8. fejezet Sajn�lom Novu...

/�ld meg! Megharapott…/
Nem tudom ki vagy, de ne mond, meg mit tegyek!

/Gyer�nk, most is csak ki haszn�lni akar. V�gezz vele, sz�rd a k�rmeid a sz�v�be �s hagyd, hogy a gyilkos hajlamod el�t�nj�n./

Nem akarom elveszteni az egyetlen embert, akit soha nem dobn�k el magamt�l. De, egyszer�en nem b�rok ellen�llni. Nem megy… Sajn�lom Novu… De, ha elvesztem a fejemet, akkor azt hiszem v�geznem, kell veled. T�rdre estem �s ism�t ellepte a fejemet a rosszabbn�l rosszabb gondolatok…

/Ez az, gyer�nk, em�szd magad! Gondolj arra, milyen sz�p lenne, ha meg�lhetn�d. V�g�l is, n�zz�k azokat a pontokat, hogy miatta lett�l v�mp�r. Most norm�lis �letet �lhetn�l… Nem?/

Lassan fel�llok, mivel t�rdre estem… �s Novu fel� n�zek, akinek annyira… Nem a legjobb megfogalmaz�s, ink�bb olyan gyeng�nek t�nik. Mint aki most kelt fel �s azt se tudja mit tett. Ha most �n megt�madom, akkor meg is �lhetem. B�r tudom, hogy � er�sebb, de nem tudom, mire vagyok k�pes ebben az �llapotban.

/Gyilkol�sra! Meg�lni mindenkit!/

De ezek a hangok, nem b�rnak magamra hagyni. Tudom, hogy igaza van, de nem akarom elvesz�teni a fejem. Behunyom a szemem, ellen akarok �llni az �rz�snek… Ami egyre csak azt dikt�lja: �ld meg Novut! Nem fogom meg�lni, nem akarom, nem b�rom. �rzem, hogy kezd elhagyni az er�m, sz�val siker�lt legy�zn�m… �rzem, hogy megint szor�t� karok fognak meg, de m�r nem tudok mit tenni… Lassan a teljes er�m elhagy �s most m�r eszm�letemen k�v�l voltam…

Mikor magamhoz t�rtem, m�r csak Novut l�ttam a f�ld�n fek�dve, �n pedig csak �lltam. Mi t�rt�nhetett… Nem lehet, hogy meg�ltem! �n nem vagyok olyan! Mikor jobban megn�ztem, �ri�si v�rt�csa alatta… Sz�rny�lk�dve b�multam, �s lassan t�rdre estem.

- Nem lehet!

Majd zokog�sba t�rtem ki, nem lehet, hogy meg�ltem! Nem vagyok gyilkos! El kell t�ntetnem a testet, de hova? Ha itt megtal�lj�k, akkor nekem v�gem! Miket besz�lek… ez a legkevesebb lenne, hisz meg�ltem. Ekkor a fejemet a kezeim k�z� hajtottam �s csak s�rtam. Hirtelen Kawaii �ktelen�l kezdett ugatni, �s ny�sz�teni. Feln�zek a kezeim k�z�l, erre a test m�r elt�nt. A v�r is kezd halv�nyodni, �n pedig odavetem magam.

- Novu! Novu! Hol vagy, mi t�rt�nt?

Ekkor az utols� folt is elt�nt �s imm�r egyed�l fek�dtem a hideg f�ld�n, mik�zben hallgattam vad sz�vver�sem. Hova lett? Mi�rt van ennyi k�rd�sem? Lehet, hogy nem is halt meg? Igen, biztos vagyok benne, most csak �lmodok �s ez meg se t�rt�nt soha. �gy fel�lltam, �s az erk�lyhez mentem. Mikor kin�ztem, Kawaii a f�ld�n fek�dve ny�sz�tett… Nagyot s�hajtottam, de � m�gse hazudhat. Tudja, hogy mi t�rt�nt, �s � nem �lmodik! De ezzel nem t�r�d�k, ugyanis meg kell nyugtatnom szeg�ny kutyusom. �gy leugrok hozz�, mivel nincs messze a f�ld. De egy v�mp�rnak m�g nagyobb se �rthat.

- Kawaii… Kiskuty�m, semmi baj — megyek lassan oda.

� pedig hirtelen vicsor�tani kezd �s morogni.

- Nyugodj meg… Nem b�ntalak — t�rdelek le el�.

A kezem elkezdem fel� ny�jtani, � pedig felugrik, �n pedig h�tra esek. M�g j�, hogy l�ncon van, mert vicsor�t �s ugat.

- Kawaii el�g! — �v�lt�k r�.

Erre abba is hagyta, �n pedig el� t�rdeltem ism�t �s megsimogattam.

- Nem szeretem, ha makacs vagy. Tudod? �s nem szeretek kiab�lni veled…

Ekkor magamhoz �leltem… J�l esett a puha sz�re, �s megnyugtatott a viselked�se. Szeg�ny, remegett az eg�sz teste, biztos nagyon f�lt. Biztos ut�l engem, hisz egy gyilkos vagyok… A kuty�k meg�rzik az ilyet. Legal�bbis mindenki azt mondja, az�rt viselkedett velem ilyen vadul szerintem.

- Minden rendben — mosolyogtam r�.

De sajnos legbel�l tudtam, hogy nincs minden rendben. Elvesztettem a legfontosabb embert sz�momra. Akit�l v�rtam a gy�ny�r� j�v�met, gyerekekkel, csal�ddal �s sok nevet�ssel. De most m�r romba d�lt az eg�sz. Kawaii szem�ben t�kr�z�dik valami… Mintha, azt akarn� mondani, hogy „Sajn�lom, de ennek �gy kellett lennie.” Az�rt szeretem Kawaii-t, mert besz�d n�lk�l is v�laszokat ad a k�rd�semre. Ett�l csak mosolyogni b�rtam, m�g ha Novu meg is…halt. Akkor se tudok most s�rni, mert itt van Kawaii… De v�g�l m�gis elszakadva t�le, �lltam fel �s lassan visszas�t�ltam az erk�ly fel�. Egy ugr�ssal a szob�mba teremtem �s most m�r csak a falakat, hallgattam… Ahogy azt sugallt�k, nem �r semmit az �leted. Mindig is elszomor�tottak ezek a gondolatok, ez�rt csak bekapcsoltam a hifit. Nem akartam hallani ezeket a szomor� t�nyeket, m�sra akartam gondolni, de nem ment. V�g�l a szememre r�sz�llt az �lompor, �s vad gondolataim mellett elaludtam…