk�t v�llam �s felh�zott mag�hoz.
- De, nincs igazad! �s ez gusztustalan!
- �rezt�l furcsa dolgokat, amikor v�rt l�tsz?
- �n… El�bb igen — eml�keztem vissza.
- Elj�tt, aminek j�nnie kell. Eddig el volt benned ez a v�gy rejtve, de most m�r nincs mit tenned. Innod kell!

�n er�tlen�l s�rva fakadtam, mi az, hogy v�rt kell innom? Egy�ltal�n honnan szerezzek �n valakit, aki most v�rt ad? Vagy cs�sszak el a k�rh�zig, hogy v�rt k�rek?

- Honnan… szerezzek m�gis v�rt? — ny�sz�r�gtem.

A v�laszt meg is kaptam, a nyak�n ejtett egy kis sebet, �s r�m n�zett. Na ne! Nem fogok bel�le v�rt inni! De mi ez… Elkezdett a sz�vem hevesen kalap�lni �s elkapott a v�gy.

- Te is akarod… - suttogta a f�lembe.

Egyre jobban �rzem a v�gyat, meg akarom kaparintani a piros l�tty�t a nyak�b�l… Ekkor � odatolta a fejem, �s amint a sz�m hozz��rt a ned�h�z, kipattantak a szemeim �s r�cuppantam. Nyeltem �s csak nyeltem, j� �rz�s volt. �reztem, hogy visszat�r az er� bel�m. V�g�l elengedtem �s m�r a t�rdeimen �ltem a f�ld�n.

- Sajn�lom… - suttogtam — Nem b�rtam ellen�llni.
- Semmi baj, te vagy az els�, aki iszik bel�lem — n�zett a szemeimbe. — Sokan nem b�rt�k elfogadni a t�nyt, akikkel voltam, �s �k elpusztultak.
- Sz�val, ha �n… nem…
- Akkor meghalt�l volna. Azt nem b�rtam volna ki.

Ezek a szavak felr�ztak �s �n egyenesen a csillog� szemeibe n�ztem. M�r megint ez a furcsa csillog�s, mi �thetett bel�? Odahajolt �s lenyalta ajkaimr�l a v�rt, amit t�le szereztem. �n pedig beleremegtem… Eg�sz �letembe egy fi� �rintette az ajkaim, � a m�sodik �s… Behunytam a szemem, pedig nem csin�lt semmit, de �n v�rtam, mint kisgyerek a cukork�t. V�g�l szomor�an nyitottam ki.

- Honnan tudtad…
- Meg�reztem, mert…
- Mert? — n�ztem r�.
- V�mp�r vagyok — s�hajtott.
- Tess�k? Mi�rt nem mondtad el eddig?
- Mert…
- Ki harapott meg? Ha?

Kezdtem ideges lenni. Elmondhatta volna ezeket! Egy�ltal�n hogy lettem az? Az ember nem sz�letik �gy! Hidegv�r Camy, hidegv�r… Na j�, elegem van. Ebben a pillanatban felpattantam �s d�h�sen ott hagytam Novut. Most az egyszer nem b�rtam szeretni! �s ekkor a tan�rn� ideges�t� hangj�t hallottam…

- Camy! Gyere azonnal ide!
- Igenis tan�rn�… - hajtottam le a fejem.

Tartsd vissza az indulatod… B�rmennyire is felideges�tett Novu.

- Mit jelentsen az, amit az oszt�lyt�rsaddal m�velt�l?
- Sajn�lom, nem tudom mi t�rt�nt…
- Ez nem ments�g! �r�k ut�n itt maradsz, b�ntet�s.
- De…
- Semmi de! �s a sz�leidet �rtes�tj�k.

Lehajtott fejjel vonultam vissza. Ezt a csat�t elvesztettem. Minden Novu hib�ja! Nem is �rtem mi�rt hazudik, nem vagyok V�mp�r. Haha, az �v vicce. Bel�ptem a terembe, mindenki b�mul. V�letlen volt! Kiab�ltam volna nekik.. De mindegy, ink�bb le�ltem a helyemre �s v�rtam az unalmas �r�kat. Gondolataim v�gig Novun j�rtak, �s mi van, ha igaza van? �h, felejtsd el…

- Te se vagy sz�zas — j�tt a lev�l bar�tn�mt�l.
- Nem akartam — dobtam vissza.
- Aha. Ehhez k�pest sim�n megcsin�lod.
- Ne haragudj…
- Nem t�lem kell bocs�natot k�rned.
- J�.. De haragszol �rte? Bevallotta?
- �n mi�rt haragudn�k �rte? �s nem vallott be semmit, mert nem is kell. Igaz?
- De azt mondta, bevallja… Ez�rt maradok bent d�lut�n?
- De mit vall be?
- Hogy szeret.
- Mi? Ti j�rtok?
- Nem! Hogy t�ged szeret! Nem engem — dobtam vissza.

Kezdek r� ideges lenni… �s a fejem is hasogat. Mi van, ha Novu igazat mondott, �s ez miatt van?

- Camy, j�l vagy? — s�gta oda bar�tn�m.
- Nem… hasogat a fejem, �s hom�lyosan l�tok…
- Tan�r �r! Camy rosszul van, elk�s�rhetem az orvoshoz? — kiab�lt be az �ra k�zep�n K�v�.

Azt hiszem, nem kell orvos. Novu biztos tudja, hogy mi van… De ahogy eln�zem, nincs sok v�laszt�som.

- Ne… - sz�ltam oda. — Szeretn�k egyed�l menni.

Vesz�lyes lehetek sz�m�ra. Mi�rt nem �rti meg? De m�r k�s�, odal�pett hozz�m, hogy felseg�tsen…

- Nem kisasszony, egyed�l nem mehet, m�g a v�g�n a folyos�n el�jul — sz�lt a tan�r morcosan, biztos nem vagyok a kedvence.

B�lintottam, nem tudok mit tenni. Kellemetlen �rz�s, ha az ember nem l�t. Csak azt hallottam, hogy becsuk�dik az ajt� nyikorogva �s a folyos� h�v�s szele csapja meg az orromat. Meg valami m�s is… Tudom, l�t�s n�lk�l is beazonos�tom, hogy mi lehet ez.

- Nem f�lsz? — cs�szott ki a sz�mon.