14. fejezet Fel�p�l�s

V�g�l megpr�b�ltam a l�bamra �llni, de ha nem kapaszkodok bele az �gyba, akkor f�ldre esek. Nem estem akkor�t, hogy ez legyen, akkor mi t�rt�nhetett… V�g�l elhessegettem a gondolkoz�st, �s a j�r�sra koncentr�ltam. Lassan, kim�rten j�rtam, ha valaki ezt l�tn�, azt hinn�k, hogy top modellnek k�sz�l�k �s gyakorlok. De most tal�n m�gsem ez �llt fent… Lassan megl�ttam Sotut ahogy, �l a konyh�ba fej�t a kez�be temetve.

- Sotu…
- Mit keresel itt? — de nem n�zett r�m.
- T�ged.
- Minek? — f�rmedt r�m.
- Novu… - csusszant ki a sz�mon.
- Mit mondt�l? — n�zett fel r�m.
- S�rt�l? — s�gtam, mik�zben a v�r�s szemeire n�ztem.
- Dehogy s�rtam! — de a szem�ben felt�nt a csillog�s — De v�laszolj.
- Te se, v�laszolt�l nekem egy k�rd�semre se.
- Az m�s! — �llt fel �s el�m �llt — T�n�s vissza.
- Novu… - n�ztem a szemeibe, k�ts�g k�v�l � az — Novu! — szor�tottam magamhoz, ahogy csak tudtam.
- Fejezd m�r be — pr�b�lt leszedni mag�r�l, de nem engedtem.
- Tudom, hogy te vagy, ne tagadd, k�rlek…
- Nem vagy j�l, fek�dj vissza — tolt el mag�t�l.

”Ekkor minden s�t�t lett �s csak a puffan� hangot hallottam, azt�n �reztem, hogy felvesz valaki, innent�l ad�shiba a fejembe. Mikor kinyitottam a szemem egy z�ld mez�n voltam, aminek a k�zep�n Novu �llt. Pr�b�ltam neki kiab�lni �s �v�lteni, hogy v�rj meg. De nem j�tt ki hang a torkomb�l, v�g�l �r�lt fut�sba eredtem. De b�rmilyen gyorsan futottam, akkor se b�rtam el�rni. Mintha �r�kk� �gy maradna…

- Ne fuss az �lmaid�rt, �k fussanak �rted… „

Ezek ut�n a hangok ut�n hirtelen �bredtem fel. R�snyire nyitottam a sz�mat, leveg��rt kapkodtam, mi�rt nem kapok? Pr�b�lok ny�sz�r�gni, hi�ba t�togatom a sz�mat semmi! Hol van most Sotu… Mi t�rt�nik? Fel�l�k, m�g mindig leveg��rt kapkodok, ekkor megpillantom Sotut. Elkezdek kalimp�lni, �s ekkor nagy puffan�s, leestem a f�ldre.

- Te j� �g! — rohant oda hozz�m — J�l vagy? Minden ok�?
- Ne… Nem kapok leveg…�t — ny�sz�r�gtem.

� egyb�l az ajkaimra tapadt �s leveg�t f�jt a t�d�mbe. Nem is tudom melyik esett jobban, hogy �rezhettem az ajkait, vagy hogy leveg�h�z jutottam. Mind kett�t �lveztem, de mikor elszakadt ajkaimt�l r�gt�n kap�l�zni kezdtem. De r�j�ttem, hogy kapok leveg�t.

- Leveg�! — sz�vtam be j� m�lyen.
- Rendesen elint�ztek — s�hajtott.
- K�sz�n�m!

Figyelmen k�v�l hagytam azt, amit mondott, �s szorosan magamhoz szor�tottam. Azt hiszem zavarba, hoztam, mert �reztem rajta a v�rakoz�st, de v�g�l � is �t�lelt. �gy t�rdelt�nk a f�ld�n hossz� percekig.

- Szerintem… - mondta halkan.
- Nem akarlak elengedni — s�gtam.
- Mi�rt?
- Mert…
- Mert? — hallottam hangj�ban, hogy k�v�ncsi.
- Novu vagy?
- Nem.

Csal�dottan toltam el magamt�l, mi�rt eml�keztet r�? Mi�rt nem b�rok elszabadulni Novut�l? Ekkor k�nnyezve �lltam fel. Nem gondolkoztam, csak cselekedtem, �s futni kezdtem… Ki az ajt�n, azt�n m�r csak az odakint mindent ellep� k�dt�mad�s. V�g�l a zuhog� es� �s vill�m, ami minden mozdulatomn�l ellepte f�ny�vel az am�gy k�k eget. Aut�robaj, �ress�g, Sotu kiab�l� hangja, �sszezavart gondolatok, �s Novu eml�kei, amik a fejemb�l sose t�voznak… A titokzatos idegen, a nevet� hangrobaj. Ezek, amik megmaradtak elm�mbe, amiket sose tudok t�r�lni, amik �r�kk� megmaradnak… M�g az �letem �let marad. V�g�l le�ltem egy vizes hint�ra �s l�ttam, hogy a k�nnyeim egybe forrnak az es�vel. Nem is volt kedvem s�rni, csak j�tt, mint a Vulk�nb�l a kit�r� magma. V�g�l elapadtak a k�nnyeim, �s feln�ztem az �gre, ahol l�ttam, hogy minden csepp egym�st k�veti. Mintha kiab�ln�nak, hogy ne, ne ess olyan gyorsan, ne fuss el t�lem. Megr�ztam a fejem, hogy j�hettek ilyen gondolatok egy�ltal�n? Lehajtottam a fejem, ism�t a f�ldet n�ztem, mikor k�t er�s k�z t�maszkodott a v�llaimra.

- Camy… - ez a hang, tudom ki�!

H�tra kaptam a fejem, �s elcsod�lkoztam… No… Novu �llt m�g�ttem. Hogy lehet? Honnan, mi�rt, ki…

- No…vu — s�gtam.
- Sajn�lom, hogy nem tudhattad…
- Nem halt�l meg? — �lltam fel �s csak n�ztem.
- Nem, ez�rt nem tudott senki r�la…
- Gy�l�llek! — �v�lt�ttem.