21. fejezet A kik�pz�s

Este keltem fel, kimer�ltem, �gy l�tszik. Lassan �ltem fel, megt�r�ltem a szememet, azt�n nagyot ny�jt�zkodtam. Kellemetlen volt az ugr�s, mert most f�j a hasam, mivel bevertem. Kem�ny leg�nyek ezek a v�mp�rok. Ny�lt az ajt�… Novut pillantottam meg.

- Szia — k�sz�nt, �n pedig elfordultam. — Most mi�rt viselkedsz �gy?
- Hallottam mindent, gusztustalan vagy! „Sajnos neki nem siker�lt ezt megtennie, mert f�lt a gyilkol�st�l. Ez�rt eln�z�st k�rek a nev�be, de nincs hozz� szokva az eff�le dolgokhoz.” — ut�nozta a fi� mondat�t.
- F�lre�rted…
- Ezen mit lehet? Le�rt�l mindenki el�tt! Hogy tehetted?
- A te �rdekedbe t�rt�nt…
- Semmi se az �n �rdekem volt! — �v�lt�ttem r�. — Ostoba v�mp�r! — v�gtattam ki az ajt�n.

D�h�s voltam, nagyon d�h�s! �s ahogy haladtam a folyos�n, minden v�mp�r elfordult t�lem. Megvet�en pillantottak r�m, megpr�b�ltak kig�ncsolni. De m�g ezt is elt�r�m, ha megmenthettem egy �letet, akire sz�ks�g�nk van. Az utam v�g�n, illetve folyos� v�g�n Kurd�ba �tk�ztem.

- Szervusz.
- Szia — n�ztem a f�ldet.
- Mi a baj?
- Semmi, semmi — legyintettem.
- Akkor kezdhetj�k az els� �r�d?
- Els� �ra? — lep�dtem meg.
- Persze, tudni kell kardot forgatni, �s az er�det kord�ba tartani.
- Komolyan a kezed al� veszel? — ny�lt t�gra mindk�t szemem.
- Igen — mosolygott, �n pedig egyenesen a nyak�ba ugrottam.
- K�sz�n�m! — nevettem.

�gy elvitt egy �res terembe, ahol mindenf�le fegyver volt. �mulattal lestem, ahogy az els� kardot leemeli a falr�l �s hirtelen fel�m dobja. Automatikusan elkaptam, de kicsit megd�bbentem. Egy mosollyal megnyugtatott, hogy nem volt rossz sz�nd�k, �n pedig megnyugodtam. Ezzel elkezd�d�tt az els� �r�m… Nagyon sokszor ejtettem ki a kardot, de egyre jobban ment a forgat�s. Igaz, hogy egyszer �gy elhaj�tottam, hogy majdnem fejbe tal�lta Kurd�t, de az�rt nem haragudott meg.

- Nem fog menni — szomorkodtam.
- Csak ne add fel — ekkor m�g�m l�pett �s megfogta a kezemet, amivel a kardot tartottam. — Engedd, hogy ir�ny�tsalak.

Ezzel lassan kezdte mozgatni, forgatni �s hirtelen azt vettem �szre, hogy egyed�l csin�lom �s nem seg�t. Nagyon meg�r�ltem �s mosolyogtam.

- �gyes, de m�g gyakorolnod kell.

Kivette a kezemb�l a kardot, �s hirtelen � kezdte forgatni. Csod�latosan csin�lta, szinte nem is l�ttam ahogy p�rd�lt a kez�ben a kard, olyan gyorsan dolgozott vele. V�g�l a kezembe nyomta…

- Te j�ssz.

Elkezdtem ugyanazokkal a mozdulatokkal forgatni, amivel mutatta, de akkor se ment olyan gyorsan. V�g�l hangos cs�r�mp�l�s, �s �n ideges lettem.

- Semmi baj, fogjuk m�g gyakorolni — legyintett. — Most n�zz�k a benned rejl� er�vel, hogy �llsz.
- Sehogy — v�gtam r�.
- Hunyd le a szemed — l�pett el�m �s �reztem a leveg�t, ahogy az arcomra f�jja. — Most pedig gondolj valamire, ami rosszat tett ellened �s ezt az er�dben nyilv�n�tsd ki.

Nem kellett sok, megtal�ltam a legnagyobb c�lpontot: Novu. �gy mintha el�ttem, �llna, a kezemet el�re v�gtam, �s hatalmas energia cs�va sz�guldozott neki a falnak. Hatalmas puffan�s, szerencs�re csak a k�fal zuhant le a hely�r�l. K�t kezet �reztem a v�llamon, teh�t folytatnom kell, de h�tra fel�. Megint elm�ly�ltem az elm�mbe, automatikusan �sszeraktam a k�t kezem, mint aki im�dkozna, csak itt az ujjaim nem kulcsoltam �ssze. Azt�n k�r�l�ttem forgott az energi�m. Pontosan nem tudtam mi is az, de j�l esett. Hirtelen ny�lt ki bel�le h�trafel� rengeteg „ny�lv�ny”, majd k�rbe - k�rbe forgott.

- Nagyszer�! — szak�tott f�lbe Kurda.
- De h�t ez semmi volt…
- T�vedsz. Rengeteg v�mp�r van, aki m�g most se k�pes erre. Most m�r csak kord�ba kell tartanod, mert nem sz�vesen �lln�k ki ellened �gy — nevetett, �n pedig a fejem simogattam, kicsit zavarba hozott.
- Azt m�gis hogy?
- Pr�b�ld a gy�l�leted cs�kkenteni, �s kord�ba tartani az �rz�seidet.
- Az neh�z lesz…

De nem hagyott v�laszt�st, becsuktam a szemem �s ism�t Novura gondoltam. Sehogy se b�rtam kord�ba tartani, egyre d�h�sebb lettem �s l�ngolt bennem a gy�l�let. El�rult, becsapott, �s m�g azt akarja, hogy bocs�ssak meg.

- El�g! El�g! — hallottam az �v�lt�st, de nem b�rtam abbahagyni, egyre jobban d�h�s lettem.

Ekkor hirtelen valami fejbe tal�lt, �s innen s�t�ts�g…

F�j� fejjel nyitottam ki a szemem, m�g mindig a gyakorl� terembe voltunk, �s Kurda felettem t�rdelt.

- J�l vagy?
- Mi t�rt�nt…
- Sajn�lom, de, ha tov�bb hagyom, elpuszt�tod a termet. Hi�ba sz�ltam, nem hagytad abba.
- Mondtam, hogy nem megy…
- Pr�b�lj �l�ben kib�k�lni azzal a szem�llyel.
- Honnan tudod, hogy szem�ly?
- Sok mindent tudok — kacsintott. — De most menj pihenni, holnap folytatjuk, illetve kardforgat�ssal kezdj�k majd.

Ezzel kiment a teremb�l �n pedig d�h�sen n�ztem a f�ld�n a kardot. Mi�rt nem siker�l? Felkaptam a f�ldr�l, akkor is megcsin�lom! Ezzel forgatni kezdtem, gyakoroltam… Mindegyik kardot v�gig pr�b�ltam, m�g meg nem l�ttam a sarokban egy ny�lvessz�t. �mulattal s�t�ltam oda �s megfogtam. V�gig sim�tottam a kezemmel, �s megf�jtam, mivel el�g poros volt. Megl�ttam hozz� az �jakat, ez�rt felkaptam azokat is �s felh�ztam a nyilat. Beraktam az �jvessz�t �s ell�ttem. Csod�s �rz�s volt, fel�ll�tottam egy c�lpontot �s elkezdtem gyakorolni… A v�g�n minden l�v�sem pontos volt, �n pedig b�szk�n raktam vissza a hely�re. Majd kimentem a teremb�l �s f�radtan kullogtam a szob�mba… Hajnal k�r�l j�rt, sok�ig gyakoroltam, �s m�r szinte mindenki alszik. Ekkor halk nevet�st hallottam a f�terem fel�l… Lassan s�t�ltam oda, halkan, m�g j�, hogy kiskoromba gyakoroltam a sz�leimn�l. Bekukucsk�ltam �s p�r v�mp�r �llt ott, azonnal hallgat�z�sba kezdtem.

- Meg fogjuk �lni Kurd�t.
- Meg�rdemli, �s azt se mondhatj�k, hogy a mi hib�nk.
- � kezdte az �ll�t�lagos hercegn�csk�vel.
- Az a l�ny is sz�gyen gyal�zat, minek kellett ide hozni? — hogy mi van?
- Novunak megmondtuk, hogy ne hozza ide… M�ris bajt okozott, sz�nalmas.
- Khm… - l�ptem be a terembe, tal�n nem kellett volna, de nem vagyok hajland� azt hallgatni, ahogy engem �cs�rolnak.
- Nocsak, nocsak… - n�ztek r�m. — Mit keresel itt egyed�l?
- Semmi k�z�d hozz�. Mi jogon �cs�roltok engem, �s mi�rt d�nt�t�k �n�ll�an arr�l, hogy meg�litek Kurd�t? — ezt v�gk�pp nem kellett volna…
- Hallgat�zunk, hallgat�zunk? Tudtad, hogy az ilyeneknek b�ntet�s j�r? — l�ptek el�m.
- V�laszolj — sz�ltam inger�lten.
- Mivel te kis k�nny�v�r� vagy — sim�tott v�gig az arcomon, mire �n el�t�ttem a kez�t. — Hm… Sz�val, ami�rt ilyen k�nny�v�r� vagy, �s nem tudsz r�j�nni, hogy akit kell, b�ntess�nk meg, ez�rt elv�gezz�k helyetted.
- De �n ezt nem engedtem meg! Megmondtam, hogy senki ne ellenkezzen a d�nt�semnek. Nem volt vil�gos? — n�ztem sz�r�san.
- Oh, nem is hallottam. Sz�nalmas EMBEREKKEL nem foglalkozom — hogy mer le emberezni?
- Nem vagyok ember, vil�gos? — l�ktem el magamt�l, mert zavart a k�zels�ge. — �s jobb, ha befogod azt az �ri�si sz�dat, mert lehet, hogy Kurda kiv�gz�se helyett, t�ged v�geztetlek ki! �sszeesk�v�s�rt, vil�gos? — vettem �t az ir�ny�t�st.
- Megijedt�nk — r�h�g�tt a t�rsa. — Tudtad, hogy mi t�ler�ben vagyunk? S�t, most is azt tehetn�nk veled, amit akarn�nk?
- Tehetn�tek — b�lintottam. — De nem fogtok, sz�val most h�zzatok az �gyatokba �s felejts�tek el Kurda kiv�gz�s�t.
- M�r k�s�, az egyik t�rsunk m�r val�sz�n�, hogy a szob�j�n�l tart, hogy �lm�ba t�rj�n r�.
- Micsoda?! — �v�lt�ttem �s �r�lt fut�sba eredtem, de elkapt�k a csukl�mat �s visszar�ntottak.
- Lassan a testtel, �gyse tudsz mit tenni.