4. fejezet  �hs�g�rzet

- Camy, baj van? Nincs vesz�ly, nem kell f�lned.
- Nem �rtheted… Menj innen…

�reztem, hogy valami elveszi az elm�m. F�ltem K�v�t, f�leg, ha t�nyleg v�mp�r vagyok �s elvesztem a fejemet.

- Nem. Veled megyek, a tan�r �r megmondta.

Kezd a l�t�som tisztulni. De nem norm�lis… Mindent v�r�sbe l�tok �s K�v� ereit veszem ki. L�tom, ahogy duzzadnak, ahogy l�legeznek.

- T�n�s! — pr�b�ltam meg utolj�ra, miel�tt az agyamat el�nti az eg�sz.
- Nem!

Ekkor elvesztettem a fejem. Nem l�ttam m�st, nem �reztem semmit… Csak egy sz� j�rt gondolataim k�z�tt: V�rt! K�zd�ttem, pr�b�ltam ellenkezni, nem akartam a legjobb bar�tn�met b�ntani. De miel�tt r�vetettem volna magamat, oldalr�l valaki a falnak l�k�tt. Verg�dtem, �reztem, hogy izzadok, v�rt akarok! De nem engedett, hagyta, hogy szenvedjek. Majd v�g�l lassan kezdett lenyugodni a szervezetem, a l�t�som norm�lis lett. �s m�r csak Novut l�ttam magam el�tt…

- Mi t�rt�nt? — k�rdeztem.
- Elvesztetted a fejed, �s a V�mp�r �ned uralkodott feletted. Mivel megint v�rre v�gyt�l.
- �n nem lehetek v�mp�r! B�rom a napf�nyt, �s nincsenek olyan helyes fogaim sem.
- �n is b�rom a napf�nyt… �s v�mp�r vagyok! Higgy nekem. — de az arca m�g mindig h�v�s volt.
- De a v�mp�rok nem b�rj�k. �s nincs kopors�m, amiben alhatn�k.
- �n szerinted kopors�ba alszom? �s akkor magyar�zd meg, hogy mi volt ez.
- Micsoda?
- Hogy �gy viselkedt�l.
- Nem tudom. Rosszul lettem. Influenza.

M�g, hogy V�mp�r �nem! Ne f�rasszon… Ekkora h�lyes�get is � tud mondani. De az arca nyugodt, nem rezd�l meg. Pedig igaz�n mosolyoghatna! Nem b�rom, �rz�seket akarok l�tni…

- Mi�rt nem hiszel nekem?
- Mert ez k�ptelens�g.
- Mi�rt is? Mindenki tudja, hogy vannak v�mp�rok.
- Nem. Szerintem nincsenek. K�ptelens�g, egyet se l�ttam m�g.
- De igen. Itt �ll el�tted, �s te magad is.
- Nem tudod bizony�tani. Sz�val ez k�ptelens�g. Csak beteg vagyok…
- Aha. �s mit�l lila a szemed?
- Genetika…
- Persze… Lila szem, mint genetika.
- Nekem ezt akkor se magyar�zd be!

Majd fel�lltam �s visszamentem az �r�ra. Nem n�zt�k j� szemmel, hisz az el�bb m�g rosszull�ttel t�voztam az oszt�lyb�l, most pedig laz�n, k�nny� v�rrel bes�t�lok. Jaj, v�r… H�nyszor hangzik m�g el ez a sz�? Ekkor K�v� jutott eszembe �s tekintetemmel kerestem… Meg is tal�ltam, �lt a padj�ban falfeh�r tekintettel. Nagyon megijeszthettem, m�g magam is megijedtem!

- Bocs — s�gtam neki.

� csak r�m n�zett, nem v�laszolt. Azt hiszem vagy ber�gott r�m, vagy annyira meg van r�m�lve, hogy nem mer sz�lni se. Pedig � volt csak, aki elfogadott… �gy s�hajtva le�ltem. Mi j�het m�g?