22. fejezet Te vagy a herceg?

Elkezdtem fic�nkolni, �s eszembe jutott, mit tan�tott Kurda. Becsuktam a szemem, koncentr�ltam, siker�lnie kell! Ha ez most nem j�n �ssze, meghalhat Kurda.

- Nocsak, alszik? — r�h�gtek.

Elhalt a nevet�s… m�r nem �reztem a szor�t� kezeket, csak a hatalmas csattan�sra figyeltem fel. Megfordultam, mind a h�rom a f�ld�n fek�dt. B�szke voltam magamra, de nem volt id� ezen totoj�zni. �r�lt rohan�sba kezdtem, majd megl�ttam, hogy Kurda ajtaja nyitva. Gondolkoz�s n�lk�l berontottam… Kurda megk�t�zve, valamit mondani akart. Sajnos nem �rtettem sokat, mert bek�t�tt�k a sz�j�t. Odarohantam, hogy kik�t�zzem, mikor h�tulr�l valaki elkapott �s szorosan mag�hoz szor�tott.

- Eressz! — pr�b�ltam szabadulni.
- Ne fic�nkolj, sz�m�tottam r�, hogy j�nni fogsz, ekkor befogta a kez�vel a sz�m. — Ne �v�lt�zz…

Teljes er�mmel beleharaptam a kez�be, rem�lj�k, haszn�l is, �s igen haszn�lt… Fel�v�lt�tt �s ell�k�tt mag�t�l. A f�ld�n landoltam, pedig nem akartam randira h�vni a f�ldet! A h�tamra fek�dtem. Kif�jtam magam, megpr�b�ltam a sz�vver�sem lass�tani, fontos a higgadts�g. V�g�l fel�lltam, nagyon lassan, �s azonnal Kurda k�tel��rt ny�ltam. F�l k�zzel nem volt egyszer�, mert el volt t�rve… Legal�bbis nekem azt mondt�k. Remegett a kezem, ideges voltam, mi lesz, ha most mindkett�nket kiv�geznek? B�r nem tehetik meg… Let�ptem a m�sik kezemb�l a k�t�st, csak zavart �s azzal is elkezdtem k�t�zgetni a csom�kat. �gy t�nik el�gg�, felk�sz�ltek… Siker�lt kiszabad�tanom Kurd�t, �s most m�r ketten �lltunk.

- Figyelj, menj el a 20asba… Sz�lj a hercegnek — s�gta nekem. — Addig lefoglalom…
- De… - r�n�ztem, a szeme ellenmond�st nem t�r�en csillogott. — Rendben.

Kirohantam a fekv� v�mp�r mellett, �s a 20ast vettem c�lba. Nem k�vettek, k�nny� dolgom volt, �szveszejt�en d�r�mb�lni kezdtem, �s berontottam.

- Herceg! — ekkor Novut pillantottam meg az �gyba. - TE? — �v�lt�ttem el magam.
- Szia Camy… - �lt fel �lmosan.
- Hol a herceg?
- �n vagyok… ezt nem volt id�m elmondani — r�zta meg a fej�t.
- T�led nem k�rek seg�ts�get! — h�borodtam fel.
- Mi�rt? Mi t�rt�nt?

H�tat ford�tottam, nem �hajtottam vele besz�lni. De, ha nem teszem, Kurda �lete f�gghet rajta. M�gis visszafordultam �s m�r a fel�lt�z�tt Novuval tal�ltam szembe magam.

- Kurda szob�ja… Meg akarj�k �lni, engem is �gy terveztek.

Nem v�laszolt, kiment az ajt�n �s higgadt l�ptekkel indult meg. Hogy tud ennyire nyugodt lenni? Elhiszem, hogy a hal�l�t akarja, de ennyire? Mikor oda�rt�nk, Kurda m�r v�rt minket, a f�ldre szor�tva az �rul�t.

- Kurda sz�llj le r�la.
- Hogy micsoda? — l�ptem Novu el�. — Mit jelentsen ez?

F�lre tolt �s hozz�juk l�pett. Kez�t az �rul�hoz ny�jtotta, majd felseg�tette.

- J�l vagy?
- Igen f�n�k — hajolt meg.
- Novu! Mi ez? — �v�lt�ttem a f�l�be.
- Argon a legjobb bar�tom, azt k�pzeled, hogy Kurd�t fogom v�deni?

Ezt nem b�rtam, akkor pofont kevertem le Novunak, hogy csak csattant. K�nnyek sz�ktek a szemembe, mi az, hogy �t v�di, aki majdnem meg�lt engem is? Hideg tekintettel fordult vissza.

- V�dd csak! — �v�lt�ttem. — Nem baj, hogy meg akart gyilkolni! V�dd azt a rohadt talpnyal�dat! — ezzel kirohantam.

Hallottam az ajt� csap�d�st, �s egy kiab�l� hangot, de elm�mben mindent t�r�ltem. Kezd nagyon elegem lenni, meg fogok sz�kni. Az sem �rdekel, hogyha �r�kk� egy barlangba �lek f�zva — �zva. Ki vetettem magam a nagy ajt�n, �s a szabadba jutottam. Illetve a hideg, havas hegyre… Beles�ppedtem a h�ba, el�g nagy… V�g�l karokat �rzek magamon.

- Camy.
- Kurda? — n�zek r� k�nnyes szemekkel.
- Nincs semmi baj.
- De van…
- Ink�bb gyere vissza, mert megf�zol, m�g egy v�mp�rnak is hideg az id� p�l�ban.

Felvett a karjaiba �s bevitt a nagy ajt�n, ami lassan nyikorogva csuk�dott be m�g�tt�nk. K�rtem, hogy tegyen le, tudok j�rni a l�bamon, �s � meg�rtve rakott le. Innent�l egym�s mellett haladva a gondolatainkba m�ly�lve s�t�ltunk. Illetve �n m�ly�ltem, mert hallottam, hogy � valamit besz�l, de nem b�rtam figyelni. Nagyot �s�tottam, � pedig felvonva a szem�ld�k�t n�zett.

- Ennyire unalmas vagyok?
- Nem… Csak elf�radtam.
- �rtem, merre van a szob�d?
- 21es… - fintorogtam.
- Novu mellett?
- Szerinted?
- Rendben, veled aludjak?
- Nem sz�ks�ges — s�hajtottam. — J� �jt — l�ptem be a szob�mba, ott hagyva.

Furcsa, hogy egy v�kony fal v�laszt el Novut�l, furcsa, hogy csal�dnom kellett benne. Azt hittem szeret, hogy �r�kk� velem lesz… T�vedtem, nem is kicsit! Led�ltem az �gyba, a plafont b�multam, mi t�v� legyek? Kin�zek az ablakon, p�r csillag villan fel az �gen, �n pedig b�mulom, mint aki a v�laszt v�rja. Az elej�t�l gondolhattam volna, hogy erre megy ki minden!

- Gy�l�llek! — s�gtam. — Nem, nem gy�l�l�d… Te ne sz�lj bele!… Te ne sz�lj bele, szereted… A hal�lt szeretem! — igen szeretek hangosan magammal vitatkozni, rem�lem nem �t�ltek el.

M�snap reggel… Nem aludtam egy szemet se, v�gig csak b�multam a plafont. Nem is vagyok �lmos, s�t, fittebbnek �rzem magam. De, ha megl�tom Novut… Elfintorodtam, fel�ltem, �s azonnal �lt�zni kezdtem. Kil�ptem a folyos�ra, Novu is ekkor tette meg a l�p�st.

- Szia Camy — k�sz�nt, el is felejtette mi t�rt�nt?
- J� reggelt becses uralkod� — k�sz�ntem, azt hiszem, ez meglepte.
- Minden rendben?
- Uram, minden a legt�k�letesebb �s eln�z�st, hogy a k�zel�be mer�szkedtem — egy kis r�ad�s, meghajoltam.
- Fejezd m�r be — r�ntott fel.
- K�rem, a hercegek �s a szolg�k ne �rintkezzenek — t�volodtam el.

Tekintete zavart volt, de meg�rdemelte. �s ezek ut�n nem voltam k�pes Novunak h�vni, vagy egy�ltal�n tegezni. �gy p�r l�p�st oldalaztam �s elmentem mellette. �reztem tekintet�t a h�tamba f�r�dva, de nem fordultam meg. Viszont belefutottam a tegnap esti v�mp�rba, abba a nyomorult �rul�ba…

- Szia cica — h�zott mag�hoz. — Tegnap a sz�ke herceged nem v�dett meg? Te szeg�ny kis �rva.
- K�sz�n�m uram, hogy �gy sajn�l. Legk�zelebb j�l benyalok neki, hogy megv�djen — mondtam halkan, de b�tran.
- Miket besz�lsz, mi? — l�k�tt falhoz j� er�sen, de arcom rezzen�stelen maradt.
- Nem tudom mi a j� az er�szakba, erre tan�tott a herceg? Vigy�zz, elveszted a posztod, �s jobban kell majd nyalnod, mint a t�bbiek.
- Te kis… - sziszegte a k�pembe.

Higgadtan kacsintottam r�, azt�n kib�jtam alatta �s tov�bb mentem. Nem fogom felh�zni magam, elhat�roztam, �n leszek a higgadts�g megtestes�t�je. Egyed�l Kurd�val fogok sz�ba �llni. Bet�rtem a nagy terembe, ahol minden v�mp�r reggelizik reggelente. Milyen meglep�, hogy reggel… Vigyor… Megl�ttam Kurd�t, aki egyed�l �lt �s gyorsan levetettem magam mell�.

- J� reggelt — k�sz�ntem.
- Szia — b�lintott. — Mi ez a j� kedv? — �rdekl�d�tt.
- H�t — gondolkoztam — Nem is tudom. — vontam v�llat.
- Tegnap m�g…
- Tudod, hogy merre van, a ki �t? — v�gtam a szav�ba.
- Tudom…
- De az emberek vil�g�ba! Vissza akarok menni.
- Norm�lis vagy? — k�pte ki a k�v�j�t, amit sz�rcs�lgetett.
- T�k�letesen, sz�val? — pillantottam arc�ra v�rakoz�an.
- Nem seg�tek abba, hogy ezt tedd.
- De mit? �n onnan sz�rmazok — jelentettem ki higgadtan, mire � megint r�m�lt k�pet v�gott.
- �szak fel� kell menni…
- El is k�s�rsz? — k�rdeztem izgatottan.
- Nem tehetem, egyed�l kell menned.
- H�t j�, ha �gy �llunk, legyen �gy. Este v�rlak — mosolyogtam r�.
- V�rszipolyok! — �v�lt�tte el mag�t egy berohan� v�mp�r.

Azonnal felpattantam, pr�b�ltak karok ut�nam ny�lni, de nem hagytam. Odafutottam az ijedt v�mp�rhoz, nem tudom mi�rt, tal�n reflex…

- Hol?
- Odakint. — remegett a hangja.

B�lintottam, �s miel�tt b�rki tehetett volna b�rmit kirohantam. Hallottam p�r �v�lt� hangot, teljesen elvesztett�k a fej�ket. M�g �k odabent pr�b�ltak �rr� v�lni a f�lelemnek, �n kitart�an rohantam a f� ajt�hoz, amit er�sen d�r�mb�ltek. Felugrottam egy kis oszlopra, amin �t lehetett l�tni �s �k is l�thattak engem.

- Mit akartok? — �v�lt�ttem.
- Na mi van, Barbi bab�kat is vesznek fel? — r�h�gtek.
- Kuss legyen! — sz�ltam idegesen. - Sz�val?
- Nem felel�nk gyerekeknek.

Ekkor kiugrottam k�z�j�k, tal�n nem kellett volna… Rossz hiba volt, de meg akartam mutatni, hogy kin r�h�ghetnek! Nem vagyok Barbi baba!