20. fejezet Ellenszeg�lt�l a d�nt�semnek

M�r d�lut�n fele j�r, �n pedig �vatlanul �s b�szk�n s�t�ltam v�gig a folyos�n. El�g nagy hely volt sz�momra, sose voltam ekkora helyen… Mint valami palota, �s milyen �rdekes, ezt t�nyleg annak sz�nt�k. A v�mp�rok palot�ja… De milyen csendes, �gy t�nik, mindenki a szob�j�ba poshad �s morog miattam. Elv�gre megfosztottam �ket a v�gyt�l, hogy l�thass�k, amint kiv�gzik. Biztos r�g�ta �heznek a v�r�re, de soha nem volt semmi kih�g�sa. Erre j�v�k �n, betoppanok az �let�kbe, �s amikor v�gre kih�g�st k�vet el, elengedem. Mosolyogva nyugt�ztam, hogy �letembe el�sz�r hoztam feln�tt �s b�lcs d�nt�st. Hirtelen egy besz�lget�st hallottam, tudom, hogy gonosz dolog �s illedelmetlen, de lassan odalop�ztam kihallgatni.

- H�t igen, ma v�gre kiv�gzik.
- Meg�rdemli az �rul�!

Kit v�geznek ki? Ne! Ne hagyj�tok abba a besz�det… Ki kell der�tenem, ir�ny Novu. Ekkor gyors l�ptekkel siettem a szob�ba �s berontottam.

- Novu!
- Mit szeretn�l?
- Kit fognak kiv�gezni? Mi folyik itt?
- Senkit nem v�geznek ki — nyelt egyet.
- Biztos? — n�ztem a szemeibe.

� csak b�lintott, h�t j� Novu, de ha hazudsz, megesk�sz�m, hogy soha t�bb� nem �llok sz�ba veled. Ekkor kiviharzott mellettem, �n pedig gondolkozva �lltam az ablakhoz. Kinyitottam �s a h�s leveg� felkapta a hajamat… �gy hagytam mindent, ahogy volt, ink�bb elmegyek s�t�lni egyet. �gy kil�ptem az ajt�n �s elindultam az udvarra vezet� vonalon. A f�lemet hirtelen kiab�l�s zaja csapta meg…

- Ez az! V�gezd ki az �rul�t!
- Gyer�nk! V�gj�k le a fej�t!

Megindultam a hang ir�ny�ba, most m�r engem is �rdekelt mi t�rt�nik. V�g�l halk l�ptekkel mentem be a fenti p�rk�nyra, ahol a f� v�mp�rok �lltak.

- V�mp�rok! Ez�ltal kiv�gezz�k az �rul�t, aki az �rtatlan l�nyra t�madt! - Novu? Mit keresel ott? — Sajnos neki nem siker�lt ezt megtennie, mert f�lt a gyilkol�st�l. Ez�rt eln�z�st k�rek a nev�be, de nincs hozz� szokva az eff�le dolgokhoz. — hogy micsoda? Hogy k�pzeli? — But�cska l�ny m�g, de egy nap � fog minket vezetni, �ljen Camy �s az �t�lete!
- �ljen Camy hercegn�! — kurjantotta mindenki.
- Nos ez �ltal, kiv�gezz�k Kurd�t, aki imm�r a legid�sebb k�zt�nk. De n�zz�k Camy �rdekeit, majdnem meghalt miatta.

Hogy tehette? El�rult Novu! Nem hiszem el… Mindenki r�h�g, �s mi az, hogy �ljen Camy hercegn� �s az �t�lete? �n nem �t�ltem sehogy sem! Azt mondtam, hogy ne �lj�k meg! Hirtelen kardcsattogtat�s volt. Ne! Fut�sba eredtem, f�lre l�ktem minden v�mp�rt, aki az utamba �llt �s megpillantottam a t�rdel� Kurd�t. A kard a magasba lend�lt, �s �n teljes er�mb�l elrugaszkodtam a p�rk�nyr�l. Hatalmas tapsvihar, teh�t m�g nem vettek r�lam tudom�st. Na majd most… �s miel�tt m�g a kard el�rte volna utic�lj�t, teljes er�mb�l vet�dtem a v�mp�r h�h�rra. Nem tudtam jobban jellemezni, hisz nem tudtam a nev�t… A kard elrep�lt, hatalmas cs�r�mp�l�ssel �rt f�ldet, �n pedig fek�dtem a v�mp�ron… A szem�be n�ztem, izzott a gyilkol�s v�gy�t�l, majd ell�ktem magam t�le �s fel�lltam. Mindenki engem n�zett, n�ma cs�nd t�rt ki, �n pedig d�h�sen Novut kerestem a t�megben.

- M�gis mit k�pzeltek? — �v�lt�ttem, hogy mindenki hallja. — Hallottam mindent! Gyere el�m Novu! — ekkor a t�meg megny�lt �s � j�tt k�zelebb, majd t�rdre rogyott el�ttem. — Meg szegted, amit kijelentettem! Meg akartad �lni! R�ad�sul mi�ta besz�lsz az �n nevembe? Nem! Igenis b�rom a gyilkol�st! �n �ltem meg a v�rszipolyt, aki r�d t�madott, nem? Vagy tal�n te, aki a f�ld�n fek�dt �s szenvedt a v�r miatt? — most biztos megal�zottan �rezte mag�t, de meg�rdemelte. — Igen j�l hallott�tok! �s, ha valaki m�g egyszer megpr�b�lja kiv�gezni Kurd�t, el�bb velem kell v�geznie! Te pedig takarodj el�lem, l�tni se akarlak! — ekkor h�tat ford�tottam �s felseg�tettem a t�rdel� Kurd�t. — J�l vagy?

Hirtelen megragadta jobb kez�vel a torkomat. Mindenki eln�mult, izzott a leveg�, �s l�ttam, ahogy Novu t�mad��ll�sba �llt. Majd hirtelen elengedte a torkomat, �s m�lyen meghajolt el�ttem.

- K�sz�n�m. Az ad�sod vagyok…
- Nem — h�ztam fel, megal�z� volt sz�momra, hogy hajolgat el�ttem. — Rem�lem nem b�ntottak sehol. Mert, ha egy karcol�s is…
- Nyugodjon meg kisasszony, semmi ilyen nem t�rt�nt.
- H�vj, k�rlek Camynek.
- Camy kisasszony…
- A kisasszonyt hagyd el, �s tegezz. Most viszont gyere, nem akarok k�zt�k maradni… Gusztustalanok — h�ztam magammal.

�gy Novut f�lre l�kve ment�nk ki a v�mp�rok k�z�tt ny�l� j�raton. V�g�l a szob�mba k�t�tt�nk ki, � pedig le�lt az �gyra.

- Nem f�lsz?
- Mi�rt, k�ne? — n�ztem r�.
- Meg�lhetn�lek.
- Tudom, tiszt�ba vagyok vele, de nem fogsz. S�t meg is engedem, tess�k, �lj meg.

De nem mozdult, csak �llt egy helybe �n pedig v�rtam, h�tra tesz valamit. Ezek szerint t�nyleg nem akar meg�lni, tiszt�ba van vele, hogy �n vagyok az egyetlen, aki az � p�rtj�t fogja. �s, ha �n meghalok, akkor �k kiv�gzik… M�rpedig � nem akar meghalni tudtommal, �gy r�m van hagyatkozva.

- Tudtam, hogy nem �lsz meg — �ltem le mell�.
- De honnan…
- Kiismertelek, kisz�m�that� vagy.
- De csak p�r �r�ja…
- Tudom, �gy ahogy azt is, amikor bej�tt�l a szob�mba, hogy mit fogsz tenni.
- Elfuthatt�l volna.
- Most m�r mindegy — legyintettem. — Meg�rdemeltem, megal�ztalak mindenki el�tt.
- De majdnem meghalt�l.
- Nem l�nyeges — mosolyogtam.
- Novut j�l megal�ztad, pedig j�rtok…
- Nem! �s most m�r a nev�t se akarom hallani, ezen t�l az sem �rdekel, ha sz�m�znek, ha k�t k�zzel fojtanak meg, vagy ha bel�m r�gnak. Engedelmeskedni�k kell a parancsomnak, hogy nem �lhetnek meg! Novu egy �rul�, egy undor�t� f�reg.

M�g egy kicsit besz�lgett�nk, azt�n � t�vozott, �n pedig h�tra d�ltem az �gyon �s lassan �lomba mer�ltem…