25. fejezet Az utols� percek

Remegett az eg�sz testem, majd a jobb kezem lassan a jobb f�lemhez emeltem �s ott volt egy kis hegecske. T�gra ny�ltak a szemeim, kiz�rtam a k�lvil�gb�l Novut. Teh�t �gy t�rt�nt? De mi t�rt�nik ut�na? Hogy rejti el az igazs�got? Tudni akarom!

- Kicsim, j�l vagy? — n�zett a szemeimbe.
- Hogy? Hogy t�ntetted el a nyomokat ennyi �ven kereszt�l?! — n�ztem r� falfeh�r tekintettel.
- Mir�l besz�lsz?
- L�ttam! Mindent! A heg az arcomon, te csin�ltad!
- Biztos, hogy l�zas vagy… - s�gta a f�lembe, pont a jobba.
- Fejezd be, nem vagyok az. Most m�r nincs titok el�ttem — t�volodtam el t�le.
- Ne haragudj…
- De haragszom! Mi�rt nem mondtad el? — fakadtam ki, majd d�h�sen elrohantam.

Hogy k�pzeli? �veken kereszt�l hazudozik nekem? Na ne is �lmodozzon! Ezt nem t�r�m el, m�g t�le se. Mi�rt kellett �gy kider�lnie?

- Szia, kicsi l�ny — �tk�ztem egy ismer�s alakba.
- Nem vagyok kicsi, csak m�rges.
- Mi�rt? Ki b�ntotta az angyali kir�lyl�nyt? — g�gy�gte, ez beteg?
- Senki, hazudtak.
- Megverjem neked, cica?
- Te nem vagy komplett — l�ktem f�lre egy picit.
- �llj m�r meg — r�ntott vissza mag�hoz �s az ajkaimra tapadt.

Innent�l nem �rdekelt, hogy ki mit tesz, csak felejtsem Novut. �tvert, megal�zott, hazudott �s becsapott. Kurda legal�bb nem tette, � nem mondott semmit, �gy nem is hazudott. Egy sz�val hagytam magam neki. De ezt akkor se tehetem, Novu szeret, �n is szeretem… Merlinre! Mit m�velek?! Ell�ktem magamt�l Kurd�t �s zavart tekintet�be, n�ztem.

- Nem vagy magadn�l, ezt nem tehetj�k — r�ztam meg a fejem.
- Mindent lehet, ha akarod — b�jt megint hozz�m, de a has�ba v�gtam �k�llel, � pedig odakapta a kez�t.
- Mondtam, hogy nem!
- Te nem ismered a v�mp�r szab�lyokat? — v�ste k�rmeit az �kl�mbe, mire felszisszentem. — Nincs vissza�t, ha elkezded, engedned kell, �s most �n parancsolok.
- K�rlek, ez f�j — ereszkedtem lassan t�rdre a f�jdalomt�l. — Engedj el…
- Megint nem figyelt�l! — �v�lt�tt �s m�g jobban belev�ste az �kl�mbe k�rm�t, mire fel�v�lt�ttem.
- Hagyd abba! — folyt v�gig egy k�nnycsepp az arcomon.
- Ostoba, azt hitted kedvellek? �s t�vedsz, magamn�l vagyok, az els� pillanatban v�geznem kellett volna veled. De nem siker�lt, l�gy �tkozott Novu. De most m�r az eny�m vagy, � nincs itt, kettesbe randizhatunk.
- Ki kellett volna v�geztetnem t�ged — ny�sz�r�gtem.
- Igazad van, milyen sz�nalmas vagy. Ha megteszed, nem tartan�nk itt, �s most megs�gok egy titkot — guggolt el�m. — A v�rszipolyokkal vagyok — kacsintott �n pedig t�gra ny�lt szemekkel n�ztem r�.
- Gy�l�llek…
- Az �rz�s k�lcs�n�s, de m�r nem fogsz t�bb� gy�l�lni. Kit�r�llek a v�mp�rok birodalm�b�l v�gleg. Ha megk�rdezik, a v�rszipolyok voltak — mosolygott. — �s nyugodj meg, gyorshal�l lesz, nem fogsz sokat szenvedni.
- Ne…
- Nem hallottam.
- Nem fogok meghuny�szkodni el�tted, �lj meg, ha akarsz — a f�jdalom ellen�re, k�pes voltam a szemeibe n�zni. — Mi lesz? Ne t�tov�zz! — �v�lt�ttem r�.
- Harcias vagy, de el�bb em�szd meg a gondolatot, ahogy kiv�gezlek, elfolyik a v�red, ut�na… - nem b�rta befejezni, a m�sik kezemet a nyak�ba v�stem.
- Most �n j�v�k.
- T�vedsz — h�rg�tt, majd karokat �rzek a v�llamon, amik h�tra r�ntottak.
- El�g! — kap�l�ztam �s �szrevettem egy v�rszipoly arc�t.
- Vesztett�l, a j�tszm�nak v�ge — �llt fel Kurda �s helyre rakta a seb�t, amit csin�ltam.
- Nem, nem vesztettem… Te vagy a megv�lt�m — n�ztem fel r�. — Novu �gyis el�rult, miatta lettem v�mp�r, �s m�g csak el se �rulta, hogy mik�ppen t�rt�nt…
- T�vedsz — nevetett. — Novu, t�ny, hogy megharapott, de az �n ir�ny�t�sommal. �reztem benned, hogy vesz�lyes leszel sz�munkra, �s �gy gondoltam, hogy ha megharap, akkor belehalsz, mert t�l kicsi vagy. A sz�m�t�som nem j�tt �ssze, mert az a b�na csak sz�rakozott veled! Nem harapott komolyra, csak annyira, hogy v�mp�r legy�l… Illetve, �gy tudtuk, hogy nem leszel az, de v�g�l az lett�l.
- Sz�val, Novu nem…
- A l�gynek se tudna �rtani te id�tlen! Hogy ennyire naiv legy�l kisl�ny.
- Eressz el — fic�nkoltam ism�t, �lni akarok.
- Nem, meg fogunk �lni, ha tetszik, ha nem.
- Nem akarom! — ny�ltam h�tra k�t kezemmel �s belev�stem a k�rm�m a v�rszipolyba.
- ��� — �v�lt�tt fel, �s enyh�lt a szor�t�sa, �gy kiugrottam k�z�l�k �s futni kezdtem.
- Futhatsz, de nem menek�lhetsz! — ord�tott ut�nam, �s hirtelen el�ttem termett.
- Ne, nem akarom — fordultam meg, ez�ttal az ablak fel� vetettem magam, ami kicsit se volt alacsony t�vols�gra a f�ldt�l.
- Uram, meg�li mag�t — ki�ltott a t�rsa.

Az ablakon �t, rep�ltem ki a szob�b�l. �r�lt zuhan�sba kezdtem, milyen �des a szabads�g, csak �n meg a k�zeled� s�t�ts�g. Egy probl�ma viszont fent �ll… V�mp�r vagyok, �s a v�mp�r mindig a talp�ra esik, igaz? H�t �n is ezt tettem, �gy �letbe maradva, botork�lva �s s�nt�tva mentem vissza a kast�lyba. Ide — oda forgattam a fejem, hogy vajon hol lehet Novu… Ilyenkor mi�rt nincs itt?

- Kit keresel?
- Tess�k? — fordultam meg.
- Mondom, kit keresel?
- Novuhoz j�ttem…
- Igaz�n? �s m�gis ki keresi?
- Az istenit, Camy vagyok, beengedn�l m�r v�gre? — t�relmetlenkedtem, ez kezdett ideges�t� lenni.
- Novu herceghez csak az mehet be, akit megenged. �s te nem vagy feljegyezve erre a pergamentre.
- Engedj m�r be! — l�ktem f�lre, mire � egy er�s l�k�ssel a falhoz v�gott.
- Mi… - �rtem falhoz, de eszm�letlen is lettem.

A k�vetkez� hely, amire eml�kszem, a kiv�gz� udvar. M�gis mit keresek itt, minek hoztak ide?

- Ez a hitetlen n� Novu szent�ly�t akarta megzavarni — csengett a f�lembe a k�vetkez� mondat. — Ez�rt ki kell v�gezn�nk.
- Tess�k? — �v�lt�ttem fel h�tulr�l, mire r�m n�ztek. — Senkit nem akartam megzavarni! Novuval j�runk!
- M�g s�lyosb�tod a b�neidet? Ezt mered �ll�tani? Tudod, hogy mibe keveredsz ezzel?
- Semmibe nem keveredek, az igazs�g sosem okoz bajt. Eressz el, te �tkozott. Ez�rt m�g l�gni fogsz.
- Fenyeget�z�l is? — h�zta fel a szem�ld�k�t.
- H�zzuk kar�ba! — �v�lt�tt mindenki. — K�t�lre vele!

Vil�g �letemben azt gondoltam, hogy a rosszak elnyerik m�lt� b�ntet�s�ket, de akkor �n, hogy keveredtem ide? Semmit nem tettem az �letbe, amit b�ntetni kellene, ami�rt ki�rdemeltem ezt… Csak, csup�n… Novuhoz akartam bejutni. K�rlek Novu, siess, gyere �rtem, ments ki a hal�lb�l.

- Akkor mindenki egyet�rt a hal�l�ba? — ki�ltott a v�mp�r, nekem pedig egy k�nnycsepp folyt le az arcomon.
- K�rem, ne… - s�gtam. — Novu, k�rlek, siess — �v�lt�ttem, rem�nykedve, hogy meghallja.
- Novu a szob�j�ban alszik kisl�ny — t�rdelt el�m vigyorogva. — Neked pedig v�ged lesz.
- Ne, mindenkinek van, a hal�la el�tt egy k�r�se, igaz?
- Igaz — b�lintott.
- Akkor �n ezt kihaszn�lom, Novuval akarok besz�lni.
- Nem — v�gta r� �s fel�llt.
- De ez igazs�gtalans�g! — �v�lt�ttem, mire mindenki sugdol�zni kezdett. — Azt k�rhetek, amit akarok, �s �n ezt akarom, besz�lni akarok Novuval.
- H�vj�tok ide Novut — s�hajtott.
- Felesleges — t�nt ki a t�megb�l egy ismer�s alak, Kurda, ha ez most bekavar nekem. — A kisasszonyt majd �n kezel�sbe veszem, k�rem, engedj�k el.
- Mi? — �v�lt�ttem. — Nem, nem, nem! Novut akarom, itt �s most, azonnal.
- Rendben, a mag�� Kurda parancsnok.

Mikor kik�t�ztek azonnal rohan�sba, kezdtem, �n nem fogok egy v�rszipoly karmai k�z� keveredni. Fell�ktem a meglep�d�tt v�mp�rokat, �s egyenesen Novu szob�j�t vettem c�lba.

- �llj meg — kapt�k el a torkomat m�g az udvaron.
- El�g, k�rem! — pr�b�ltam leh�mozni. — Kurda �rul�, higgyetek nekem! A v�rszipolyokkal van.
- Igaz ez? — n�zett mindenki r�.
- Ugyan m�r, hazugs�g…
- Meg akart �lni — folytattam k�ts�gbeesve. — Az�rt keveredtem a f�bej�rathoz, mert ki kellett ugranom az ablakon… V�gezni akart velem, a v�rszipoly t�rsa is ott volt. Novut is �k ir�ny�tott�k, az�rt harapott meg, miattuk lettem v�mp�r!
- A szavaknak s�lya van kisl�ny, biztos vagy te ebbe?
- Igen — n�ztem, a fogva tartom szem�be.
- Ribanc — �v�lt�tt Kurda �s hirtelen valami �les t�rgyat �reztem a h�tamba. — El�rult�l te �tkozott, de most meghalsz! V�gzek veled, ha ez m�g az �letembe is ker�l — morogta a f�lembe, �n pedig a szor�t�sb�l elengedve estem t�rdre.
- Meg… meg�lt�l — ny�sz�r�gtem, �s hirtelen v�rt kezdtem k�h�gni.
- Camy — �v�lt�tt valaki a t�megb�l �s hozz�m rohant, de nem ismertem fel a hangj�t. — Novu vagyok, k�rlek, n�zz r�m. Sajn�lom, hogy nem �rtem ide id�be, hallod? Nem hallhatsz meg — r�ngatott meg.

Csak ny�sz�r�gni b�rtam, a h�tamb�l kiker�lt az �les t�rgy, ami feltehet�leg egy kard volt. A sz�m sz�l�n v�rcs�k, �s a szememmel hom�lyosan l�ttam. Sz�val ilyen a hal�l? Ami�rt rengetegen, oly sok �vet v�rnak? A hal�l lesz mostan t�l a foglalkoz�som…

- Gyorsan, valaki, seg�tsen — hallottam a k�ts�gbeesett hangot, amit el�bb m�g �n zengettem.
- Novu… k�rlek… - k�h�gtem.
- Ne besz�lj.
- �lj�tek… meg… Kurd�t — n�ztem fel f�jdalmasan a szemeibe, m�r amennyit l�ttam. — �s sajn�lom… K�rlek, vigy�zz magadra — �reztem, hogy Novu mag�hoz szor�t �s a s�s k�nnyei, el�rasztj�k a nyakam.
- Majd meg�l�d te, ok�? Minden rendben lesz, ne agg�dj, csak p�tolnunk kell a v�rt…

Feln�ztem r�, egy utols� pillant�st vetettem v�r�sen izz� szemeire, amik a k�nnyt�l �szva sz�k�ltek �ssze. K�r, hogy a t�rt�net �gy v�gz�dik… Annyi helyen v�gz�dik, „Boldogan �ltek, m�g meg nem haltak” mondattal, nekem mi�rt nem adatott meg? Mindig csat�ztam, bajba keveredtem, Novu viszont mindig megv�dett. Nem �gy kellett volna alakulnia, de ha megt�rt�nt, akkor m�r k�s�. B�rcsak hallan� az egybe f�gg� gondolataimat, �s tudn�, hogy szeretem. De m�r nem b�rok besz�lni, a v�r ellepte a t�d�met, �s lassan el�r a v�g. M�gis megpr�b�lkozom a lehetetlennel, tudnia kell…

- Sz… szeret… - k�h�gtem. — Szeretlek — mondtam ki f�jdalmasan, majd behunytam a szemem �s mellkas�ra hanyatlottam.
- Camy, ne! — ez volt az utols� mondat, amit hallottam, mert ut�na a s�t�ts�g birodalm�val tal�lkoztam. Ugye milyen egyhang� a hal�l? Az�rt sz�lett�nk, hogy meghaljunk… Az igazs�g mindig akkor der�l ki, amikor m�r nincs r� sz�ks�ged. Ezt a k�t mondatot jegyezz�tek meg, �s figyeljetek az �letbe minden apr� rezzen�sre, ki tudja, mikor j�n el a hal�l…