4. fejezet

Voldemort Nagy�r m�r t�k�n �lt, annyira v�rta, hogy a fut�r v�gre meghozza �j p�lc�j�t. A p�lc�t, mely az �r� szerint sokkal jobb lesz, mint a r�gi, r�ad�sul ingyen az �v� lehet.

Az id� csak telt-telt, Voldemort izgalm�ban folyton az �r�ra pillantott. D�lut�n k�t �ra volt, a fut�rszolg�lat m�ra �g�rte a kisz�ll�t�st, b�rmelyik pillanatban meg�rkezhet az �j fegyvere…

�jabb percek teltek el, m�g mindig semmi, pedig m�r f�l h�rom volt, �s a csomagot elviekben d�lut�n n�gyig sz�ll�tj�k ki. �s b�r m�sf�l �ra h�travolt addig, Nagyurunk egyre t�relmetlenebb lett, att�l f�lt, az �r� megfeledkezett az aj�nd�kr�l, �s nem adta �t a fut�rszolg�latnak. Ha �gy van, bizony meg�li a szerz�t, legyen az b�rki is. A kis naiv…

T�bb mint egy �ra eltelt, h�romnegyed n�gy volt, Voldemort m�ly depresszi�ba s�llyedt. Ott kuporgott az ajt� el�tt. A szolg�i �rdekl�dve figyelt�k, t�n �gy v�lt�k, mester�k kezd meg�r�lni.

N�gy �ra �tvenkilenc perc, de m�g mindig semmi. Vajon megj�n az utols� pillanatban a p�lca? Vagy az �r� csak hazudott Voldemort Nagy�rnak?

A v�lasz:

REKL�M:

Unja m�r a sok �tlagos samponrekl�mot? Mindegyik f�raszt�, nincs benn�k semmi izgalmas? Akkor itt van a Szar Sampon, mossa haj�t szarral! Ne hagyja ki a lehet�s�get, ez a sz�p, barna flakon, melyben barna sz�n�, b�d�sk�s, zsel�s anyag tal�lhat�, most kedvezm�nyes �ron, mind�ssze �tsz�z forint�rt az �n� lehet. Olyan b�d�s, hogy a tetvek is kid�glenek t�le, �gy garant�ltan nem kell f�lnie t�l�k. Korpa? Ugyan m�r, az lesz ezent�l a legkisebb gondja. Vegye meg �n is a Szar Sampont, mely h� a nev�hez, �s t�nyleg szar. Tervezz�k Szar tusf�rd�k, ken�cs�k gy�rt�s�t is.
________________________________

Tud�sok feltal�lt�k a leveg�allergia elleni gy�gyszert, melynek neve: Leveg�allergia elleni gy�gyszer. (Minek t�lbonyol�tani?)
�m mivel a betegs�g nagyon gyors lefoly�s� (harminc m�sodperc), �gy a t�netek jelentkez�s�t�l sz�m�tott t�z m�sodpercen bel�l kell bevenni a tablett�t, m�sk�l�nben m�r k�s�.
Esetleges enyhe mell�khat�sok: Hal�los b�r vagy ny�lallergia. Mindk�t mell�khat�s �tven-�tven sz�zal�kos val�sz�n�s�ggel jelentkezik, de eddig egyetlen p�ciens sem panaszkodott.
Egyik szak�rt� v�lem�nye: Ez egy hal�li j� gy�gyszer!

REKL�M
(Ugye figyelemmel k�vett�tek a rekl�mot? Ha nem, menjetek vissza, �s tegy�tek meg, k�l�nben nem olvashatj�tok tov�bb a t�rt�netet. Ez volt �m a fenyeget�s, nemde?)

Ott tartottunk, hogy m�r csak egy perc volt h�tra n�gy �r�ig, �s Voldemort m�r az ajt�t kapargatta, ideges volt, hogy a p�lc�j�t csak nem hozz�k meg.

F�l perc maradt, azt�n m�r csak t�z m�sodperc.
- Gyere m�r! – k�vetelte inger�lten a Nagy�r.
Kilenc m�sodperc… �t, n�gy, h�rom, kett�, egy, null… �s ekkor valaki csengetett.
- V�gre! – ki�ltott fel izgatottan Voldemort. Fel�llt, �s a kilincs fel� ny�lt, �m az ajt� z�rva volt.
- Fen�be! – m�rgeskedett, majd a p�lc�j��rt ny�lt, hogy azzal nyissa ki a z�rat. Az �sszes zseb�t megn�zte, de sehol nem tal�lta fegyver�t.
- V�rj! – sz�lt ki hangosan.
- Siessen, uram, m�g vissza is kell �rnem! – mondta t�relmetlen�l.
Norm�lis esetben Voldemort �letvesz�lyesen megfenyegette volna ez�rt, esetleg meg is �lte volna, hisz �t senki sem utas�tgathatta, de most nagyon sietett, nem �rt r� ezzel foglalkozni.

- Keress�tek a p�lc�m! – adta ki a parancsot szolg�inak. Maga a Nagy�r is megn�zte a kanap� alatt, azt�n a „Gy�l�l�m Harry Pottert” c�m� rajzai alatt is, de hi�ba.
- Uram, erre nem �rek r�, elmegyek, ha nem nyit ajt�t – mondta m�g t�relmetlenebb hangon a f�rfi.
- Nem m�sz sehov�! – fenyegette meg a var�zsl�. – H�rom napot v�rtam arra csomagra, tedd le az ajt� el�! – mondta.
- Nem tehetem, uram, al� kell �rnia, hogy �tvette! – mondta. – �s nem vagyok hozz�szokva, hogy csak �gy letegezzenek. �n is mag�zom �nt, teh�t elv�rom, hogy…
- Kuss legyen! A p�lc�m keresem! – �v�lt�tte.
- Hogy besz�lhet �gy velem? – d�bbent meg a f�rfi. – Eg�sz nap g�rizek, �s akkor ezt kapom? H�t m�g mit nem… - magyar�zta s�rt�d�tten.

Voldemortnak nem maradt v�laszt�sa, neki kellett az a p�lca, ez�rt olyat mondott, amit tal�n m�g sosem:
- Bocs�natot k�rek! V�rjon m�g egy kicsit! – k�rte, b�r fizikai f�jdalmat okoztak neki ezek a szavak.
- Na j�, rendben, de k�rem, igyekezzen – mondta m�r nyugodtabb hangon a fut�r.

T�z perc telt el, a S�t�t Nagy�r �s szolg�i mindenhol kerest�k mester�k fegyver�t, de nem lelt�k sehol. Kulcs ut�n is kutattak, amivel a muglik szokt�k kinyitni a z�rat, de olyat sem tal�ltak.

A f�rfinek elege lett:
- �n elmentem, uram! – k�z�lte. – Viszl�t!
- Ne! – ki�ltott fel a var�zsl�, �s d�nt�tt, az ablakon m�szik ki, ha kell. Szolg�i l�tt�k, mire k�sz�l.
- Uram, ne, az az ablak t�l kicsi, nem fog kif�rni rajta! – k�rlelte Lucius, de mestere meg sem hallotta, az ablak fel� ugrott.

Voldemort �tt�rte az �veget, mely t�bb sebet is ejtett az arc�n �s karjain, de a p�lc��rt mindent. �m nem siker�lt kivetnie mag�t az ablakon, mert f�l�ton beszorult.
A fut�r m�r az aut�ja fel� igyekezett.
- Itt vagyok! – kiab�lta. – J�jj�n vissza! – utas�totta, mik�zben t�bb sebb�l v�rzett.
A f�rfi visszafordult, �s csod�lkozva tekintett a vev�re.

A fut�r nagylelk� volt, odavitte a var�zsl�nak a csomagot.
- Ezt el�sz�r is al� k�ne �rnia – mondta, majd el�vette az �tv�teli elismerv�nyt �s egy tollat, ezut�n Voldemort fel� ny�jtotta. A var�zsl� �tvette, �s az ablakon kil�gva ugyan, de v�g�l al��rta, �s megkaphatta az aj�nd�kot.

Ezt k�vet�en a fut�r elk�sz�nt, �s aut�j�hoz sietett, besz�llt, majd elhajtott.
P�r pillanattal k�s�bb a bej�rati ajt� kiny�lt, �s F�regfark j�tt ki rajta.
- Megtal�ltad a p�lc�m? – k�rdezte a p�rul j�rt f�rfi.
- Nem, Nagy�r – felelte F�regfark. – Ez az eny�m.

Mi j�rhatott most Voldemort fej�ben? Mi�rt nem jutott ez kor�bban esz�be? B�rmelyik szolg�ja kinyithatta volna az ajt�t, de ez eddig se neki, se m�snak nem jutott esz�be. Pedig az �r�nak �s nyilv�n a kedves olvas�nak is megfordult a fej�ben ez a lehet�s�g. De a szerz� nem adta �m csak �gy oda azt a k�ldem�nyt Voldemortnak, igenis szenvedjen meg �rte.

Miut�n a S�t�t Nagy�r d�he lecsillapodott, megk�rte F�regfarkot, hogy szedj�k ki �t onnan valahogy.

A var�zsl� �jabb horzsol�sos s�r�l�seket szenvedett, mik�zben szolg�i nagy neh�zs�gek �r�n kih�zt�k �t a szorult helyzetb�l.
De legal�bb a p�lca megvan… Amint le�lt a sz�kre, m�ris csomagolni kezdte. Felnyitotta a dobozt, �s igen, ott volt a p�lca, mely aranysz�nben pomp�zott.
Voldemort gonoszan felnevetett, majd kez�be vette, �s eld�nt�tte, azonnal ki is pr�b�lja.
A fegyvert F�regfark fel� ford�totta, aki meg is r�m�lt ennek hat�s�ra:
- Crucio! – Semmi nem t�rt�nt.
- Crucio! – ism�telte meg, de hi�ba.
Voldemort morgott egyet.
- Avada Kedavra! – kiab�lta d�h�sen, de a fegyver most sem m�k�d�tt. A f�ldh�z v�gta a b�vli p�lc�t, �s a doboz��rt ny�lt, melynek alj�n a k�vetkez� felirat szerepelt:
„Harry Potter j�t�k�zlet
Telefon: 6546548975445
Email: szivassuk_meg_voldemortot@hehe.com”

Voldemort feje a sz� szoros �rtelm�ben egyre v�r�sebb lett a d�ht�l, v�rnyom�sa az egekbe sz�k�tt, olyan arcot v�gott, mint, aki azonnal meg akarja �lni a szerz�t. Azt �g�rte neki, hogy er�sebb p�lc�t kap, erre tess�k, ez csak egy kacat.
- �r�! – sz�lalt meg irdatlan d�hvel a hangj�ban a Nagy�r. – Hazudt�l nekem! – �v�lt�tte. – Ez�rt meg�llek! – fenyegette meg, majd Lucius fel� fordult.
- Add ide a p�lc�dat! – utas�totta ellentmond�st nem t�rve.
A f�rfi �gy is tett.

Vajon Voldemortnak siker�l-e most meg�lni az �r�t? Ilyen hamar v�get �r a par�dia?
- Ugyan m�r, Vold�ka! – sz�lt hozz� sz�rakozottan a szerz�. – Ha meg�l�d a nagy �r�t, azzal neked is annyi, meg mindenki m�snak is ebben a fanfictionben – �rvelt logikusan az �r�.
- Nem �rdekel, kiny�rlak! – kiab�lta Voldemort, majd kimondta a gyilkos �tkot, p�lc�j�t k�zben a leveg�be emelte, h�tha pont eltal�lja a t�rt�net kiagyal�j�t.
- Nem tal�lt! – g�nyol�dott az �r�. – Ne l�gy ostoba, �gysem fogom azt �rni, hogy tal�lt az �tok, teh�t csak az id�det pazarolod! - mondta, �s igaza is volt. A szerz� h�lye lett volna kiny�rni mag�t a t�rt�net kedv��rt. Bizony.

A S�t�t Nagy�r v�g�l elfogadta ezt a t�nyt, �m tov�bbra sem nyugodott meg, de legal�bb m�r nem csin�lt mag�b�l h�ly�t t�rsai el�tt, akik az eg�szb�l csak annyit l�ttak, hogy a f�rfi a semmihez besz�l, �s gyilkos �tkot mormolt a plafonra, mintha az b�ntotta volna.

~*~

„Harry Potter �pp Voldemort Nagy�rral k�zd�tt, �m nem p�lc�val, hanem f�nykarddal. A fi� kardj�nak peng�je k�k sz�nben ragyogott, ellenfel�� pedig v�r�sben.
Voldemort folyamatosan t�madta Harryt, �m �, ha nehezen is, de v�dte a t�mad�sokat, viszont folyamatosan h�tra k�nyszer�lt mozogni, �s ha ez �gy folytat�dik, a Jedi… vagyis dehogy, a var�zsl�tanonc a szakad�kba zuhan.

Harry tov�bbra is mindent elk�vetett, hogy h�r�tsa a s�lyos csap�sokat, de ekkor Voldemort kij�tszotta a fi�t, �s lev�gta jobb karj�t, ami a f�nykarddal egy�tt sz�llt el messzire. A tanul� felord�tott f�jdalm�ban, �s t�rdre rogyott, a Nagy�r b�rmikor v�gezhetett is volna vele.
- Harry! – sz�lt hozz� Voldemort. – �llj �t a S�t�t Oldalra! – mondta m�ly, k�ny�rtelen hangj�n. – Ez az egyetlen �t.
- Soha nem �llok mell�d! – kiab�lta.
- Dumbledore soha nem mondta el neked, mi t�rt�nt az any�ddal? – k�rdezte titokzatos hangon.
- �pp eleget mondott – v�gta r� megvet�en Harry, mik�zben fel�llt, �s h�tral�pett, emiatt m�r csak p�r centire volt a szakad�kt�l. – Elmondta, hogy te �lted meg! – mondta.
- Nem! – felelte hat�rozottan. – �n vagyok az any�d!
Harry k�ptelen volt ezt elhinni.
- Nem! – kiab�lta. – Ez hazugs�g! Te nem is vagy n�!
- A sz�ved tudja, hogy igaz – v�gta r� a S�t�t Nagy�r, vagyis Harry anyja(?).
- Nem! – ord�totta m�g egyszer a fi�, �s levetette mag�t a szikl�r�l, zuhant lefel�, �m m�g miel�tt szil�rd talajt �rt volna, a k�p (sajnos) egyre hom�lyosabb lett…”

- Nem! – �v�lt�tte Harry, mik�zben �gy�ban fek�dt. R�m�lmok gy�t�rt�k, �s kiab�l�sa annyira hangos volt, hogy mindenkit fel�bresztett a h�l�teremben.
- Mit �b�gatsz m�r? – k�rdezte t�le inger�lten az egyik fi�.
Harry meg�bredt, majd hirtelen fel�lt az �gyon, �s leveg��rt kapkodott.
N�melyek haraggal, m�sok aggodalommal figyelt�k. Ha a kedves olvas� m�r ismeri a szerz�t, kital�lhatja, kik voltak t�bben. �m az�rt a biztons�g kedv��rt az �r� sz�vesen le�rja, hogy term�szetesen t�bben voltak, akik miszlikbe apr�tott�k volna a szerencs�tlen gyereket.

- Rosszat �lmodtam – mondta Harry.
- Azt, hogy Voldemort az any�d? – k�rdezte Fred, majd felnevetett. Term�szetesen csak viccnek sz�nta, �m ha tudta volna, hogy t�nyleg pont err�l sz�lt az �lom… Val�sz�n�leg akkor is hahot�zott volna.
Harry nem kacagott, nyugtatta mag�t, hogy a S�t�t Nagy�r val�j�ban nem az anyja, de m�g csak nem is az apja. Ez csak egy �lom volt, �s az is marad.

~*~

Vajon Voldemort t�nyleg Harry anyuk�ja? Lehet, hogy nem is pont �gy t�rt�ntek a dolgok azon az est�n, ahogy azt elmondt�k? Mit fog kihozni a szerz� ebb�l az eg�szb�l? Lehet, kider�l, hogy Voldemort ugyan nem Harry anyja, hanem maga a fi� Voldemort? A szerz� nem adja m�g meg a v�laszt, de minden ki fog der�lni, az �r� nem akar elvarratlan sz�lakat hagyni ebben a fanfictionben.

~*~

M�snap reggel Harry a nagyteremben elmondta Hermion�nak, mit �lmodott.
- Ezt sz�vtad! – v�gta r� a l�ny, pedig a fi� ink�bb megnyugtat�st v�rt t�le, �m id�k�zben a gonosz �r� m�r bar�tj�t is OOC karakterr� var�zsolta. – Az �lmok n�ha a j�v�t mutatj�k, �s ha nem is pont f�nykarddal fogtok v�vni, k�nnyen lehet, hogy bejelenti majd neked a sz�rny� igazs�got – magyar�zta.
- Nem tudom elhinni, hogy az �r� ezt t�nyleg meg�rn� �gy – hitetlenkedett a naiv fi�.
- H�t, ha szerencs�d van, lehet az �r� csak az�rt sem �rja meg �gy, mivel az olvas�k mind arra sz�m�tanak majd, hogy ez lesz a befejez�s.
Harry kicsit megnyugodott.
- �m az is lehet, hogy ezzel is most csak �ket akarja �sszezavarni, hogy azt�n m�gis ezt hozza ki a v�g�n, de az is lehet, hogy eg�szen m�shogy lesz v�ge a t�rt�netnek. �rted?

Vajon t�nyleg �ssze akarja zavarni az olvas�kat az �r�? Igen, val�ban. De kinek lenne az j�, ha el�re tudn�, hogyan v�gz�dik ez a par�dia? Fontos, hogy a szerz� megt�vessze a kedves olvas�kat, mert ez nekik is j�.

Harrynek tov�bbra is nagyon rossz kedve volt. B�r sosem hitt az �lmokban, most m�gis rettegett, mit hoz a j�v�. Vagy jelen esetben az �r�.
- Gondolkoztam! – mondta a fi�.
Hermione csod�lkozott ezen a kijelent�sen.
- Tudod, l�zadnunk k�ne a szerz� ellen – javasolta komoly hangon a buta fi�. – Nem fogadjuk el a sorsunkat! – magyar�zta magabiztosan Harry.
- Nincs es�ly�nk a hatalmas �r� ellen! – v�gta r� Hermione, �s milyen igaza volt.
- Ezt a csat�t is meg lehet nyerni! – A fi� tov�bbra is elt�k�lt volt. (Nem, ezt nem lehet. – Az �r�)
Harry felpattant:
- Emberek! – sz�lalt meg fennhangon, mire fel� fordultak.
- Harcra h�vlak titeket! Szembe kell sz�llnunk az �r�val! – kiab�lta mag�nk�v�l.
T�bben azonnal felnevettek.
- �lj le, te idi�ta! – sz�lt r� a l�ny.
- Nem – v�gta r� Harry, �s folytatta sz�noklat�t:
- Emberek, a szerz� sz�rakozik vel�nk. �n elhiszem, hogy h�lyes�gnek gondolj�tok, de minket �rnak! – magyar�zta, �s �gyet sem vetett r�, hogy �r�ltnek n�zik. A fi� minden furcsas�got elmondott, hogy nem �rzik-e �gy n�ha, hogy val�j�ban nem is azt teszik, amit t�nylegesen akarn�nak. P�ldak�nt felhozta Dumbledore-t. Mindenr�l besz�molt, lesz�m�tva, hogy a v�g�n � maga t�pte ki az igazgat� sz�v�t, �s hogy elk�pzelhet�, hogy Voldemort az anyja. Ehelyett azt �ll�totta, hogy az �r� szerint lehet, hogy a S�t�t Nagy�r a volt igazgat� l�nya. A kis hazug…

Miut�n Harry befejezte az eg�sz terem fetrengett a r�h�g�st�l. Ennyit a fi� meggy�z�k�pess�g�r�l…

~*~

Az RBF vizsg�k ideje v�szesen k�zeledett, a tan�rok mindent elk�vettek, hogy min�l t�bb tud�st verjenek a tanul�k fej�be.
Trelawney a szok�sosn�l is s�lyosabb dolgokat j�solt:
- Gyermekeim, ma h�tf� van – kezdte v�szj�sl� hangon. – Tudj�tok, mit jelent ez? – k�rdezte.
- Mit, tan�rn�? – k�rdezte kiss� agg�dva az egyik hugrabugos l�ny.
- Azt, gyermekem, hogy holnap kedd lesz – felelte, k�zben lehunyta szem�t, �gy jobban l�tott a j�v�be. – Igen, biztosan l�tom, hogy holnap kedd lesz – ism�telte meg titokzatos hangon.
- Ezt ki nem tudja?! - jegyezte meg suttogva Harry.
- Eln�z�st, tan�rn�… - sz�lalt fel Hermione.
Trelawney kinyitotta szem�t, �s a l�ny fel� fordult.
- Mi a baj, kisl�nyom? – k�rdezte. – Tal�n te is tudod m�r? – k�rdezte agg�dva.
- Igen, de arra vagyok k�v�ncsi, hogy a tan�rn�nek siker�l-e megj�solnia, hogy h�ny ujjamat mutatom – mondta, majd k�zben karjait a h�ta m�g� rakta, �s �k�lbe szor�totta kezeit.
A boszork�ny ism�t lehunyta szem�t, �s k�zelebb ment a l�nyhoz.
- Ez k�nny� feladat, gyermekem – mondta. – A gondolataidba ugyan nem l�tok bele, de azt m�r az �ra el�tt is tudtam, hogy meg fogsz k�rni erre. H�trarakod majd a kacs�idat, �s tizenkett�t fogsz nekem mutatni – j�solta.
- Nem �ppen! – k�z�lte sz�razon, mire a n� �jra tan�tv�ny�ra pillantott.
- Ne hazudj nekem! – r�tta meg. – �n vagyok a vil�g legjobb j�sn�je. Olyan dolgokat l�tok, melyeket m�s nem – magyar�zta. - Tudom azt is, hogy a nap egyszer v�r�s �ri�ss� f�v�dik, majd feh�r t�rp�v� alakul. Ez bizonyosan be fog k�vetkezni – j�solta tragikus hangon, �m ezzel a di�kok is tiszt�ban voltak.
Hermione ekkor el�r�ntotta a kez�t, �s az �kleit a tan�rn� fel� mutatta.
- Sz� sincs itt tizenkett�r�l… - v�gta r� megvet�en. - Annyit mutatni sem tudn�k!
Trelawney – akinek a nev�t t�l neh�z le�rni, ez�rt a j�v�ben az �r� Miss Tudodkinek fogja h�vni – tal�n mag�ban most el�tkozta a l�nyt. Elk�pzelhet�, hogy azt k�v�nta, legyen leveg�allergi�ja…
- Ez�rt meg foglak buktatni, kisl�nyom – mondta.
- M�r k�t �ve leadtam az �r�j�t, csak bej�ttem, mert nevetni akartam egy j�t – v�gta r� k�z�ny�sen.
Miss Tudodki m�g ezt sem tudta, j�snak nevezi mag�t, de nemhogy a j�v�t nem l�tta, m�g a m�ltat sem. Milyen j�s az ilyen? Az �r� pr�b�lkozott �t kiparodiz�lni, de a n� az eredeti k�nyvben is egy vicc volt, �gy a kedves olvas� tal�n meg�rti, hogy ez nem egy k�nny� feladat.

- Gyermekem, nem szeretem, ha megal�znak!
- Ha annyira sejtette, hogy ez lesz a v�ge, minek ment bele a j�t�kba? – k�rdezte a l�ny. – Nem �n al�ztam meg mag�t, tan�rn� – mondta, majd fel�llt, �s ism�t otthagyta a boszork�nyt.
A t�bbiek pr�b�lt�k elfojtani nevet�s�ket, mind egyet�rtettek Hermion�val, a „j�sn�” �nmag�t al�zta meg.
Miss Tudodki d�h�sen n�zett v�gig a di�kokon.
- Gyermekeim, �n ezt l�ttam! Ne t�vesszen meg titeket ez a pimasz l�ny, val�j�ban t�nyleg tizenkett� ujj�t mutatta – mondta. – Csak a v�g�n �k�lbe szor�totta a kez�t, hogy engem �tverjen. Igen, ezt is l�ttam, csak nem akartam megfutamodni, mert f�ltem, esetleg k�ts�gbe vonn�tok a k�pess�geimet – magyar�zkodott tot�lisan feleslegesen.

Vajon azt is l�tta, hogy egy aszteroida fog most a fej�re pottyanni a semmib�l? A n� sikoltva ugrott f�lre, �m hi�ba, igaz�b�l semmif�le meteorit nem j�tt, m�r megint hib�zott, �s ez el�g volt ahhoz, hogy a tanul�k t�bb� ne tudj�k visszatartani a nevet�st, mindenki r�h�gni kezdett.

Szeg�ny Miss Tudodki…

~*~

Harryt tov�bbra is r�m�lmok gy�t�rt�k, �s egyet lesz�m�tva mindegyikben Voldemort volt az anyja. Az egyikben viszont Neville nagymam�ja j�tszotta a S�t�t Nagy�r szerep�t, aki val�j�ban nem is volt gonosz, csak az unok�j��rt akart bossz�t �llni.

Hogy mi lesz a k�vetkez� fejezetben? K�rdezz�tek meg Miss Tudodkit, garant�ltan nem az fog t�rt�nni…