8. fejezet  - K�jgyilkos a szomsz�dom! (2/2)


 

Nemesis sietve dobta el az �gytakar�t, sosem �rtette, mi v�gre olyan szem�rmesek az emberek, f�leg ez a Cristie, hiszen vajmi kev�s takargatnival�ja van. A padl�r�l mag�ra kapta fels�j�t, s ide-oda sz�kkenve kiker�lte az �vegszil�nkokat. Semmir�l sem akart lemaradni Cristie f�lelme miatt.

 

Gabriel igazs�gszolg�ltat� hadj�rata a lenti kertben folytat�dott. A korl�thoz rohant, �lvezettel figyelte, ahogy az arkangyal l�ngol� kardja Rudy teste mellett a d�szk�vekkel bor�tott f�ldbe m�lyed. Szinte megr�szeg�lt a Tartarosb�l felt�r�, orr�ba szalad� k�n �s �g� h�s szag�val f�szerezett v�r k�l�n�s, f�mes arom�j�t�l. Ujjai a korl�t m�rv�ny�ba martak. Eml�keiben fel�ledtek a r�gi napok, amikor apja oldal�n n�zte v�gig a Regula ellen v�tkezett ganadrisok kiv�gz�s�t, melyet n�pe minden tagja �h�tattal figyelt, amikor val�di alakj�ban pomp�zott. F�l�ben �jra hallotta az �ldozatok sikoly�t, akik k�z�l oly sokan saj�t hal�lukban is �lvezt�k a f�jdalom k�jes szenved�ly�t. Azonban a m�mort id�z� illat hirtelen elt�nt. Nemesis szeme �rtetlen�l pattant fel, �rz�kei tov�bb k�vetelt�k a gyilkol�s keltette katartikus �lm�nyt.

 

Kereste a v�rben f�rd� b�n�st, de helyette csak a f�ld�n t�rdepl� Gabrielt l�tta meg. H�t�n sz�tfeslett az inge, s a k�nny�, szinte �ttetsz� sz�rke anyagot hatalmas v�rfolt lepte be. Nemesis nagyot nyelt, kez�t sz�ja el� kapta. Szeme k�nnyel telt meg, ahogy az ifj� arkangyalra n�zett. Sz�ve legm�ly�n �rezte �ccse f�jdalm�t �s megb�n�s�t hirtelen haragb�l elk�vetett gyilkoss�ga miatt. S ha addig nem is, de att�l kezdve Nemesis gy�l�lte Cristie Archert, ami�rt erre a sz�rny� tettre k�nyszer�tette Gabrielt. Azt k�v�nta, b�r elj�nne m�r a v�r�s Hold. Akkor v�gre megbosszulhatn� mindazt, amit ellene elk�vettek. Sorra vehetn� h�h�rait, a legv�g�re pedig Heszperielt hagyn�. Ha m�shogy nem megy, visszacit�ln� az �r�k hom�lyb�l, hogy apr� cafatokra t�pje test�t, ezzel b�ntetve meg m�ltb�li cselekedeteit.

 

Gabriel maradhatna �letben, az egyetlen, akit nem fert�z�tt meg az egykori kir�lyi csal�dban felgy�lemlett gonoszs�g. Az egyetlen testv�r, akit szeretett, aki�rt elviselte az �vezredek �ta tart� szenved�st, gy�l�letet. Gabriel tisztas�g��rt mindent megtett volna…

 

Fekete sz�rnyai kibomlottak a h�t�n. K�nnyed�n l�kte mag�t a leveg�be, s �ccse mellett �rt f�ldet. M�ly leveg�t vett, ujjai Gabriel v�ll�ra cs�sztak. Az arkangyal megmerevedett az �rint�sre.

 

- Mi�rt pont Rudy Morris? – k�rdezte f�radtan.

 

Nemesis v�laszra nyitotta az ajk�t, de k�ptelen volt megsz�lalni. Irdatlan er� h�zta vissza a n�mas�gba, vasakarat z�rta vissza cell�ja ajtaj�t, � pedig csak ord�tani tudott d�h�ben, ami�rt �ccse szavai egy pillanat alatt fel�bresztett�k az �lomba k�nyszer�tett Cristie-t.

 

- Ezzel m�g nincs v�ge – �v�lt�tt fel l�ncait t�pve, s �rezte, ahogy Cristie elm�je megremeg a hangja keltette f�jdalomt�l.

 

***

 

- V�laszolj, Cristie! Mi�rt Rudy Morris? – tette fel �jra a k�rd�st Gabriel �s belen�zett a l�ny barn�ssz�rke szem�be.

 

- Azt akartam, hogy f�jjon… - suttogta v�g�l. T�bbre nem futotta t�le, mivel feje iszonyatosan hasogatott. Mintha egy d�mon �rj�ng�tt volna a lelke m�ly�n.

 

Gabriel keser�en felnevetett, majd tekintete a sz�zszorsz�pekkel telisz�rt p�zsitra v�ndorolt, keze elengedte a l�ny�t. Cristie m�lyet l�legzett, s megpr�b�lta a fej�ben tombol� f�jdalmat kif�jni, h�tha �gy k�nnyebben ki tudja mag�t magyar�zni szorult helyzet�b�l. Elm�j�nek k�nz�ja azonban makacsabb volt…

 

- V�rzel – sz�lalt meg Cristie nagy sok�ra.

 

- Csod�lkozol? – k�rdezte v�g�an Gabriel. – Az �nb�r�skod�s b�n�be estem. Nekem is fizetnem kell, mert d�ht�l vez�relve �ltem. Miattad.

 

A l�ny sz�gyenkezve beharapta als� ajk�t, majd lehajtotta a fej�t. Az arkangyal szavai m�zs�s s�lyokk�nt ereszkedtek v�ll�ra. M�r nem rettegett att�l, hogy Gabriel vele is v�gezni fog, sokkalta ink�bb �nmag�t�l irt�zott. A m�lt�s�g�n esett csorba miatt kezdett bossz�j�tszm�ja egy �letbe ker�lt. F�lszavakb�l meg�rtette, hogy Rudy val�j�ban nem volt mintaangyal, azonban most m�g ez a t�ny sem k�nny�tett a lelk�n. Haland� �let�ben mindig k�vette a j�zans�g �tj�t, a vil�g�rt nem t�rt volna le r�la. Nem kezdett ki senkivel, �gy nyugodt napok jutottak oszt�lyr�sz��l, mellyel t�k�letesen el�gedett volt. Most m�gis hib�ztatni akart valakit, vagy valamit, hogy enyh�tse kicsit a s�lyt, amit egyre nehezebb volt egyenes h�ttal tartani. B�n�s�ket keresett �nn�n ostobas�ga igazol�s�ra, de r� kellett j�nnie, ez az �let is ugyanolyan kegyetlen, mint a m�sik.

 

- Sajn�lom… Hiba volt… �n azt hiszem… - sz�lt halkan Gabrielhez, feln�zni azonban nem volt mersze.

 

- H�t ez nem igaz – nevetett fel g�nyosan az arkangyal. Fel�llt, majd v�llon ragadta a l�nyt. K�nyszer�tette, hogy a szem�be n�zzen. – Ennyi? Sajn�lod? Persze, hogy hiba volt, rohadt nagy hiba!

 

- De megb�ntam!

 

- Cristie, az �g szerelm�re! – ki�ltott fel Gabriel. – Megb�ntad?! Megb�ntad. Tudod mit? �n is! A fene egye meg! M�r akkor l�ttam, mit fogok m�velni, amikor bel�ptem a lak�som ajtaj�n, �s meghallottam a hangodat. Igaza volt a b�ty�mnak – fordult el a l�nyt�l -, ha nincs k�zt�nk a l�lekkapocs most nem itt tartan�nk. Van �tleted, mi t�rt�nt volna akkor? – Cristie v�laszul el�sz�r csak megingatta a fej�t, de Gabriel villan� szeme l�tt�n csak b�logatni mert. – Hogyne lenne… Istenem, de gyerek vagy m�g – s�hajtott az arkangyal, majd a h�z fel� indult.

 

- El kell l�tni a sebet – sz�lt ut�na elv�konyodott hangon Cristie.

 

- Nem kell – vetette oda Gabriel, majd elt�nt a lak�s hom�ly�ban. M�r hely�re tolta volna az ajt�t, de a l�ny meg�ll�totta.

 

- Legal�bb ennyiben vedd hasznomat…

 

- Akkor lenne a legnagyobb hasznom bel�led, ha m�g mindig �ln�l… - suttogta Gabriel. – Nem lenn�l itt, nem… Nem f�jd�tan�d a sz�vem az idi�ta tetteiddel. Mi�rt Rudy Morris? – k�rdezte �jra a f�rfi halkan.

 

Cristie eddig a pontig b�rta. Feje sz�ntelen l�ktet�se, �nv�dja �s minden, amit Gabriel ir�nt �rzett, bet�lt�tte a poharat. T�lcsordultak az �rzelmek, k�ptelen volt tov�bb g�tat vetni szavainak. Nem gondolkodott, csak hagyta, hogy a lelk�ben �v�lt� d�moni d�h eluralja elm�j�t.

 

- T�k mindegy volt, hogy kivel! – csattant fel Cristie. – Azt hiszed, t�r�dtem vele? �pp ellenkez�leg, felszedtem az els� vadbarmot, aki az utamba ker�lt. Az�rt, hogy tudd milyen, mikor semmibe n�znek. – Hangja elcsuklott, dacosan n�zett Gabrielre. Fej�ben a d�mon egyre azt szajk�zta: Tombolj! Cristie hallgatott a parancsra…

 

- Nem �rtesz semmit. Ki vagy te, hogy p�lc�t t�rj felettem? Szart se tudsz r�lam. Az �letem egy katasztr�fa volt, s ez a… ez a valami, ami most t�rt�nik velem, legal�bb olyan katasztr�f�nak �g�rkezik! M�r �rtem, mir�l besz�lnek az emberek, amikor arr�l �br�ndoznak, b�r visszaford�thatn�k az id� kerek�t. Igen, �n is ezt k�v�nom! �lni akarok, norm�lis emberk�nt. Annyi tervem volt, de mit sem sz�m�t ez m�r! Beleker�ltem valamibe, amir�l fogalmam sincs. Elvesztettem a csal�domat, a bar�taimat. Eddig legal�bb volt valaki, aki, ha r�m�lom gy�t�rt, megnyugtatott. De � is elt�nt! – Cristie-b�l kiszakadt a zokog�s, Gabriel pedig megk�v�lten �llt a l�ny el�tt. Tudta, valahogy le kell �ll�tania, mert akkor �hatatlanul elveszti az ir�ny�t�st, s akkor szembe kell n�znie Nemesisszel. Viszont azt szerette volna elker�lni. M�r sz�lni akart, azonban Cristie nekiesett.

 

- Vannak hib�im – �t�tte apr� �kleivel az arkangyal mellkas�t. – Azt hittem, neked tal�n �gy is kellek. A val� �letben �tn�ztek rajtam a pasik. Gy�l�ltem �ket, ami�rt az kellett nekik, akinek a t�ld�s�tott haj�n, a csili-vili cip�in, meg a seggmutogat� miniszokny�in k�v�l nem volt semmije. Te m�s volt�l, eg�szen m�s. Hittem benned… Jobban akartam, mint minden m�st eddig… de…

 

- Sziasztok, gyerekek, min veszekedtek? – l�pett be a szob�ba Lucifer. Arc�n �szinte csod�lkoz�s �lt, amikor megl�tta �ccs�t �s Cristie-t, m�rmint csak Cristie-t kiab�lni.

 

- Lucifer, mit akarsz? – k�rdezte t�relmetlen�l Gabriel.

 

- H�t ma vizsga van, nem? Mindj�rt alkonyodik, azt�n…

 

- Nem lesz semmif�le vizsga. H�zd el a beled innen, semmi sz�ks�g nincs most r�d – sz�lt fagyosan Cristie.

 

Gabriel rettenve vette �szre a v�ltoz�st. A l�ny haj�ban megjelentek az els� s�t�ted� tincsek, arc�n halov�nyan m�r l�tsz�dott a tetov�l�s. Idegesen kereste a kiutat, mik�zben rem�nykedett abban, hogy Lucifer m�g nem vette �szre a jeleket. M�s lehet�s�g nem l�v�n, maga fel� ford�totta Cristie-t, s felk�sz�lt �lete legnagyobb vallom�s�ra, amikor meg�rkezett a felment�s.

 

- Luc, mit keresel itt? – jelent meg a semmib�l Michael. – Tartsd vissza – sz�lt gondolatban Gabrielhez, aki csak b�lintott.

 

- Cristie-�rt j�ttem – v�laszolt Lucifer. - �sszevesztek Gabe-bel - s�gta oda b�tyj�nak.

 

- Ezt l�tom. Gyere, menj�nk sz�pen, meg akarok veled besz�lni n�h�ny dolgot – vonta volna �ccs�t Michael, de az megvetette a l�b�t.

 

- Milyen t�m�ban? – k�rdezte a Pokolvez�r.

 

Az id�sebb arkangyal a remeg� test� Cristie-re n�zett, akihez Gabe szinte hangtalanul furcsa szavakat suttogott. V�szesen fogyott az id�.

 

- Mit sz�ln�l, ha r�s�zn�nk Urielre Cristie-t, hadd tanuljon. Mi meg lemenn�nk Tartarosba…

 

- Tanulni? Urieln�l? Ez j� vicc – nevetett Luc. – �s mi lesz a vizsg�val?

 

- �hm, Cristie f�radt… Lehet, hogy Gabe… nos… hmmm – emelgette meg jelent�s�gteljesen Michael a szem�ld�k�t, mire Lucifer cinkosan b�logatni kezdett.

 

- Ah�… �rtem…

 

- B�ntib�l r�s�zzuk Miss Archert morci Urira, azt�n mi meg sz�rakozunk egy j�t. Mit sz�lsz?

 

- Hogyne m�n! – ki�ltott Lucifer. – Besz�lj�k ezt meg! Gabe – fordult m�g vissza �ccs�hez –, mi ment�nk…

 

A k�t id�sebb arkangyal, mint a k�mfor, elt�ntek. Nem fecs�relt�k az id�t holmi s�t�ra, ink�bb s�rg�sen t�voztak az oroszl�nbarlangb�l. Ezzel Gabrielre hagyt�k a munka nagy r�sz�t.

 

A fiatal arkangyal tov�bbra is nyugtatgatta Cristie-t, s �gy t�nt, v�gre hatnak a var�zsig�k. A l�ny szipogva d�lt mellkas�nak, karjai derek�ra kulcsol�dtak. Percekig �lltak m�g �gy n�m�n, majd Cristie kibontakozott Gabriel �lel�s�b�l. Megt�r�lte szem�t, azt�n m�mosollyal feln�zett a f�rfira.

 

- Ne haragudj. Valahogy j�v�teszem… M�r amennyire lehet. Nem zavarlak. – Azzal �ts�t�lt saj�t lakr�sz�be, Gabriel azonban legnagyobb meglepet�s�re k�vette.

 

A l�ny csak n�zett az arkangyalra, akiben ekkorra utat t�rtek az �rzelmek.

 

- Lesz, ami lesz, nem �rdekel… - sz�lt, k�zben hihetetlen sebess�ggel l�pte �t a Cristie-t�l elv�laszt� t�vols�got. Karja pillanatok alatt l�ncolta mag�hoz a l�ny t�r�keny test�t, sz�ja a l�ny ajk�t kereste, �s amikor megtal�lta, �rezte, csordultig telik �res lelke.

 

Cristie meglepetts�ggel fogadta Gabriel cs�kj�t, de a v�gyainak k�ptelen volt parancsolni. D�lel�tt elvesz�tette minden rem�ny�t, hogy d�lut�n visszakapja. G�tl�sok n�lk�l �lelte mag�hoz a f�rfit, akire tal�n az els� pillanatt�l kezdve v�rt. A katasztr�f�nak indul� pokoli napok m�sodpercek alatt l�nyeg�ltek �t. Egy hossz� cs�kban ott lebegett egy var�zsos j�v� k�pe. De a k�p, az �g�ret m�r egyik�k sz�m�ra sem volt el�g. �t akart�k �lni mindazt, amit az elk�vetkezend� hossz� id� mag�val hozhat. A szenved�ly k�d�ben l�tt�k a j�v� napjait, a r�szeg�t� perceket. Meg�zlelt�k a teljess�g �z�t, mely m�morral t�lt�tte el mindkett�j�ket, hogy azt�n visszahullva a jelenbe felfogj�k mindazt, amit egym�snak adhatnak…

 

***

 

Szinte �thatolhatatlan volt a s�t�ts�g a szob�ban, Gabriel m�gis tiszt�n l�tta Cristie sz�ke tincseit, lehunyt pill�it, b�k�s arc�t, r�snyire ny�lt ajkait. A l�ny p�r centire fek�dt t�le, feje keskeny kez�n nyugodott, mivel a p�rn�ja valahol a padl�n hevert. M�g akkor l�kte le, amikor felj�ttek a nappalib�l, s nem b�rva v�gyaikkal, hagyt�k, hogy szenved�ly�k ism�t eluralja test�ket.

 

Az �jszak percei lassan peregtek. Cristie hossz� ideje pihent az �lmok vil�g�ban, ahov� az arkangyal kellemes baritonja r�p�tette el. Mik�zben a l�ny aludt, Gabriel k�ptelen volt ak�r egy pillanatra is lehunyni a szem�t. Hi�ba volt hossz� �let�ben v�gre igaz�n boldog, ha tudta, hogy ez az �r�m muland�. Sz�zszor �s sz�zszor k�v�nta, b�r Nemesis ne Cristie-t v�lasztotta volna. Annyi ember l�zengett m�g a f�ld�n, �s m�gis ennek a csod�latos teremt�snek a lelk�be f�szkelte be mag�t. Egy tiszta, c�ltudatos l�ny mellett d�nt�tt. Pont amellett a l�lek mellett, akinek v�delm�re Gabriel arkangyalt k�rt�k fel a sz�l�k a kereszts�gben.

 

J�l eml�kezett arra a napra. A h�v�s mindenn�l er�sebben vonta az �l�k vil�g�ba. Minden porcik�ja �v�lt�tt a f�jdalomt�l, ha egyszer is felmer�lt benne az elutas�t�s. H�napokat szenvedett v�gig, mire Amelia Archer megsz�lte gyermek�t, �s � v�gre saj�t szem�vel l�thatta azt a cs�ppnyi �letet, akinek v�delmez�je kell, hogy legyen. A keresztel� napj�n egy�ltal�n nem b�nta, hogy az eltelt �vezredek alatt vajmi kev�s haland� k�rte Gabriel arkangyalt, hogy �vja gyermek�t, mert �gy szabadon, k�t�tts�gek n�lk�l annyi id�t t�lthetett az emberek k�z�tt, amennyit csak akart. Figyelte �ket, tanult t�l�k, megpr�b�lta meg�rteni �rz�seiket, d�nt�seiket. Ahogy fejl�d�tt az ember, Gabriel hasonl�k�pp lett t�bb �ltaluk. M�g b�tyjai eleinte csak az Els�k V�ros�nak romjai k�zt �rezt�k teljesnek l�t�ket, addig � a teremtett n�p fiai k�zt r�tta az utcak�veket. L�tott felemelkedni �s elbukni birodalmakat, tan�ja volt szerelemnek, h�bor�nak, cselsz�v�snek �s m�rhetetlen gy�sznak. Hitte, hogy a l�ny�rt kellett annyi �vet v�rnia, hogy � az, aki l�t�nek �rtelmet ad. A val�di �rzelmeket is Cristie mellett ismerte meg. Az els� tiszta l�ny mellett, akinek lelk�ben �t �ves kor�ban fedezte fel a fek�lyt, minek Nemesis a neve. Gyermekben a gyermek. Akkoriban h�ga sem volt t�bb egy apr�cska g�cn�l, mely a legt�bb esetben felsz�v�dik a sejtek t�pl�l�kak�nt. Gabriel hi�nak tartotta ezt a rem�nyt, m�gis f�z�tt hozz� n�mi bizodalmat, ami v�g�l Cristie huszadik sz�let�snapja ut�n foszlott semmiv�. Azon a borong�s �szi napon villant el�sz�r meggysz�n f�ny v�delmezett kedvese szem�ben. F�lelmetes volt l�tni a bossz��ll�, mindig �jj�sz�let� ganadris els� pillant�s�t, melyet a f�rfi�i �lnoks�g id�zett el�.

 

M�rhetetlen gy�l�lettel viseltetett a f�rfi ir�nt, aki el�sz�r d�delgette, k�s�bb kihaszn�lta Cristie-t. J�hiszem�s�g�t felhaszn�lva eltaposta, tud�s�b�l profit�lva, olyan elismer�st v�vott ki az egyetemen, melyre nem volt �rdemes. S h�napokkal k�s�bb hi�ba der�lt ki a turpiss�g, Nemesis ijeszt�en nagy er�re tett szert, amit Cristie d�he, csal�dotts�ga �s k�ts�gbees�se t�pl�lt. A titok kipattant, az arkangyalok meg�rezt�k Nemesis jelenl�t�t. H�napokon kereszt�l �llt a b�l Lucifer h�za t�j�n, a testv�rek egym�st hib�ztatva kerestek megold�st, majd sorra elvetettek minden �tletet. V�g�l Michael fogalmazta meg az egyetlen j�rhat� utat, mely a kiutat jelentette: Pokolra vele!

 

- �cs�m, ezt nem hittem volna – t�rte meg a cs�ndet, �s riasztotta ki az eml�kei k�z�l Gabrielt egy m�ly hang.

 

- Michael, nem tan�tott�k meg neked az �vod�ban, hogy nem illik �jnek-�vadj�n h�vatlan vend�gk�nt be�ll�tani valahova? – h�borgott fojtottan Gabriel.

 

- Nem j�rtam �vod�ba – v�laszolt unottan Michael. – Pattanj ki onnan, van egy kis dolgom veletek.

 

- Mire k�sz�lsz?

 

- Kett�t tal�lhatsz, de szerintem els�re is beletraf�lsz… Nesze, vedd fel! Igaz, hogy s�t�t van, de az�rt…

 

Gabriel azonnal kim�szott az �gyb�l, mag�ra kapta nadr�got, amit b�tyja ny�jtott fel�. M�g be sem fejezte az �lt�zk�d�st, amikor �les f�jdalom has�tott a tark�j�ba, majd lassan megindult lefel� a gerince ment�n. Velej�ig �rezte Michael var�zslat�t, mely egyre kem�nyebben vonta-ny�jtotta a l�lekkapocs ac�ler�s fonal�t. Kedve lett volna felord�tani, de akkor id� el�tt fel�bresztette volna Cristie-t…

 

Cristie…

 

El�g volt ez az egy sz�, hogy mag�hoz t�rjen. Mit sem t�r�dve a f�jdalommal, akkora jobbegyenesben r�szes�tette b�tyj�t, hogy az nekiesett az egyik vir�gl�d�nak �s feld�nt�tte a padl�n. Cristie �lomittasan kinyitotta szem�t. Ezzel egy id�ben Gabriel l�gyan v�gigsim�tott homlok�n, s � visszazuhant az �lomvil�gba, fel sem fogva mi t�rt�nik k�r�l�tte.

 

Michael id�k�zben felt�p�szkodott, m�r-m�r �ccs�nek esett, de Gabriel nem ijedt meg d�h�s tekintet�t�l. Hal�los nyugalommal mutatott a k�t lakr�sz k�z�tti �tj�r�ra. Michaelnek esze �g�ban sem engedelmeskedni. Ehelyett �jra a var�zslatokhoz ny�lt, hogy befejezze, amit elkezdett. Azonban egy pillanat is el�g volt, hogy r�j�jj�n, Gabriel lez�rta el�tte az elm�j�t, s�t, Cristie gondolatai k�r� is m�gikus falat emelt. A legid�sebb arkangyal legsz�vesebben kiverte volna �ccs�b�l a szuszt is ez�rt a h�z�s�rt, de ink�bb szitkoz�dva �tvonult Gabriel lakr�sz�be.

 

Gyertyaf�ny lobbant a mennyezeti csill�ron, majd a k�vetkez� pillanatban egy v�za rep�lt a bel�p� a fiatal ganadris fel�.

 

- M�st nem tal�lt�l, csak any�nk v�z�j�t? – kapta el az antik porcel�nd�szt Gabriel.

 

- Mi a fr�szt k�pzelsz magadr�l, szaros k�ly�k? – �v�lt�tt Michael �ccse arc�ba. – Legsz�vesebben ripity�ra t�rn�m a kopony�dat… Nem is! Majd Cristie-�t, akkor legal�bb t�l lesz�nk ezen a rohadt helyzeten…

 

- Pr�b�ld meg – z�ttyent le hanyagul egy fotelbe Gabriel. Kiny�jtotta karj�t �s j�tszadozni kezdett az �gakon maradt levelekkel.






Gyertyaf�ny lobbant a mennyezeti csill�ron, majd a k�vetkez� pillanatban egy v�za rep�lt a bel�p� a fiatal ganadris fel�.

- M�st nem tal�lt�l, csak any�nk v�z�j�t? – kapta el az antik porcel�nd�szt Gabriel.

- Mi a fr�szt k�pzelsz magadr�l, szaros k�ly�k? – �v�lt�tt Michael �ccse arc�ba. – Legsz�vesebben ripity�ra t�rn�m a kopony�dat… Nem is! Majd Cristie-�t, akkor legal�bb t�l lesz�nk ezen a rohadt helyzeten…

- Pr�b�ld meg – z�ttyent le hanyagul egy fotelbe Gabriel. Kiny�jtotta karj�t �s j�tszadozni kezdett az �gakon maradt levelekkel.

- �, hogy az a… hogy az a… retves, kurva �letbe, hogy verne ki a ragyasz�r�s te anyaszomor�t� barom, ami�rt…

- Ha a mostani produkci�d �l� ad�sban menne, m�r mindenki hall�sk�rosod�st szenvedett volna a kis�pol�sokt�l – kuncogott Gabriel.

Michael �k�lbe szor�tott k�zzel indult meg �ccse fel�, de v�g�l csak legyintett. Semmi �rtelme, gondolta, bekattant.

- Mondd meg, mihez kezdjek veled? – tette fel Gabrielnek a k�lt�i k�rd�st.

- Ne agyalj! Majd �n megmondom. Elmegyek.

- Sz�razon? – h�kkent meg Michael.

- �t�d�tt! – vetette oda Gabriel. – Akkor fogalmazzak �gy, kivonom magamat a forgalomb�l… Egy id�re… n�h�ny napra. Megfelel?

- Minek?

- Meg kell em�sztenem az elm�lt �r�k esem�nyeit.

- Jah, le k�ne v�gni a farkadat, akkor hamarabb �szre t�rn�l! – fenyeget�z�tt Michael.

- Tesztelj�k n�lad, vajon igaz-e az elm�leted? – vonta fel a szem�ld�k�t Gabriel. B�tyja s�rt�d�tten ciccentett. – Gondoltam.

***

 

Cristie kipihenten, mosolyg�s arccal �bredt reggel. Ny�jt�z� karjai kutat�an tapogatt�k az �gyat, de az arkangyal helyett csak egy levelet tal�lt. Meglepetten nyitotta sz�t a f�lbehajtott lapot, �s olvasni kezdett.

 

Cris,

Nevess ki, de f�ltem a reggelt�l. Van n�h�ny dolog ugyanis, amit el kell neked magyar�znom, viszont g�z�m sincs, hogyan fogjak hozz�. �gyhogy most a b�ty�m receptje szerint cselekszem: leiszom magam a s�rga f�ldig, azt�n h�tv�g�n j�v�k. G.

 

A l�ny csak pislogni tudott a r�vid �zenet ut�n. Legal�bb olyan h�ly�n �rezte mag�t jelen helyzetben, mint amikor meg�rkezett a Pokolba. Az eg�sz els�re viccesnek, m�sodj�ra r�miszt�nek hatott… S hogy milyen volt harmadj�ra…

- Majd megl�tjuk… - morogta Cristie az orra alatt, mik�zben kicaplatott a f�rd�be. – Csak j�jj�n haza!