6. fejezet

Figyelmeztet�s: Az �r� semmilyen felel�ss�get nem v�llal az esetleges agysorvad�s�rt vagy az agysejtek pusztul�s��rt. Az olvas� saj�t felel�ss�g�re olvassa el a k�vetkez� fejezetet. �letbiztos�t�s megk�t�se aj�nlott, ha van, k�ss�n jobbat! A figyelmeztet�s lehet, hogy egy kicsit megk�sett, de ett�l f�ggetlen�l ez az el�z� fejezetekre is vonatkozik.

A kedves olvas� tal�n tudja, hiszen az �r� m�r a le�r�sban is el�rulta, hogy ez egy beteg t�rt�net, �s hogy mennyire az?
„Az �r� hatalma” c�m� t�rt�net sajn�latos m�don elkapta az �jinfluenz�t, �gy most m�g a kor�bbin�l is betegebb lett, amit m�r ezek a szavak is bizony�tanak.
Hogy mit jelent ez a benne szerepl� karakterek sz�m�ra? Semmi j�t…
A t�rt�net jelenleg antibiotikumos kezel�s alatt �ll a s�lyos sz�v�dm�nyek elker�l�se v�gett.

~*~

A szok�sosn�l is melegebb volt, a h�m�rs�klet el�rte a negyven�t fokot is. Ez az�rt volt �gy, mert e fanfiction �ppen l�zas volt…
Mindenkir�l szakadt a v�z, a var�zsl�k pedig nem ismert�k a l�gkondicion�l� nev� berendez�st, tov�bb� a ventil�tort sem. Na, kik a fels�bbrend�ek?
Annak ellen�re sem lett hidegebb, hogy az �g meglehet�sen felh�s volt, k�s�bb az es� is esni kezdett, k�zben d�rg�tt �s vill�mlott.

~*~

Harry Potter a k�rteremben fek�dt az �gyon, term�szetesen � is izzadt rendesen. Furcsa egy id�j�r�s… �gy gondolta, ez�rt is az �r� a felel�s.
- Ejnye, Potter! – r�tta meg a szerz�, mire a fi� fel�lt.
- M�r megint te?! – v�gta r� bar�ts�gtalanul.
- H�t tehetek �n r�la, hogy a t�rt�netem elkapta a H1N1-et?
- Micsod�t? – d�bbent meg Harry. – Mi a f�szkes fene az a H1N1? – k�rdezte �szinte k�v�ncsis�ggal.
- Egy v�rus, mely e szeg�ny sztorit leverte a l�b�r�l, ez�rt a kor�bbin�l is betegebb lett - magyar�zta csal�dottan az �r�.

Harry �gy n�zett maga el�, mintha egy �r�lttel besz�lgetne… �s ez igaz is volt.
- Minden tiszteletem fenntart�sa v�gett... – kezdte higgadtan Harry. – Te norm�lis vagy? – kiab�lta. – Enn�l nagyobb baroms�got m�r nem tal�lhatsz ki! – �llap�totta meg t�vesen a fi�.
- Ne s�rtegess! – sz�lt r� komoran a szerz�. – Igenis vannak m�g egy�b �tleteim is, �s a k�rd�sedre v�laszolva, nem, mikor ezt a t�rt�netet �rom, akkor nem vagyok teljesen norm�lis.
- Azt l�tom – jegyezte meg len�z�en.
- �n a helyedben nem besz�ln�k �gy a hatalmas szerz�vel - mondta s�t�ten, mire a terem ajtaja kiny�lt, �s bel�pett egy �pol�n�.
- H�t te meg mi�rt kiab�lsz itt? – k�rdezte.
Harry nem tudott mit felelni, �gysem hinn�k el neki az igazs�got.
- Rosszat �lmodtam – hazudta.
- Az�rt m�g nem k�ne ennyire kiab�lni, mi vagy te, csecsem�? – k�rdezte.
- Bocs�nat!
- Sajnos k�nytelen leszek ezt megeml�teni Szadista igazgat� �rnak. Pedig m�r rem�nykedett benne, hogy v�gre nem hiszed, hogy az �r� l�tezik – magyar�zta komoran. – Mert ne hazudj nekem, tudom, hogy megint a nem l�tez� szerz�vel kiab�lt�l, ismerd be! – utas�totta.
- Igen, vele besz�ltem, mit gondol, mi�rt van ilyen id�? – k�rdezte udvariatlanul. – Esik az es�, f�j a sz�l, �s �gy is majd �tven fok van.
- Mert az �r� ezt akarja? – felt�telezte a n�, majd g�nyos mosoly jelent meg az arc�n. Bizony�ra mindent meg kellett tennie, hogy ne nevesse el mag�t.
- Igen! – v�gta r� Harry, azt viszont m�r nem merte megeml�teni, hogy pontosabban az�rt, mert a t�rt�net megbetegedett…

- �rtem! – v�gta r� az �pol�n�. – Sz�lok Mr. Szadist�nak! – mondta, majd kil�pett, �s becsukta maga ut�n az ajt�t. A fi� m�g �gy is hallotta, hogy a boszork�ny hangosan felnevet a folyos�n.

~*~

Az id� tov�bb melegedett, mivel szeg�ny t�rt�netnek m�g feljebb ment a l�za, �tven fokot is el�rte m�r a h�m�rs�klet, m�g a v�g�n l�zg�rcs�t kap, a szerepl�k pedig megs�lnek… T�ssz�g�tt is sokat, ezt mindig egy hangos d�rg�s jelezte. Rem�lj�k, hogy az antibiotikumos kezel�snek k�sz�nhet�en nem fognak kialakulni sz�v�dm�nyek, hiszen m�r am�gy is annyira beteg ez a fanfiction, hogy ha m�g enn�l is betegebb lenne… Annak bel�thatatlan k�vetkezm�nyei lenn�nek.

�m ez valamelyest az�rt kap�ra is j�tt Harrynek, mert ugyan az �pol�n� nem hitt neki, de Mr. Szadista is furcs�llta a szokatlan id�j�r�st. Persze a glob�lis felmeleged�s is lehetett az oka, de az�rt ez akkor is t�lz�s, felmer�lt benne a gondolat, mi van, ha a k�ly�knek igaza van? De hamar elvetette, ez akkor is baroms�g, nem s�llyedhet le a p�ciens szintj�re.

A kedves olvas� tal�n azt k�rdi, mi�rt van ilyen neve ennek a f�rfinak
A var�zsl�t eredetileg nem �gy h�vt�k, csak furcsa kezel�si m�dszere miatt ragadt r� ez a n�v.

~*~

A k�rny�ket hatalmas �s ronda influenzav�rusok �rasztott�k el. A vill�mok el�szeretettel csapkodtak bel�j�k, ami ki is irtotta �ket, �m nagyon gyorsan szaporodtak, ha nem j�n a seg�ts�g, bizony annyi a t�rt�netnek, �s a benne l�v� vil�gnak is. Mi�rt nem oltotta be mag�t? Most nem lenne ennyire a hal�l�n. Igaz, el�tte is n�th�s volt, na de m�gsem �jinfluenz�s.

Viszont a l�zcsillap�t�nak k�sz�nhet�en egy kicsit h�v�sebb lett az id�, �jra negyven fok al� cs�kkent a h�m�rs�klet.
Az emberek egy�bk�nt igencsak csod�lkoztak a hatalmas sz�rnyetegek l�tt�n, a muglik t�bb helyen m�r a katonas�got is bevetett�k ellen�k, ami szint�n seg�tette a t�rt�net fel�p�l�s�t. De mi lesz, ha teljesen meggy�gyul? Lehets�ges, hogy m�g vicces sem lesz? Komor, dr�mai t�rt�nett� alakul, ahogy azt az �r� eredetileg tervezte? Ez a k�vetkez� fejezetek k�rd�se, nem �r�nk r� most ezzel foglalkozni, ink�bb haladjunk tov�bb.

~*~

Az el�z� r�szben sz� volt arr�l, hogy a kast�lyt majd egy �vezreden kereszt�l v�d� var�zslat semmiv� lett. Piton d�h�ben azt k�vetelte, �ss�k ki Dumbledore holttest�t.

�gy h�rom er�s idegzet� var�zsl�, akik nem rettentek el az oszladoz� hull�k l�tv�ny�t�l sem, elindult a „Sz�vtelen�l Meghalt Var�zsl�k �s Boszork�nyok” temet�j�be, h�tha valami csoda folyt�n megtudj�k a jelsz�t.

A rossz id� nehez�tette az �s�st, �r�kba tellett, mire le�rtek a kopors�hoz.
- Ki nyitja fel? – k�rdezte az egyik, mik�zben v�gign�zett a t�rsain.
- Nyisd te! – felelte az egyik.
- �n ugyan nem! – v�gta r�.
– Na �s te, Rabbit (rabbit = ny�l – Az �r�)? – k�rdezte a harmadik f�rfit�l.
- �n sem! – felelte az.
- Valamelyik�nknek musz�j… - mondta sz�razon.
Ezut�n sok�ig csak n�ma csendben n�ztek a kopors�ra, b�trak voltak, legal�bbis annak gondolt�k magukat, most m�gis f�ltek, f�ltek att�l, amit l�tni fognak.
Ki fogja kinyitni a kopors�t? Ki lesz el�g b�tor hozz�?
- Van egy �tletem – vetette fel az egyik. – Nem tudom, mennyire ismeritek a mugli j�t�kokat, van egy olyan, hogy k�, pap�r, oll�. Aki vesz�t, arra v�r a feladat! – mondta.
- Nem ismerem! – v�gta r� Rabbit. – Ne j�tszunk ilyet, Peter, ink�bb mondjuk azt Pitonnak, hogy Dumbledore nem mondott semmit, egy�bk�nt is val�sz�n�tlennek tal�lom, hogy b�rmit is el tudna �rulni nek�nk.
- Nem j�! – ellenkezett �les hangon Peter. – Mi van akkor, ha Veritaserumot itat vel�nk? – k�rdezte. – �s t�nyleg el k�ne rejteni a kast�lyt a var�zstalan emberek el�l – mondta.
- L�tt�tok, hogy nem hittek a szem�knek, bolondnak gondolnak minket – jegyezte meg a harmadik f�rfi, akinek eddig m�g nem der�lt ki, mi a neve.
- Ez igaz, de nem kock�ztathatunk, lehet, hogy v�g�l r�j�nnek az igazs�gra – mondta Peter. – Ha nem j�tszunk, lerendezz�k m�sk�nt!
- Hogyan? - k�rdezte �rdekl�dve Rabbit.
A f�rfi el�vette p�lc�j�t, �s a k�rdez� fel� ford�totta.
- Imperio! Felnyitod a kopors�t! – utas�totta ellentmond�st nem t�rve.

Rabbit �gy cselekedett, ahogy azt Peter k�rte, aki egy�bk�nt er�sen ellenezte a f�benj�r� �tkok haszn�lat�t, de ez most v�szhelyzet volt. Valakinek meg kellett ezt tennie, �s mi�rt pont � lett volna az?

�s akkor v�gre megl�tt�k a holttestet, igen, egy�rtelm�en halott volt, �s m�r er�sen oszl�snak indult, na meg b�zl�tt is. De v�gre ki�st�k �t… Egyetlen egy kicsike gond volt… Jelen�tv�lt�s k�vetkezik. (Nem, nem az volt a probl�ma, amire esetleg az olvas� gondolt, t�nyleg Dumbledore holtteste volt a kopors�ban. – Az �r�)

~*~

Ha most t�volr�l pillantottunk volna a F�ldre, azt l�thattuk volna, hogy teljes eg�sz�ben felh� takarta, semmit nem lehetett l�tni a felsz�nb�l.
De m�r �rkezik az antibiotikum, egy harminc kilom�ter �tm�r�j� meteorit. Ez garant�ltan v�gezni fog az influenzav�rusokkal... �s minden m�ssal is.

~*~

Piton az irod�j�ban �lt, �s izgatottan v�rta az eredm�nyeket. Vajon meglesz a jelsz�? Ha nem, akkor mit tegyen? Ekkor azonban remegni kezdett a f�ld, kin�zett az ablakon, �s l�tta, hogy valami cs�fs�g gurul a Roxfort fel�. Mint var�zsl�, g�ze sem volt arr�l, hogy ez a valami egy t�lm�retezett v�rus volt. Jobbkor sem j�hetett volna, nincs most el�g gondja e n�lk�l is? Nincs! – Az �r�) Lehet, hogy a muglik k�ldt�k a kast�lyra ezt a sz�rnyeteget, hogy lerombolja szeretett iskol�jukat? �m ekkor a v�rusba belecsapott a vill�m, ami lelass�totta, de nem tudta meg�ll�tani. �jabb csap�s, de m�g az sem volt k�pes legy�zni a besti�t, gurult a Roxfort fel�, �s Piton semmit sem tehetett, csak n�zte, ahogy k�zeledik a v�g…

�m szerencs�j�re egy k�vetkez� vill�mcsap�s m�r meg�ll�totta a cs�fs�got, mely �gy �sszeomlott, majd vattacukorr� alakult.
Piton k�sz�netet mondott az �gieknek.

Ellenben ez az izzaszt� h�s�g tov�bbra sem m�lt el. A f�rfi a pokolra k�v�nta a k�l�s felmeleged�st. Legal�bbis m�ltkor olvasott valami ilyet az egyik mugli �js�gban. Tud�sok valahogy �gy nevezt�k ezt a jelens�get… K�l�s felmeleged�s? Ilyen h�lye nevet kital�lni, de h�t nem v�rt t�bbet ezekt�l.

�s ekkor v�gre kopogtak. Csaknem a h�rom var�zsl� lesz az, Peter, Rabbit �s a n�vtelen f�rfi, akiket az�rt k�ld�tt, hogy megtudj�k az �regt�l azt a fr�nya jelsz�t?
- Tess�k! – sz�lt izgatottan a professzor.
Az ajt� kiny�lt, �s bel�pett rajta Dumbledore… Helyett a h�rom f�rfi.
Mindegyik�k csurom v�z volt, arckifejez�s�k pedig r�m�lt �s megviselt.
- Na, mit tudtak meg? – k�rdezte k�v�ncsian Piton.
- Megtudtuk! – jelentett�k ki el�gedett hangon.
- Nagyszer�! – sz�lt felvidultan a professzor.
- �s mi az? – k�rdezte.
- Mi, mi? – csod�lkozott Rabbit.
- H�t a jelsz�, maga marha! – v�gta r� t�relmetlen�l.
- Milyen jelsz�? – k�rdezte csod�lkozva a n�vtelen.
Piton hitetlenkedve tekintett a h�rom szerencs�tlenre.
- Azt mondt�k, megtudt�k! – mondta kiss� inger�lt hangon.
- Igen, megtudtuk – ism�telte meg hat�rozottan Peter.
- Akkor sz�veskedne elmondani v�gre? – kiab�lta.
- Mit? – k�rdezte k�v�ncsian.
- A jelsz�t! – �v�lt�tte mag�nk�v�l Piton.
- De azt nem tudjuk! – felelte Rabbit.
Piton idegei pattan�sig fesz�ltek, arra v�gyott, hogy miszlikbe apr�tsa ezeket az idi�t�kat.
- Akkor meg mit tudtak meg? – k�rdezte idegesen.
- H�t hogy Dumbledore t�nyleg meghalt, m�ghozz� sz�vtelen�l – magyar�zta el�gedett hangon Peter.
Piton nem reag�lt, b�r er�s f�rfi volt, most k�nnynek gy�ltek a szem�be, �s az asztal�ra borult.

- Mi a baj, uram? – k�rdezte agg�dva a n�vtelen var�zsl�.
A professzor nem felelt. T�n nem volt olyan sz�, amivel illethette volna �ket, jobban teszi, ha � maga megy le a temet�be, �s �rdekl�dik.

~*~

A h�rom var�zsl� nem �rtette, mi�rt r�gta ki �ket Piton. Igazs�gtalannak �rezt�k a d�nt�s�t, �s elhat�rozt�k, hogy bossz�t fognak �llni ez�rt.

�m a t�rt�net szempontj�b�l nem az � nevets�ges �s sz�nalomra m�lt� akci�juk a fontos, nem �m, voltak enn�l sokkal �get�bb k�rd�sek.
A kast�ly tov�bbra is b�rki sz�m�ra l�that� maradt. Piton v�g�l maga is elment Dumbledore s�rj�hoz, �m addigra a f�rfi t�nyleg elt�nt. Most m�r tal�n kev�sb� gondoltatok ilyen kimenetelre, mint el�sz�r, �gy a szerz� nyugodtabban s�ti el.
Hova t�nhetett a holttest? Lehet, hogy a kedves olvas� szekr�ny�ben van? Az �r� azt javasolja, gyorsan n�zze meg, nehogy �gy legyen.

~*~

Hermione Granger – tal�n az egyetlen szerepl�, akit a gonosz �r� nem b�ntott – tov�bbra is olvasott. �t nem �rdekelte a sz�ls�s�ges id�j�r�s, az �r� megaj�nd�kozta �t egy kl�m�val, de az�rt akkor is rem�lte, a t�rt�net meggy�gyul, csak nem annyira, hogy azt�n meg unalmas legyen.
B�r a tan�t�s mellett kicsit kevesebb ideje volt olvasni, az�rt �gy sem el�gedetlenkedett, hisz napi harminch�rom �r�ja volt tanulm�nyozni k�nyveit. (Egy nap Hermione k�r�s�re lett hosszabb, mivel �gy t�bb ideje volt olvasni. – Az �r� )

Most �pp a „Szolg�lhat-e egy meteorit antibiotikumk�nt, nem j�r-e ez esetleg m�g nagyobb puszt�t�ssal?” c�m� k�nyvet n�zegette.
- �r�! – sz�l�totta meg a l�ny a nagy szerz�t. – Ha meg�rkezik az antibiotikum, ugye �n t�l�lem? – k�rdezte. – Ez ugyanis nem szerepelt a forgat�k�nyvben.
- Val�ban nem szerepelt, ezt a hatodik fejezet el�tt tal�ltam ki – jegyezte meg az �r�. – Fr�nya v�rus… De ne f�lj, t�l fogod �lni, �s m�g sokan m�sok is – nyugtatta meg. – N�h�nyan viszont nem! – tette hozz� v�szj�sl� hangon.
Hermione megnyugodott, letette a k�nyvet, �s kez�be vett egy m�sikat, amely nagyon v�kony volt.
„K�nyvek, fanfiction�k, melyek elkapt�k az influenz�t vagy m�s betegs�get”

~*~

Harry m�g mindig az �gy�n �lt, �s a lepusztult t�jat n�zte. Nagyon v�gyott r�, hogy kiszabaduljon innen, majdnem annyira, mint amikor Dursley�kn�l volt. De csak majdnem…
Hogy sz�khetne meg? Ha az �r� nem akarja, �gysem fog neki siker�lni, tal�n ha �t meggy�zn�…
- �r�! – sz�lt hozz�.
A szerz� nem felelt.
- �r�, k�rlek hallgass meg! – k�rte ism�t. Ez�ttal nem volt a hangj�ban harag �s gy�l�let, �m akkor sem kapott v�laszt. Itt s�rtegette, al�zta a nagy �r�t, �s akkor most azt v�rja t�le, hogy seg�tsen?
- N�zd, ha nem engeded, hogy megsz�kjek, d�gunalom lesz a t�rt�neted, r�m sz�ks�g van odakint, ismerd be! – �rvelt fennhangon.
Nem �rkezett v�lasz.
- H�t j�, akkor is megsz�k�k, m�g ha meg is akarsz majd �ll�tani, �n akkor is megpr�b�lom – mondta magabiztosan, majd fel�llt az �gyr�l, �s az ajt� fel� igyekezett. R�tette kez�t a kilincsre, �m r� kellett j�nnie, hogy az z�rva van.
- Nem igaz! – sz�lt m�rgesen.
- Az ablak nem lett volna c�lszer�bb? – k�rdezte ironikus hangon a szerz�. – Tudod, hogy a k�rterem a f�ldszinten van, nem est�l volna nagyot, r�ad�sul r�cs sincs felszerelve - magyar�zta az �r�. – Meg azt�n nem is kell �tverekedned magad p�rsz�z emberen – mondta. – Okos gyerek vagy te, gratul�lok… - jegyezte meg g�nyosan.

Harry bossz�san tekintett maga el�.
- Igenis okos vagyok, �s b�tor is, ki v�vott meg tavaly Voldemorttal? – kezdte felh�borodottan. – �n! – mondta. – �s �lve ker�ltem ki.
- De csak, mert nem �n �rtam a k�nyvet – magyar�zta a t�nyeket az �r�.
- Te a hal�lfal�k oldal�n �llsz, nem igaz? – k�rdezte komoran a fi�.
- K�rdezd meg err�l az anyuk�dat! – felelte.
- Ha Voldemortra gondolsz, akkor �n… - kezdte, de a szerz� k�zbev�gott.
- Tudsz te, ha akarsz - jegyezte meg elismer�en. – T�nyleg r� gondoltam.
- Nem fejezheted be �gy a t�rt�netet, m�gis hogyan lehetne � az any�m, ha egyszer f�rfi? – k�rdezte.
- Megs�rtesz, m�r megint lebecs�l�d a fant�zi�mat – szomorodott el az �r�. Buta Harry, sz�gyelld magad…
- Igazad van, bocs�nat, aki meg�rja, hogy a t�rt�nete elkapta az �jinfluenz�t, az b�rmire k�pes…
- Na az�rt!
- �m t�rj�nk vissza a t�rgyra! – mondta Harry.
- Te t�rt�l el t�le – jegyezte meg a szerz�.
- Tudom, akkor most t�rj�nk vissza! – v�gta r� m�r emeltebb hangon.
- Mit vagy ilyen idegbeteg? – �rtetlenkedett az �r�.
- Hogy mit? T�nyleg nincs �tleted? – kiab�lta. – El�sz�r kit�peted velem Dumbledore sz�v�t, azt�n miattad �sszeveszett velem Hermione, majd bez�ratsz engem a Szent Mung�ba, szerinted �gy �szint�n, mi�rt vagyok ilyen idegbeteg? – �v�lt�tte.
Harry ekkor akarata ellen�re beverte a fej�t a falba, mire �rthetetlen okokb�l feljajdult. Ezt k�vet�en a leveg�be emelkedett, majd teljes er�vel belecsap�dott a plafonba. Az �t�s hat�s�ra a fi� feje egy cs�ppet v�rzett, �s csup�n a szerz� j�s�g�nak k�sz�nhette, hogy m�g �l… De csak, mert sz�ks�g volt r�.
- Bocs�nat – ny�sz�r�gte Harry, mikor az �r� az �gyra dobta �t.
- Mondtam m�r neked, ki nem �llhatom, ha szidnak! – r�tta meg. – �s kellett neked ennyit �b�gatnod? Meghallott�k az �pol�k, ennyit a mai sz�k�sr�l, pedig seg�teni akartam �m.

Harry nem felelt, b�r a v�rz�s m�r el�llt, feje iszonyatosan sajgott. A szerz�nek most is igaza volt. (Valamikor nincs? – Az �r�) A z�r kattant, majd az ajt� kiny�lt, �s bel�pett rajta egy �pol�n�.
- Mi az m�r megint? Az �r� nem l�tezik, fogd m�r fel v�gre! – magyar�zta d�h�sen, �s ekkor felt�nt neki, hogy a p�ciens fej�t majd teljes eg�sz�ben r�sz�radt v�r bor�tja.
- Hadd tal�ljam ki, megvert az �r� – jegyezte meg g�nyosan.
Harry a n�re n�zett, de nem felelt. A boszork�ny v�gign�zett a helyis�gen, �s mikor tekintete a plafonra t�vedt, �szrevette, hogy az meg van repedezve.
- Mit m�velt�l a plafonnal? – �v�lt�tte, �s ism�t a fi�ra pillantott.
- Semmit! – ny�sz�r�gte.
- Ne hazudj! – kiab�lta a n�. – Azonnal leh�vom Szadista urat, majd � elbesz�lget veled err�l - mondta, majd kil�pett, �s becsapta maga ut�n az ajt�t, mely ennek hat�s�ra kiszakadt a hely�r�l, �s eld�lt. Az asszony ennek ellen�re sem fordult vissza, hanem ment tov�bb.
- Ez t�nyleg kezd unalmass� v�lni – sz�lalt meg �jra az �r�. – Azt hiszem az lesz a legjobb, ha engedem, hogy megl�pj – mondta nagylelk�en.
- K�sz�n�m – ny�gte ki Harry, majd oldalra d�lt, aminek k�vetkezt�ben lez�gott az �gyr�l. Ism�t feljajdult, �m k�ptelen volt fel�llni onnan. Vajon el�jult? T�nyleg, az �r�nak esz�be jutott, hogy a k�ly�k kopony�j�t is �ssze k�ne varrnia, hiszen az el�bbi �t�st�l az is cs�ny�n bet�rt szeg�nynek.

Ekkor �rkezett le Mr. Szadista az �pol�n�vel az oldal�n. Amint bel�pett az ajt�n a f�rfi, �v�lteni kezdett:
- Na ide figyelj, te… - kezdte, �m abba is hagyta, mivel nem l�tta sehol a p�cienst. – Hova a fen�be t�nt? – k�rdezte inger�lten.
A boszork�ny nem felelt, �rtetlen�l �llt az eset el�tt.
- Csaknem megsz�k�tt? – Mr. Szadista szem�ben t�z gy�lt, mire a var�zsl� felord�tott, ugyanis ki�gett a szeme, de h�t minek volt ennyire m�rges?
A n� felsikoltott mellette, mivel m�g sosem l�tott ilyet.
- Seg�ts�g! – �v�lt�tte a f�rfi. Ezt k�vet�en a l�ngok tov�bb terjedtek, �gy m�r az eg�sz feje �gett. Rohang�lt fel �s al�, de nem tehetett semmit. Igaz, ez az �pol�n� eset�ben nem volt igaz, nem messze t�le ugyanis ott volt egy mosd�, csak a csap al� kellett volna tartania a var�zsl� fej�t. Az igazgat� m�r nem l�tott semmit, nem tudott j�zanul gondolkozni, amint a feje sz�nn� �g, �m sajnos a n�, annyira megr�m�lt, hogy mozdulni sem tudott, n�zte, amint Mr. Szadista utols� perceit szenvedi v�gig.

A f�rfi eg�sz teste �gett m�r, a f�ldre esett, m�g ott is k�nl�dott egy keveset, majd nem mozdult t�bb�…
A boszork�ny sikoltva kimenek�lt, mert a t�z tov�bbterjedt a szob�ban, pillanatokon bel�l majdnem minden l�ngokban �llt. Harrynek szerencs�je volt, �s pont ekkor t�rt mag�hoz, viszont kiss� megd�bbentette a l�tv�ny, �gy gondolkoz�s n�lk�l az ablak fel� sietett, �s miut�n kinyitotta, felm�szott a p�rk�nyra, majd kiugrott, ahogy azt megtehette volna m�r sokkal kor�bban is.
M�g egyszer h�tran�zett, figyelte, amint sz�nn� �g a k�rterem, majd megfordult, �s fut�snak eredt.

Mindez az�rt, mert Mr. Szadista nagyon m�rges volt… Ejnye, Harry. Mit tett�l m�r megint? Ha nem kiab�lsz az �r�val, akkor nem veri a plafonba a fejed, nem j�n be a kiab�l�sodra az �pol�n�, nem veszi �szre a reped�st, nem h�vja le Szadist�t, nem gy�lt volna t�z a szem�ben, �s �gy tov�bb. L�thatja a kedves olvas� is, ez az eg�sz egyes-egyed�l Harry Potter hib�ja volt.

~*~

Harry csak szaladt �s szaladt, mihamarabb a Roxfortba akart �rni, igaz, onnan m�r kir�gt�k. De �t nem �rdekelte, ism�t l�tni akarta a kast�lyt. Sejtette, mi fog a Reggeli Pr�f�ta c�mlapj�n szerepelni holnap: „Harry Potter felgy�jtotta a Szent Mung�t!”
Hogy igaza lett-e? Igen vagy nem.

~*~
A var�zsvil�g k�rh�za �s egyben gy�gyint�zete n�h�ny �r�val k�s�bb semmiv� lett. A hal�los �ldozatok sz�ma kett� �s f�l. Ott van ugye Mr. Szadista, az igazgat�, azt�n odaveszett Rita Vitrol, aki �pp az egyik beteggel akart interj�t k�sz�teni, � viszont nem volt hajland� neki nyilatkozni, csak annyit v�gott a fej�hez, rem�li, hogy a pokol t�z�ben �g el egyszer… Nos, erre nem is kellett sokat v�rnia. Szerencs�re az interj�alanynak m�g siker�lt kimenek�lnie a k�rh�zb�l. De akkor ki az a f�l, aki meghalt? Hogy ne legyen er�ltetett a fejezet, az �r� nem mondja el. Bocs. Egy�bk�nt meg g�ze sincs r�la…

~*~

Mikor Harry v�gre oda�rt a Roxfort kapuihoz, megkongatta a harangot.
- Nyisd ki! – sz�lt t�relmetlen�l. Nagyon �t�zott m�r, alig v�rta, hogy v�gre fedett helyen tart�zkodhasson.
�m senki nem nyitotta ki a kaput. Nem, mert meghalt a gondnok, �s az�ta sem neveztek ki �jat, mivel Pitonnak fontosabb dolgai voltak �ppen. Ezt sz�vta nagyon Harryke, mi lesz most �gy vele?
- Gyer�nk! – mondta m�g t�relmetlenebb�l.

Mivel Harry m�g napokat fog itt �llni, ez�rt hagyjuk is mag�ra...

~*~

Perselus Piton az irod�j�ban j�rk�lt, �s azon merengett, m�gis mik�pp t�ntethetn�k el a Roxfortot �jra. Nem tudta, annak idej�n, milyen var�zslattal b�v�lt�k el, �s hi�ba k�rte meg az iskola alkalmazottait �s a di�kokat, hogy a k�nyvt�rban n�zzenek ut�na, h�tha valamelyik k�nyvben le van �rva, nem j�rtak sikerrel, az �r� az �sszes ilyen k�tetet elt�ntette onnan.

Ekkor valaki kopogott.
- Ki az? – k�rdezte mogorv�n.
- �n! – felelte valaki az ajt� t�loldal�r�l.
- Pontosabban? – k�rdezte t�relmetlen�l Piton.
- Cornelius Caramel – felelte.
- Mit akar? – k�rdezte bar�ts�gtalanul az igazgat�, nem volt most ideje egy bukott miniszterrel foglalkozni.
- Seg�tenie kell, Perselus, tudom, hogy mag�n�l van karamell. K�ny�rg�m, adjon bel�le! Senki nem tudja meg – k�rlelte.
Piton csod�lkozott a hallottakon, nem gondolta volna, hogy ez�rt j�tt.
- Nincs karamellem! – mondta Piton, majd odas�t�lt az �r�asztal�hoz, �s felemelte a t�lat, melyben pont az el�bb eml�tett �dess�g volt, ezut�n az egyik szekr�nyhez s�t�lt vele, �s miut�n kinyitotta, berakta a finom karamellt.
- K�ny�rg�m! Nem b�rom tov�bb n�lk�le! – folytatta megt�rten.
- N�lam nincs karamell, �s megk�rem, hogy t�vozzon, uram! – sz�lt ellentmond�st nem t�rve Piton.
Caramel felzokogott, �m v�g�l eleget tett a k�r�snek, legal�bbis m�r nem hisztizett tov�bb az �dess�g�rt.

Ezut�n a var�zsl� megint el�vette a t�lat, �s ki�nt�tte a szem�tbe a benne l�v� finoms�got. M�r kor�bban meg akarta tenni, csak megfeledkezett r�la. Draco Malfoyt�l kapta aj�nd�kba, nem akarta �t megs�rteni azzal, hogy bevallja neki, nem szereti. Ez�rt csak cs�ny�n n�zett r�, �s azt mondta neki, m�zlija, hogy mardek�ros.

Miut�n a var�zsl� mindezzel megvolt, ism�t vissza�lt a sz�kre, �s arra gondolt, mi fog t�rt�nni hamarosan. Nos, nem m�s, mint, hogy egy bagoly k�v�nkozott berep�lni hozz�, cs�r�ben egy lev�llel, �m a csukott ablakon kereszt�l ezt aligha tehette volna meg.
Piton fel�je n�zett.
- Gyere be a kapun, majd ott beenged valaki, most �ltem le, nincs kedvem megint fel�llni, �s kinyitni az ablakot – mondta fennhangon. Az okos bagoly �rtette a c�lz�st, �s �gy tett, ahogy azt az igazgat� k�rte.

P�r perccel k�s�bb ism�t kopogtattak:
- Uram, baglya �rkezett! – mondta. A hangb�l �gy t�nt, Hagrid az. �m mikor benyitott, kez�ben a mad�rral, kider�lt, hogy Umbridge tan�rn� volt az, a Mardek�r �j h�zvezet� tan�ra.
- K�sz�n�m, Dolores – mondta Piton, �s bagolyra pillantott.
- Nem �rtem, mi�rt nem rep�lt sim�n az ablaka el� – �rtetlenkedett a n�, �s odavitte a baglyot a f�rfinek.
- Mert ez egy h�lye mad�r! – v�gta r� inger�lten Piton. – K�ne egy �j, amelyiknek van annyi esze, hogy szem�lyesen nekem adja �t az �zenetet, �gy b�rki megfoghatta volna, �s felbonthatta volna a levelemet! – panaszkodott. (Az�rt ez nem volt sz�p dolog a r�szedr�l, Perselus, sz�gyelld magad! – Az �r�)

Miut�n az igazgat� v�gre k�zhez kapta a k�ldem�nyt, Umbridge elk�sz�nt, majd sarkon fordult, �s elhagyta az irod�t.
A bagoly �gy t�nt, megs�rt�d�tt, mert j�kor�t cs�pett a var�zsl� kez�be, mikor az a bor�t�k�rt ny�lt.
Piton felord�tott.
- Ezt meg mi�rt kaptam? – �rtetlenkedett.
- Mert egy p�cs vagy! – felelte a bagoly, mire a f�rfi ijedt�ben el�jult, �s az asztalra borult, �gy majd csak a k�vetkez� fejezetben tudhatj�k meg a kedves olvas�k, mi �llt a lev�lben…

~*~

T�l�li-e a t�rt�net az �jinfluenz�t? Mi lesz, ha esetleg sz�v�dm�nyei lesznek? Mi t�rt�nik, ha meg�rkezik az antibiotikum? T�nyleg csak n�h�nyan fognak elt�vozni? Ha igen, kik lesznek azok?
Hov� t�nhetett Dumbledore holtteste? Megn�zte-e a kedves olvas�, hogy nincs-e a szekr�ny�ben? Siker�l-e elrejteni a kast�lyt a var�zstalan n�pess�g el�l?
Hisznek-e v�g�l Harrynek? Milyen idi�ta �tletekkel �ll m�g el� az �r�?
Mi�rt tesz fel ennyi k�rd�st a szerz�? Vajon ez a k�rd�s lesz az utols�? Vagy ez?

B�rhogy is, sz�mtalan rejt�ly van m�g, melyek miatt �rdemes elolvasni a k�vetkez� fejezetet is.