18. fejezet A v�mp�rcsorda

M�snap van… A madarak �nekelnek, a nap is kis�t�tt. De �n m�g mindig nem tudom, mit tegyek… Vele menjek? Mi lesz, ha nem teszem? Nem akarok erre gondolni… �r�kk� az �gyamba akarok lenni, magamba z�rk�zni �s Novu hangj�t, elfelejteni. De nem megy, ez�rt kik�sz�l�dtam az �gyb�l. Lassan l�ptem a szekr�nyhez, hogy valami g�nc�t el�kaparjak. De kudarcba fullott, mert csak a szekr�nyajt�nak d�lve s�hajtottam. Nem megy… Vele akarok menni, mit�l f�lek? Ezekkel a gondolatokkal ny�ltam m�gis a szekr�nybe �s magamra kaptam egy farmert, hozz� toppot �s egy van�lia sz�n� kardig�nt. Majd megf�s�lk�dve mentem le a konyh�ba. Sz�leim nem voltak itthon, bizony�ra eg�sz este el voltak foglalva a munk�val… Azt m�g nem eml�tettem, legt�bbsz�r estisek, olyankor egyed�l vagyok a h�zba. De most m�gse voltam egyed�l, Novu �llt a l�pcs� alj�n.

- Mehet�nk?
- De… A sz�leim…
- Kik a fontosabbak? — s�hajtottam.
- Mehet�nk — b�lintottam �s mell� l�ptem.

Ekkor becsuktam a szemem, mert erre k�rt �s hirtelen egy hegy alj�n tal�ltam magam.

- Hogy csin�ltad?
- A v�mp�rok gyorsan tudnak futni.
- �s most?

Erre nem adott v�laszt, egy ajt� ny�lt �s � maga el� tess�kelve l�pt�nk be. Kir�zott a hideg, a nyirkos helyis�gen, de kutyagoltam tov�bb el�tte. Nem volt egy teremtett l�lek se a k�zelbe…

M�r egy �r�ja kutyagoltunk �s kiss� elf�radtam. Igaz, hogy v�mp�r vagyok, de att�l m�g megterhel� volt… Ezekkel a gondolatokkal l�pt�nk be egy f�nyes terembe, ahol k�l�nb�z� emberek �lltak. Nem is emberek… mindegyiknek ott villog a v�mp�rfoga. Nagyot nyeltem… Megb�k�tt Novu, �n pedig egyet h�tra l�ptem mell�. Most mi lesz? Bizonytalanul akartam megfogni a kez�t, de � elh�zta �s komoran indult meg. K�vettem… Err�l nem volt sz�! Ahova l�ptem, v�mp�rok l�ptek arr�bb �s undorodva m�rtek v�gig, majd elfordultak. K�z�l�k egy el�m l�pett, �gy elz�rva az utat, hogy Novu ut�n l�pdeljek.

- Honnan vagy ember…
- V�mp�r vagyok — sziszegtem.
- Ne sziszegj, te k�gy�… - f�lre akartam l�kni az utamb�l. — Mit k�pzelsz? — ragadt csukl�n.
- Eressz m�r te idi�ta barom! — �v�lt�ttem r�.
- Hogy besz�lsz velem, mi? — haj�tott a f�ldre. Bizony, nem l�k�tt, hanem haj�tott!
- Te barom �llat! — ny�gtem fel, nem k�nyelmes a k�, ha neki v�gnak.

Ekkor �reztem, hogy a mellkasomra l�p. Nem kapok leveg�t, seg�ts�g… Mi�rt nem tesz semmit Novu? �s a t�bbiek?

- Kurda, sz�llj le r�la — hallottam megment�m hangj�t.
- � az �j kis cic�d? — nevetett, de m�g mindig nem kaptam leveg�t.

Musz�j valami leveg� f�l�hez jutnom, ez�rt k�t kezemet a l�b�ba v�stem, mire � f�jdalm�ba h�tra vet�d�tt. Azonnal nagyot sz�vtam a ned�b�l, ami a t�d�m�n rohant �t… � pedig fel�lt �s �n m�r �ll�sb�l n�ztem le r�.

- Na most �n n�zlek le, �s tudod kit, taposs meg! — �v�lt�ttem r�.
- El�g legyen! — l�pett valaki oda. — Novu meg k�ne nevelned a kisasszonyt, err�l nem volt sz�.
- Mi�rt? — fojtottam Novuba a mondat�t. — � kezdte, azt ne mondja, hogy nem jogos! Mag�nak, hogy esett volna?
- Fejezd be… - n�zett r�m Novu.
- Nem! Nem fognak velem �gy b�nni.
- Kisasszony, abbahagyn�? Nem szeretn�k bajt mag�nak, de, ha nem hagyja abba, nem fogunk r�sz�lni Kurd�ra.
- Ne…
- Eln�z�st a nev�be — ez�ttal Novu fojtotta bel�m a mondatom, �n pedig �sszefontam karomat �s m�rgesen n�ztem.

Ut�latos v�mp�rok… Legsz�vesebben most Novu tork�nak esn�k, �s addig fojtogatn�m, m�g leveg�t kap. Azt�n a fullad�s el�tti m�sodpercbe elengedn�m �s megn�zn�m, hogy esne neki! Ezekkel a gondolatokkal r�ntott od�bb Novu �s egyenesen egy l�pcs� fel� ment�nk. Nem akartam vele menni, de � ellenkez�st nem t�r�en h�zott maga ut�n. Mikor fel�rt�nk a szob�ba, nagyot s�hajtva csukta be.

- Te nem vagy norm�lis — v�gta a fejemhez, h�t k�sz.
- Neked hogy esett volna?
- Kurda majdnem a legid�sebb v�mp�r! M�zlid van, hogy nem ny�ratott ki!
- Fel�lem, meg�lhet, de velem senki nem b�n �gy!
- Vigy�zz magadra, �rtetted? �s a szavaidat is v�logasd meg…

Ekkor kiment a szob�b�l, �n meg m�rgesen le�ltem az �gyra. Hogy lehet ekkora fafej�? Nem �rdekel, ha meg�lnek! Vissza akarok menni…Vissza is fogok, csak aludjanak el. Ja, de azt se tudom, merre kell… Ekkor ny�lt az ajt�.

- No… - zend�tettem volna r�, mikor Kurd�t pillantottam meg. - Kurda?
- Meghalsz! Apr� darabokra szedem a tested minden porcik�j�t, azt�n odaadom a medv�knek! — v�gta be az ajt�t.
- F�jt, hogy nem te volt�l az �gyesebb? — k�rdeztem higgadtan.
- Te ostoba ty�k! Megal�zt�l mindenki el�tt, van fogalmad r�la, hogy most mibe keveredt�l?

Ekkor megindult fel�m, na j�, most m�r f�lek…

- Takarodj! — �v�lt�ttem. — Ha megtudja Novu, meg fogsz halni! — sik�toztam, mik�zben fel�llva ugrottam el.
- Nem �rdekel! Meghalsz te nyomorult!

Ekkor a falnak tasz�tott �s fojtogatni kezdett. Nem kaptam leveg�t, kezdett fogyni az a marad�k is, ami �pp bent maradt… Pr�b�ltam kezeit leh�mozni a nyakamr�l, de nem siker�lt. Majd mikor a v�g�re futottam, hirtelen engedte el a torkom.

- Mintha ilyet emlegett�l volna! — r�h�g�tt a k�pembe. — Hal�lra foglak k�nozni.
- Sze…m�t — kapkodtam leveg��rt.
- Most nem olyan nagy a sz�d?
- Rohadj meg! — l�ktem teljes er�mb�l a szoba t�loldal�ra.
- Oh a kicsik�nek ereje is van! — �llt egyb�l fel, meg se kottyant neki.

�n d�hb�l iramodtam neki, de � f�lre l�pett megfogva a csukl�mat, �s egyenesen fejjel a falnak haj�tott. Mikor hassal a f�ldre estem a fal mellett, sz�d�ltem �s alig b�rtam mozdulni. De az�rt fel�lltam, majd szembe tal�ltam magam vele.

- Oh, f�jt? — sim�tott v�gig az arcomon, mire �n odakaptam a kezem.
- Rem�lem a pokol torn�c�n v�gzed!

Majd mikor �pp el akarta v�gni a torkomat, az ajt� nyikorg� hangja lepte el a szob�t. Novu �llt ott elk�pedten.

- Mit m�velt�l Kurda? — �v�lt�tt r�.

�n akartam r� v�laszolni, mert tudtam, hogy � valami hazugs�got tal�l ki, de ekkor minden els�t�t�lt �s m�r csak er�s karokat �reztem.