10. fejezet T�z �s a v�z?

- Teh�t, bemutatom nektek Sotut — ekkor j�tt be egy fekete haj�, LILA SZEM�?

Azt hiszem most minden tekintet r�m szegez�d�tt, mert h�tra estem a sz�kemmel. Hint�ztam voltak�ppen, de annyira meglep�dtem, hogy elfelejtettem megfogni magam.

- Kisl�nyom, megmondtam, hogy ne hint�zz �lland�an!
- Sajn�lom, sajn�lom… - �ltem fel �s pislogtam folyamatosan. — Csak nem figyeltem oda �s…
- El�g a magyar�zkod�sb�l. Sotu, �lj le Camy mell�.
- Az, ki? — k�rdezte kim�rt hangon.
- Az, aki el�bb oszt�ly boh�cot csin�lt mag�b�l.
- Rendben.

Ekkor mindenki susmorogni kezdett, �n pedig m�g mindig hitetlen�l �ltem a f�ld�n. Nem lehet, hogy lila szem�! Hisz �n is… De nem… � nem lehet v�mp�r, ez h�lyes�g. Akkor mi�rt ilyen a szeme, mi ez az �sszeesk�v�s ellenem?! V�g�l azt vettem �szre, hogy �tl�p felettem valaki �s le�l a mellettem lev� sz�kre.

- Felkelsz m�r onnan? — k�rdezte g�nnyal.
- A te kedved�rt nem.

De v�g�l m�gis fel�ltem �s kih�z�dtam a pad sz�l�re. Nem k�v�ntam ilyen ideges�t� pi�c�kat a nyakamra. De �t m�gis megkaptam… V�g�l nem b�rtam tov�bb.

”Mi�rt lila a szemed?” — toltam oda egy lapot.
”K�z�d?”
”Nagyon is sok! Sz�val besz�lj!”
”Ne l�gy d�h�s, de azt hiszem nem veled, fogom megosztani.”
”Akkor kapd be!”

Erre m�r nem v�laszolt, csak feltette a kez�t a magasba.

- Tan�rn�! Ez a l�ny rond�n besz�lt velem! — hogy tud �gy ny�vogni…
- Igaz�n?
- Azt mondta, hogy… kapjam be — erre mindenki elsz�rny�lk�d�tt �s r�m meredtek.
- Kisl�nyom, azonnal menjen az igazgat�hoz. Ezt a viselked�st nem t�r�m el.
- Na de tan�rn�! Nincs is bizony�t�ka! — gy�rtem �ssze a lapot, miel�tt megtal�lj�k.
- M�gis mi�rt hazudna?
- Mert irrit�lja, hogy mellettem, kell �lnie. De n�zz�k meg az �gyet jobban… Nem besz�ltem �r�n, egy sz�t se sz�ltam. Akkor m�gis hogy tettem volna?
- Ebben van valami… - gondolkozott Mrs. Sawani.
- Tan�rn� — sz�lt illedelmesen. — Ha jobban megn�zz�k, arra sincs bizony�t�k, hogy � nem hazudik. Sz�val k�rem, tegyen valamit az �gy �rdek�be, mert nem vagyok hajland� �gy tanulni.
- K�rem, maga meg legyen sz�ves cs�ndbe maradni, mert �r�t akarok tartani. �s, ha m�g egyszer �gy megzavarja az �r�t, maga megy az igazgat�iba.
- Ezt megkaptad… - s�gtam oda neki el�gedett vigyorral.

Hogy is mondj�k? Nem b�rjuk egym�st elviselni, ki akarunk egym�ssal tolni… Mint a t�z �s a v�z. Ezek a gondolatok, sose eszm�ltem fel ilyenekre, de mi�ta egyed�l vagyok, egyre re�lisabban l�tom a t�nyeket.

T�z �s a V�z — firk�lgattam a f�zetembe.

Elmosolyodtam rajta… Mit jelentsen ez? M�r r�g�ta nem mosolyogtam, �s most… Ez a fi� valami m�st v�lt ki bel�lem. De tetszik az �rz�s, m�g akkor is, ha ilyen felfuvalkodott h�lyag. Na m�g egy pr�b�t meg�r…

”V�mp�r vagy?” — �rtam megint.
”Ne nevettess m�r! V�mp�rok nincsenek!”
”Honnan tudod?”
”�s te?”

Erre nem v�laszoltam. Nem mondom meg neki, hogy bocs, de v�mp�r vagyok. Tal�n azt m�gse k�rne, f�leg, hogy senki nem tudja. Csak N… Nem mondom ki m�g egyszer a nev�t! El kell felejtenem…

”Te az vagy, ugye?”

Ez a k�rd�s meglepett, mi�rt felt�telezi, hogy az vagyok…

”Honnan veszed?”
”A szemeid…”

Erre nem kapott v�laszt, mert a cseng� megsz�lalt. �n pedig amilyen gyorsan csak tudtam, kiv�g�dtam a teremb�l �s lementem az udvarra. Zuhogott az es�, de s�t�tt a nap. �s a legelszomor�t�bb, hogy csak �n szerettem az es�t. Senki nem j�tt ki velem s�t�lni, �gy egyed�l b�kl�sztam a poros udvaron. POROS? Valami nem stimmel… Leguggolok �s megvizsg�lom.

- Ez… poros.

Hogy lehets�ges, hisz zuhog az es�. Nem �rtem, nem… Ez nem lehets�ges.

- Hol tartottunk? — hallottam egy hangot magam m�g�l.

Fel�lltam �s lassan megfordultam. A szemeibe n�ztem �s hirtelen valami csillog�s t�nt fel. Mint Nov… Ne mond ki…

- Veled sehol — v�gtam r�.
- Pedig de. Neked is lila a szemed, mint nekem.
- Nagy felfedez�s, genetika… - v�gtam r� �s elfordultam t�le.
- Az, biztos nem — r�ntott vissza mag�hoz. - Valld be, hogy v�mp�r vagy!
- Dehogy vagyok, �s eressz el — l�ktem el magamt�l. — H�lye vagy!

Ezzel ott hagytam a f�ld�n �l� fi�t �s bementem a terembe, ahova lassan � is k�vetett. Meg v�rta, m�g le�l�k…

- Nem engedn�l be?
- Hallod, nem k�rt�l volna meg az el�bb, amikor �lltam, mi? — f�rmedtem r�.
- T�k�letesen nem — r�zta meg a fej�t.
- Akkor most ugorj �t rajtam! — v�gtam be a haragot r�.

Ekkor egy ugr�ssal a t�loldalon termett. De nem kis ugr�st tett, �s semmi baja… V�mp�r! Hirtelen fel�lltam �s kir�ngattam a teremb�l. Amikor ki�rt�nk a falhoz l�ktem, szerencs�re �res volt a folyos� �s m�lyen a szem�be n�ztem.

- V�mp�r vagy!
- Nem vagyok…

Ekkor megv�gtam a nyakamat �s a v�r lassan csordog�lni kezdett. L�ttam rajta a v�ltoz�st, a szeme kicsit jobban kit�gult…

- Norm�lis vagy? — ny�sz�r�gte.
- Valld be! — k�zel�tettem fel� a sebet. — Tudom, hogy az vagy!
- Ne…

Ekkor hirtelen mindk�t kez�vel bel�m markolt… �s ezek ut�n m�zlim van, ha nem roppantotta �ssze a csontjaim! De mivel v�mp�r vagyok, nyugodjatok meg, nem t�rt�nt meg.

- H�t j�, akkor gondolom nem is, kell v�r — pr�b�ltam elhajolni.

De ekkor a nyakamra tapadt �s �reztem, hogy teljes erej�vel sz�vja bel�lem a v�rt.

- Ti mit m�veltek? — mondta K�v�.
- Mi csak…
- Meg�rtem, szerelmesek vagytok. �s aranyos, ahogy a nyakadat cs�kolgatja.
- De nem… K�v�… - magyar�zkodtam.