1. fejezet

A buszmeg�ll�ban �csorogva v�rtam egy buszra, mik�zben az �r�t n�ztem, �s azt, hogy h�ny perc, m�g ide�rhet. Amint meg�rkezett, automatikusan h�tulra menek�ltem a t�megb�l, le�ltem egy szabad helyre az mp4-emmel a f�lemben, figyeltem, ahogy az aut�k p�rhuzamban cs�sznak el a busz mellett. N�ha fel-felvillant egy pillanatra a l�mpa f�nye, egyenesen a szemembe vil�g�tva, majd tovarohant, mintha ott sem lett volna, a busz pedig robogva folytatta �tj�t.

Az id� h�v�s kezdett lenni, s�t mi t�bb, m�r r�gen az volt, mivel Janu�r v�ge volt, �s b�r a h� eg�sz t�len nem esett, de a sz�l kell�k�ppen megtette a hat�s�t a b�r�mre n�zve, m�g a kab�tomban is f�z�san h�ztam �ssze magam.

Nem is figyeltem, hogy hol sz�lltam le - kiss� elbambultam, f�raszt� volt ez a nap is -, de amint k�r�ltekintettem, m�r r�j�ttem, hogy egy meg�ll�val hamarabb sz�lltam le, mint kellett volna. �tutc�nyira volt a h�zam, melyben a n�v�remmel �s a f�rj�vel laktam, de ami azt illeti, a nap legal�bb h�sz �r�j�ban egyed�l voltam a h�zban – m�r, ha otthon voltam.

Nem szerettem t�l sok id�t otthon t�lteni, ez a h�z roncsolta a k�z�rzetemet, teljes m�rt�kben tasz�tott, minden ott t�lt�tt percben a hideg r�zott.

Nagyr�szt ker�ltem az akt�v emberek k�zels�g�t, az �l�nk �leter�t, val�s�ggal k�zd�ttem az �let ellen, ami k�rbefoglalt, �heztem a hal�lra �s n�ha a hal�lra ki�hezett emberekre. Igazs�g szerint az emberek ir�nti undoromat fejeztem ki a t�megiszonyomban �s az �letelleness�gemben, olyan m�rt�kben, ami b�r nem felt�n�, de vil�gosan �s tiszt�n keltette az �rz�st m�sokban, hogy nem vagyok olyan, mint �k. Nem felt�n�en vagyok egyed�l, �s az undoromat is hamar megtanultam leplezni m�sok el�l, de tiszt�ban vagyok vele, hogy a sz�n �s az elme, amely sug�rzik bel�lem, sz�mukra nem term�szetes. Nem gondolom, hogy fels�bbrend� lenn�k, jobb, szebb, b�lcsebb, de mindenk�ppen m�s �letszeml�letem van, tal�n ennek is k�sz�nhetem ezt a fajta passz�v ellen�ll�st, amely t�kr�zi lelkem m�ly val�s�g�t. Ha mindenkinek egyetlen sz�ne lenne, ebben a vil�gban, teszem azt a piros, vagy egy�b �l�nk sz�nek, akkor �n lenn�k a halv�ny, de s�t�tlila, amely dacol az �l�nk sz�nekkel, �s visszafel� �szik a menek�l�s �rj�ban. Vil�g�letemben tudtam, hogy m�sk�nt tekintenek r�m az emberek, persze ezt nem mern�k a szemembe mondani, b�r nincs is sz�ks�g felesleges vit�kra, vagy egy�ltal�n a kommunik�ci� b�rmilyen verb�lis form�j�ra. Az �let – az eny�m biztosan – megvan an�lk�l, hogy b�rkivel is sz�t v�ltana az ember.

Igaz�b�l elmondhatom magamr�l, hogy a f�ldi �rt�kek sz�momra por �s hamu, nem jelent semmit az eg�sz, amiben �lek, �s soha nem is akartam semmi m�st, a mag�nyon – vagy ink�bb a mag�nyb�l eredeztethet� csenden -, �s az �let v�g�hez vezet� kanyarg�s folyos�n k�v�l.

Ezen c�lok el�r�se �rdek�ben, �s mert hangulatom nagyr�szt �gy k�v�nja, minden nap egy esti s�t�ra indulok, befogad� szemmel �s l�lekkel tekintek a vil�g azon r�sz�re, melynek r�szek�nt k�z�ppontj�v� v�lok, �s olyan helyet keresek, ahol �nmagam megtal�l�sa az egyetlen m�dja, hogy ebb�l az �rd�gi k�rb�l egy pillanatra kiessek, �s megl�ssam a natur�lis sz�ps�geket.

Most is elindultam szok�sos s�t�mra, halk, nyugtat� muzsik�val a f�lemben, mely olyan �rz�st keltett, mintha csak harangok zend�ltek volna �ssze a dobh�rty�m m�g�tt, kellemesen, nem kongva, mik�zben a mai nap apr� fesz�lt r�ncait pr�b�ltam a lelkemben kisim�tani, hogy mire el�rek a kedvenc helyemre, m�r csak a megfigyel�seimre, �s a b�k�re tudjak koncentr�lni. B�r a k� enyh�n hideg volt, mire fel�rtem a magaslatra, �s az esti sz�l �l�nken f�jta der�kig �r� term�szetes v�r�sesbarna hajamat az arcomba, �n m�gis le�ltem, letekintettem az alattam elhelyezked� s�nekre, a csillog� kis patakra, ami nem volt messze, de �ppen csak hogy l�tni lehetett, �s a gazdagon elter�l� mez�re, amibe a sz�l ujjai �lvezettel t�rtak bele.

Kellemes, suttog� hangot hallottam, b�r nem �rt t�l v�ratlanul, az�rt egy pillanatig elgondolkoztam azon, vajon az mp4-emb�l j�n-e a hang, de mivel nem �rkezett t�bb furcsa mell�kz�nge, annyiban hagyva a dolgot ink�bb �lveztem a f�jdalommentes hideget, azonban tudtam, hogyha a koncentr�l�sb�l kiszakadok, akkor alighanem nagyon f�zni fogok – amikor siker�lt el�rnem egy bizonyos szintet a koncentr�ci�ban, a testem �nmag�t kezdte f�teni, �s nem �reztem, hogy f�zn�k. Mindenesetre behunytam a szemem, �s a t�bbi �rz�kemre hagyatkozva m�ly leveg�t vettem, majd kikapcsoltam a zen�t, �s p�r percig a hall�som kiteljesed�s�t figyeltem, ahogy egyre jobban hallottam a term�szet hangjait. Egy varj� k�rogott be, majd elsz�llt, �reztem csukott szememen kereszt�l, hogy nem messze lehetett a fejemt�l, majd elt�nt. A f� �s a f�k zizeg�s�t a sz�lben, mag�nak a sz�l s�v�t�s�nek a hangj�t, �s halk l�pteket hallottam.

Szemeim kipattantak, �s b�r p�r m�sodpercig nem l�ttam semmit, a k�rvonalak kirajzol�d�s�val r�j�ttem, hogy a l�ptek nem lehettek l�ptek, vagy ha igen, akkor egy kisebb �llat� voltak, mivel sehol nem l�ttam embert a k�zelben – �s ez �gy volt rendj�n, a k�rny�ken m�g csak egy �rva h�z vagy egy aut� sem �l�lkodott, hiszen ez az �n birodalmamm� n�tte ki mag�t, egy olyan vil�gg�, amit k�ls� szeml�l�k�nt bels�leg �rezhettem.

�jra lehunytam a szememet, b�r �reztem, hogy el�bbi semleges �llapotomba m�r �gysem tudok visszaker�lni teljesen, hiszen a vesz�ly�rzetem fel�l�nk�lt, �s n�mileg a pulzussz�mom is n�vekedett. �jra a k�rnyezeteim hangjaira pr�b�ltam f�kusz�lni, meglep�dve tapasztaltam, hogy gyorsabban ment, mint az el�bb, p�r pr�b�ltam nem s�rgetni, m�gis egyb�l hallottam a k�r�l�ttem l�v� �sszes kis neszt. Gyakorlataim c�lja volt, hogy az �rz�keimet feler�s�tve min�l messzebbre �rjek el, �gy azt�n csukott szemmel is meg tudtam volna mondani, hogy hol kanyarodik be a patak, �s hol v�ltozik a f� kal�szmez�re. B�r kal�szok nem voltak, a f� t�len is z�ldellt, �s szinte �reztem a sz�n�ket egyre k�zelebb ker�lni hozz�m, szemem m�g�tt is l�ttam a t�jat. Lassan az eg�szet v�gign�zhettem k�pzeletben, kivil�gosodott el�ttem, mintha nappal lenne – a z�ldell� f�vet, az �gsz�nk�k eget, a patakot, a sz�rk�sbarna f�kat, amelyeken nem voltak levelek, m�gis tavaszias, friss er� �radt bel�l�k. A helyet mindig is megbabon�zva n�ztem, f�leg ilyenkor este, amikor k�pes voltam megl�tni egyben, egyszer�s�g�ben �s tisztas�g�ban ezt a helyet, amit nappal befert�znek az emberek – �jjel azonban letisztul �s teljess� v�lik, �s ilyenkor �gy �rzem, csak az�rt, hogy nekem megmutathassa a gy�ny�r�s�g�t.

Simogat�dtam a sz�l �ltal, mely szell�v� csendesedett, �reztem, ahogy ereje k�rbe�lel, hidegen megmelenget, mik�zben az �jszaka cs�ndj�ben suttogja l�gy hangon szavait, melyek t�lvil�gr�l �rkeznek el hozz�m.

�reztem, ahogy lassan eggy� v�lok a k�vel, a f�kkal, a n�v�nyekkel, az apr� �llatokkal, mindennel, �s kezdeti vesz�ly�rzetem b�dult m�morba v�ltott �t, kellemess� t�ve egy�bk�nt sem rossz �lm�nyeimet. Testem megremegve adta meg mag�t a sz�lnek, hagytam, hogy tartson – �s � tartott.

Lassan zuhantam el�refel�, a k�nek, m�gis olyan gyorsan, hogy k�vetni sem tudtam, majd nem sokkal k�s�bb m�r semmit nem �rz�keltem a fizikai val�s�gb�l.

Arra keltem, hogy a n�v�rem a s�t�tben a kulcsot kutatja, alig tal�lta el a z�rat, de amint az megvolt, kinyitotta az ajt�t �s megjegyezte Bradnek, hogy meg kellene jav�tani az ajt� feletti l�mp�t – ebb�l gondoltam, hogy val�sz�n�leg kiment az �g� benne.

Fogalmam sincs, hogy ker�ltem haza, de ahogy a s�t�ts�gben k�rbepillantottam, saj�t tulajdon szob�mat l�ttam k�rvonalaz�dni, majd lassan a sz�neit is kezdtem l�tni. Emellett teljesen hom�lyos volt, hogy mi�rt nem volt rajtam egy karcol�s sem, annak ellen�re, hogy �reztem, ahogy el�refel� zuhanok, m�rpedig el�ttem a betonb�l �nt�tt k� �llt.

Anne bepillantott a szob�mba, majd l�gyan elmosolyodott, mikor az �gyamra �lt.

- Alszol, Clair? – k�rdezte cseng� hangj�n, ami mindig nyugtat� hat�ssal volt r�m.

- Nem, dehogy – v�laszoltam m�ly, b�g� hangon. – M�r nem.

- Csin�ljak neked valami ennival�t? – k�rdezte �gy, mintha az any�m lenne.

A t�rt�nethez hozz�tartozik, hogy anya �t �vvel azel�ttig sokat betegeskedett, b�r hozz� kell tenni, hogy eg�szs�gesen kev�sb� t�r�d�tt vel�nk, mint abban a p�r �vben, am�g �lt – r�kban halt meg, de utols� k�r�se egy cigaretta volt, amit csak az�rt tudtam �rt�kelni, mert nem panaszkodott sokat, �s nem volt feltett sz�nd�ka, hogy az utols� pillanatokban szokjon le a doh�nyz�sr�l. Bel�tta ennek �rtelmetlens�g�t �s tudta, mi v�r r�, �s mivel nem f�lt saj�t hal�l�t�l, �gy �n sem f�ltettem �t. Ap�nkkal soha nem tal�lkoztunk, b�r azt hiszem, t�le �r�k�lhettem a z�ld szemeimet �s a fekete hajamat, mert any�nak ezzel ellent�tben s�t�tbarna haja �s szint�n barna szeme volt. Mindenesetre Anne any�nk hal�la �ta vigy�zott r�m, hi�ba voltunk testv�rek, mindig any�skod�an viselkedett.

Anne k�rd�s�re b�lintottam, mire fel�llt �s �gy n�zett le r�m.

- �s mit hozzak? R�ntotta j� lesz? – k�rdezte, mire �jra egy b�lint�ssal v�laszoltam, �s halv�nyan elmosolyodtam. Vid�man felder�lt az arca, tudtam, hogy m�r a tudat is boldogg� teszi, hogyha csin�lhat nekem valamit, seg�thet, any�skodhat felettem, ez�rt neki megengedtem – de csak neki. Egy�bk�nt az any�skod�st szerettem legkev�sb�, Bradt�l p�ld�ul egy�ltal�n nem t�rtem el, hogy vigy�zzon r�m, �s cs�ny�n n�ztem r�, ha olyanokat mondott nekem, miel�tt elmentem volna s�t�lni, hogy „valaki k�s�rjen haza” �s „ne m�szk�lj egyed�l”. Term�szetesen mindig egyed�l mentem, egyed�l j�ttem haza is, de ezt � is pontosan tudta.

Mondhatni, gy�l�ltem az embereket magam k�r�l – a gyerekek valami�rt kifejezetten tasz�tottak, hi�ba voltak „aranyosak �s �rtatlanok”, de t�l nagy volt a k�r�l�tt�k l�v� szem�lyes t�r, amibe semmik�ppen sem akartam beleker�lni, mindig kiker�ltem az emberek szem�lyes szf�r�j�t. Ha Bradet nem ismertem volna �ltal�nos iskol�s korom �ta, akkor val�sz�n�leg fesz�lyezne, hogy vele kell �lnem, de szerencs�re volt id�m megszokni tizen�t hossz�nak mondhat� �v alatt. Mindenesetre kett�j�k�n k�v�l nem viseltem t�l j�l, ha valaki k�zelebb akart j�nni, mint h�rom l�p�s t�vols�g – ennyi volt n�lam a minimum, b�r ha �n d�nt�ttem el, mennyire �llok t�vol az emberekt�l, akkor minimum �t-hat m�tert hagytam ki k�z�tt�k, �s magam k�z�tt, ha nem, akkor is igyekeztem a lehet� legt�volabb esni t�l�k.

Anne meghozta a vacsor�mat, �s h�l�san pillantottam r�, mik�zben a s�t�tben fel�ltem, �s elvettem t�le a t�lc�t. Megsim�totta az arcomat.

- Nem k�ne villanyt kapcsolnod? Elromlik a szemed – k�rdezte j�t akar�an.

- Nem, k�sz�n�m. Nekem el�g f�nyt ny�jt az ablakomon bejut� f�ny – v�laszoltam a szeme k�z� n�zve.

- Tudom – s�hajtott, majd fel�llt, m�g egy utols� mosolyt vetett r�m, azt�n megfordult �s kiment. A vacsor�mat nyugodtan ettem meg, szemem �s gondolataim k�zben elkalandoztak, legink�bb arra kerestem magyar�zatot, hogy m�gis hogyan j�hettem haza. R�pillantottam az �r�ra, ami f�l tizenkett�t mutatott, �s r�j�ttem, hogy ha rendre tizenegyre haza�rtem, akkor f�l �r�t aludhattam olyan m�lyen �s �lomtalanul, hogy �szre sem vettem.

Valahogy siker�lt visszaaludnom, �s m�snap olyan id�ben keltem fel, mintha iskolaid� lenne, de tudtam, hogy szombat van. D�lel�tt f�iskol�ra j�rtam ebben a f�l�vben, �s b�r semmit sem tanultam, majdnem mindegyik tant�rgyamb�l �t�s lettem, b�r a kih�v�sokat egyes tant�rgyakb�l mindig siker�lt h�r�tanom, nem akartam kit�nni, ismerkedni �s egyebek, amik a versenyekhez �s m�s kih�v�sokhoz rendszerint hozz�tartoztak. K�t h�t volt az els� f�l�vb�l, �s terveim szerint �t akartam iratkozni m�sodik f�l�vt�l az esti tagozatra, aminek az el�nye �pp ugyanaz, mint a h�tr�nya: s�t�tben kell bej�rnom. El�ny�mre v�lik, mert nappal ki sem kell mozdulnom, viszont h�tr�ny, hogy az �jszakai id�met veszi el, amikor a s�t�imat szoktam tenni. De m�gis szeretn�k menni, �s majd megoldom, ha s�t�lni szeretn�k.

Ahogy meztelen talpamat a h�v�s parkett�ra tettem, j�les�en fels�hajtottam, mik�zben az �lmomon gondolkoztam, amely egyszerre volt megnyugtat� �s felkavar� is.

Nem volt teljesen vil�gos az, hogy egy teljesen ismeretlen helyen – felteszem, valamif�le kast�lyban, vagy legal�bb is �ri h�zban – �ltem egymagam egy sz�ken, f�l tucat �lt�ny�s f�rfi �s f�z�s h�lgy vett k�r�l, szem�ket szinte �hesen j�rtatt�k rajtam, b�r nem �gy t�nt, hogy b�ntani akarn�nak, hozz�m sem ny�ltak. Ennek ellen�re kelletlen�l h�k�ltem t�l�k h�tra, val�sz�n�leg a t�megf�bi�m eredm�nyek�ppen, �s a s�t�tben villan� szemp�rok keresztt�z�be n�ztem �llhatatosan. �gy t�nt, az �lmomban tudtam, hogy hol vagyok, �s mi�rt vagyok ott, elhat�rozotts�gom ki�lt arcomra n�h�ny apr� r�ncban, amikor a sereglet hirtelen arr�bb ugrott, sz�tlanul sorakoztak fel egy kecses alak mellett, majd sz� n�lk�l elt�ntek, mikor r�juk pillantott egy l�tsz�lag k�z�l�k val�; a k�vetkez� pillanatban pedig m�r ott is �llt el�ttem. Tekintete szinte bar�ts�gos volt – szinte, mert alapj�ban v�ve semmi �rzelem nem t�kr�z�d�tt rajta.

Majdnem szemmagass�gba guggolt velem, �s att�l a pillanatt�l kezdve egy apr�t sem mozdult. Nem ingott meg, nem pislantott, m�r-m�r a szobor val�s�gos �rz�s�t keltette, csak l�legezni l�legzett, �s le sem vette tekintet�t az eny�mr�l. �n valami�rt ugyan�gy tettem, b�vk�re al� ker�lve gyakran l�legezni is elfelejtettem, csak azon vettem �szre magam, hogy hirtelen leveg� ut�n kapkodok, de m�g akkor sem vettem le r�la tekintetem – teljesen foglyul ejtett. Automatikusan akartam volna el�remozdulni, beleker�lni az aur�ja m�lyebb szintjeibe, �rezni az energia�raml�sait, amely �gy vonzott, mint a m�gnes, holott tudtam, hogy nem szabadna megmozdulnom – �s nem is tudtam. Mintha ugyanolyan k�t�tten �ltem volna ott, ahogyan � guggolt el�ttem, ahogy kiss� feln�zett r�m tengerk�k, csillog�ssal teli szemeivel, melyek k�v�ncsis�got t�kr�ztek, el�rt�k, hogy ne n�zzek m�shova. Szimmetrikus ajk�n egy pillanatra egy fut� mosoly suhant �t abban a pillanatban, majd mintha ott sem lett volna, mereven b�mult r�m, �gy �reztem, mint aki azt akarja el�rni, hogy bel�m l�sson, �s kezdtem elhinni, hogy �gy is van. Mintha halkan suttogott volna hozz�m, b�r ajka egy pillanatra sem mozdult, azt l�ttam volna a szemem sark�b�l, m�gis �gy t�nt, hogy f�lemhez k�zel suttogott �des szavaival k�pr�ztat el.

Szeme mintha s�t�tedni kezdett volna, el�sz�r fel sem t�nt, de egyre ink�bb sz�rk�s-k�kesz�ldes �rnyalatban pomp�zott, tov�bbra sem vesz�tve csillog�s�b�l, �s mindent k�rbefoglal� vonzerej�b�l – s �gy t�nt, mintha az �teri csendb�l mer�tett energi�val t�pl�lta volna vonz�erej�t. A h�z hatalmass�g�ban m�g apr�, halk, de m�ly l�legzetv�tele is hallatsz�dott, ahogy az �n zil�l�som is, mely nem �gy t�nt, mintha normaliz�l�dni szeretne, hatalmas sajn�latomra. A vil�g, a k�rnyezetem – mind egybeolvadt az � sz�rk�s szemeiben, mely tov�bb s�t�t�ltek, de k�z�mb�s csillog�suk tov�bbra is �l�nk maradt �s szeml�l�d�, mik�zben �reztem valamit lefolyni az arcomon: a k�nnyeimet. A forr�sa k�nnyem megered�s�nek az volt, hogy ki tudja, mi�ta, tal�n m�r egy f�l�r�ja is volt annak, tal�n csak percek voltak, hogy utolj�ra pislantottam, m�g azel�tt, miel�tt pillant�s�nak foglya lettem volna. V�g�l er�vel k�nyszer�tettem magam egy pislant�sra, mire szeme egy kicsit vil�gosabb k�ket mutatott, de k�zel sem olyat, mint ahogy els�nek a szem�be pillantottam.

Pillanatok alatt megint megfeledkeztem tulajdon testemr�l, � pedig tov�bbra is mozdulatlanul n�zett a szemembe – bel�m. Ebben a pillanatban eml�kk�pek ugrottak be az utols� l�togat�somr�l a kedvenc helyemre, �s �gy �reztem, mintha egy mad�r s�ly�val vinne a sz�l. A szemem messze t�lmutatott az emberek�n, a saj�tomon, �reztem a sz�rnyakat, mintha tulajdon sz�rnyaim lenn�nek, �s �reztem, ahogy elrep�l�k a lenti, emberi �nmagam f�l�tt, cs�ndben, hogy meg ne zavarjam, hogy �szre ne vegye j�ttemet. Nem a saj�t testem volt, nem tehettem ellene, rep�ltem, ahogy a mad�r rep�lt, el, f�l�ttem, majd v�g�l lesz�llt egy mag�nyos f�ra, �s k�rogott.

Egy pillanattal k�s�bb pedig ism�t tengerk�k szemeibe n�ztem csup�n, nem a k�zelm�ltat l�ttam a varj� szem�vel, �s m�r nem is tartott fogva az a p�r m�sodperccel – vagy �r�val? Nem �rz�keltem az id�t – ezel�tti szem, b�r vonz�ereje nem sz�nt meg l�tezni.

Fel�llt, �s elment.

�n pedig kim�sztam az �gyb�l, meztelen l�bbal, melyet az ajt�n bej�v� enyhe huzat szele megcsapott. K�zben hallottam, hogy m�r Anne is fel�bredt, b�r Brad hangj�t nem hallottam m�g, de gondoltam, hogy t�le k�rdezgeti a reggelivel kapcsolatos kieg�sz�t�k tartalm�t, mert mikor ki�rtem, m�r mindent kivett a h�t�b�l �s elkezdett reggelit csin�lni nek�nk �s mag�nak h�l�ingben �s puha mamuszban.

- J� reggelt, hogy aludt�l? Igaz�n aludhatt�l volna tov�bb, elv�gre h�tv�ge van – mondta halv�nyan mosolyogva, b�r ez nekem ink�bb olyasf�le jelz�s volt, hogy � sz�vesen aludna helyettem is p�r �r�t, de sajn�latosan ezt a munk�ja miatt nem tudta megtenni, h�tv�g�n is dolgozott, ahogy Brad is, �s ugyanakkor indultak.

- Nincs sz�ks�gem t�bb alv�sra, kialudtam magam – mondtam, �s le�ltem az egyik b�rfotelbe, mik�zben magam el� meredve gondolkoztam k�l�nf�le dolgokon, b�r k�v�lr�l �gy t�nhetett, mintha t�zetesebben megn�zn�m, hogy v�g Anne k�tfel� egy kiflit. Nemsok�ra Brad �lmos fej�t pillantottam meg az ajt�ban, cs�kos als�nadr�gban �s ugyanolyan sz�rke mamuszban, mint ami Anne-nek volt. H�ta beg�rnyedt, legink�bb egy k�rd�jelre hasonl�tott, sz�les v�llai �sszezuhanva, gerinccsontjai kil�tszottak a b�re al�l, mik�zben nagy l�baival odabattyogott mell�m, r�m mosolygott, majd le�lt a m�sik fotelbe.

- Nem m�sz el valahova a bar�taiddal? – k�rdezte, jelent�s�gteljesen megnyomva az utols� sz�t, de �n a tekintetemet sem vetettem r�, mik�zben a n�v�rem letette el�nk az asztalra a reggelinket, majd � is le�lt el�nk egy fotelbe, �s szel�den elmosolyodott. Brad nagy leveg�t vett. – M�r huszon�t �ves vagy, Clair, �s Anne-nel nem l�tunk k�r�l�tted sem bar�tn�ket, sem pasikat, agg�dunk �rted.

- K�sz�n�m, Brad, de az ilyen dolgok egyed�l r�m tartoznak, ha nem haragszol – mondtam tal�n kiss� cs�p�sen, nem szerettem, ha belesz�lnak az �letembe. – K�sz�n�m, hogy agg�dtok �rtem, de felesleges, t�k�letes elvagyok magamban is. Meg am�gy is, szoktam besz�lgetni m�sokkal is.

- A tan�rokon k�v�l? – sz�r�san n�ztem a n�v�remre.

- Term�szetesen – morogtam, �s szemrev�teleztem magamban, hogy hangom m�g m�lyebben csengett, mint szokott, tal�n a kor�n kel�snek k�sz�nhet�en. – Van n�h�ny l�ny, akikkel besz�lgetek, n�hanapj�n odaj�nnek hozz�m.

- Borzaszt� – s�hajtott Anne.

- Nem, nekem t�k�letesen megfelel – mondtam szil�rd meggy�z�d�ssel, mik�zben elfogyasztottam az el�m letett ennival�t. M�g ett�nk, cs�ndben voltunk, Brad n�ha r�n�zett az �r�j�ra, majd mikor �gy l�tta, hogy ideje gyors�tania az ev�si ritu�l�j�n, bekapta az utols� falatot, fel�llt, �s elindult �lt�zni, Anne pedig ut�na, �n pedig k�nyelmesen v�geztem utols�k�nt, majd beind�tottam a sz�m�t�g�pet �s megv�rtam, m�g bet�lt. Amikor ez megt�rt�nt, l�gy, nyugtat� zen�t kapcsoltam be, mik�zben azt n�ztem, hogy ezzel ellent�tben lak�t�rsaim egyre gyorsabban szedel�zk�dnek, majd v�g�l fel�m vetnek egy hell�t, �s elrohannak. Fels�hajtva g�rnyedtem a g�p el�, �s eg�sz napom ezzel telt el.

M�snap d�lel�tt kilenc k�r�l keltem fel, �s eg�sz d�lel�tt v�s�rolni voltam a szupermarketben, szok�sosan zen�vel a f�lemben, majd miut�n ez megvolt, megf�ztem egy k�nnyed meggylevest, s�t�ttem csirkecombokat, �s mell� s�lt krumplit, majd ki�rtam a cetlire, hogy elmegyek a k�nyvt�rba �s egyenek n�lk�lem.

A v�rosi k�nyvt�rba �rve azonnal az ezot�ria fel� vettem az ir�nyt c�ltudatosan, �s �r�kig b�ng�sztem a k�l�nb�z� boszork�ny- �s angyalm�gi�s k�nyveket, �s tal�ltam egy k�nyvet, ami a l�lekkel is foglalkozik valamilyen form�ban. A k�nyvt�r tele volt olyan inform�ci�kkal, melyekre sz�ks�gem volt a medit�ci� gyakorl�sa �rdek�ben, �s ezt nem csak az ezot�ri�n�l, hanem a pszichol�gi�n�l �s az eg�szs�gn�l is megtal�ltam, b�r ott nem n�zegettem k�l�n�sebben. �ppen egy gy�gyn�v�nyes k�nyvet n�zegettem, le�lve a lil�sv�r�s sz�nyegre, mikor hirtelen megborzongtam, �s �gy �reztem, h�tra kell fordulnom, amerre a kij�rat helyezkedett el. Az ajt�n egy harminc k�r�li f�rfi, �s egy h�sz-huszonk�t �ves n� j�tt be, az ut�bbi felt�n�en fodros ruh�ban, angyali arccal, �s �nfeledten kacagott a mark�ba, ahogy a f�rfival besz�lgetett, aki ezzel ellent�tben komolyan magyar�zott valamit a n�nek. Ism�telten v�gigfutott rajtam a borzong�s, de nem tudtam meg�llap�tani, hogy mi�rt, eg�szen addig, m�g mindketten r�m nem n�ztek. El�sz�r a f�rfi b�mult r�m, majd a n� is, �n pedig zavartan fordultam vissza a k�nyvemhez, �s �gy d�nt�ttem, nem foglalkozom enyhe, szerencs�re felt�n�nek nem mondhat� remeg�semmel. Azt hiszem, hamar elmehettek, mert mikor �jra megn�ztem, hogy bent vannak-e m�g – megjegyezn�m, a k�z�pkori fest�szetbe feledkezhettek bele, ahogy l�ttam -, m�r nem voltak ott. Fels�hajtva �lltam fel, �s tettem hely�re a k�nyvet, ami az�ta m�r a M�gikus l�nyek kalauza volt, majd �tmentem a Krimi r�szlegre, ahol Agatha Christie �s Stephen King k�nyvek sokas�g�ban mer�lhettem el.

Eg�sz nap a k�nyvt�rban �ltem, k�t k�nyvet is kiolvastam, majd �gy este h�t fel�, z�r�ra k�rny�k�n l�ptem ki az ajtaj�n, �s indultam el gyalog haza, ami �gy k�r�lbel�l f�l �r�s �tnak bizonyult. Anne �s Brad szeret teljes pillant�sokat vetett r�m, mik�zben Anne a k�r�semre megmeleg�tette a d�lben ott hagyott eb�det.

- Tal�lkozt�l �tk�zben valakivel? – szok�sos k�rd�s volt ez Bradt�l, de most sem tudtam �rt�kelni egy cs�nya n�z�sn�l t�bbre.

- Term�szetesen nem – mondtam igazs�ghoz nem teljesen h�ven, tekintve, hogy kisebb nyomot hagyott bennem a k�t szem�ly a k�nyvt�rban.

Miut�n megvacsor�ztam, bementem a szob�mba, mondv�n, hogy tanulni szeretn�k, teh�t ne zavarjanak, azonban teljesen m�s c�ljaim voltak. Mivel f�l t�zre �rtem haza, azon csod�lkozom, hogy nem k�rdezt�k meg, hol voltam – ugyanis �t k�zben befutottam egy ezoterikus boltba �s egy patik�ba. F�st�l�ket, t�rt, gyerty�kat, szobrot vettem az el�bbib�l, gy�gyn�v�nyeket az ut�bbib�l, azzal a c�llal, hogy egy k�nyvben olvasott m�don id�zzek meg valamit, vagy valakit.

A k�nyvt�rban ki�rtam a fontos dolgokat az id�z�ssel kapcsolatban, b�r igaz�b�l nem gondoltam komolyan, hogy siker�lne pont nekem megid�znem egy lelket, mert b�r nagy spiritualit�ssal b�rtam, az�rt nem akkor�val, hogy ilyen kev�s hozz��rt�ssel siker�lj�n is.

Nem mag�val az id�z�s hit�vel ad�dtak probl�m�im, csak nem tudtam eld�nteni, hogy vajon az �n energi�m el�g er�s-e ilyesmihez, �s ha igen, kell� tapasztalts�ggal rendelkezem-e ahhoz, hogy j�l siker�lj�n egy t�lvil�gi l�ny megid�z�se. Kor�bban egyed�l nem csin�ltam ilyesmit, viszont anya egyik bar�tn�je, aki gyakorta tekinti d�lut�ni kellemes id�t�lt�snek az ilyesmit, ami a kisujj�b�l is kij�n, nos, vele m�r siker�lt egyszer, b�r hozz� kell tennem, hogy arra m�r nem igaz�n eml�kszem, �ppen ez�rt kellett ut�na olvasnom egy kicsit a k�nyvt�rban. Az �tlet r�g�ta foglalkoztatott, de a k�nyvt�rban l�v� olvasm�nyaim, �s a k�t sz�momra feledhetetlen szem�ly megadta a kell� l�ketet.

Mindenesetre magam el� raktam egy kisebb k�rben k�veket, bele egy szobrot raktam, amir�l a boltban mondt�k, hogy id�z�sek gyakori kell�ke szokott lenni, bal oldal�ra a feh�r gyerty�t, jobb oldal�ra egy m�csest �s egy f�st�l�t, �s ezeket meg is gy�jtottam. A szob�ban hirtelen l�trej�tt f�nyt�l egy percig hunyorogtam – soha nem haszn�ltam villanyt, ha tanultam, akkor ink�bb a vil�gos nappaliban tettem -, majd a sarkamra �ltem, kih�ztam magam �s vettem egy m�ly l�legzetet. Mormolni kezdtem halkan az egyik k�nyvben el��rt sz�veget, amiben a legbiztosabb voltam, hogy tal�n m�k�dhet, h�romszor is elmondtam, alaposan megr�gva a sz�veget, teljes m�rt�k� koncentr�l�ssal �s v�rtam egy kicsit. K�rtem az id�zett szellemet, hogy n�h�ny pillanaton bel�l ejtsen le egy tollat az asztalr�l, majd fesz�lt figyelemmel v�rtam. Az ablak �rz�sem szerint nyitva lehetett, ugyanis hallottam �s �reztem a sz�l s�v�t�s�t, a gyerty�kat is meglobogtatta, majd a feh�r gyertya el is aludt, a m�cses pedig alig l�ngolt.

Ekkor leesett egy toll, b�r nem tudtam meg�llap�tani pontosan a hely�t, mivel csukva kellett tartanom a szemem, ezt is el��rta a k�nyv, val�sz�n�leg az �sszpontosult koncentr�l�s �rdek�ben. Most legal�bb tudtam, hogy itt van, b�r nem tudtam, hogy mik�ppen kommunik�ljak vele, mert egy szellem tudom�som szerint nem hallhat� ezen a s�kon, b�r ebben nem voltam teljesen biztos.

- Engem h�vt�l k�rd�seid megv�laszol�s�ra, nem igaz? – k�rdezte halkan suttogva a f�lembe, olyan hirtelen, hogy egy pillanatra kinyitottam a szemem, de azon nyomban r�m sz�lt. – Ne fordulj h�tra, hunyd le a szemed – �s �n �gy tettem. Az egyetlen oda nem ill� dolgot abban a pillanatban, m�g nyitva volt a szemem, olyan �lesen l�ttam magam el�tt, mint a s�t�t szob�ban az �g� m�csest – egy ember alak� �rny�kot. Ezzel kiz�rtam a szellemid�z�s valamennyi es�ly�t is, mert abban biztos voltam, hogy b�rki is ez a titokzatos, kellemes hang� idegen, b�r nem ember, ezt �reztem, de biztosan nem is szellem volt.

- Ki… - kezdtem volna a k�rd�semet, de � cs�ndre intett.

- Nem kell besz�lned – mondta eg�szen halkan, a sz�m �sszez�rult. – Nem mondhatom meg, nem, igen, nem v�laszolhatok, erre sem, nem, nem tudok v�laszolni – ez volt az �sszes gondolatban feltett k�rd�sre a v�lasz, �n pedig elt�tott sz�jjal, csukott szemmel h�borogtam. B�r nem l�ttam, �s arra utal� jelet sem hallottam, de �reztem, hogy mosolyog, mik�zben h�v�s ujjai egy pillanatig a v�llam vonal�n id�ztek, majd elh�zta a kez�t �s feltehet�en fel�llt.

- M�g tal�lkozunk, minden bizonnyal – mondta t�rsalg� hangon, majd �reztem, hogy elt�nik. Csak percek m�lv�n tudtam kinyitni a szemem, addig nem is �reztem r� sem k�nyszert, sem er�t, valami furcsa borzong�s terjedt sz�t a testemen, libab�r�s lettem, �s nem �rtettem, mi�rt �rzem �gy magam. Percekig a karomat n�ztem, ahogy az apr� sz�rsz�lak felfel� meredve jelzik elk�pr�ztatott, borzong�ssal vegyes vonz�d�somat, majd mikor lassan felocs�dtam, odamentem az ablakhoz �s bez�rtam. T�ny, hogy vagy az ablakon kereszt�l j�hetett be, vagy �n id�ztem meg, de semmiben nem lehettem biztos.

Csak az ablak lez�r�sa ut�n vettem �szre, hogy cs�nd telepedett a szob�ra. V�g�l �sszeszedtem a holmiimat, �s elpakoltam, azzal a gondolattal, hogy majd j� lesz m�g valamire, azt�n kavarg� gondolatokkal a fejemben lefek�dtem az �gyamba.

De nem tudtam elaludni.