A Toj�s

Tudod, hogy megtartottam?
Ismert�l egy�ltal�n annyira, hogy ilyesmit tudj r�lam?
Hogy �rizni fogom, nem, nem kapaszkod�nak egy �res vil�gban, hanem tr�feak�nt, hogy mindig

eml�keztessen...

Akkoriban jelent meg a nagy, feh�r, raffaell�s toj�s. Amin mint pecs�tlenyomatok sorj�ztak a m�rkafeliratok, �s piros vir�gnak �lc�zott masnik d�sz�tett�k.
... �s az �n szem�lyes �zenetem, alkoholos filccel...

Te nem adt�l nekem semmit. Azt is tudom, mi�rt.
Mindig azt mondtad, nem vagyunk m�r gyerekek, ideje komolyan, felel�ss�gteljesen hozz��llni az �lethez.

Az �lethez. Sosem azt mondtad, hogy az �let�nkh�z...

Nem az aj�nd�k hi�nya f�jt, mint ink�bb a hangod�, ami m�g csak boldog H�sv�tot sem k�v�nt, ugyanezen megfontol�sb�l.

Amikor odaadtam a toj�st, m�gis megsz�lalt�l, hiszen az illem, egy t�k�letes vil�gban, �gy k�v�nja:
- Nem kellett volna - mondtad, �s ekkor m�r �n is tiszt�ban voltam ezzel. Nem tudom mit rem�ltem.

Azut�n �jabb sablon k�vetkezett, ugyanazon a hangon, azzal a t�nussal, �s legal�bb annyira c�ltalanul.
- K�rsz?

- K�sz, nem.
Nem tudtam volna m�g ezt is lenyelni, azt hiszem.
Akkor nem.

K�s�bb.
Akkor, amikor elment�l, otthagyva nekem a toj�st eml�keztet��l, engem pedig egyed�l, �resen.
Valamivel ki kellett t�ltenem!

Egy kis piszk�l�s, �s �gyesked�s ut�n siker�lt az �tl�tsz� v�d�bor�t�t leszednem, �s kiemelni al�la egy goly�csk�t, majd az eg�szet meg nem t�rt�ntt� tenni a m�anyag visszahelyez�s�vel.

M�snap, amikor egy �jabb rettent� fontos nap ut�n elj�tt�l, szinte diadalmasan k�z�lted, hogy felfedezted a "csal�st".

Nem, nem ekkor t�rt el bennem, mert az val�sz�n�leg m�r akkor is t�nkrement, amikor tehetetlen d�h�mben, halkan, l�thatatlanul tomboltam, �s d�boltam odabenn.
Mind�ssze az �res h�j ottmaradt darabk�in topogtunk, a tartalom r�g elfolyt valahov�, �s ahogy ropogtak a talpunk alatt, m�r csak az maradt meg nek�nk egyed�li hangnak.