1. fejezet

Az �jszaka s�t�tj�ben, a kik�t� partjain�l egy f�rfi v�rakozott. Alakja nem volt rendesen kivehet�, �m m�gis mintha fesz�lt lett volna. Fel �s al� j�rk�lt, n�ha az �r�j�ra pillantott.
Ekkor m�g valaki t�nt fel, �s �ppen a t�relmetlen f�rfi fel� igyekezett. Fekete b�rkab�tot �s nadr�got viselt, arc�t pedig maszk takarta.
- Megvan az anyag? – k�rdezte k�sz�n�s helyett az �larcos. Hangj�b�l j�l �rz�d�tt a fenyeget�s.
- Mindent elk�vettem, uram… - sz�lalt meg k�ts�gbeesetten a m�sik. – De sajnos m�r elment, nem �rtem ide id�ben.
A maszkos el�sz�r nem felelt, v�g�l ism�t megsz�lalt:
- Elment… teh�t akkor teljesen felesleges volt minden? – k�rdezte haraggal teli hangon. – Tudod j�l, mennyire gy�l�l�m, ha valaki csal�d�st okoz nekem, Adam!
- �g�rem, nem hagyom annyiban, megszerzem, amit kell! – k�ny�rg�tt, tudta mi fog k�vetkezni. – Adjon m�g egy es�lyt!

Nem lehetett l�tni a titokzatos alak arckifejez�s�t, de tal�n Adam �gy is tudta, mi lesz a v�lasza.
- M�g egy es�lyt? Ha m�r egy ilyen k�nny� akci�t is k�pes vagy elsz�rni, m�gis, hogyan b�zhatn�k r�d egy enn�l nehezebb feladatot? Na, m�rpedig ez csak a nagy terv kezdete lett volna. Annyi volt a dolgod, hogy megjelensz itt, �s �tveszed! De nem, te nem �rt�l ide id�ben… - magyar�zta sz�nakozva. Ekkor el�vett valamit. El�sz�r pisztolynak t�nhetett, alig volt nagyobb n�la, de nem az volt. Egy fekete, henger alak� eszk�zt tartott a kez�ben, a v�g�b�l k�l�nf�le dr�tok l�gtak ki, Els� r�n�z�sre nem is t�nt vesz�lyesnek, �m Adam r�m�lt arckifejez�s�b�l arra lehetett k�vetkeztetni, nem minden az, aminek l�tszik.

- K�rem, uram, ne! – k�ny�rg�tt, �m az �larcos nem kegyelmezett.
- T�bb hib�t nem fogsz elk�vetni, ezt garant�lhatom! – mondta, majd egy vill�mgyors mozdulattal nyomta �ldozata test�be a fegyvert, hi�ba pr�b�lt elmenek�lni, nem volt el�g gyors. Amint a henger alak� t�rgy v�ge hozz��rt, eg�sz teste r�zk�dni kezdett, minta �ram hatolna bel�, de ezt sem lehetett teljes bizonyoss�ggal meg�llap�tani. Nem tudott szabadulni, t�bb sebb�l v�rzett m�r, hi�baval� ki�ltoz�sai v�g�l elhalkultak, majd holtan esett �ssze. A gyilkos eltette fegyver�t, lehajolt, �s �tkarolva a holttestet, a foly� fel� h�zta, majd beledobta a v�zbe.

Egy darabig m�g n�zte, amint a foly� sodr�sa tov�bbviszi Adam Santol �lettelen test�t, majd sarkon fordult, �s sietve t�vozott a kik�t�b�l.

~*~

Reggel hat �rakor, mint minden nap, most is megcs�rrent John Digo �r�ja, jelezve, hogy ideje ism�t munk�ba igyekeznie. Miut�n fel�bredt, kinyomta az �r�t. B�r szerette a munk�j�t, nem b�nta volna, ha tov�bb alhat. Mellette feles�ge tov�bbra is az igazak �lm�t aludta.

Ha nehezen is v�g�l, de kik�sz�l�dott az �gyb�l. M�g ebben a pillanatban megcs�rrent a telefonja is. Felvette az �jjeliszekr�nyr�l, a f�n�ke, Robert Shay kereste.

- Itt John, mondjad, mi t�rt�nt? – k�rdezte. Ilyenkor tegezt�k egym�st, tekintettel arra, hogy j� ideje bar�tok is voltak.
- John, amilyen gyorsan csak tudsz, ki k�ne mennetek a t�rsaddal kik�t�be, tal�ltak egy holttestet a foly�ban. Feltehet�leg meg�lt�k.
- Azonnal ott vagyunk! – felelte.
- Rendben, ut�na gyertek fel! – mondta, majd miut�n elk�sz�nt letette telefonj�t, ezt k�vet�en Digo is �gy tett.
A telefoncs�rg�sre m�r feles�ge is meg�bredt.
- T�rt�nt valami? – k�rdezte agg�dva.
- Semmi, dr�g�m, aludj csak. S�rg�sen ki kell mennem a partra. T�rt�nt egy gyilkoss�g – felelte. A n�, Susan Bo p�r �vvel volt csak fiatalabb f�rj�n�l, negyvenes �vei elej�n j�rt. Nem szerette f�rje foglalkoz�s�t, kor�bban pr�b�lta meggy�zni, hogy l�pjen ki a rend�rs�gt�l, �s keressen ink�bb egy kev�sb� �letvesz�lyes �ll�st, �m sikertelen�l.

~*~

Tizen�t perccel k�s�bb John m�r t�rsa, Dexon h�za el�tt v�rakozott. A fiatal rend�r se kelhetett kor�bban. Mikor besz�llt a rend�raut�ba, meglehet�sen �lmosnak t�nt.
- Hello! Mi t�rt�nt pontosan? – k�rdezte.
- M�g �n se tudom a r�szleteket, csak, hogy az �jjel meg�ltek valakit – felelte, majd indult is, a szir�n�t bekapcsolva.

~*~

Mikor a k�t nyomoz� meg�rkezett, a ter�let, ahol a holttestet megtal�lt�k, m�r k�r�l volt z�rva. �tl�pt�k a szalagot, az �ldozatot t�bb rend�r �s helysz�nel� vette k�r�l. John �s Dexon megker�lte a t�meget, �s megpillantott�k Adam Santol sz�troncsol�dott test�t.
Dexon elborzadt a l�tv�nyt�l, ellent�tben t�rs�val, aki m�r l�tott hasonl�t.
Leguggolt a holttest mell�, majd jobban szem�gyre vette.
- Sehol semmi nyoma l�v�snek – mondta az egyik rend�r. – Semmi ujjlenyomat, egyetlen �rulkod� nyom van csak, azon k�v�l, ahogy kin�z – magyar�zta, majd � is leguggolt, �s felh�zta az �t�gett kab�tot a has�r�l. J�l l�tszott egy m�ly, nagy kiterjed�s� be�getett seb.
Hi�ba l�tott m�r sok mindent John, els� pillant�sra � se tudott mit mondani, nem tudta, mivel �lhett�k meg. Nem agyonvert�k, az szinte biztos, vagy legal�bbis a hal�l�t nem ez okozta. Nincsenek rajta z�z�d�sok sem. Nem, ha agyonvert�k volna, nem �gy n�zne ki. Nem �gtek volna meg a bels� szervei. Ahhoz, hogy kider�lj�n, mi t�rt�nt pontosan, r�szletesebb laborvizsg�latra volt sz�ks�g. Ut�na rem�lhet�leg t�bbet tudnak majd.

- Mintha bel�lr�l gy�jtott�k volna meg, ami ugye el�gg� val�sz�n�tlen – mondta, majd a m�ly sebre pillantott. �vatosan hozz�ny�lt, m�g mindig meleg volt, �s hirtelen egy apr� �ram�t�s �rte az ujj�t. Feljajdult, majd gyorsan elkapta onnan a kez�t.
- Mi az? – k�rdezte k�v�ncsian Dexon.
- Megr�zott – felelte John, majd visszah�zta a has�ra a kab�tot, �s fel�llt. – Vigy�k be a laborba, �s vizsg�lj�k �t alaposan, de vigy�zzanak vele! – mondta, majd m�g egyszer letekintett Adamra.
T�vedett, ilyet m�g � sem l�tott soha, pedig m�r t�bb mint h�sz �ve rend�r volt.

~*~

John �s Dexon �tban volt Grand Turo v�ros rend�rs�ge fel�.
- Mi�rt �rzem �gy, hogy ez lesz az eddigi legkomolyabb �gy a v�ros t�rt�net�ben?! – vetette fel balj�slat�an Digo.
- Pedig te m�r �t�lt�l ezt-azt, de egyet�rtek. Biztos vagyok benne, hogy ezzel m�g sajnos nincs v�ge. Tipped sincs, hogy mivel �lt�k meg? – k�rdezte.
John csal�dottan r�zta a fej�t.
- Tippem �ppen t�bb is van, de jobban belegondolva, mindegyik h�lyes�g – felelte

~*~

Miut�n leparkoltak a rend�rs�g parkol�j�ban, a k�t rend�r a bej�rat fel� vette az ir�nyt. Fel�rve a rend�rf�n�k irod�j�hoz, John bekopogott.
- Szabad! – sz�lt ki egy hang.
Az id�sebbik nyomoz� kinyitotta az ajt�t, bel�pett, �t k�vette t�rsa, majd maga m�g�tt becsukta az ajt�t.
Robert Shay m�r a nyugd�j fele ballaghatott, haja m�r nemigen volt, arca meglehet�sen r�ncos volt, de ezzel egy�tt szigor� is.
- Siker�lt valamit meg�llap�taniuk? – k�rdezte s�rget�en Shay.
- Sajnos nem sokat – felelte John. – Az �ldozat teste el�gg� sz�t volt roncsolva, t�bb bels� szerve meg�gett. De siker�lt meg�llap�tani, hogy a neve Adam Santol… - magyar�zta, de Robert leintette.
- Igen, ezt tudom. Ak�rhogy is nem �lhet�nk t�tlen�l, �gy d�nt�ttem, hogy magukat �ll�tom az �gyre – jelentette ki hat�rozottan.
- K�sz�nj�k, uram, igyeksz�nk hamar v�g�re j�rni a dolognak.
- Rem�lem is – mondta, majd kih�zta �r�asztala egyik fi�kj�t, �s el�vett bel�le egy pap�rt. – Ez Erica Belox telefonsz�ma �s lakc�me. A kik�t�n�l dolgozik, � telefon�lt be ma hajnalban. Akkor nem tudtuk kik�rdezni, mert sokkos �llapotban volt, �gy visszavitt�k a lak�s�ra. Menjenek fel hozz�, �gy tudjuk, ismerte az �ldozatot, h�tha tudja, kinek volt ind�t�ka, hogy meg�lje a f�rfit – Shay fel�j�k ny�jtotta a pap�rt, John �tvette.
- Indulunk is, uram – jelentette ki, majd elk�sz�ntek �s az ajt� fel� vett�k az ir�nyt.

~*~

�tban Erica Belox h�za fel� John ism�t elgondolkozott. Vajon milyen ind�t�ka lehetett az elk�vet�nek? Egy�ltal�n volt-e ind�t�ka? B�r az �jszaka k�zep�n senki sem s�t�lgat csak �gy a kik�t� k�rny�k�n. Sok gyilkossal volt m�r dolga, de egyik sem v�gzett �gy �ldozat�val. Milyen fegyver lehet a birtok�ban? Rengeteg k�rd�se volt m�g, tal�n miut�n kik�rdezik a n�t, �s megtudj�k a laboreredm�nyeket, okosabbak lesznek. De mi van, ha m�gsem? Most jutott csak ism�t esz�be, hogy mikor hozz��rt a sebhez, apr� �ram�t�st �rzett. Elektromos �ram hatolt volna a test�be? De, nem, ezt is val�sz�n�tlennek tartotta…