7. fejezet

/ Figyelmeztet�s: Egy-k�t helyen el�fordulnak kiss� gusztustalanabb r�szek is, aki emiatt nem k�v�nja elolvasni ezt a fejezetet, de ett�l f�ggetlen�l szeretn� tov�bbra is nyomon k�vetni a t�rt�netet, a fejezet v�g�n tal�l egy r�vid �sszefoglal�t arr�l, hogy mi t�rt�nt! /

Piton p�r �ra m�lva mag�hoz t�rt, k�r�ln�zett a helyis�gben, �s megpillantotta a baglyot, mely addigra berep�lt a kalitk�j�ba. Ism�t esz�be jutott, mi t�rt�nt nemr�g, de megr�zta a fej�t, biztos csak k�pzel�d�tt, a baglyok nem tudnak besz�lni. A sok stressz, az lehet az oka…

Ezt k�vet�en a lev�l�rt ny�lt, melyet, mint kider�lt, valami k�nyvkiad�t�l kapott. A f�rfi hitetlenkedve n�zett a lev�lre, nem rendelt semmilyen k�nyvet, �s k�nyvt�rban sem j�rt, mi k�ze van neki b�rmif�le k�nyvkiad�hoz?
Kibontotta a bor�t�kot, majd el�v�ve a levelet, olvasni kezdte:

”Tisztelt H�lgyem/Uram/Egy�b!

Sajn�lattal �rtes�tj�k, hogy a k�vetkez� term�ket: „Mugli mes�k: Micimack� leg�jabb kalandjai, avagy Micimack� val�j�ban var�zsl�, malacka meg mugli” c�m� k�preg�nyt k�szlethi�ny miatt nem tudjuk kisz�ll�tani. Amennyiben tov�bbra is ig�nyt tart a k�preg�nyre, �gy a k�s�bbiekben lehet�s�g van r�, hogy �tadjuk �nnek, ebben az esetben, k�rj�k, �rjon egy levelet c�m�nkre.
Meg�rt�s�t k�sz�nj�k!

Sz�v�lyes �dv�zlettel:
A var�zsvil�g legeslegjobb k�nyvkiad�ja!”

Piton sz�tt�pte a levelet, majd kidobta a kuk�ba, � nem rendelt semmit, hagyj�k b�k�n.

~*~

Ennyivel nem �rt v�get a j�t�k, ugye eml�kszik m�g a kedves olvas� Piton szavaira?
„K�ne egy �j, amelyiknek van annyi esze, hogy szem�lyesen nekem adja �t az �zenetet, �gy b�rki megfoghatta volna, �s felbonthatta volna a levelemet!”

Nos, jobban j�r, ha beengedi szeg�ny madarat az ablakon, f�lelme beigazol�dott, miel�tt Umbridge tan�rn� felvitte volna neki a levelet, el�tte felbontotta, �s elolvasta.
Term�szetesen a n� nem l�tott neki azonnal mindenkinek elpletyk�lni, hogy mit olvasott, csup�n sz�k bar�ti k�r�nek mondta el, miket is olvasgat szabadidej�ben a professzor �r.
�m �k is elmondj�k majd a bar�taiknak, �k is az �v�iknek, v�g�l a di�kok is tudni fognak r�la… Mennyi id� telik el, am�g Piton olvas�si szok�sait�l lesz hangos az iskola, vagy a var�zsvil�g?
Nos, a Roxfortban egy h�ttel k�s�bb m�r mindenki tudom�st szerzett a dologr�l, �s ez nagyon aggasztotta Pitont, �gy fel is h�vta Umbridge tan�rn�t, mert felmer�lt benne a gyan�, hogy esetleg belen�zett az �zenetbe, miel�tt �tadta.

~*~

Piton egy kicsit m�rgesnek t�nt, m�g j�, hogy az�rt t�z nem gy�lt a szem�ben, a Szent Mung� m�r le�gett, m�r csak az k�ne, hogy a kast�ly is erre a sorsra jusson.

- Nos, tudja, mi�rt hivattam, Dolores? – k�rdezte szigor�an Piton.
- Nem, igazgat� �r! – hazudta a n�.
- Ugye �n sosem bontan� fel az �n nevemre �rkezett levelet? – k�rdezte gyanakv�an.
- Dehogy, uram! – tiltakozott hat�rozottan a n�. – Soha meg sem fordulna ilyen a fejemben.
- J� – mondta Piton, kiss� megk�nnyebb�lve. – Mert csak, hogy tudja, term�szetesen nem igaz, amit sokan fecsegnek, nem az �llt a lev�lben, hogy �n… - magyar�zta Piton, minek hat�s�ra a boszork�ny sz�ja mosolyra h�z�dott, kis h�j�n el is nevette mag�t.
Piton �rdekl�dve tekintett r�, mire a n� ism�t megpr�b�lt komoly arcot v�gni.
- Eln�z�st k�rek, term�szetesen nem, nem hiszek ezeknek a pletyk�knak – hazudta.
- Akkor j�, elmehet, Dolores – mondta, mire Umbridge elk�sz�nt, �s sarkon fordult.
- M�g valamit… - sz�lt Piton.
A boszork�ny �jfent k�nytelen volt let�r�lni a mosolyt a k�p�r�l.
- Tess�k, uram? – k�rdezte, miut�n visszafordult.
- Szeretn�m, ha seg�tene meggy�zni a di�kokat, hogy minden ilyesf�le pletyka hazugs�g, Dumbledore-t�l kaptam levelet, melyben a munk�mat dics�ri – hazudta.
Dolores csod�lkozva tekintett a f�rfire.
- De uram, Dumbledore professzor elhunyt, Cornelius Caramel gyilkolta meg – v�gta r�.
Piton a fej�hez kapta kez�t, kiss� zavartan pillantott maga el�.
- Dumbeldore-et mondtam? – csod�lkozott, mag�ban a hal�lba k�ldte a volt igazgat� urat, ami�rt meghalt, most nem ker�lt volna ilyen k�nos szitu�ci�ba. – Caramelt akartam mondani. – Ez a n�v jutott el�sz�r esz�be.
- Ok�, �gy m�r elhiszem – hazudta, majd sz�ja mosolyra h�z�dott. (Egy roppant neh�z feladat, sz�molj�tok meg, hogy ebben a fejezetben eddig h�nyszor nem hazudott valamelyik szerepl�! – Az �r�)
Piton megk�nnyebb�lt, �s elvette kez�t a fej�t�l… Ez �gy nem j�, csak akarta, de t�ls�gosan zs�ros volt m�r a haja, �s odaragadt.
- Nem j�n le! – kiab�lta. – Seg�tsen m�r leszedni! – k�rte inger�lten, k�zben folyamatosan azon volt, hogy elv�lassza kez�t a haj�t�l, �m hi�ba.

Umbridge nem b�rta tov�bb, sz�ja el� rakta kez�t, �s megeresztett n�h�ny halk kacajt.
- Azonnal, uram… - mondta, majd el�vett zseb�b�l egy oll�t.
- Azt tegye le, egy centit sem v�ghat le a hajamb�l! – kiab�lta, k�zben az oll�ra mutatott.
- M�sk�pp nem tudom onnan levenni a kez�t – magyar�zta sz�rakozottan. – Tal�n m�g ha megmosn� a haj�t, akkor esetleg…
- Nem adom a hajam, �s ne dum�ljon nekem ismeretlen kifejez�seket, mint a mos�s! – �v�lt�tte Piton, �s elzavarta a n�t az irod�b�l, aki miut�n ki�rt, v�gre elnevethette mag�t.

~*~

Az igazgat� �r napokig nem mert kij�nni az irod�b�l, m�r �gy is nevets�ges lett koll�g�i �s a di�kok szem�ben, ha most m�g ennek is h�re megy, �gy v�g�l neh�z sz�vvel, de d�nt�tt…
Lev�gatta a haj�t, �s mivel el�g h�ly�n n�zett ki �gy, hogy az egyik oldalon r�vid volt, a m�sikon pedig hossz�, k�nytelenek voltak mindenhol r�vidre ny�rni.

Szeg�ny Perselusra nagyon r�j�rt a r�d, de h�t, mi�rt s�rtegette szeg�ny baglyot, �gy kell neki. Az �r� most megb�nteti ez�rt a var�zsl�t.

~*~

(Valakir�l megfeledkeztem… L�ssuk csak, Dumbledore halott, McGalagony halott, Hermione a kast�lyban, Harry… Harry Potter, � pedig. Basszus, Harry Potter m�g mindig a kapu el�tt v�rakozik! – Az �r�)

~*~

Az, hogy a fi� m�g mindig v�rakozott, �gy helytelen, eszm�letlen�l fek�dt a kapu el�tt, �s szerencs�je volt, hogy az �r�nak esz�be jutott a tanul�. �pp Umbridge tan�rn� l�pett ki a kapun, amikor megl�tta �t.
A boszork�ny felsikoltott.
- Egy hulla! – kiab�lta. – Itt egy hulla, seg�ts�g! – ordib�lta, mert nagyon nem b�rta a holttestek l�tv�ny�t.
Pedig Harry nem volt halott, err�l k�s�bb a kast�lyban meg is bizonyosodhattak:

~*~

Madam Pomfrey a gyeng�lked�n vizsg�lgatta szeg�ny gyereket, �m sokan m�sok is ott voltak, k�zt�k a r�vid haj� Perselus Piton, Umbridge, aki megnyugodott, hogy val�j�ban nem egy holttestet b�mult, �s megjelent Hermione is, tov�bb� m�g sokan m�sok, de a szerz�nek nincs kedve most le�rni az � nev�ket is.
- Biztosan �l, csak kicsit tal�n megviselte, hogy t�bb mint egy h�tig a kapu el�tt kellett �lldog�lnia – magyar�zta sajn�lkozva a n�. – Azt hiszem, kellene adnunk neki egy kis �telt, j� ideje nem ehetett, �s innia is k�ne valamit – mondta, �m senki sem reag�lt, mindenki a m�sikra n�zett, hogy majd � biztos ad valamit.
Pomfrey a koll�g�k fel� fordult, hogy megn�zze, ki lesz oly seg�t�k�sz, �s felaj�nl egy kis t�pl�l�kot �s folyad�kot a fi�nak.
- N�lam nincs �tel �s ital sem! – hazudta Piton.
(Aki megsz�molja, h�ny „hazudta” megjegyz�s szerepelt eddig a fejezetben, annak el�rulom, mi�rt nem kedvelem a Potter fi�t – hazudta az �r�)
- N�lam sincs – hazudta Hermione, mert ez egy ilyen fejezet.

A n� mindenkit v�gigk�rdezett, �s csal�dottan vette tudom�sul, hogy ennyi tah�val van k�r�lv�ve. Ennyit az �sszetart�sr�l…
- Ne csin�lj�k, sz�ljanak a h�ziman�knak, biztosan adnak valamit ennek a fi�nak! – k�rte szinte k�ny�r�gve.
- A h�ziman�k nem rabszolg�k! – h�borodott fel Hermione. – V�ge a munkaidej�knek, nem k�telesek dolgozni! – magyar�zta ellenmond�st nem t�rve a l�ny.
- De h�t… - kezdte a boszork�ny.
- Nincs de! – tiltakozott �les hangon Hermione, mely megv�gta a mellette �ll� Umbridge f�l�t. Az feljajdult, �s a f�l�hez kapta kez�t.
- Jaj, ne besz�ljen ilyen �les hangon, Miss Granger! – k�rte.
- El�g a mell�besz�l�sb�l! – sz�lt t�relmetlen�l Madam Pomfrey. – Nem �rdekel, honnan, de szerezzen valaki kaj�t �s folyad�kot ennek a gyereknek! – k�vetelte, de odafigyelt, hogy ne legyen �les a hangja.

V�g�l az egyik els��ves griffend�les di�kot elk�ldt�k a Tiltott Rengetegbe egy kis h�s�rt, Hagrid pedig elment a mosd�ba v�z�rt. M�giscsak a bar�tja fek�dt ott �jultan, de az�rt az erd�t m�g �rte sem merte bev�llalni. Igaz, sokszor j�rt m�r ott, de most f�jt a l�ba, �s ha esetleg egy v�rfarkas t�mad r�, nem tudott volna elmenek�lni, ez�rt javasolta maga helyett azt a kis t�r�keny, tizenegy �ves fi�t.

~*~

A vad�r csal�dottan j�tt vissza, �res poh�rral a kez�ben.
- Hol a v�z, Hagrid? – k�rdezte t�relmetlen�l Pomfrey.
- Nincs v�z! – felelte elkeseredetten.
- Mi az, hogy nincs v�z? – k�rdezte hitetlenkedve.
Piton ekkor gomb�cot �rzett a tork�ban.
- Nos, azt hiszem… - kezdte lassan. – Elk�pzelhet�, hogy…
- Hogy? – k�rdezte t�relmetlen�l a n�.
- Elfelejtettem kifizetni a v�zsz�ml�t, �s elz�rt�k.
- V�zsz�ml�t? – csod�lkozott a n�, �s m�g akart volna valamit mondani, de mivel az �ll�sa fontos volt neki, �gy ink�bb hallgatott.
�jra Hagrid fel� fordult.
- Akkor szerezzen neki m�shonnan folyad�kot. - Hagrid b�lintott, �s igyekezett az illemhelyis�gre.

P�r perccel k�s�bb m�r ott volt a s�rga l�tty a poh�rban, b�szk�n adta �t Madam Pomfreynak.
Az kiss� undorodva vette �t.
- H�t nem t�l higi�nikus, de a c�lnak most megfelel – mondta, majd sz�p lassan elkezdte Harry sz�j�ba �nteni a vad�r vizelet�t. (Ne pr�b�lja ki otthon! – Az �r�)

Ekkor toppant be csuromvizesen a kisfi� is, akit elk�ldtek az erd�be h�s�rt.
- Na, tal�lt�l valamit? – k�rdezte Pomfrey, miut�n elvette a poharat Harry sz�j�t�l.
A fi� csal�dottan megr�zta fej�t.
- Ejnye, t�pl�l�kra is sz�ks�ge van, most mit fog enni? – k�rdezte megrov�an.

A boszork�ny ism�t v�gign�zett a jelenl�v�k�n, majd tekintete v�g�l Hermion�ra szegez�d�tt.
K�ny�r�gve pillantott a l�nyra:
- K�rem, Miss Granger… Kifizetj�k a h�ziman�knak! – esk�d�tt meg.
- Azt ugyan nem! – horkant fel Piton. (M�g mindig nem tanultad meg a leck�t? – Az �r�)
- Akkor mit tegy�nk? – �rdekl�d�tt. (Mondjuk, felaj�nlhatn�d az uzsonn�d, amit reggel a fi�kba tett�l, vagy te magad fizethetn�d ki a h�ziman�knak a szolg�ltat�st. – Az �r�)
- Megvan! – sz�lt lelkesen Hagrid.
Pomfrey k�tkedve pillantott a f�rfire. El�bb a vizelet… Mit akar majd kaja gyan�nt?
- Eszembe jutott, hogy ma reggel s�t�ttem…
- Te s�t�tt�l? – hitetlenkedett Hermione.
- Igen, s�t�ttem h�st, csak kicsit el�gett, �gy nem ettem meg, de Harrynek most az is j� lesz – mondta �r�mteli hangon.
- Akkor hozza fel! – mondta Pomfrey.
Hagrid �gy is tett, mind�sszesen harminckett� percig tartott neki, mire visszat�rt.

Nos, az, hogy a h�s kicsit el�gett, egy nagyon-nagyon enyhe kifejez�s, konkr�tan sz�nn� �gett…
- De Hagrid, ez itt… Ez itt micsoda? – k�rdezte a javasasszony.
A vad�r el�gedetten pillantott a s�ltj�re, melyet � maga k�sz�tett, �s ezt le sem tagadhatta volna.
- Kicsit odas�lt – hazudta ism�t. – De finom – hazudta. (M�r unalmas ez a sz�… Lehet, hogy az eg�sz fejezet egy hazugs�g? - Az �r�)

Madam Pomfrey nem fogadta el a felk�n�lt „�telt”, ennyire az�rt � sem volt kegyetlen, v�g�l, sok �ra ut�n �gy d�nt�ttek, hogy Harry megeheti Piton lev�gott zs�ros haj�t.

~*~

A Potter fi�, akit az �r� nem kedvelt, mint azt m�r mondta, reggel nem is sejtette, hogy mit eszik, neki azt mondt�k, egy �jfajta specialit�s, zs�ros t�szta, �m nem ehetett bel�le t�l sokat, mert a sok zs�r miatt iszonyatosan sok kal�ria volt benne.

~*~

Mindek�zben az antibiotikum k�zeledett a F�ld nev� bolyg�hoz, hamarosan bel�p a l�gk�rbe, majd becsap�dik, hogy elpuszt�tsa a gonosz v�rusokat.

~*~

�m volt itt egy m�sik probl�ma is, melyr�l Piton megfeledkezett, de az �r� gyorsan esz�be juttatta.
- H�, Perseluska, mi van a v�d�var�zzsal? – k�rdezte, melynek hat�s�ra Piton imm�ron m�sodszorra �jult el r�vid id�n bel�l, �m ez�ttal �ppen a v�c� felett h�nyt, �gy a feje beleesett a v�c�kagyl�ba. (Bocsi… Nem a legjobbkor sz�l�tottam meg. - Az �r�)

~*~

Mikor Piton mag�hoz t�rt, arca kicsik�t pisis volt, picurk�t m�rgeskedett is, minek hat�s�ra a v�c�t kiszak�totta a hely�r�l, �s kidobta az ablakon, �s az esett-esett az udvar fel�, �s hogy kire pottyant?

Senkire.

~*~

Piton d�h�dten �lt az irod�ban, a feje majd sz�trobbant az idegt�l. (Csak t�z ne gy�ljon a szem�be… Szent Mung�, Mr. Szadista, biztosan eml�keznek a kedves olvas�k, hogy mi t�rt�nt. – Az �r�)
- Nyugi, Perselus! – sz�lt r� az �r�, �m nem, ez�ttal nem �jult el a f�rfi.
- Te meg ki vagy? – kiab�lta.
- �n! – felelte az �r�.
- Ki az az �n? – k�rdezte t�relmetlen�l, mik�zben a plafont szeml�lte, mintha az sz�lt volna hozz�.
- H�t �n! – ism�telte meg nyomat�kosabb hangon a szerz�.
- De ki a franc az az �n? – �v�lt�tte mag�b�l kikelve.
- Az �r�, te idegbeteg �llat! – felelte.
- �r�? – Pitonnak esz�be jutott, miket is szokott mondani Harry. �ket �rja valaki.
- Na, ne! – sz�lt ironikus hangon. – Milyen tr�kk ez? – k�rdezte inger�lten.
Az �r� hosszasan „elmagyar�zta” a f�rfinak, hogy azt csin�l vele, �s mindenki m�ssal is a t�rt�netben, amit csak akar. Bizony�t�sk�ppen kidobta �t az ablakon, �m � t�l�lte, mert a nagy szerz� �gy akarta, majd m�rges gomb�t etetett vele, aminek k�vetkezt�ben meghalt, �m a j�s�gos �r� �jra�lesztette, ezut�n haj�t r�zsasz�n�re festette, k�rmeit pedig pirosra, sz�j�t kir�zsozta, �m ezeket nem csin�lta vissza.
- Azonnal var�zsolj �jra a r�giv�! – k�vetelte n�ies hangj�n. – Mit m�velt�l velem? – akadt ki, de nagyon.
- Vannak enn�l fontosabb dolgaid is, minthogy ezen riny�lj! – mondta az �r�.
- Mi? – k�rdezte Piton.
- V�d�var�zslat mond neked valamit?
- Igen, mond, �s azt k�vetelem, hogy csin�ld vissza! – fenyegette meg veszt�re a szerz�t.
- H�, mi vagyok �n, szolga? Csin�ld te! – mondta. – De el�rulom neked, hol van Dumbledore holtteste, ennyivel tartozom az olvas�knak – mondta.
- Hol? – k�rdezte t�relmetlen�l Piton.
- Ha l�tn�d az arcomat… - sz�lt g�nyosan az �r�. – M�ltkor azt t�lalt�k fel neked a h�ziman�k vacsor�ra, azt h�nytad ki a v�c�be! – felelte k�ny�rtelen�l a szerz�.
Piton arca falfeh�r lett, a rosszull�t ker�lgette.
- Ki… - kezdte. – Kiny�rlak! – �v�lt�tte.
- Ezt m�r mondta valaki… - eml�kezett vissza az �r�.
- Akkor ez�rt volt annyira r�g�s! – �llap�totta meg nagy b�lcsen.
- Igen, ez�rt volt annyira r�g�s! – ism�telte meg hasonl�s st�lusban a szerz�.
- Soha nem mondtam m�g ilyet, de… - kezdte Piton. – De ki�llok Harry mellett. – A szavak f�jtak sz�m�ra. – Mindenki szeme l�tt�ra Veritaserumot itatok vele, hogy l�ss�k, igazat mond! – kiab�lta. – �s l�zadni fogunk ellened! – magyar�zta elt�k�lt hangon Piton.
- Csak tess�k – v�gta r� az �r�. – L�zadjatok!

~*~

Pitonnak sietnie kellett, a meteor napokon bel�l bel�p a F�ld atmoszf�r�j�ba, mely m�r �gy is oly meleg �s viharos volt.
Igyekezett is a f�rfi, m�snap mag�val r�ncig�lta a m�g mindig kimer�lt Harryt, �s elment vele a miniszt�riumba, ahol nevetve fogadt�k. Legal�bbis Pitont, hiszen a kedves olvas� eml�kezhet r�, hogy mik�pp is n�z ki a var�zsl�, ha nem, olvasson csak vissza.

Csup�n addig kacagtak, am�g a saj�t szem�kkel l�tt�k, hogy Harry t�nyleg igazat mondott, m�g a Veritaserumot is megvizsg�lt�k, hogy t�nyleg igazi-e, �s igen, val�ban az volt.

- Ez… - kezdte az �j miniszter, Bellatrix Lestrange, aki nem hivatalosan hal�lfal� is volt. (Stan Shunpike alkalmatlan volt a posztra, �gy alkalmazottai belefojtott�k a vajs�r�be. - Az �r�) - Ez elk�peszt�. – mondta. – �n sejtettem, a S�t�t Nagy�r is mond… - Itt f�lbehagyta a mondand�j�t. – �gy �rtem, ez egyszer�en elk�peszt� – jegyezte meg.

~*~

Hogy mi t�rt�n ezut�n? Az antibiotikum meg�rkezett, bel�pett az atmoszf�r�ba. A meteor l�ngolt, hossz� cs�v�t h�zott maga ut�n, vill�mgyorsan sz�guldott a felsz�n fel�… N�h�nyan s�rtak, n�h�nyan elfogadt�k a sorsukat, hogy v�ge… Voltak, akik k�ny�r�gve k�rt�k az �r�t, �ll�tsa meg a gyilkos �st�k�st.
- Akkor annyi a t�rt�netnek, �s nektek is – mondta.
- Nek�nk �gy is annyi! – kiab�lta Piton.
- Na, l�tod, nincs mi�rt hisztizned, �gy van es�lyetek t�l�lni – mondta.
Piton nem nyugodott meg, de az �r�t ez nem igaz�n izgatta.

A meteor j�tt �s j�tt, zuhant meg�ll�thatatlanul, v�g�l m�r csak m�terek voltak h�tra, amikor…
Amikor hirtelen t�rt�nt valami, valami k�l�nleges… Az �r� a t�rt�net �r�sa k�zben meggondolta mag�t, �s kiveszi az aszteroid�t a sztorib�l, �s ehelyett ink�bb azt mondja a t�rt�netnek, hogy gy�gyuljon meg.
- Gy�gyulj meg, t�rt�net! – mond� a nagy �r�, mire az es� el�llt, a sz�l sem f�jt m�r annyira, a felh�k sz�p lassan elkezdtek feloszlani, �jra h�v�sebb lett az id�.
(J�, ez �gy is m�k�dik? – Az �r�)

~*~

Miut�n t�l vagyunk az influenzav�ruson, r�t�rhet�nk a szerepl�k �r� elleni l�zad�s�ra.
A Reggeli Pr�f�ta cikke:
„A vil�gunkat t�nyleg �rj�k!

Sokkol� inform�ci�t vagyunk k�nytelenek megosztani az olvas�inkkal, kider�lt ugyanis, hogy annak a var�zsl�nak, aki Perselus Piton el�tt vezette az iskol�t, nos, volt valamif�le kis igazs�g abban, amit mondott. Emiatt a miniszt�rium Harry Pottert�l is eln�z�st k�rt, m�r k�ldtek is neki egy levelet, hogy „bocs, vagy mi”.

Perselus Piton tegnap bebizony�totta, hogy Harry igazat besz�lt, �s azt k�rte, l�zadjunk az �r� ellen. Vajon sikeres lehet-e egy ilyen l�zad�s? (Nem! – Az �r�) Az �r� azt tesz vel�nk, amit csak j�nak l�t, ha �gy k�v�nja, eg�sz vil�gunkat egy szemvillan�s alatt felrobbanthatja.

�m m�gis, mi arra k�rj�k a szerz�t, ne tegye, arra k�rj�k, �ll�tsa meg Voldemortot.
Itt a m�gia�gyi miniszter szavait tolm�csoljuk:
- Ny�rd ki a s�rv�r�eket, �r�, mi tisztel�nk t�ged! – mondta.

K�r�nk t�ged, �r�, fontold meg, mit teszel vel�nk!

K�sz�nettel: A Reggeli Pr�f�ta munkat�rsai”

Az �r� v�lasza:

„Kedves var�zsl�t�rsadalom!

Meg kell �rteni�k a nagy �r�t, ha nem t�rt�nne magukkal semmi izgalmas vagy igazs�gtalan dolog, az �gvil�gon senkit sem �rdekelne ez a fanfiction. Ha a hal�lfal�kat szimpl�n csak kiny�rn�m, nem kelten� fel az olvas�k figyelm�t, t�l unalmas lenne. �gy meg kell �rteni�k, hogy nem szem�lyes okok vez�relnek, amikor felrobbantom a M�gia�gyi Miniszt�riumot.”

�gy is t�rt�nt, a miniszt�rium egyik pillanatr�l a m�sikra felrobbant.
De t�nyleg… Nem vicc, ennyi volt nekik.

~*~

Mi lesz a var�zsvil�ggal? A miniszt�rium elesett, a Roxfortot b�rki l�thatja, a muglik kezdenek gyanakodni. Ha kit�r egy h�bor� a muglik �s var�zsl�k k�z�tt, az �r� kiknek az oldal�n fog �llni? A saj�t n�pe, a var�zstalan emberek vagy a var�zsl�k mellett „harcol-e”?

�s ott van m�g Voldemort, aki lehet, hogy Harry anyja. A S�t�t Nagy�r tov�bbra sem mondott le arr�l, hogy ir�ny�t�sa al� vonja a var�zsvil�got.

Akik ink�bb kihagyt�k ezt a fejezetet:
�sszefoglal�: Pitonnak egy k�nyvkiad� �rt levelet, hogy a mugli mesek�nyv, melyet rendelt, elfogyott. �ll�t�sa szerint � sosem rendelt semmi ilyesmit, �m hi�ba, kider�lt, hogy Umbridge megn�zte a levelet, miel�tt �tadta volna a var�zsl�nak. Elmondta bar�tainak, �k is az �v�iknek, v�g�l a di�kok is tudom�st szereztek a dologr�l, �s �gy tov�bb… Piton emiatt kiss� m�rges is lett, felh�vta szob�j�ba a tan�rn�t, aki biztos�totta, hogy soha nem olvasn� el az igazgat� �r nev�re j�tt leveleket. A f�rfit ez a t�ny megnyugtatta.

Ezek ut�n az �r�nak esz�be jutott Harry is, aki sok-sok napot volt k�nytelen a kapu el�tt v�rakozni, mire Umbridge megtal�lta, m�r eszm�letlen volt.
Bent a gyeng�lked�n adtak neki �telt �s italt.

Nem sokkal k�s�bb Piton is r�j�hetett, hogy �ket �rj�k, az �r� kiss� �t is alak�totta a k�lsej�t, �s elmondta neki, hova t�nt Dumbledore. (Az igazgat� �r nem igaz�n �r�lt a h�rnek.)

Piton d�nt�tt, Harry mell� �llt, �s a miniszt�rium �p�let�ben Veritaserumot itatott vele, �s �gy m�r k�pes volt meggy�zni a var�zsvil�got, hogy �ket t�nyleg �rj�k.

Az aszteroida az utols� pillanatban meg�llt, majd elt�nt, mert az �r� meggondolta mag�t, �s m�sk�pp gy�gy�totta meg a sztorit, azt mondta, neki, hogy gy�gyuljon meg, mire a fanfiction eg�szs�ges lett. (A szerz�t meg is lepte, hogy �gy is m�k�dik.)

A Reggeli Pr�f�ta arra k�rte az �r�t, hogy gy�zze le Voldemortot, �s a szerz� v�laszolt is r�, melyben k�z�lte, unalmas lenne, ha nem sz�vatn� �ket a t�rt�netben, biztos�totta �ket, hogy nem szem�lyes okok vez�rlik, mikor felrobbantja a miniszt�riumot. �s �gy is t�rt�nt, az felrobbant.

Majd k�vetkeztek a szok�sos fejezetv�gi k�rd�sek…