3. fejezet

A nemr�g elhunyt Dumbledore professzor imm�ron a t�lvil�gon pihent a felh�k k�z�tt. Oly sok szenved�s �s megal�ztat�s ut�n v�gre nyugalomra lelt. Lehunyta szem�t, �s azokra gondolt, akik sokat jelentettek sz�m�ra az �letben. Harryre, aki ugyan v�gzett vele, de ett�l f�ggetlen�l is a kedvenc di�kja volt. Esz�be jutott Hermione is, de r�la gyorsan tov�bbv�ndorolt a gondolata nagyapj�ra, tan�rkoll�g�ira �s m�g sok m�s emberre.

Sok�ig merengett m�g, amikor valaki hozz�sz�lt.
- Hell�! – Dumbledore felnyitotta szem�t, a hang valahonnan ismer�s volt. – H�t, szia, Dumbi! – k�sz�nt�tte lelkesen, �gy t�nt, �r�l, hogy v�gre r�tal�lt a f�rfire, aki viszont kev�sb� volt boldog emiatt. Gyorsan k�r�ln�zett, de senkit sem l�tott.
- �n vagyok az �r� k�ld�ttje! – magyar�zta tov�bbra is lelkesen. – �n foglak t�ged sz�rakoztatni a tov�bbiakban, nehogy esetleg unatkozz.
- Ne! – ki�ltott fel a var�zsl�. – Ez nem lehet, nem akarok sz�rakoztat�st, pihenni akarok! – kiab�lta, majd felpattant, �s fut�snak eredt. �m amerre csak szem ell�tott, s�rga sz�n� felh�k voltak, nem menek�lhetett a k�ld�tt el�l.
- Ugyan m�r, Dumbledore-ka… - r�tta meg sz�rakozottan, mik�zben a f�rfi tov�bbra is szaladt. – J�l fogunk sz�rakozni, hidd el. �n legal�bbis biztosan… Az �r�kk�val�s�gig sz�vathatlak majd – k�z�lte, majd felnevetett.

Dumbledore nem �llt meg, rohant el�re a semmibe, de � is tudta, innen m�r a hal�l sem menek�theti ki. M�r r�j�tt, hogy hatalmas hib�t k�vetett el, amikor az �r�hoz sz�lt… Tal�n akkor m�sk�pp alakult volna az �lete.

~*~

Az �r� �g�rte, hogy a k�vetkez� fejezetben r�szletesen le�rja, hogyan is v�gzett Harry az igazgat�val. �m vegye figyelembe a kedves olvas�, hogy ez a t�rt�net csup�n tizenkettes karik�s, �gy nem �rhatja le r�szletekbe men�en, mik�pp t�pte ki a j�s�gos Harry Potter Dumbledore sz�v�t.
�s, hogy mi volt a professzor utols� szava?

- Harry, Voldemort az any�d!
- Tudod, ki az any�m! – kiab�lta Harry
- De �n is azt mondtam! – b�kte ki m�g utolj�ra Dumbledore, mivel a fi� ekkor d�h�ben nagyon cs�nya dolgot tett, de m�r fentebb eml�tette a szerz�, mi�rt kell cenz�r�znia.

~*~

M�snap Harry besz�molt Hermion�nak arr�l, hogy az igazgat� r�juk s�zta minden ad�ss�g�t.
- Neked elment az eszed? – k�rdezte d�bbenten a l�ny. Olyan m�rges lett, hogy fejbe is v�gta a fi�t.
- Tudom, nem lett volna szabad meg�ln�m – v�gta r� cs�ggedten Harry, m�g szemeit is les�t�tte sz�gyen�ben. Sz�gyellje is mag�t, nemhogy kit�pte szerencs�tlen ember sz�v�t, de r�ad�sul meg is ette.
- Nem arr�l van sz�, de mi�rt kellet meg�ln�d m�g azel�tt, hogy �t�rattad volna vele a v�grendelet�t? – k�rdezte m�g mindig inger�lten.
Harry kiss� csod�lkozott, hogy nem is az zavarja Hermion�t, hogy Dumbledore elhal�lozott, hanem az, hogy m�g azel�tt hunyt el, hogy �tgondoltass�k vele, kire is hagyja az ad�ss�gait.
�rdekes dolgok t�rt�ntek manaps�g, el�sz�r a professzor �r�l meg, kital�lja, hogy �ket �rj�k, �s a viselked�se is fura volt az ut�bbi id�ben, tov�bb� � sem �ppen �gy viselkedett tegnap, ahogy szokott. Nem �rtette, mi�rt t�madt a var�zsl�ra, ha �jra d�ntenie k�ne, biztosan nem tenn� meg. Mintha egy k�l�n�s, term�szetfeletti er� ir�ny�totta volna a cselekedeteit… Mi van, ha t�nyleg igaz, �s �ket �rja valaki? Harry most val�ban nagyon merengett ezen, �m v�g�l egy pillanat alatt elvetette ezt a baroms�got. Hiszen ez nevets�ges, az � vil�guk val�s.
- Figyeln�l m�r v�gre?! – v�gta fejbe a l�ny ism�t a fi�t.
Harry feljajdult.
- Figyelek – mondta. - Meg tudsz nekem bocs�tani? – k�rdezte rem�nykedve.
- K�rdezd ezt meg m�g egyszer! – utas�totta, mire az �gy is tett.
- M�g egyszer! – k�vetelte. Harry nagyon szerette volna, hogy a l�ny megbocs�sson neki, ez�rt �jfent megism�telte a k�rd�st.
- �jra! – sz�rakozott Hermione. A fi� ism�t megk�rdezte,
M�g vagy �tvenszer feltette a k�rd�st a tanul�, mire a l�ny v�gre felelt.
- Nem!
- Mi nem? – csod�lkozott Harry.
- Hogyhogy mi? H�t nem bocs�tok meg! - v�gta r� Hermione. – Nem k�rdezted el�g sz�pen. Nem t�rdelt�l le el�m, nem raktad �ssze a k�t kezed, �s nem kezdt�l el nekem k�ny�r�gni! – magyar�zta, hogy mi�rt d�nt�tt �gy. Ejnye, Harry, de buta vagy…

~*~

A Reggeli Pr�f�ta besz�molt Dumbledore hal�l�r�l.
„A sz�vtelen Albus Dumbledore

Albus Dumbledore sz�vtelen ember, a sz� legszorosabb �rtelm�ben. Tegnap tragikus k�r�lm�nyek k�z�tt meggyilkolta �t valaki, de mivel nem voltak szemtan�k, senki sem tudja, hogy ki a tettes. Cornelius Caramel (aki megh�vott minket az otthon�ba, �s adott nek�nk finom karamellt is. De ez most nem tartozik ide, nagyon szomor� dologr�l �runk.) elmondta, hogy nyomoz�st ind�t az �gyben. M�r van is egy gyan�s�tottuk, maga Cornelius Caramel. A m�gia�gyi miniszter v�letlen�l mag�t gyan�s�totta meg Cornel Carmell helyett. Legal�bbis ut�na azt �ll�totta, eredetileg ennek a var�zsl�nak a nev�t akarta a pap�rra vetni, csak el�rta. Caramelt azonnal letartoztatt�k, �s amennyiben b�n�snek tal�lj�k gyilkoss�g v�dj�ban, akkor nem ehet t�bb karamellt.
Pedig, mint mondta, semmit �s senkit nem szeret enn�l jobban. (De rem�lj�k, minket az�rt legk�zelebb is megk�n�l, m�g ha esetleg � m�r nem is ehet t�bbet.) A t�rgyal�sra valamikor sor fog ker�lni, lehet, hogy ma, de az is lehet, hogy holnap, �m az is elk�pzelhet�, hogy tegnap volt.

Az �gy tov�bbi �rdekess�ge, hogy a volt igazgat� holtteste mellett tal�ltak egy csontv�zat is. M�g nem siker�lt kider�teni�k a szem�lyazonoss�g�t, de az aurorok b�lcsen meg�llap�tott�k, hogy feltehet�leg n� volt, �s mind�ssze harminc �ves kor�ban �rte a hal�l. Teh�t igencsak fiatal volt m�g. Milyen kegyetlen a sors…

Az aurorok nagyon b�szk�k voltak arra, hogy ilyen hamar siker�lt r�j�nni�k, milyen nem� �s kor� lehet az �ldozat, holnap tal�n a nev�t is k�z�lhetik. Mint mondt�k, a muglikn�l ez �vtizedekbe is telhetett volna, r�ad�sul minden bizonnyal valami h�lyes�get hoztak volna ki az eg�szb�l. Kital�lt�k volna, hogy a fazon nem is n� volt, hanem f�rfi, �s fiatal sem volt �ppen. Esetleg k�tsz�z�tven�t vagy h�romsz�zhetven �ves is lehetett. De ki hallott ilyen baroms�gr�l? M�g hogy valaki ilyen sok�ig �ljen? M�r itt nem stimmelt volna a dolog. De mi nem vagyunk muglik, mi okosabbak vagyunk n�luk. Ezzel term�szetesen nem azt akarjuk mondani, hogy mi var�zsl�k �s boszork�nyok fels�bbrend�ek lenn�nk, nem vagyunk azok, csak okosabbak, szebbek, jobbak, b�lcsebbek… (�s nagyk�p�bbek. – Az �r�) ”

- Na �s mi van Neville-lel? – k�rdezte Harry, mik�zben lerakta az asztalra az �js�got. – R�la megfeledkeztek?
- Milyen Neville? – k�rdezte csod�lkozva Hermione, aki Harryvel szemben �lt.
- Tudod az a gyerek, aki aranyv�rm�ni�s volt – felelte a fi�.
- Az Malfoy – v�gta r� a l�ny.
- T�nyleg… - fogta meg a fej�t Harry. – Mindegy, akkor is szem�ts�g, hogy �t meg sem eml�tik. Hiszen csup�n tizen�t �ves volt, annyi, mint mi.
- Tizen�t volt? – csod�lkozott Hermione. – �n azt hittem, h�t�ves volt, �s k�rv�nnyel ker�lhetett kor�bban a Roxfortba. Azt hallottam, t�l sok gondot jelentett a nagymam�j�nak odahaza. �ll�t�lag a n�nit zavarta, hogy a fi� n�ha enni �s inni k�r, �s szeretett volna kapni egy �gyat, hogy ne a f�ld�n kelljen aludnia.
- De Hermione, te nem szokt�l ilyen durva lenni. Mindig kedves volt�l mindenkivel, de ami�ta �jra fel�bredt�l, az�ta nem lehet r�d ismerni.
- Fogd be a pof�d! – sz�lt r� durv�n a l�ny. – Azt csin�lok, amit csak az �r� k�r, � meg azt, amit akar. � k�rt meg erre. Ha k�ri, elv�gom a torkod, �rted m�r? – magyar�zta sz�razon a t�ny�ll�st.
- Aha – b�lintott Harry. Egy pillanatra megr�m�lt a l�nyt�l.
- Bocs�nat, de ugye… - kezdte �vatosan a fi�. – Ugye nem kezded el te is ezt a marhas�got, hogy �rnak minket? – �rdekl�d�tt. – L�tod, mi lett Dumbledore professzorral – magyar�zta.

Hermione megvet�en pillantott r�.
- Igenis �rnak minket. Mindenre r�j�ttem, am�g eszm�letlen voltam, �s mag�val a nagy �r�val is besz�lgettem, err�l m�g az olvas�k sem tudtak eddig.
Harry megpr�b�lta elfojtani nevet�s�t.
- Ha kinevetsz, megk�rem a szerz�t, hogy legyen neked is leveg�allergi�d! – fenyegette meg.
Harry tov�bbra sem hitt Hermion�nak, m�g mindig r�hejesnek �rezte, hogy �ket valaki �rja.
- Mondd csak… - kezdte. – Mi�rt vagy ilyen j�ban azzal az �r�val? – k�rdezte ironikus hangon.
- Azt mondta, ha tisztelem, �s mindenki el�tt �d�kat zengek r�la, felszabad�tja a h�ziman�kat, m�g akkor is, ha �k nem akarj�k – felelte.
- De az�rt el�gg� m�s jellemet kapt�l t�le – jegyezte meg Harry, term�szetesen nem gy�zte meg a l�ny, tov�bbra is �gy gondolta, hogy � is meg�r�lt. Vajon neki is az lesz a sorsa, mint Dumbledore-nak? Rem�lte, hogy nem.

Nem kell f�lni, Hermion�t nem b�ntja a gonosz �r�, mivel � az egyik kedvenc szerepl�je.
- A szerz� szerint ki kellene pr�b�lnom �j dolgokat, �j st�lust. Meg kellene mutatnom, hogy �n is tudok vag�ny lenni, �gy sokkal k�nnyebben ler�zhatom magamr�l a Malfoy f�l�ket… - magyar�zta Hermione. – Mostant�l �n is ut�lom a s�rv�r�eket.
- Aha – felelte k�z�ny�sen Harry, ink�bb nem is eml�tette meg bar�tj�nak, hogy bizony � is muglisz�rmaz�s�, egy�bk�nt sem akarta, hogy emiatt most meggy�l�lje saj�t mag�t is.
- Am�gy az �r�t az aggasztja, hogy valamir�l megfeledkezt�l – mondta a l�ny.
- Mir�l? – k�rdezte �szinte k�v�ncsis�ggal, mivel fogalma sem volt r�la, mi lehet az.
- Nem mondott neked semmit Dumbledore, miel�tt kit�pted a sz�v�t? – k�rdezte Hermione.
Harry pr�b�lt visszaeml�kezni.

- Csak olyan ember juthatott a k�h�z, aki arra v�gyott, hogy megtal�lja – nem pedig arra, hogy haszn�lja – mondta nyugodt hangon az igazgat�.

- Enn�l k�s�bb volt! – sz�lt r� t�relmetlen�l Hermione, aki az �r�nak k�sz�nhet�en belel�tott a fi� fej�be.
- H�, honnan tudod, mire gondoltam?
- Nem �r�nk r�, Harry! – r�tta meg. – Ne h�zd te is az id�d, mint tette azt Dumbledore.
Harry ism�t gondolkodott, majd egyszer csak r�j�tt:

- Harry, Voldemort az any�d!

- Nem! – kiab�lta Harry, mire a nagyteremben t�bben fel� n�ztek. A fi� megint elsz�gyellte mag�t.
- Semmi gond, forduljatok fel… Vagyis vissza – magyar�zkodott.
Miut�n �gy tettek, ism�t megsz�lalt:
- Voldemort nem lehet az any�m, m�r csak az�rt sem, mert f�rfi.
- Ez igaz – adta be a derek�t Hermione. – De ha az �r� �gy akarja, hogy az any�d, akkor az �gy is lesz – folytatta. - Rem�ld, hogy nem akarja – javasolta s�t�ten.
Harry r� akarta v�gni, hogy h�lyes�geket besz�l, de megint esz�be jutottak a furcsa dolgok, �gy h�t k�vetkezhetett a beismer�s:
- B�rmennyire nem akarok hinni neked, lassan �gy �rzem, igazad van. Dumbledore �rdekes viselked�se, azt�n kit�pem az igazgat�nk sz�v�t, pedig val�j�ban soha nem tettem volna ilyet. Te meg olyan bunk� lett�l, mint Malfoy szokott lenni. Lassan te leszel az � l�nykiad�sa. Na meg a fejembe is belel�tsz. De az�rt rem�lem, a szerz� nem azt akarja kihozni, hogy Voldemort az �n �desany�m… Nagyon rem�lem – magyar�zta. - De ha �gy �llunk, nem k�rn�d meg az �r�t, hogy �lje meg a S�t�t Nagyurat?
- Mondd neki, hogy nem! – adta ki az utas�t�st Hermion�nak a szerz�, miel�tt az b�rmit is k�rdezhetett volna. – Nem h�rom fejezetesre tervezem ezt a par�di�t.
- Az �r� azt mondja, felejtsd el sz�pen! – felelte k�z�ny�sen a boszork�ny.
- Akkor kapja be! – k�romkodott Harry, aminek k�vetkezt�ben csak �gy a semmib�l bel�csapott a vill�m.
Harry felki�ltott, leesett a padr�l.
A teremben l�v� tanul�k ism�t fel� n�ztek, �m nem l�thatt�k, mi okb�l ker�lt a fi� a f�ldre, �s nem tudt�k, mit�l lett csupa seb. M�g mindig f�st�lg�tt szeg�ny k�ly�k.
- J�l van, bocs�nat, �rtettem a c�lz�st! – mondta Harry, majd fel�llt, �s vissza�lt a hely�re, k�zben sebeit p�tyolgatta.
- Ti meg ne b�muljatok! – kiab�lta, mikor v�gign�zett a di�kokon.
- �r�, elhiszem, hogy l�tezel, bocs�natot k�rek megint, meggy�gy�tan�l? – k�rdezte kiss� t�relmetlen�l.
- Nem! – Ez�ttal Harry is halhatta a szerz� hangj�t. – Nem szeretem, ha s�rtegetnek.
- De mondtam, hogy bocs! – v�gta r�.
- Nem el�g sz�pen… - k�z�lte az �r�.
Harry cs�nya k�pet v�gott, v�g�l �jfent megsz�lalt, ez�ttal m�r sokkal udvariasabban:
- L�gy sz�ves, �r�, gy�gy�tsd be a sebeimet, t�ntesd el �ket, k�sz�n�m.
- Hangosabban! – k�vetelte a szerz�.
- Nem! – tiltakozott a fi�. - Le akarsz �getni? – k�rdezte.
- Igen! – felelte k�z�ny�sen a szerz�.
- Akkor sem mondom hangosabban! – makacsolta meg mag�t a tanul�.
- Nem �gy van az… - mondta az �r�.
- �r�, bocs�natot k�rek, ami�rt cs�ny�t mondtam neked! – �v�lt�tte mag�nk�v�l a fi�, mert a szerz� �gy akarta. – Tudom, hogy l�tezel, Dumbinak igaza volt, te t�nyleg vagy, �s minket �rnak! – kiab�lta tov�bbra is, a t�bbiek �rdekl�dve pillantottak fel�.
- Most m�r megbocs�tottam – sz�lt Harryhez a j�s�gos �r�, aki nem volt �m haragtart�, �s begy�gy�totta a fi� sebeit.

A var�zsl�tanonc ekkor �szrevette, hogy m�g mindig �t n�zik.
- Csak vicc… - kezdte, de a szerz� nem engedte, hogy ilyen form�ban v�gigmondja, amit akar. – Minket csakugyan �rnak – mondta hat�rozottan.
T�bben felnevettek, majd elfordultak, fontosabb dolguk is volt, mint egy �r�lttel foglalkozni.

M�r nem telik el sok id�, �s mindenki r�j�n, t�nyleg nem l�tezik a vil�guk… Fejezetek k�rd�se.

Harry ism�t Hermione fel� fordult, �s hozz�sz�lt.
- Tudod, nekem olyan �rz�sem van, hogy a szerz� val�j�ban Voldemort oldal�n �ll – jegyezte meg balj�slat�an.
- Ez nem igaz! – v�gta r� hat�rozottan a boszork�ny, aki okos l�ny volt. – Az �r� nem �ll senkinek az oldal�n…

~*~

- Hell�, Voldi – k�sz�nt az �r� a S�t�t Nagy�rnak, aki �pp fogat mosott. Mi ebben a mondatban a b�kken�? Voldemortnak nem voltak fogai, legal�bbis ebben a fanfictionben nem. S�t�t Nagyurunk �ppen olvasott. Nem, nem vicc, t�nyleg olvasott. Annyira elm�lyedt abban, amit csin�lt, hogy meg sem hallotta, hogy a nagy szerz� hozz�sz�lt.
- Azt mondtam, hell�! – �v�lt�tte, mire Voldemort felriadt, kez�b�l kiejtette a „ A tiszt�lkod�s kezd�knek” c�m� k�nyvet, �s az messzire elrep�lt, majd a pottyant�s v�c�be esett.
- Ki az? – k�rdezte inger�lten a var�zsl�. – Ki merte megzavarni a nyugalmamat? – Hangj�b�l ki�rz�d�tt a fenyeget�s is, de az �r�t ez hidegen hagyta.
- Szeretn�k neked adni valamit… - mondta titokzatos hangon a szerz�.
- Aj�nlom, hogy j� legyen, ak�rki is vagy!
- Ne f�lj, adok neked egy er�sebb p�lc�t a mostanin�l.
- Val�ban? – k�rdezte izgatottan Voldemort.
- Bizony, adok. H�t nem vagyok nagylelk�? Ugyan nem adtam neked fogakat, de te ennek ellen�re is norm�lisan tudsz besz�lni, most meg m�g �j p�lc�t is kapsz.
- Add m�r! – k�vetelte.
- Ne l�gy t�relmetlen. M�g �t kell adni a fut�rszolg�latnak, akik majd kisz�ll�tj�k neked.
- Az sok� lesz! – kiab�lta d�h�sen a f�rfi(?).
- T�relem! Ezzel a p�lc�val legy�zhetetlen leszel – magyar�zta s�t�ten az �r�, mire Voldemort arc�n gonosz vigyor jelent meg.

~*~

Teltek az id�k, a nagyszer� aurorok meg�llap�tott�k, mi volt a neve a csontv�znak. B�r McGalagony professzor igencsak csod�lkozott, mikor olvasta a nev�t az �js�gban, hiszen � szemmel l�that�lag �lt, �s �l�nek is �rezte mag�t, meg m�r egy ideje elm�lt harminc �ves.

A miniszt�rium �s a Reggeli Pr�f�ta ennek ellen�re megeml�kezett a tan�rn�r�l.

„McGalagony sz�v�nkben �l tov�bb!

Aurorjaink sikeresen kider�tett�k, hogy a m�sik halottat, akit a Griffend�l klubhelyis�g�ben tal�ltak, Minerva McGalagonynak h�vt�k. A tan�rn� t�bb mint h�sz �ve tan�tott az iskol�ban, hal�la megr�zta a di�kokat �s tan�rokat egyar�nt. T�bben r�szv�t�ket fejezt�k ki a boszork�nynak, ami�rt ilyen tragikus m�don elhunyt, pedig milyen fiatal volt m�g.
McGalagony a k�vetkez�ket nyilatkozta hal�l�val kapcsolatban:
- De h�t nem is haltam meg – mondta. Milyen szomor�, hogy a Roxfort egy nap alatt veszti el igazgat�j�t �s egyik legtiszteletrem�lt�bb tan�r�t is. Nyugodjon b�k�ben, tan�rn�! Ja �s �n is, professzor �r.

Cornelius Caramel, akit kor�bban b�n�snek tal�ltak az ellene felhozott v�dban, a k�vetkez�ket nyilatkozta: – Nagyon sajn�lom, ami t�rt�nt. Majdnem annyira f�jdalmasan �rint ez, minthogy t�bb� nem ehetek karamellt. B�r tov�bbra is azt kell mondanom, nem �n v�geztem vel�k.

Vajon ki lesz az iskola �j igazgat�ja, hiszen McGalagonynak kellett volna k�vetnie Dumbledore-t, mivel � volt az igazgat�helyettes. A pletyk�k szerint Voldemort is elfoglalhatja ezt a sz�ket, hab�r ezt a miniszt�rium er�sen ellenzi, mivel � k�r�z�tt b�n�z�. Pedig a S�t�t Nagy�r ma d�lben felkereste az �j miniszter, Stan Shunpike titk�rn�j�t, hogy nagyon szeretne � lenni az �j igazgat�. �m m�ltja miatt el�gg� val�sz�n�tlennek tartjuk, hogy t�nylegesen � ir�ny�thatn� majd az iskol�t.

B�rhogy is legyen, mi besz�molunk az �j fejlem�nyekr�l. �s m�g egyszer szeretn�nk gratul�lni az auroroknak, a muglik minden bizonnyal valami nevets�ges dolgot tal�ltak volna ki, k�pzelj�k csak el, ha azok a *cenz�r�zva* kital�lj�k, hogy az �ldozatot Killer Dumbledore-nak h�vt�k, h�t nem sz�nalmas? (De legal�bb mi val�j�ban l�tez�nk, ti meg nem, ennyit err�l. – Az �r�)”

~*~

McGalagony professzor nem hagyhatta ennyiben a dolgot, neki kell bet�lteni a meg�resedett poz�ci�t, nem hagyja veszend�ben. Felkereste a miniszt�rium „Elhunyt var�zsl�kt�l �s boszork�nyokt�l be�rkezett panaszok” oszt�ly�t. Szerencs�j�re nem voltak sokan, konkr�tan egyed�l � tart�zkodott ott, �gy v�rakoz�s n�lk�l bekopogott az ajt�n.
- Tess�k, l�pjen be! – sz�lt ki egy n�i hang, melyb�l egy kis meglepetts�g is ki�rz�d�tt. Tal�n igaz�b�l � sem sz�m�tott panaszkod�ra itt lent.
A boszork�ny bel�pett az ajt�n.
- J� napot, h�lgyem! – k�sz�nt az �r�asztal m�g�tt �l� asszonynak. A titk�rn� negyvenes �veiben j�rhatott, szigor� arckifejez�se volt, haj�t copfban hordta.
- Neve? – k�rdezte k�sz�n�s helyett.
- Minerva McGalagony! – felelte.
- Probl�m�ja? – k�rdezte.
- Nem haltam meg val�j�ban! – v�gta r� magabiztosan.
- �, teh�t nem tudja elfogadni a t�nyt, hogy elhal�lozott – jegyezte meg sz�razon.
- �n �lek, h�t nem l�tja?! – akadt ki McGalagony.
- N�zze, �szinte r�szv�tem, de �n meghalt – magyar�zta szomor�an a titk�rn�.
- Nem haltam meg! Akkor nem �lln�k itt… - �rvelt a boszork�ny. A kedves olvas�t lehet, hogy meg is gy�zn� ez a t�ny, hogy a tan�rn� itt �llt az irod�ban, de a miniszt�rium emberei k�z�l sokan sajnos igencsak ostob�k voltak.
Az asszony fels�hajtott.
- V�rjon itt! – adta ki az utas�t�st, majd fel�llt, �s megker�lve az asztalt, a kij�rat fel� igyekezett.

McGalagony egyed�l maradt a szob�ban. �s ha �rkez�skor nem is kellett v�rakoznia, most nem volt ilyen szerencs�je. A n� csak f�l �r�val k�s�bb j�tt vissza, majd �t k�vet�en egy f�rfi is bel�pett az ajt�n.
- Az ott, uram, nem b�rja elfogadni a t�nyt, hogy m�r nem �l! – magyar�zta.
A var�zsl�, aki igencsak mogorv�nak t�nt, v�gigm�rte a tan�rn�t.
- Pedig egy�rtelm�en halott – �llap�totta meg b�lcsen. A kedves olvas�ban tal�n olyan gondolatok mer�lnek most fel, hogy ember ennyire h�lye nem lehet, de hadd nyugtassa meg a szerz�, lehet, f�leg ebben a fanfictionben.

- Nem vagyok halott! – kiab�lta a n�, mire bel�pett k�t �r is.
- Vigy�k ki innen a holttestet, �s cipelj�k vissza a s�rj�ba! – parancsolta ellentmond�st nem t�rve, mire a k�t f�rfi �gy is tett. Hi�ba ellenkezett a boszork�ny, ha nehezen is, de kivonszolt�k �t a szob�b�l, de az egyik az�rt megjegyezte, hogy ilyen akad�koskod� hull�val m�g nem tal�lkozott. �ltal�ban nyugodtan szokt�k t�rni, hogy elcipelj�k �ket valahonnan. Ehhez hasonl� eset eddig csak n�gyszer fordult el� az elm�lt k�t �vben. Igaz, akkor nem nekik kellett a holttesteket elvinni innen.

~*~

McGalagonyt a „Nagyon tragikusan elhunyt boszork�nyok �s var�zsl�k” temet�j�be cipelt�k, ahol �rthetetlen okokb�l m�g mindig tiltakozott, hogy visszavigy�k a val�j�ban nem is l�tez� s�rj�ba.
- K�rem, nyugodjon meg, h�lgyem – k�vetelte az egyik �r, mikor kisz�lltak az elvar�zsolt halottas kocsib�l.
- Nem, hagyjanak b�k�n, �n �lek! – kiab�lta, �m ekkor az egyik �t cipel� f�rfi h�tba d�fte egy k�ssel.
- Mondom, nem! – jegyezte meg, �s ez�ttal m�r igaza is volt, a tan�rn� imm�ron val�ban meghalt. Kellett neki ennyit tiltakoznia? M�r nem ellenkezett, mikor a k�t �r megk�rte a s�r�sokat, hogy �ss�k ki �jra a s�rj�t, mert McGalagony valahogy megsz�k�tt onnan, majd �jra betemette, hogy ne j�jjenek r� turpiss�g�ra.
- Milyen vil�gban �l�nk… - jegyezte meg szomor�an az egyik s�r�s�. – M�r a halottak is sz�kni akarnak.

Miut�n ki�st�k a kopors�t, felt�rt�k, �s bedobt�k a n�t a csontv�z mell�.
- N�zd csak – mondta. - A csontjait bezzeg itt hagyta. Cseles – ismerte el.
- De �t nem �gy temett�k el, hogy m�r egy�bk�nt is csontv�z volt? – k�rdezte a t�rsa.
- Mit tudom �n, naponta t�bb embert is eltemet�nk, szerinted eml�kszem �n, ki hogyan n�zett ki? – k�rdezte.
- Igaz is, na, �ssuk be! – v�gta r�, majd ezt k�vet�en �gy is tettek.

~*~

Teltek a napok, a di�kok m�g mindig McGalagonyt siratt�k, pontosabban a griffend�lesek. A mardek�rosok p�ld�ul nagyon �r�ltek, f�leg, hogy a boszork�ny hal�l�val v�g�l Perselus Piton lehetett az �j igazgat�.

Harry �s Hermione komolyan agg�dtak, hogy a vil�guk el fog t�nni, mert az �r� m�r maga is megunja, hogy ilyen baroms�gokat �r, �s ink�bb befejezi… Vagy tal�n pont ez lenne a j�, hiszen ki tudja, lehet, hogy a v�g�n Voldemortot hozza ki gy�ztesk�nt, akinek kis h�j�n m�g az igazgat�i rangot is odaadta ez az elmebeteg.

S�lyos trag�di�k r�zt�k meg a var�zsvil�got, de legal�bb McGalagony b�k�ben nyugodhatott, nem �gy, mint Dumbledore. Bizony�ra sokan k�v�ncsiak vagytok, mi�rt volt ilyen kegyetlen a szerz� a volt igazgat� �rral. Nos, az�rt, mert r�j�tt az igazs�gra, hogy �ket �rja valaki, ez�ltal elrontotta az �r� t�rt�net�t, mert � eredetileg egy dr�m�t akart �rni, egy nagyon s�t�t, komor fanfictiont, ami ez�rt dr�maian h�lyes�g lett. De legal�bb �gy is s�r�st v�lthat ki az emberb�l, csak m�s okb�l…

�s m�g miel�tt a fejezet v�get �rne, az �r� meg�g�rte az olvas�knak, hogy magyar�zatot ad, mik�nt ker�lt Killer a plafonra. A v�lasz: Mert… Viszl�t a k�vetkez� fejezetben.