12. fejezet L�gy magabiztos

- Minden rendben? — �lt le mell�m Sotu.

Nem v�laszoltam, csak behunytam a szemeim �s �jra meg �jra �tp�rgettem az eml�keket…

”Camy �n… nem csak bar�tilag �rzek ir�ntad…” „V�mp�r vagy” „Ne haragudj r�m”

Nem b�rtam tov�bb, a k�nnyeimet �tnak engedtem. Ekkor �lel� karokat �rzek magam k�r�l. A kisug�rz�sa…

- Novu! — n�ztem fel r�, de csak Sotuval tal�lkoztam szembe.
- Nem vagyok Novu… Ki az? — k�rdezte halkan.
- Senki…
- Novu egy fi�! Akivel el�g sokszor egy�tt van Camy — csatlakozott K�v�.
- K�v� — n�ztem fel r�.
- Tudom, tudom, de ez az igazs�g.
- K�v�! — mondtam hangosabban.
- Mi az?
- Novu meghalt!

Ezt olyan zil�ltan mondtam �s k�ts�gbeesetten… Mindenki r�m n�zett, hangos voltam. De nem b�rtam, hogy b�r r�la t�rgyalni? Hogy Novu �gy meg �gy? Fogja fel, hogy meghalt! Akkor is, ha err�l senki nem tud!

- M�gis mir�l besz�lsz? — k�rdezte halkan vissza.
- Mondom, hogy Novu meghalt! Nem �rted? S�ket vagy? Nem tal�lkoztam vele! 1 hete halott! H�t nem vetted �szre?
- Szerintem te l�zas vagy…

D�h�sen fel�lltam a helyemr�l. Sotu �rtetlen�l b�mult ut�nam, de m�r ez sem �rdekelt. Ez�ttal kimutattam az �rz�seim, mert igenis Novu hi�nyzik! Majd kimentem a teremb�l, de nem futottam, nem s�rtam, nem mutattam ki gyenge �rz�st, csak d�h�s voltam. M�lt�s�g teljesen t�voztam, bev�g�dtam a n�i mosd�ba �s a hideg csemp�nek vetettem a h�tamat. H�nyingerem volt, sz�d�ltem �s falfeh�ren �lltam egy helybe. M�r az �ll�s is nehezemre esett, de nem b�rtam �lni se. Ez�rt a mosd�kagyl�hoz l�pve megmostam az arcom �s a hidegt�l kipirult arcommal, n�ztem fel a t�k�rbe. Kicsit r�snyire nyitottam a sz�mat, �s most megpillanthattam v�mp�r fogaim. �n azt hittem, hogy tal�n a genetika miatt v�ltozott meg a fogam ilyen hegyess�. �lmomban nem gondoltam volna, igen, tal�n m�g most sem tudom felfogni a helyzetemet. Novu is elment, megnehez�ti mindenki a dolgom, ha itt lenne, tal�n siker�lne elfogadnom ezt az eg�szet. Nagyot s�hajtottam, v�g�l lecs�sztam a csempe mellett a m�g hidegebb k�vezetre. Ekkor ny�lt az ajt�, �s K�v� l�pett be rajta. Elford�tottam a fejemet, l�tni se akartam.

- Sajn�lom, de…
- Hagyj b�k�n - motyogtam.

Ekkor let�rdelt mell�m, lassan odaford�tottam vizes arcomat �s a szemeibe n�ztem. Zavart volt a tekintete, tal�n nem fogta fel � se amit mondtam, de akkor milyen, ha l�tod ahogy holtan fekszik a f�ld�n?

- T�nyleg meghalt? — csak b�lintani b�rtam. — Mi�rt nem tudtunk r�la…
- Honnan tudjam!
- �s te ezt honnan tudod…

Erre a k�rd�sre, azt v�laszoltam volna, hogy mert l�ttam a hull�j�t a saj�t szob�mba! De e helyett a h�nyingerrel k�zd�ttem �s csak r�ngattam a fejem, hogy bocs nem a legjobb id�z�t�s. V�g�l fel�lltam, jeleztem, hogy j�l vagyok, menj�nk vissza. Nem akart hinni nekem, de b�lintott. �gy kicsit �melyegve bementem a terembe bar�tn�mmel �s lassan le�ltem Sotu mell�. Senki se nevetett, csak �ltek komor tekintettel. �n pedig a f�zetembe firk�ltam egy bizonyos nevet… Novu… A tan�r �ppen arr�l eszmecser�lt, hogy a v�mp�rok mennyire aljasak �s gyilkosok. �n erre feln�ztem, a tan�r pedig elkapta a tekintetem.

- L�tom valami nem, tetszik. A tekintete mindent el�rul.
- Tan�r �r, csak rosszul van — sz�lt k�zbe K�v�.
- Ami azt illeti, igen — mondtam hosszas gondolkod�s ut�n.

Mindenki megh�lten n�zett r�m, �s a tan�r is kicsit meglep�d�tt, ami�rt megmertem sz�lalni az � �r�j�n. Ezzel fel�lltam…

- �gy gondolom, hogy amit mondogat hazugs�g! — n�ztem a szem�be. — A v�mp�rok igenis j� lelk� l�nyek, term�szetesen van, amelyik nem, de azokat v�rszipolyoknak h�vj�k! — mentem a tan�r fel�. — De mivel kev�s a v�rszipoly, �s a v�mp�rok nem �lnek, �gy hazugs�g minden. Maga is csak betanulta a sz�veget a k�nyvb�l, hogy okosnak t�nj�n, de semmi �rtelm�t nem l�tja. Mivel v�rrel t�pl�lkoznak. Igaz, hogy r�gen embereket sz�vtak, de hogy ne legyen z�rzavar az �llatok v�r�re, t�maszkodtak. Sose gyilkoltak! — �lltam meg k�zvetlen el�tte. — De, ha �gy gondolja, tan�tsa csak az �rtelmetlen sz�veget, �s usz�tsa �ket a v�mp�rok ellen.
- Kisasszony, nem, t�r�m meg ezt a hangnemet. — botladozott a hangja.
- Mi�rt? Nem tetszik az igazs�g? F�j? — ekkor megvillantottam neki a v�mp�r fogaim. — Ehhez mit sz�l?

Mivel senki m�s nem l�tta, hogy mire �rtettem, ez�rt nem der�lt f�nyre a titkom. A tan�r pedig mereven b�mult maga el�, de szerintem, megnyugtatta mag�t, hogy a genetika, ez�rt a helyemre k�ld�tt d�h�sen �s makogva, dadogva folytatta az �r�t. Olyan kecsesen �ltem le, hogy m�g �n is meglep�dtem rajta. De el�gedett voltam magammal, megv�dhettem a t�rsaimat, �s magamat. Hal�lra ijeszthettem a tan�rom, �s mindezek mellett meg�sztam egy �v�lt�ssel. A tan�r el�bb befejezte az �r�t, �s m�r csak a becsap�d� ajt�ra figyeltem fel. Majd el�gedett mosolyra h�ztam az ajkaim �s �sszefontam karjaimat, v�g�l hint�z�sba k�t�ttem ki.

- Mire volt ez j�… - k�rdezte halkan Sotu.
- Nem tudom, mi�rt t�r�d, hogy a fajt�dat ocsm�nyolj�k.
- Sokat v�ltozt�l - ekkor fel�llt.
- Micsoda? Honnan veszed…

De nem kaptam v�laszt, � elhagyta a termet, �n pedig h�tra v�g�dtam, mert megint nem figyeltem. Ez�ttal nem �lltam fel, csak b�multam magam felett a plafont. Hogy �rtette, hogy v�ltoztam… Nem is ismer! De, ha nem Sotunak h�vn�k, r� tudn�m fogni, hogy � Novu, de ez k�ptelens�g a jav�b�l. B�r j� is lenne, mert akkor ism�t vele lehetn�k, siker�lne feldolgoznom mindent. V�g�l fel�lltam �s a sz�kemet a hely�re tettem, majd kimentem a folyos�ra. 15 perces sz�net, sz�val nyugodtan lemehetek s�t�lni…
Mikor le�rtem, h�v�s sz�l f�jt, az es� zuhogott, de �n ennek ellen�re s�t�ltam az udvaron. A felh�k feket�n vir�tottak az �gen, a napot elrejtette cs�ny�n, mintha v�deni akarn� valamit�l. A vir�gok hajlongtak jobbra — balra �s a f�k is megpr�b�lt�k elhagyni a hely�ket.