Egyetlen karny�jt�snyira

/Ezt a sz�mot aj�nlom hozz�:
{Evenescence - Imaginary}/

Nem tudom mi ez.
Tal�n valamifajta, r�gen elfelejtet �rzelem lehet, ami k�r�s n�lk�l k�szik v�gig a gerincem ment�n, egyenk�nt r�ngatva meg minden idegv�gz�d�semet, hogy azt�n apr� elektromos szikr�kat gener�lva szinte kis�lj�n a lelkem.

Nem hiszek a menek�l�sben, m�gis hossz� �letet t�lt�ttem el vele. Erre is ilyenkor kell r�d�bbennem. Egy olyan pillanatban, amikor minden rossz, amikor minden f�j, amikor a csal�di otthonba az ablakon �t bet�ved�, a lenge f�gg�ny�n �tsz�r�d� f�ny cs�koz�sa sz�tt�phetetlen r�csokk� v�lik k�r�l�ttem. Mi�rt? Mi�rt nehezebb mindig, ilyenkor k�l�n�sen?

Nem b�ntott senki, nem gondolok semmit, m�g csak nem is �rzem, hogy k�l�n�sen �rezn�k, csak m�rhetetlen�l f�j. Hogyan f�jhat �gy, hogy nem �rzed? Ez valami tompa zsibbadts�g, valami sokk az �lett�l. J�t�konyan fogadom, el sem merem k�pzelni mi lenne velem n�lk�le. Tal�n bele�r�ln�k.
Megint, m�g mindig menek�l�k...
Egyre t�volabb...

�gy csak csod�lkozva szeml�lem az ujjam v�g�n rezg�, lefel� k�v�nkoz� cseppet, amit az el�bb t�r�ltem ki a szemem sark�b�l. Itthon vagyok, egy helyen, amit �n teremtettem, �s m�gis olyan t�vol mindent�l, ami �n vagyok, ami �n lehetn�k.

Annyi lehet�s�gem volt m�r. Most m�gsem vagyok k�pes hinni abban, hogy lesz is m�g.
Tal�n, ha akkor megteszem...

De � nem fog az �t sz�l�n v�rni r�m. Mellette m�r elrohant az �letem, �s hi�ba pillantok vissza, mind�ssze a hely�t l�tom, vagy csak v�lem l�tni, ahol oly hossz� id�n kereszt�l v�rt r�m. Mindhi�ba.

Magam el�tt l�tom a hossz�, hull�mos hajzuhatagot, a szomor�an megcsillan� szemeket, amik k�rd�n, k�r�n a tekintetembe f�r�dtak, vajon elhiszem-e neki a hazugs�gokat, amiket oly nagy meggy�z�d�ssel �ll�t, hiszen � is hinni akart benn�k. Annyira k�nnyen b�lintottam r�, olyan felel�tlen�l, mik�zben magamban mosolyogtam, tal�n egy cs�ppet g�nyosan is.

Akkor �jszaka kellett volna d�ntenem.
Amikor seg�tettem neki a r�szeg, j�form�n magatehetetlen v�denc�t hazar�ncig�lni.

Akkor vele voltam, ott voltam, mellette voltam. Annyira k�zel. Egyetlen karny�jt�s. Ha akkor el�r�bb hajlok.... Megtehettem volna. Egyetlen f�l pillanaton m�lt. Egyetlen f�lpillanaton.

�lmunkban �lltunk a szakad�k k�t oldal�n, mik�zben a val�s�gban mellette fek�dtem, osztozva vele a nagyp�rna puha �lel�s�ben, azt�n � tov�bb l�pett, �s �n ut�na indultam ugyan, de egy pillanatra elbizonytalanodtam. Ennyi el�g is volt hozz�, hogy zuhanni kezdjek.

Sosem felejtem el a szem�t. � gy�szolt engem akkor, �s �n m�g mindig gy�szolom �t.

� nincs m�r, �s m�gis ink�bb �l, mint �n. A t�tov�z�som s�t�t b�lyege let�r�lhetetlen, �s k�ny�rtelen�l eml�keztet arra, ami lehetett volna...

Mindig van tov�bb azt mondj�k. Hiszem, hogy �gy van. De tudok m�g valamit. Hogy ehhez er� kell. Olyan er�, amit mindenki az �lete folyam�n apr�l�kosan �sszegy�jt. �n m�gis nevetve elherd�ltam mindet. Sz�ks�gem lenne most r�, hogy kih�zzon innen, mert �n nem �rzem azt, hogy t�bb� k�pes lenn�k rep�lni. A zuhan�skor elt�rt sz�rnyaimat meggondolatlan adtam oda, m�g �r�ltem is hogy megszabadulok a f�jdalomt�l.

Nem tudtam, hogy mekkora k�n a kit�rt sz�rnyak hi�nya.

Legal�bb ennyire sz�ks�gem van m�g bel�led. Mind�ssze ennyire. Akarom ezeket a k�nnyeket, mert k�nnyebb viselni, mint a saj�t tehetetlens�gem l�nc�t�l kisebesedett testem l�ngol�s�t. F�lfel� ford�tom az arcom, �s a v�kony f�nycs�kokon kereszt�l l�tni akarlak t�ged odaf�nn.
Tartani szeretn�lek, hogy ne j�rj �gy, de tudom, ha t�nyleg k�pes is lenn�lek el�rni, ink�bb magam mell� r�ntan�lak.

� nincs m�r, de �l�bb mint �n. A k�nnyeimet, amiket �rte hullajtok n�hanap, megpr�b�lva bebizony�tani magamnak is, hogy vannak m�g bennem �rzelmek, a k�nnyeket val�j�ban � hullajtja �rtem.

Mindig is tudta, hogy nem vagyok el�g er�s.

Mindig f�ltem a v�gyaimt�l, mindig menek�ltem magam el�l, �s tudom, hogy hamarosan v�get �r ez az �rz�s, ami most puha p�rnak�nt fesz�l az arcomra, nem hagyva hogy leveg�t vegyek, �s �n m�gis megengedem neki, hogy fojtogasson, ezzel k�bulatba, ill�zi�kba tasz�tva engem. Hamarosan v�ge, �s nem merek ut�nuk kapni, csak a lelkem egy darabja zokog fel �jra, meg �jra, amikor ism�t csak emberr� �resedik. Tehetetlen, gy�va emberr�.

Legsz�vesebben felk�h�gn�m az oxig�nt, ami �letben tart m�g. Nem akarok kij�zanodni. Nem akarok fel�bredni. �s v�gk�pp nem akarok r��bredni!
Ez lenne az �j es�ly? Ez lenne az, ami mindenkinek j�r? Ez az �jrakezd�s lehet�s�ge?

Az �let nem tan�t meg �lni, ez hazugs�g. Mindig hittem, ha elj�n az ideje, a sz�rnyaim magukt�l kiny�lnak, �s �n a magasba t�r�k majd.
Hogy a tapasztalat megmutatja, hogyan kell, �s mit tennem.
Hogy a sz�l meg�v majd, �s magasban tart.

Nem tartott sok�ig r�j�nn�m, t�vedtem. Az �let csak r�tapos a gyeng�kre, k�ny�rtelen�l megmutatva a pontos hely�ket, �s a te feladatod, hogy megtanulj v�dekezni. Ha nem megy, a sz�l lenyom, �s k�nytelen vagy a f�ld�n j�rni. El�sz�r csak a f�ld�n, azt�n itt tal�lod magad, t�vol a napt�l, valahol az �r�k s�t�ts�g k�zep�n egy �regben.

Senkit sem k�ld az �let, hogy harcolni tan�tson. De mindig lesznek akik �nk�nt lemaradnak, hogy seg�tsenek neked. Mindig akadnak lehet�s�gek. Mindig csak egy karny�jt�snyira.

Mindig ezt mondtad. Hogy ne f�ljek kit�rni a sz�rnyaimat, ne f�ljek levetni magam a magasb�l, mert csak igaz�n kit�rulkozva tudom magamhoz �lelni a vil�got. Hogy nem lesz semmi baj, mert a sz�l, ami most metsz�n az arcomba v�g, majd szel�den simogatva fog elsuhanni mellettem, ha megszel�d�tem. Ha megtanulom milyen igaz�b�l sz�llni. Felhaszn�lni mindazt, amit nekem k�ldtek. F�r�dni a f�nyben, ami el�raszt, ha egy ember szem�b�l r�m mosolyog egy m�sik angyal.

Hogy nem lesz t�bb� f�lelem, mert el�g er�s leszek ahhoz, hogy tov�bb l�pjek. Hogy semmi sem lehet olyan rossz, annyira t�r�keny, hogy ne lehetne megmenteni bel�le valami kis j�t. Hogy mindig lesznek olyan helyek, id�k, emberek, akikb�l er�t tudok mer�teni.
Mindig el�g er�s leszek, azt mondtad! - K�ts�gbeesett sz�mon k�r� hangom visszhangzik a csendben, az �res t�rben, ahov� magamat tasz�tottam.

- Hagyt�l lezuhanni - sikoltom n�m�n, �s tudom, hogy nem igaz. Mert �n voltam az, aki nem b�ztam. �n voltam gyenge. �n buktam meg.

Egyetlen karny�jt�snyira voltam. Mind�ssze egyetlen karny�jt�snyira...