12. fejezet  Gyilkoss�gra felk�sz�lni!

�jjel egy �ra lehetett, az id� viharos volt, a sz�l er�sen f�jt, az es� szakadt, d�rg�tt �s vill�mlott. Minden es�ly megvolt r�, hogy a r�g fel�j�t�sra v�r� Zor csal�d h�za ma �jjel �sszed�lj�n. Cserepek zuhantak le a tet�r�l, �letvesz�lyes lett volna most kint tart�zkodni.

~*~

Zor mindek�zben az �gy�n fek�dt, most sem tudott aludni, �gy hallhatta a sz�l s�v�t�s�t, az �g d�rg�s�t. A plafonra meredt, �s azon gondolkozott, milyen j� lenne megsz�kni innen, �r�kre itt hagyni ezt az �tkozott csal�dot. Ezt az �tkozott vil�got… Tal�n k�rnie k�ne Blondot, hogy �t is fossz�k meg a var�zserej�t�l, akkor garant�ltan nem hozna puszt�t�st a vil�gra, �s �j �letet kezdhetne a muglik k�z�tt, ahol m�g nem ismerik. Milyen csod�latos is lenne, de nem, k�telkedett benne, hogy a f�rfi megtenn�, hiszen nyilv�nval�, hogy c�ljai voltak vele. Ha pedig csak sim�n elsz�kne, akkor is kerestetn�.

- �ld meg �ket! – Hirtelen egy k�s�rteties hang sz�lt hozz�, aminek hat�s�ra Bill meg is ijedt, fel�lt, �s k�r�ln�zett, de sehol nem l�tott senkit.
- Ki az? – k�rdezte.
- V�gezz vel�k, fogd a k�st, �s d�fd bel�j�k! – tan�csolta ellentmond�st nem t�rve.
Zor kereste a hang forr�s�t, de nem tal�lta, �m tudta, kikre gondol, mikor arra utas�totta, gyilkolja meg �ket. Szimpatikus gondolat, azt el kellett ismernie.
- T�rd ki az ablakot! – sz�lt m�lyen. A fi� ler�gta mag�r�l a takar�t, �s fel�llt. Nem akart engedelmeskedni, de m�gis, tudta, hogy egyszer �s mindenkorra megszabadulhat a sz�leit�l.
Odament az asztalhoz, megfogta a mellette l�v� sz�ket, �s az ablakhoz s�t�lt vele. Mivel kinyitni nem lehetett, �gy a sz�k l�b�val t�rte ki az �veget, ahogy azt a hang k�rte t�le. Amint ez megt�rt�nt, a sz�l bes�v�tett a szob�ba, ami p�r l�p�st h�tra is k�nyszer�ttette a fi�t. Imm�ron az es� is z�dult befel�.
- M�ssz ki! – parancsolta.
Bill megr�zta a fej�t:
- Mit m�velek �n? – Tal�n a sz�l t�r�tette mag�hoz, ahogy hirtelen az arc�ba csapott. Nem, nem akart kim�szni, nem lesz gyilkos, ezt m�r kor�bban megfogadta.
- M�ssz ki! – ism�telte a hang.
Bill ellen�llt, p�r l�p�st h�tr�lt, pr�b�lta kiz�rni a fej�b�l a hangokat, nem akarta hallani, mit besz�l.
- M�ssz ki! – Ez�ttal nyomat�kosabban sz�lt hozz�, szinte m�r fenyeget�en.
- Nem! - kiab�lta Bill, �s mindk�t f�l�t befogta. A v�z k�zben folyamatosan gy�lt a szob�ban, reggelre v�zben �szik itt minden, mit tett?
- Gy�va vagy… - jegyezte meg g�nyosan. - Ha nem v�gzel vel�k, �r�k �letedre fogoly maradsz. - B�rmit csin�lt a fi�, nem szabadulhatott, �gy leeresztette a kezeit, �s a k�r�snek eleget t�ve, �jra elindult az ablak fel�.

V�g�l pizsam�ban m�szott ki az udvarra, pillanatok alatt el�zott, de nem t�r�d�tt vele, haladt el�re, hogy v�ghezvigye, amit kell. �jabb vill�ml�s, majd hatalmas d�rg�s, de ez sem rettentette el. Ezt k�vet�en nem messze t�le egy �jabb cser�p zuhant a f�ldre, �m nem �rdekelte, ez a titokzatos valaki majd seg�t neki �tv�szelni az elk�vetkezend� perceket…

A fi� megker�lte a h�zat, majd a konyha ablaka al� �rkezett, nem volt m�s dolga, mint bet�rni. Volt n�h�ny �g a f�ld�n, melyek a nem messze l�v� f�r�l potyogtak le, a c�lnak kiv�l�an megfeleltek, �gy h�t lehajolt, �s felvette az egyiket.
- Gyer�nk, t�rd be vele! - Bill �gy is tett, egy nagyot csapott vele az �veg fel�, mire az bet�rt, miut�n eldobta az �gat, felm�szott a p�rk�nyra, majd a konyhaasztalra l�pett. Egy �jabb vill�ml�s k�vetkezt�ben megbizonyosodhatott r�la, hogy a konyh�ban senki sincs.

Leugrott a f�ldre, �s a fi�k fel� igyekezett. Ismerve a helyis�get, nem volt sz�m�ra h�tr�ny, hogy s�t�t volt.
- Vedd el� a k�st, lehet�leg egy sz�p hossz�t! - utas�totta, mire Bill kih�zta a fi�kot, �s kitapogatta a neki megfelel� eszk�zt.
- T�k�letes, most igyekezz, m�g ma �jjel meg kell halniuk! - Zor azonban nem mozdult, csak �llt egy helyben, ism�t tudatosult benne a gondolat, hogy �lni k�sz�l. Ha m�r kijutott ide, ink�bb ehetne valamit, de ehelyett � azon az �ton akar elindulni, melyet �lmaiban szokott l�tni.
- Majd eszel ut�na, most feladatod van! – k�z�lte vele k�m�letlen�l a hang. Bill sarkon fordult, mik�zben ism�t vill�mlott, �s d�rg�tt egy nagyot. Elindult a folyos� fel�, hogy azt�n bel�pjen sz�lei szob�j�ba.
- Itt is vagyunk! - sz�lt hozz� �jfent, mire a fi� meg�llt, �s jobbra fordult, az ajt�t tapogatta, a kilincset keresve, nemsok�ra pedig meg is tal�lta, �m az z�rva volt. Ennek most nagyon meg is �r�lt, hisz nem kell �lnie, nem siker�l a hang terve.
- M�ssz ki megint, �s menj az ablakuk al�, t�rd be azt is!
- Nem! – v�gta r� elkeseredetten, csak nem adja fel, m�g tov�bb k�nozza. – Hagyj b�k�n! – sz�lt megt�rten, �s eldobta a k�st.
- Ne l�gy ostoba! - r�tta meg. - Vedd fel, �s igyekezz! - Nem akarta, de �gy tett, majd visszaindult a konyh�ba.

Az es� folyamatosan �ml�tt a helyis�gbe is, �m nem id�zhetett, felm�szott a szekr�nyre, �s az ablakon kereszt�l kim�szott az �jszak�ba.
Mik�zben sz�lei szob�ja el� igyekezett, t�bbsz�r megk�s�relt visszafordulni, neki elege volt az eg�szb�l, csurom v�z volt, f�zott, �s b�rmelyik pillanatban r�zuhanhat egy cser�p, vagy egy fa�g, �s tov�bbra sem akart gyilkolni.
- Nem futamodhatsz meg! - sz�lt r� ellentmond�st nem t�rve, mikor Zor fel akart hagyni az akci�val.

Nem sokkal k�s�bb oda�rt az ablak al�, �s �gy sz�lt:
- De fel�brednek r�, �szre fogj�k venni! – Bill rem�lte is, hogy �gy lesz. Nem lesz �ppen kellemes, amit kapni fog t�l�k, de ink�bb azt v�lasztotta, minthogy gyilkos legyen.
- T�rd be! - Zor keresett egy fa�gat, �s miut�n ezzel megvolt, �jra az ablakhoz s�t�lt, majd egy csap�ssal bet�rte az �veget.
Felm�szott a p�rk�nyra, a szob�ban, ellenben a konyh�val, vil�gos volt, a kandall�ban �g� t�z megvil�g�totta a helyis�get. Sz�lei fel� n�zett, �gy t�nt apja mozgol�dik, tal�n fel�bredt a zajra.
- Menn�nk kell, meghallotta! – Szinte k�ny�rg�tt, �m a fej�ben pr�dik�l� hangot ez nem gy�zte meg.
- Akkor is meg kell �ket �ln�d! - mondta.
Bill bem�szott a szob�ba, �s l�tta, hogy apja felnyitja a szem�t, ezt k�vet�en pedig anyja is mozgol�dni kezdett.
- Siess, fuss oda, �s v�gd el a tork�t! - M�r szinte kiab�lt vele.
- Nem! – tiltakozott �les hangon.

Vay d�bbenten n�zett a fi�ra.
- Te mit keresel itt? – �v�lt�tte, mire Ilona is mag�hoz t�rt.
Zor pedig ott �llt, nem messze t�l�k, k�ssel a kez�ben, �s k�zd�tt. Hatalmas harcot v�vott saj�t mag�val… A sok �vi szenved�s, melyet mag�ba z�rt, el�t�rt, �s most arra utas�totta, tegye meg, amit val�j�ban mindig is nagyon szeretett volna.
- Azt k�rdeztem, mit keresel itt? – Vay ler�gta mag�r�l a takar�t, �s fel�llt az �gyr�l.
- �ld meg! - �v�lt�tte a hang.
A f�rfi szem�ben t�z gy�lt, megindult fia fel�. Bill futni akart, elrettentette apja k�zeled�se, �m k�ptelen volt menek�lni.
- Ha ezt elmulasztod, nem lesz t�bb es�lyed! - Vay m�terekre volt a fi�t�l. Zor felemelte a k�st.
- Azt tedd le! – k�vetelte ellentmond�st nem t�rve. Bill egy r�pke pillanatra anyja fel� n�zett, � is fel�llt m�r az �gyr�l, de rajta sem l�tsz�dott, hogy k�l�n�sebben meg lenne r�m�lve, pedig nem �ppen norm�lis, hogy az �jszaka k�zep�n a gyerek, egy k�ssel a kez�ben az ablakon kereszt�l be�ll�t a szob�ba, azzal a sz�nd�kkal, hogy v�gezzen sz�leivel.

A var�zsl� Zor fegyver��rt ny�lt.
- Itt az id�! - Az eg�sz nem volt t�bb p�r m�sodpercn�l, Bill sz�m�ra m�gis �r�kk�val�s�gnak t�nt, �t akarta adni a k�st, de meg is akarta �lni apj�t. Nem hallott semmit a hangon k�v�l, mely meg�ll�s n�lk�l arra biztatta, v�gezzen vele, v�gezzen mindenkivel, aki keresztezi az �tj�t. Ha megteszi, elindul az �ton, melyre soha nem akart l�pni, v�g�l d�nt�tt, hagyta, hogy a f�rfi kit�pje kez�b�l a fegyvert.

- Te ostoba! – kiab�lta Vay, �s miut�n elvette a sz�r�eszk�zt a fi�t�l, �gy pofon csapta, hogy az a f�ldre esett.
Bill nem �llt fel, f�jt a pofon, m�g mindig cs�pte, v�r�s lett az eg�sz arca, de ez�ttal meg�rdemelte.
A var�zsl� ekkor sarkon fordult, a szekr�nyhez sietett, kih�zta a fi�kot, �s el�vette a p�lc�t.
Bill azt hitte, meg akarja k�nozni, �m a f�rfi az ablak fel� ford�totta a fegyvert, �s kimondta:
- Reparo! – mondta, mire az �vegszil�nkok felemelkedtek a f�ldr�l, �jra �ssze�lltak, �s az ablakkerethez illeszkedtek.
Zor el�gedett volt, legy�zte a hangot a fej�ben, legal�bbis egyel�re, �m rettegett att�l, amit b�ntet�sk�nt kapni fog ez�rt, b�r sokkal jobban m�r nem k�nozhatj�k.
- J�l van, k�ly�k! – sz�lt inger�lten Vay, �s a p�lc�t Billre szegezte. – Crucio! – Test�be f�jdalom has�tott, m�r ismerte ezt az �rz�st, h�la Mrs. Galav�nek �s Blondnak, de nem ord�tott fel, fogcsikorgatva pr�b�lt ellen�llni a f�jdalomnak, mely most is minden porcik�j�t �tj�rta.
- V�gezned kellett volna vele! - sz�lalt meg �jra hang.
- Nem! – kiab�lta elkeseredett hangon Bill, mik�zben a f�ld�n k�nl�dott. – Minden a te hib�d! – mondta.
- �r�kk� egy vesztes maradsz, gy�va vagy ahhoz, hogy kiszabadulj innen! - magyar�zta megal�z�an. T�n Vay �s Ilona el�gedetten n�zt�k v�gig, hogy fiukat ennyire megviseli a Cruciatus �tok, �m Bill jobban szenvedett, mint azt �k gondolt�k, �s az nem a f�jdalom miatt volt.
- Tudod, hogy nem menek�lhetsz a sorsod el�l, Zor! - folytatta. - Ki kell irtanod az ellens�geidet! - k�z�lte.
- Soha! – tiltakozott elsz�ntan Bill, k�zben megpr�b�lt tudom�st sem venni a f�jdalomr�l, mely k�nozta.
- Gyilkos leszel! Ezt j�l tudod, te fogod kiirtani a s�rv�r�eket, nem Blond, v�gezni fogsz a sz�leiddel is, a v�r�kben fogsz f�r�dni, tudod j�l. - Tiltakozni akart, de nem tudott, a f�jdalom �rr� lett test�n, sz�t akarta t�pni, �s v�g�l felord�tott.
Nem gy�z�tt, vesztett, mint mindig. Mert tudta, ha apja nem �bredt volna fel, nem tudott volna ellen�llni a cs�b�t�snak, meggyilkolta volna mindkettej�ket �lmukban, �s m�g most is az j�rt a fej�ben, tal�n m�giscsak a f�rfiba kellett volna d�fnie azt a k�st, mikor az �rte ny�lt…

~*~

Kor�bban Bill d�lut�nonk�nt n�h�ny �r�ra kiszabadulhatott a szob�b�l, �m ez e napt�l kezdve megv�ltozott. Miut�n apja megjav�totta az � ablak�t is, r�csot szerelt fel, hogy m�g v�letlen�l se forduljon el� �jra ilyesmi. Tal�n jobb is �gy, lehet, egyszer arra t�rne mag�hoz, hogy v�gzett valakivel, tal�n nem is a sz�leivel, hanem egy �rtatlan emberrel…

A hangokat, ha ritk�bban is, de m�g mindig hallotta, arr�l gy�zk�dte �t, hogy akkor rontson r� apj�ra vagy az anyj�ra, mikor a kaj�t adj�k be neki.
Zor mindig �les hangon tiltakozott, �s egy�bk�nt se volt most ereje ilyesmire, ugyanis megf�zott, h�la a p�r nappal ezel�tti kiruccan�s�nak.

~*~

Nem utolj�ra t�rt�nt meg a gyilkoss�gi k�s�rlet, r� p�r h�tre Bill nem is eml�kezett arra, hogy mik�pp jutott ki a folyos�ra. V�g�l ott t�rt mag�hoz, �s �szrevette, hogy az egyik kez�ben egy p�lca van, melynek v�ge vil�g�tott, m�sikban pedig egy k�s. Megd�bbent, majd len�zett a l�b�ra, �s l�tta, hogy az csupa mocsok, �m most nem volt el�zva.
- Gyer�nk tov�bb! - utas�totta a hang.
- Hogyan… Hogyan jutottam ki onnan? – k�rdezte ijedten, �m v�laszt sem v�rva elindult a sz�lei szob�ja el�, �s ez�ttal volt p�lc�ja, ki tudja nyitni az ajtajukat, �s nem fog zajt csapni, mikor bel�p.
�m m�g miel�tt kimondta volna a megfelel� b�b�jt, hirtelen felindul�sb�l elhaj�totta a fegyvert.
- Nem �l�m meg �ket! �rtsd m�r meg, nem leszek gyilkos! – kiab�lta, majd k�nnyek gy�ltek a szem�ben, �s t�rdre rogyott.
- �llj fel, meg fogod �ket �lni! - parancsolta.
- Nem leszek gyilkos! – ism�telte elkeseredetten, �s le�lt a f�ldre. – Nem leszek az!

A falnak t�maszkodva �lt m�g egy ideig, �m a hang nem sz�lt t�bbet, ami�rt Bill kifejezetten h�l�s volt, de egyel�re akkor sem volt k�pes fel�llni. Legut�bb minden egyes r�szletre eml�kezett… Most meg egyszer csak mag�hoz t�rt, �s m�r minden a kez�ben volt, amire csak sz�ks�ge lehetett.
Hogyan j�tt ki a szob�b�l, �s hogy jutott p�lc�hoz?

Egy �ra telhetett el, v�g�l talpra �llt, �s elindult arra, amerre eldobta a k�st, hogy visszavigye a hely�re.

Arra sz�m�tott, hogy a konyh�ban ki lesz t�rve az ablak, de mikor oda�rt, l�thatta, hogy az �veggel semmi gond nincs, tal�n � jav�totta meg, miut�n bel�pett ide? Ez m�g egy lehet�s�g volt, de akkor is, hogy tal�lta meg a koroms�t�tben ezt a p�lc�t? K�nz� k�rd�sek, melyekre mihamarabb v�laszt akart tal�lni.

Miel�tt visszarakta volna a k�st a fi�kba, el�vett a szekr�nyb�l egy kenyeret, �s lev�gott bel�le p�r szeletet, majd enni kezdett. Id�tlen id�k �ta v�gyott m�r arra, hogy v�gre falatozzon egy j�t, �s ez�ttal senki sem vette �szre.
Megv�lt�s volt sz�m�ra az �tel, ny�r eleje �ta korgott a gyomra, alig aludt, �s meg�r�lt az �hs�gt�l. Nem tudta, hol tal�lta ezt a p�lc�t, �s azt sem, hogy az �v�-e egy�ltal�n, de most �r�lt, hogy meglelte.

Miut�n v�gzett, mindent elpakolt, majd p�lc�j�val a kez�ben a szob�j�hoz igyekezett.
- Alohomora! – mondta, mikor az ajt� el� �rkezett. A z�r kattant, �gy m�r bel�phetett, �s maga ut�n ism�t r�z�rta az ajt�t.
Billnek �jfent meg kellett d�bbennie, az ablak nem volt kit�rve, de ami m�g furcs�bb, a r�cs sem volt megrong�lva. Ez csak akkor lett volna lehets�ges, ha a p�lc�t a szob�j�ban tal�lta, ebben viszont nagyon er�sen k�telkedett, mivel sz�lei elvett�k t�le.
Visszaj�tt volna csak az�rt, hogy megjav�tsa a r�csot �s az ablakot? De m�r itt f�lbehagyta a gondolatmenetet, hiszen azt sem tudta elk�pzelni, hogy a fen�be jutott ki innen, nemhogy jav�tgasson.

A kor�bbi f�lelme, mely csillapodni l�tszott, ism�t visszat�rt. Nem tudta, mi t�rt�nik vele, de rettegett mag�t�l, aludni sem mert, b�r tudta, hi�ba, nem sz�ks�ges, hogy �lomba mer�lj�n ahhoz, hogy gyilkoss�gi k�nyszere t�madjon, �gy ink�bb csak rem�nykedett benne, hogy v�ge.

V�g�l m�gis �lom j�tt a szem�re:
Egy olyan vil�gban j�runk, ahol a foly�medrekben �s patakokban nem v�z, hanem v�r folyt, ha esett, azok is v�rcseppek voltak. De nem volt ez mindig �gy, Bill Zor a felel�s mindez�rt, � az, aki felforgatta az eg�sz vil�got. Nem voltak s�rv�r�ek, sem muglik, volt n�h�ny f�lv�r m�g, de a legt�bben aranyv�r�ek voltak. Zor az emelv�nyen �llt, v�gign�zett a lepusztult t�jon, �s �rd�gien nevetett, hiszen siker�lt, gy�ztek.
Ekkor odal�pett hozz� az egyik alattval�ja:
- Uram, a szolg�id �heznek, v�rj�k jutalmukat, ami�rt seg�tettek neked… - kezdte, mire a f�rfi fel�je fordult. Tekintete fenyeget� volt.
- Nincs sz�ks�gem szolg�kra, nincs sz�ks�gem senkire! – kiab�lta, majd felemelte a p�lc�t, �s kimondta a gyilkos �tkot, mire a szolga holtan h�traesett.

Bill ijedten �bredt fel, k�r�ln�zett, �s l�tta, hogy a szob�j�ban van, aminek hat�s�ra az�rt megnyugodott, hiszen nemr�g kider�lt, lehetett volna ez m�sk�nt is.
Ezut�n gondolt csak az �lomra, b�r m�r nemigen tudott sz�m�ra �jdons�ggal szolg�lni, �gy annyira nem is foglalkoztatta.
M�g mindig s�t�t volt, ennek ellen�re nem aludt vissza, csak a plafonra meredt, ahogy �jabban szinte �lland�an.

- Gratul�lok, v�gre �lt�l! - A hang �gy has�tott Bill fej�be, mintha k�st d�ftek volna bele…