9. fejezet – Tanulj, tin�, angyal lesz bel�led! (2/1)

 

Cristie Archer �gy gondolta, a Pokolban m�r nem �rhetik meglepet�sek, azok ut�n, hogy kider�lt ad egy: Lucifer s�rt�d�keny, ad kett�: Rafael depis hangulat�ban nyugtat�m�ni�s, ad h�rom: Michael k�zvesz�lyes konyakiv�, ad n�gy: Gabriel pont-pont-pont. Uriel eset�ben semmi k�l�n�sre nem sz�m�tott, hiszen csak egy impotens arkangyal, �r�k�s savany� pof�val. M�gis, amikor meg�rkezett a ganadris h�z�hoz, �lla m�teres lyukat �t�tt az aszfaltba. Nem is az volt a megh�kkent�, ahogy a h�z… mit h�z, villa kin�zett, mert mondhatni egy Uriel t�pus� aggleg�nyhez m�g illett is, de amikor egy N� nyitott ajt�t, Cristie megfagyott. No, nem a sz� szoros �rtelm�ben, hanem �tvitten. Fogalmazzunk �gy: viselked�se m�r-m�r feszegette az illetlens�g hat�r�t.

- Cristie Archer, j�l sejtem? – sz�lt a N�. – �n Han Mei Lin vagyok.

- Aha – b�lintott a k�rdezett �lomittasan.

A n� ajka kedves mosolyra h�z�dott, majd vid�man belekarolt a l�nyba, ezzel hitetve el vele, val�ban j� helyen j�r. Cristie �gy ment mellette, mint aki t�ll�tte mag�t kokainnal. Enged�kenyen helyet foglalt a t�gas, vak�t� feh�r nappali kanap�j�n, �s m�g akkor is bamb�n b�multa az �vegasztal lapj�n kereszt�l a m�rv�nypadl�t, amikor Mei Lin visszat�rt. Cristie v�gre feleszm�lt, amikor egy ez�stt�lca cs�szott be l�t�ter�be. Sz�ja sz�l�t harapd�lva n�zte, ahogy a h�lgy vizet t�lt az aranyszeg�lyes cs�sz�kbe, k�zben azon gondolkodott, mit is mondhatna…

- Itt�l m�r j�zminte�t? – k�rdezte a n�, mire Cristie fej�t ingatta. – Figyeld csak – mutatott a cs�sz�re.

Cristie m�g �let�ben nem l�tott ilyet. A csuporka alj�n cs�cs�l� bimb� z�ldess�rg�ra sz�nezte a g�z�lg� vizet, mik�zben lassan sz�tbontotta szirmait.

- Gy�ny�r�, nemde?

Cristie helyesl�en b�lintott.

- Nincs is sz�vem beleinni.

- Nem tudod, mir�l maradsz le… - kuncogott Mei Lin.

Cristie v�g�l t�ll�pett a tea csod�lat�n, �s nagy s�haj ut�n belek�stolt. R� kellett j�nnie, hogy nem puszt�n a l�tv�ny leny�g�z�, hanem a tea �ze is pomp�s… S�t, izgalmas. M�r egy apr� korty ut�n, eg�sz test�t bizserg�s fogta el. Orr�ban �rezte a sz�d�letes vir�gillatot, k�zben felderengett el�tte gyermekkora.

Nagyanyja a kertj�ben, a hatsz�glet� filag�ria mell� �ltetett egy j�zminbokrot, ami �gy futotta be a cser�ptet�t, mint valami k�sz� borosty�n. A h�sz�n vir�gok l�gy, de minden m�st elnyom� illat�t�l tel�tett leveg�ben boldog �r�kat t�lt�tt el csal�dja t�rsas�g�ban. A nagysz�l�k var�zslatos vir�goskertje mindig is egy cs�ppnyi �den volt, ahol megsz�nt l�tezni a ny�zsg� nagyvil�g.

A tea is hasonl� euf�ri�t v�ltott ki bel�le. Megk�nnyebb�lt, ellazult, megborzongott. �j, friss energi�val t�lt�d�tt fel.

- �zlett? – t�rte meg a csendet Mei Lin.

- Isteni, k�sz�n�m – mosolygott Cristie, s v�gre r�vette mag�t, hogy alaposan szem�gyre vegye a n�t.

Ha ak�r egy pillanatra is megfordult volna a fej�ben, hogy feh�rn�pet tal�l Uriel lak�s�n, akkor egy tipikus tenyeres-talpas h�ziasszonyra tippelt volna, aki mos, f�z, takar�t �s slussz. Ellenben Mei Lin k�zel sem eff�le n� volt. Cristie vil�g �let�ben irigyelte a k�naiak s�t�t szem�t, haj�t, s ez a f�lt�kenys�g ism�t fel�bredt benne. Mei Lin sz�gegyenes haja, mint holl�fekete csipkelegyez� ter�lt sz�t h�t�n, r�folyt v�llaira, el�rehullott melleire. Sz�nsz�n�, keskeny szemei bar�ts�got sug�roztak fel�, apr� ajkai r�zs�s sz�jf�nyt�l csillantak. Keskeny, gyermekien pici kezei v�kony, hossz� ujjakban �s �polt, vajsz�n�re lakkozott k�rm�kben v�gz�dtek.

- Hogy tud egy ilyen sz�p n� a fagyos Uriellel �lni? – gondolta. K�s�n vette �szre, hogy ez esetben hangosan…

Mei Lin felkacagott, Cristie pedig sz�gyenkezve kapta kez�t a sz�ja el�. Azonban miel�tt a n� v�laszolni tudott volna, egy f�rfihang megel�zte.

- Tal�n az�rt, mert ez a sz�p n� nem puszt�n a szexet tudja �rt�kelni.

Uriel hangja szok�s�hoz h�ven h�v�s �s kim�rt volt, de ez esetben Cristie j� adag g�nyt is felfedezett benne.

- Ne haragudj – suttogta a l�ny.

- R� se r�nts – legyintett Mei Lin -, Uriel �lvezi, ha pokr�c lehet…

Az arkangyal felvont szem�ld�kkel n�zett a n�re, akinek kedves mosoly�t�l m�g egy k�szikla is megl�gyult volna… Nem �gy Uriel. B�r fut� cs�kot lehelt Mei Lin ajk�ra, tov�bbra is zord maradt.

- Menj�nk – intett Cristie-nek, aki sz� n�lk�l k�vette a f�rfit. Uriel hossz� folyos�n vezette v�gig a l�nyt, ami egy kellemes, egyik oldal�n nyitott �vegh�zba vezetett. – Foglalj helyet! – mutatott egy rattan sz�kre az arkangyal. Kis ideig fel-al� j�rk�lt, mint aki nem tudja, hogyan is kezdjen mondand�j�ba, v�g�l m�lyet s�hajtott �s belev�gott. – Nem vagyok tan�r, Lucifer m�gis hozz�m k�ldi az �sszes angyalt, hogy megismerje ennek a nagyadag l�t�r�nak a t�rt�nelm�t. Pontosabban, hogy megvil�gosodjon az emberis�g val�di t�rt�nelm�t illet�en.

- Lucifer egy idegbajos munkaker�l�. – Cristie hanyagul h�trad�lt a sz�k�ben.

- Fej�n tal�ltad a sz�get – helyeselt Uriel. – Nos, az el�bbivel csak annyit akartam k�z�lni, hogy nem lesz m�s dolgod, mint olvasgatni.

- He?

- Tudsz olvasni, nem?

Cristie fintort v�gott.

- Akkor t�l van t�rgyalva. Tess�k, ott a k�nyv, az Els�k vil�ga – �lt le a l�nnyal szembe Uriel, �s k�zben egy vaskos k�tetre b�k�tt. – Az eddigi tapasztalataim szerint k�t nap alatt v�gig lehet olvasni. Tartsuk magunkat ehhez az �temtervhez. – Azzal el�vette Dosztojevszkij reg�ny�t, �s a tov�bbiakban nem vett tudom�st Cristie-r�l, aki csak h�pogni tudott.

A l�ny v�g�l k�nytelen-kelletlen felcsapta a k�tet fed�lapj�t �s nekil�tott. Csak nem lehet olyan sz�rny�, hiszen ez csak t�rt�nelem, m�g csak egyenlet sincs benne, gondolta elhamarkodottan.

 

Nos, a hatodik nap d�lel�ttj�re ez a v�lem�nye teljesen megv�ltozott. Akkora ugyanis zakatolt az agya att�l a k�zel ezeroldalnyi sz�vegt�l, ami a legkev�sb� sem volt �rdekfesz�t�nek mondhat�. Eleinte minden fejezet ut�n abban rem�nykedett, hogy a mogorva arkangyal m�gsem rendelkezik f�r�szporsz�raz st�lussal, �s minden �jabb �tford�tott pergamenlap ut�n esengve v�rt egy humorosabb anekdot�t. De r� kellett j�nnie, ez hi� �br�nd. Gondolatai egyre t�bbet kalandoztak el. Gyakran azon kapta mag�t, hogy Gabriel holl�t�n agyal, valamint azon, mi m�don fogja r�z�d�tani a h�t alatt felgy�lemlett bossz�s�g�t, ami�rt egyed�l �t, csakis �t okolta.

Idegesen megr�zta a fej�t, visszat�rt a jelenbe… Belen�zett a k�nyvbe, s az utols� mondat arra k�sztette, v�gre sz�t emeljen az arkangyali elnyom�s ellen.

- Ez az „Isten teremtette a vil�got” dolog mindig is s�nt�tott nekem…

- Mi�rt? – k�rdezte Uriel, de nem dugta ki orr�t a k�nyv�b�l.

- A kereszt�nys�g a legfiatalabb vall�s – kezdett bele Cristie -, annak el�tte az emberek azt hitt�k, Zeusz a t�lvil�gi f�mufti, vagy Brahma, m�g kor�bban R� volt a Johnny, meg a ny� tudja, hogy h�vt�k a t�bbit. Nem t�nt fel senkinek, hogy ez az Isten, Adonai, csak most l�pett sz�nre, mint valami Tapsi Hapsi, �s mindenki azt hangoztatja, hogy � teremtette a vil�got, holott az � fell�p�se el�tt is adtak m�r sz�ndarabot a templomban…

- K�v�ncsian v�rom, mit hozol ki ebb�l – tette le a reg�nyt Uriel, �s Cristie �rkez�se �ta el�sz�r �rdekl�dve n�zett a l�nyra.

- Csak azt akarom ezzel mondani, hogy m�r az �korban is voltak t�rt�net�r�k – folytatta izgatottan Cristie -, a k�nyveiket a F�rumon olvast�k fel, teh�t az emberek �gymond ismert�k a m�ltat. M�gis a kereszt�ny istenben ezrek kezdtek b�zni. Ma pedig n�zzenek oda, t�bb milli�an hisznek a l�t�ben. Hmm… A f�szer tuti befut�, Megaszt�r!

Uriel j� ideig n�m�n meredt Cristie-re, majd a l�ny legnagyobb meglepet�s�re ked�lyesen elmosolyodott.

 - Kezdem azt hinni, m�gsem vagy rem�nytelen, el�g gyors a felfog�sod, n� l�tedre…

Azonban l�tsz�lag nem k�v�nt m�lyebbre �sni ebben a t�m�ban, mivel ism�t visszab�jt a reg�nye m�g�. Cristie fintorogva n�zett r�. � maga is szerette Dosztojevszkijt, de Lucifer elmond�sa szerint Uriel m�r-m�r k�rosan rajongott �rte. Szeg�ny Mei…

- Am�gy… ki �rta ezeket? – mutatott a k�r�l�tt�k hever� hatalmas k�nyvkupacokra, melyeket egyt�l egyig azonos, fekete b�rbor�t�sba csomagoltak.

- �n – j�tt a kim�rt felelet, egy f�radt s�haj ut�n.

- Komoly? – lep�d�tt meg Cristie. – Hmm, pedig igaz�n felb�relhett�l volna valami �r�t, az elmond�sok szerint van annyi az Elisyumban, hogy vizet lehet vel�k rekeszteni.

- Szerinted kire b�zhattam volna r� nemes n�pem legnagyobb titkait, te liba?! – ki�ltott feld�ltan Uriel.

- Mittom�n’, valakire biztos…

- Ink�bb �n ragadtam tollat.

- Hmm, akkor figyelhetn�l a stilisztik�ra. Van benne egy csom� sz�ism�tl�s, s�t, innen egy vessz� is hi�nyzik, l�tod? – mutatott a sz�vegre a l�ny �rtatlan arccal.

Uriel arca pillanatok alatt v�r�s�d�tt, majd lilult el, feje k�zben akkora lett, mint egy j�l megtermett dinnye, �s k�zel j�rt ahhoz, hogy eldurranjon, mint egy t�lpump�lt l�gg�mb.

Cristie mindebb�l vajmi keveset vett �szre, mivel k�zben el�b�ny�szott valahonnan egy ceruz�t, �s neki�llt bejel�lgetni a hi�nyz� vessz�ket. Az arkangyal ezt l�tva elb�d�lt, mint valami h�moroszl�n, �s megfenyegette a l�nyt, hogy kit�ri az �sszes ujj�t, ha m�g egy vonalat mer h�zni a k�nyv�be. Ez hatott, s az ifj� angyaljel�lt �vatosan visszatette az �r�eszk�zt az asztalra, majd fapof�t er�ltetve arcvon�saira folytatta az olvas�st.

K�zel k�t k�nz� �ra eltelt�vel, amikor m�r egy �jabb k�tetet �t�tt fel, r�j�tt, hogy bizony n�mileg �sszekeverte a korokat, mivel az els� fejezet az „Emberi vil�g teremt�se” c�met kapta. F�lve pillantott fel az arkangyalra, aki az elm�lt id� alatt l�tsz�lag megnyugodott, de a homlok�t �tszel� r�ncok nem biztatt�k meg a l�nyt. �gy ink�bb j�l nevelten folytatta a tanul�st, k�zben er�sen koncentr�lva arra, hogy elvonatkoztasson az el�z�ekben olvasottakt�l. A sz�zak�rhanyadik oldaln�l j�rva azonban nem tudta tov�bb csukva tartani a sz�j�t.

- Gondoltam �n, hogy Darwin elm�lete val�s, de hogy ennyire…

- Hogy j�n most ide Darwin? – k�rdezte meglepetten Uriel, de akkor megl�tta a bor�t�n a k�tetsz�mot. – Visszavonom, amit a felfog�sod gyorsas�g�r�l mondtam… - sz�nakozott let�rten.

- Ments�gemre sz�l, hogy minden t�rik�nyved egyforma… k�v�lr�l – sz�jalt Cristie.

- De a sz�mokat ismered, vagy t�vedek?

A l�ny erre nem tudott mit v�laszolni. Ink�bb afel� terelte a t�m�t, ami megr�k�ny�d�s�t kiv�ltotta.

- Ti az�ta dad�skodtok az emberek felett, mi�ta sz�r�s majomk�nt lem�sztunk a f�r�l?

Unott b�lint�s.

- T�nyleg a majomb�l lett�nk? – k�rdezte ny�vogva Cristie.

- Mi az, m�gis rem�nykedt�l Istenben? – A l�ny megingatta a fej�t. – Nos, igen, sz�r�s, tudatlan majmok voltatok a kezdet kezdet�n, mindannyian a f�r�l indultatok h�szas IQ-val… – vigyorgott �nel�g�lten Uriel.

A l�ny egy ideig t�relmesen v�rt, h�tha az arkangyal mond m�g valamit. Csal�dnia kellett.

- Ha ez most s�rt�s akart lenni, akkor nem j�tt be.

Uriel led�bbent. K�ptelens�g, hogy ennek a n�nek k�t�lb�l legyenek az idegei, gondolta megt�rten. Alig jutott t�l ezen a kudarc�n, Cristie �jfent karattyolni kezdett. T�relem, t�relem, �jabb kih�v�s, csit�totta mag�t az arkangyal, ez egy t�relemj�t�k…

- De ez m�r T�LZ�S! – Uriel feje el�re bukott �s nagyot koppant az asztallapon. - Mi�rt nem tudod befogni a sz�dat, �s egyszer�en elolvasni, amit oda le�rtak? – k�rdezte ny�g�sen.

- P�r �r�val ezel�tt azt mondtad, hogy te �rtad…

- Igen.

- Vannak dolgok, amelyek nem tiszt�k – sz�lt s�rt�d�tten Cristie -, m�gsem k�rdezgethetem Hemingwayt vagy Dumas-t. Meg azt�n, audiovizu�lis t�pus vagyok.

- Hogy milyen? – kapta fel a fej�t �rtetlen�l Uriel.

- A-u-di-o-vi-zu-�-lis – tagolta Cristie. - J� �g, tele�rt�l t�bb ezer oldalt, �s nem tudod, mit jelent ez a sz�? Azt hittem okosabb vagy…

Uriel halkan szitkoz�dott.

- Egy�bk�nt akarod tudni, mit jelent?

- Nem!

- Nem baj, elmondom. – Uriel cs�ndesen k�zbevetett egy „pont ett�l f�ltem” morg�st, aminek a l�ny nem tulajdon�tott jelent�s�get. - Az audiovizualit�s azt jelenti, hogy hallva l�tni. Az emberek legt�bbje �gy tanul k�nnyen, ha meghallgatja �s elolvassa az anyagot. Ez a tan�r-di�k oktat�s l�nyege. Egy�bk�nt latin kifejez�s…

- Na �s?! T�lem lehet g�r�g, francia, hottentotta, t�kmindegy…

Cristie meglepetts�get sz�nlelt, s erre Uriel onnan j�tt r�, hogy g�nyt fedezett fel a l�ny hangj�ban.

- Lucifer azt mondta, te volt�l az �rtelmi szerz�je a latin nyelvnek…

- Elegem van – fakadt s�rva az arkangyal. – Te a nem l�tez� Isten csap�sa vagy! K�ss�nk egyess�get… - Cristie szeme felcsillant. – Olvasd el m�g azt az egy k�nyvet, ami el�tted van, azt�n mehetsz. Nem kell visszaj�nn�d, s�t, k�zl�m Luciferrel is, hogy jelesre vizsg�zt�l…

- Jobb aj�nlatom van…

- Karattyol� csirk�kkel nem alkuszok – vette kez�be Uriel a leg�jabb Dosztojevszkij k�tet�t, mely reggel jelent meg el�sz�r a n�la.

A tan�tv�ny csak fintorogni tudott, v�g�l d�h�hez m�rhet�en nagy zajt csapott a lapoz�ssal, de az arkangyal nem vett tudom�st r�la. Cristie agy�ban egyre csak a menek�l�si �tvonal j�rt. K�rmeivel kapar�szott az asztallapon, hajtincseit csavargatta, hangosan s�hajtozott, azonban a tan�r �r, �gy t�nt, sziklanyugalmat er�ltetett mag�ra, mivel meg sem rezzent. Kitart�an olvasott. Valamit m�gis ki kell tal�lnom, gondolta a l�ny, k�zben �jabb fel�tl�tt tervet vetett el… M�r a negyediket. Haszn�ld az agyad, Cristie Archer, v�g�l is szemspecialista akart�l lenni, nem igaz, hogy csak ilyen sil�ny �tletekre futja t�led.

- K�sz�ttess vele te�t – suttogta egy �lmos hang a fej�ben. A l�ny j�l eml�kezett erre a t�nusra, hiszen � ord�tott a fej�ben akkor is, amikor Gabriel kiv�gezte Rudy Morrist. Azon a napon d�h�s tan�csokat osztogatott, most azonban legal�bb annyira volt unott, mint Cristie maga. Nem �rtette a furcsa tan�csot, de ideje sem volt megk�rdezni, mivel bels� „�nje” azonnal magyar�zkodni kezdett. – Uriel nagyon b�szke arra, hogy f�rfi l�t�re egy konyhat�nd�r… - Ez hatott.

- Uriel, h�t ez nem semmi – csukta �ssze a k�nyvet az angyaljel�lt. - Ezt meg�rni nem lehetett pisk�ta.

- V�gre valaki elismeri a munk�mat…

- Mert t�nyleg elismer�sre m�lt� – folytatta a f�nyez�st Cristie. - Viszont tartok att�l, hogy aki csak t�rt�neteket tud �rni, az nem alkalmas m�sra…

- Hogy �rted ezt? – k�rdezte g�nyos gyanakv�ssal Uriel. – Ha megint a szexszel j�ssz…

- Neeem, dehogy! – ki�ltott a l�ny. – Egyszer�en csak a haland�k vil�g�ban van egy �r�k t�rv�ny. A nagy kopony�k hi�ba olyan okosak, m�g egy te�t sem k�pesek megf�zni. Na, de neked erre nincs is sz�ks�ged… Mei Lin csod�s h�ziasszony… E t�ren nincs okod arra, hogy fejlesztd a tud�sod.

- Na, csak figyelj! – Uriel felpattant �lt�b�l �s elviharzott.

Alig f�l �ra eltelt�vel t�rt vissza, kez�ben egy g�z�lg� b�gr�t tartott, melyet akkora sunggal csapott le az asztalra, hogy a fele r�fr�ccsent az egyik t�rt�nelemk�nyvre.

- Hehehe, nagyon vicces volt!

- Hihetetlen, f�rfi l�tedre milyen lass� a felfog�sod… - vigyorgott Cristie.

- KIFEL�! – t�rt ki d�h�sen Uriel, majd sz�les karmozdulattal leverte a poharat, ami milli� szil�nkra robbant a m�rv�nypadl�n, egy felpattan�, k�sza cser�pdarab pedig v�letlen�l megv�gta az arkangyal k�zfej�t. A d�ht�l kidagad� erekt�l m�g abb�l a par�nyi m�ret� sebb�l is hihetetlen sok v�r buggyant el�.

- Mi ez… - kapott a fej�hez Cristie, mivel a v�r�sl�, f�mes illat� testnedvet l�tva elhom�lyosult el�tte a vil�g.

 

Minden gyorsan t�rt�nt, �s Uriel m�r csak azt vette �szre, hogy tan�tv�nya sz�rke szeme helyett, Nemesis meggysz�n tekintete n�z r� �rtatlanul. H�ga vasmarokkal szor�totta csukl�j�t, de a d�bbenett�l letagl�zott ganadrisnak esz�be se jutott megmozdulni. K�s�n eszm�lt, akkorra Nemesis m�r lenyalta k�zfej�r�l a v�rt, s�t, nem keveset ki is szipolyozott bel�le a karcol�son kereszt�l, mely pillanatok alatt n�tt marcangolt sz�l� v�g�ss�. Amikor v�gzett, arc�n pillanatra felizzott a bord� tetov�l�s, majd �nel�g�lt mosolyra h�zta ajk�t.

- Sz�mold a napokat, b�ty�m… Hamarosan elj�n a v�r�s Hold.

Nemesis l�gy cs�kot lehelt Uriel ajk�ra, azt�n ahogy j�tt, hirtelen el is t�nt. Mag�ra hagyta Cristie test�t, s a l�lek n�lk�l marad corpus �jultan csuklott �ssze a padl�n.

Uriel megdermedve n�zte a f�ld�n hever� l�nyt, aki lassan nyitotta fel szem�t. Ny�gve �l�helyzetbe torn�zta mag�t, majd �rtetlen�l tapogatta meg sajg� tark�j�t.

- Uriel… mi… - k�rdezte f�lve Cristie, mivel halv�ny fogalma sem volt arr�l, hogyan ker�lt a m�rv�nypadl�ra.

Az arkangyal nem v�laszolt neki, ink�bb Mei Lin ut�n ki�ltott, aki hamarosan megjelent az ajt�ban. Nem k�rdezett semmit csup�n Urielhez sietett; tekintet�b�l olvasta ki az elm�lt percek esem�nyeit. B�lint�ssal jelezte: mindent �rt, majd Criste mell� t�rdelt.

- R�d f�r egy kis pihen�s, hazaviszlek. – A n� h�t�n var�zslatos, h�feh�r hatty�sz�rnyak bomlottak ki. Mei Lin karcs�, t�r�keny termet�t meghazudtolva kapta karj�ba a f�l�jult Cristie-t, majd nagy lend�lettel kir�ppent az �vegh�z nyitott tet�ablak�n.

Az Angyalok V�ros�ban ez az utaz�si m�d eleddig ismeretlen volt Cristie sz�m�ra, de r� kellett j�nnie, hogy ezerszer praktikusabb �s gyorsabb is a s�t�n�l, ugyanis �njel�lt taxija arc�n nem v�lte felfedezni az er�lk�d�s jeleit. Mei Lin sokkalta ink�bb �lvezte a szabad sz�rnyal�st. Tal�n ha nem kezd� angyal lett volna, m�g kacag is, amikor habos b�r�nyfelh�ket szelt �t.

Rep�l�s k�zben Cristie eg�szen mag�hoz t�rt a h�v�s leveg� hat�s�ra, s k�v�ncsian pillantott le az alant elter�l� v�rosra. Fel�lr�l minden b�k�snek, mi t�bb, term�szetesnek t�nt az angyalok lakhelye.

- N�zd! – Mei Lin fej�vel a messze el�tt�k magasl� hegyl�nc fel� intett. – Az ott az elysiumi fenns�k hat�ra.

- Gabriel azt mondta, hogy az Elysium f�l�tt�nk van… - csod�lkozott r� Cristie.

- �tvitten – b�lintott Mei Lin, majd �les kanyart �rt le �s ereszkedni kezdett. Legk�zelebb m�r csak a legifjabb arkangyal h�z�nak kertj�ben sz�lalt meg. – A B�k�re leltek f�ldje f�lib�nk magasodik. A Hat�rhegy f�l�tt pedig egy angyal sem tud �trep�lni.

- De h�t csak egy hegyvonulat, l�tni a cs�csait…

- Ill�zi�k tenger�ben �l�nk… Van, ami val�s�g, van, ami csup�n l�tszat. Egy id� ut�n te is k�pes leszel megk�l�nb�ztetni a var�zslatot a val�dit�l. – Mei Lin any�skod�an sim�tott v�gig a l�ny arc�n, aki tekintet�ben hossz� �vek tapasztalat�t v�lte felfedezni. – Rafael d�lut�n m�g �rted j�n, � fog elvinni t�ged Elysiumba.

- Uriel bizony�ra haragszik r�m… - hajtotta le b�nb�n�an a fej�t Cristie.

- � nem viseltetik senki ir�nt haraggal – mondta Mei Lin, k�zben megropogtatva v�llait elt�ntette a sz�rnyakat a h�t�r�l. Cristie haj�t �s a j�rd�t p�r pillanatra h�feh�r tollpihefelh� takarta be. – Tudod – �lte le a z�ldell� f�re Mei -, Urielt kev�sb� nyomasztj�k az emberi gondok. �t sokkalta ink�bb maguk az emberek hangolj�k le.

Cristie �rdekl�d� arccal �lt le a k�nai l�ny mell�, s v�rakoz�an tekintett r�: - Mi�rt?

- Uriel az a ganadris, vagy arkangyal, aki legk�zelebb �ll az elemekhez, legf�k�ppen a f�ldh�z. �rzi mindazt a f�jdalmat, amit a F�ld lelke szenved el az emberekt�l. Az �l�k ebb�l mit sem vesznek �szre, de azzal, hogy gy�trik a vil�gukat, saj�t l�t�ket puszt�tj�k el lassan. Uriel pedig ezt a lass� haldokl�st saj�t test�ben �li �t. – Mei keser�en elmosolyodott, majd megfogta Cristie kez�t. – Rengeteg id�be telt, mire meg�rtettem �t. Nekem elhiheted, Uriel val�j�ban nem olyan, mint amilyennek l�tszik. A mogorva maszk m�g�tt �rz� l�ny, csup�n kevesek ismerik az igazi arc�t.

Mei Lin fel�llt, indulni k�sz�lt, de Cristie csukl�j�t megragadva meg�ll�totta.

- Elmehetek majd hozz�… bocs�natot k�rni? Szerinted… nem fog…

- �r�l majd neked! – Azzal az angyal a magasba lend�lt, s hamarosan elt�nt a felh�k k�z�tt.

 

 

- Garant�lom, hogy �letemben nem fostam m�g ennyire egy n�t�l sem… - d�lt r� a b�rpultra Gabriel.

- Gabe, te t�nyleg egy puhap�cs vagy – vihogott fel a mellette k�ny�kl� pasas, hossz�, aranysz�n�, hull�mos haja sz�tter�lt a lakkozott falapon. – Csak nem lehet ennyire vesz�lyes az a bige…

- Ny�szi, ez a l�ny, f�lek, t�lsz�rnyalja Megair�t… - morogta bele a pultba Gabriel.

- Olyan nincs – n�zett nagyot a m�sik. – Itasd meg velem a vil�g �sszes bor�t, akkor se veszem be… Megaira k�pes kiny�rni egy pillant�ssal. Cafatokra t�pi az agyadat, �gy, hogy k�zben nem �r hozz�d. Megaira maga az �tkok �tka!

- Cristie viszont maga… - Nemesis, akarta mondani Gabriel, de ink�bb saj�t nyelv�be harapott. - L�nyeg, ha m�rges, akkor k� k�v�n nem marad. Az az egy szerencs�m, hogy nincsenek sz�rnyai…

- Ezek szerint m�g csak tanonc – h�mm�g�tt Ny�szi, polg�ri nev�n Dion�szosz, azt�n d�nt�tt mag�nak egy �jabb cserp�k v�r�set. – Szerintem, haver, vonszold �t Elysiumba, ott kipucolj�k az agy�t. F� a nyugalom, hiszen ez�rt tetted lap�tra Megair�t is, nemde?

- N�gysz�z �ve nyugis �letem van, Ny�szi, kell egy kis izgalom – tolta fel mag�t a pultr�l az arkangyal.

- Akkor meg mit iszod el itt az agyad? Takarodj vissza angyalf�ldre, kef�ld meg, azt�n �lj boldogul… Vagy nem ezt akarod…

- Ha az olyan k�nny� lenne – s�hajtott lemond�an Gabriel.

- H�, f�n�k! – ki�ltott ki a rakt�rb�l Ampelosz, a szat�r, aki a Kong� Hord� kocsma s�f�rjak�nt dolgozott. – Valaki m�’ megin’ elcsalta a burgundi fel�t!

- Hogy Zeusz dugott volna vill�mot Herm�sz b�d�s luk�ba, amikor a vil�gra hozta azt a lopkod�s fatty�t! – t�rt ki d�h�sen Dion�szosz, s olyan hirtelen pattant fel a b�rsz�kr�l, hogy az majdnem ki�t�tte Gabriel al�l a saj�tj�t. Az arkangyal am�gy is inog�s �llapotban l�v�n, alig b�rt megkapaszkodni a pult sz�l�ben. Dion�szosz bar�tja ut�n kapott, majd intett az egyik csapos l�nynak. – Ribi, gyere ide, vidd haza �s dugd �gyba… De ha � szeretne dugdosni, ne mer�szelj engedni neki, mert �sszef�rcellek odalenn! – Azzal sietve elszaladt.

A rakt�rba �rve �les szemmel vette g�rcs� al� a k�szletet. H�mm�gve kocogtatta meg a t�lgyfahord�kat, egyet sem hagyott ki az ellen�rz�sb�l. Miut�n v�gzett a burgundi v�r�ssel, tov�bbindult, hogy a tokaji hord�it is v�gigk�mlelje. K�zel h�romnegyed �r�val k�s�bb, b�borlila arccal t�rt be a rakt�r irodahelyis�g�ben v�rakoz� Ampeloszhoz.

- Hol az a l�bsz�rnyas sikkaszt�? – �v�lt�tte el mag�t, mint valami habz� sz�j� rode� bika.

- Iz�… - toporgott apr� pat�s l�baival Ampelosz. – Nem is volt itt…

- �, hogy forrna fel a gyomr�ban az �sszes borom, amit kicsapolt a hord�kb�l. Ennyire �k�rnek n�z, hogy nem veszem �szre… - j�rk�lt idegesen fel-al� Dion�szosz. – Hozd a kocsit – intett a s�f�rnak -, ma kicsipk�zem a fittym�j�t!

A szat�r k�szs�gesen el��llt a rozoga kord�val, a Kong� Hord� tulaja pedig felugrott a bakra, hatalmasat s�zott a k�t viharvert �szv�r far�ra, �s �gy, �des-n�gyesben kid�c�gtek a tartarosi orsz�g�tra.

Herm�sz puccos leg�nylak�sa a moir�k lakhelye melletti dombon kapott helyet, alig t�z perc s�tagaloppra Dion�szosz kocsm�j�t�l. Terasz�r�l kit�n� bel�t�s ny�lt k�t sorsn�v�r, Klotho �s Lakhesis h�l�szob�j�ra. L�bsz�rnyas bar�tunk olykor – k�v�nkoz� fallosz�t csit�tand� – megl�togatta az id�sebb le�nyokat, de a harmadik n�v�rt messzir�l elker�lte.

Herm�sz maga azon kevesek k�z� tartozott, akik a Pokolban sz�lettek, h�la az Els� V�ros pusztul�sa ut�n megmaradt ganadrisok tombol� szenved�ly�nek, mellyel a tartarosi b�n�s�ket aj�nd�kozt�k meg. �vezredek �ta �lte vih�ncos, j�kedv� fics�r�let�t, amelyet n�gy dolog t�lt�tt ki: a n�k, a bor, a mulatoz�s �s Dion�szosz fricsk�z�sa. Apja olykor elgondolkod�sra k�sztette v�llalkoz� b�tyj�t illet�en… � pedig hosszas – csaknem t�z percig tart� – agyal�s ut�n v�g�l mindig feltette a k�rd�st: hol vesztette el a j�zan esz�t Ny�szi, amikor dolgozni kezdett? Azon a d�lut�non is hasonl� elm�lked�s�ben mer�lt j� m�lyre, azonban valami megzavarta…

- Te anyaszomor�t�, borf�gg� g�d�ny! – ragadta meg a nyak�n�l fogva �ccs�t a felhergelt Dion�szosz. – Ennyire idi�t�nak n�zel?

- Szia, Ny�szi… - ny�gte a l�gszomjjal k�szk�d� Herm�sz, mik�zben megtermett b�tyja m�g magasabbra emelte.

- Hol van?

- Mi? – adta az �rtatlant Herm�sz.

- Na, mit gondolsz? – szor�tott a fog�son Ny�szi.

- L… l… leee… leeenn – h�r�gte a l�bsz�rnyas, mire b�tyja elengedte. K�h�gve ter�lt el a ragyog�ra sik�lt m�rv�nypadl�n. Dion�szosz a pincelej�r� fel� vette az ir�nyt, de �ccse se volt rest. Pillanatok alatt kapta �ssze mag�t, s apr� sz�rnyain tajt�kz� testv�re el� r�ppent. – Ne vidd eeeel – k�rlelte. – Ma este buli lesz…

- K�p�k az orgi�dra – l�kte f�lre Dion�szosz.

- Kifizetem… a fel�t… - aj�nlotta fel gyorsan Herm�sz.

A boristen megtorpant. Felvont szem�ld�kkel n�zett �ccs�re.

- Kifizeted… az eg�szet, �s adj egy k�teg megh�v�t.

- Neeem���, a szat�rjaid folyton elkufircolj�k el�lem a nimfom�n nimf�kat… - nyav�kolt Herm�sz, de b�tyja keze ism�t a nyaka fel� lend�lt. – J�, kapsz �s fizetek! – ki�ltotta sietve.

Dion�szosz helyesl�en b�lintott. Lec�vekelve megv�rta, am�g Herm�sz kez�be teszi a sz�zas-gy�jt� jegyet, a bor �r�t, borraval�val, majd sz�les vigyorral – mivel ism�t gy�zedelmeskedett a testv�ri szeretet �s a vas�k�l – t�vozni k�sz�lt. Viszont az ajt�ban m�g visszafordult.

- Mi az oka az �nnepl�snek?

- Nem is hallottad a tuti f�lest? – n�zett nagyot Herm�sz. B�tyja nemet intett. – Nostradam szerint v�r�s Hold kel fel ism�t, alig van h�tra m�sf�l h�nap… tudod, ugye, hogy ez mit jelent… - kacsintott j�kedv�en a kis tolvaj.

- Nemesis – suttogta �h�tattal Dion�szosz, mire �ccse sz�les vigyorral b�lintott. – V�gre…

 

 

Ked�lyes mosoly ter�lt sz�t Rafael arc�n, ahogy Cristie fel� ny�jtotta a kez�t. A l�ny gyanakodva m�regette az arkangyalt, aki a kir�ndul�s alkalm�b�l Armani ingben �s Calvin Klein nadr�gban fesz�tett. Az t�k�letes �sszk�pet csak a puc�r l�bfejek l�tv�nya bor�totta fel, azonban Cristie lassan megszokta m�r, hogy Rafael nem kultiv�lja a cip�ket.

- Csak egy k�rd�s, miel�tt elindulunk… - sz�lalt meg a l�ny, miut�n �vakodva megfogta a f�rfi kez�t.

- Hm?

- Ugye nem akarsz �trep�lni a Hat�rhegy f�l�tt… mivel azok a b�trakat cs�b�t� hegycs�csok…

- Val�j�ban nem l�teznek, s ha nekirep�lsz az ill�zi�nak vagy palacsintak�p� lesz a k�vetkez� beceneved, vagy k�nytelen leszek gyuf�s skatuly�ban visszaszolg�ltatni Gabrielnek – fejezte be Cristie megkezdett mondat�t az arkangyal. – Gondolom, csak ezt akartad k�z�lni…

B�lint�st kapott v�laszul.

- Ne engedd el a kezem.

Criste-nek eddigi pokolbeli �lete sor�n m�r volt r�sze sz�n�rv�nyes �s szabad rep�l�ses utaz�sban, de a mostani fel�lm�lt mindent, f�leg, hogy egy tapodtat sem mozdultak. Elm�je el�tt kit�rult a vil�g, elmos�dott alakok suhantak k�r�l�tte, h�lyog bor�totta tekintetek meredtek r�, melyekt�l a l�ny el�sz�r hal�lra r�m�lt, �s f�lve szor�totta meg Rafael kez�t. Vad zene hull�mzott k�r�l�tte, ezrek k�nt�ltak f�l�be. B�r�n egyszerre �rezte az �get� t�z forr�s�g�t �s a dermeszt� fagy hidegs�g�t. S�r�n hull� es� permetezett szem�be, de minden csepp k�nt k�p�tt mag�b�l. Az �rj�t� f�jdalom az idegeken kereszt�l k�szott agy�ba, majd le a gerinc�n, hogy pillanatok alatt lopja el t�le test�t, k�zben egyre tombolt t�lvil�gi dallam. Rongybabak�nt csuklott volna �ssze, ha Rafael karjai meg nem tartj�k. �v�lt�tt volna gy�trelm�ben, ha az arkangyal b�rsonyos hangja nem �nt gy�gy�rt egy m�sik l�lek vil�g�ba l�pett l�lek seb�re. V�g�l cs�nd lett, elm�lt a k�n. Selymes meleg �rte b�r�t, j�tszadoz�, csacska sz�l b�jt hajsz�lai k�z�.

Cristie f�lve nyitotta ki szem�t, de retteg�se pillanatok alatt foszlott semmiv�, amikor megl�tta az el� t�rul� csodavil�got. �lelkez� f�zf�k �rny�k�ban kupolatet�s h�zik�k �ltek. Az el�tt�k elter�l� mez� f�sz�lai k�z�l milli�rdsz�n�, ragyog� csill�mok sz�lltak fel az alkonyba fordul� felh�k fel�.

- Mik ezek? – k�rdezte halkan Cristie.

Rafael elmosolyodott. Kiny�jtotta kez�t, mire egy apr� csill�m fel� r�ppent. Szertefoszlottak a szikr�k, s Cristie gyermeki �r�mmel hajolt k�zelebb a f�rfi tenyer�n kacar�sz� teremtm�nyhez.

- �k a Csend Lelkek. Az�rt vannak itt, hogy az Elysiumot ki�rdeml� szellemek b�k�re, boldogs�gra, megel�ged�sre lelhessenek – magyar�zta Rafael.

- Olvastam r�luk Uriel k�nyveiben… Ezek a cs�ppnyi l�nyek az Els�k V�ros�ban �ltek, igaz?

Rafael b�lintott.

- Sokan pusztultak a v�rosunkkal, de azok, akik �letben maradtak, meg�rizt�k magukban mindazt a sz�ps�get, mely a m�ltban a mi�nk volt. Olykor, ha az Angyalok V�ros�ban �l�k sz�ve megtelik b�nattal, idej�nnek. Ezek a pici t�nd�rek csup�n azzal, hogy j�tszva t�ncolnak a leveg�ben, k�pesek elt�r�lni a f�jdalmat, a b�natot. Ez az � k�ldet�s�k…

- K�ldet�s?

- Igen – helyeselt Rafael. – Gondolom, Uriel nem besz�lt a hal�lr�l. – Az arkangyal ezt ink�bb kijelentette, mintsem k�rdezte, �s amikor Cristie nemet intett a fej�vel, f�radtan fels�hajtott. – �lj�nk le, ez hossz� mese lesz. Amikor egy �let f�nye kihuny, akkor a l�lek szeme el�tt lepereg mindaz, amit az ember meg�lt. Lehet�s�ged volt tanulm�nyozni az �sszes vall�st, ami a t�rt�nelem folyam�n form�lta az haland�kat. T�ny, egyt�l egyig mi alkottuk meg �ket. Pr�f�t�kat adtunk a vil�gnak, ez�ltal alak�tottunk titeket, de egy fontos t�nyez�r�l egy hitvil�gban sem feledkezt�nk meg – a l�lek l�nyeg�r�l. Minden vall�s azt tan�totta, a szellem jut el a m�svil�gra, �s ez az emberi l�t alapvet� igazs�ga. – Cristie fintort v�gott, mire Rafael elnevette mag�t. – �h, az orvos pal�nta. Ezek szerint te is azok k�z� tartozol, akik szkeptikusan �llnak a szellem dolg�hoz.

- Eltal�ltad – helyeselt Cristie.

- Mi�rt?

- A l�lek, vagy a szellem egy nagy humbug! – jelentette ki felvetett fejjel a l�ny.

Rafael gunyoros mosollyal hajolt k�zel Cristie-hez.

- �rdekelne az elm�leted… Akkor m�gis hogyan besz�lgetek most veled, ha a l�lek csup�n boszork�nys�g…?

A l�ny elh�zta a sz�j�t, ugyanis erre a k�rd�sre nem jutott esz�be frapp�ns v�lasz, viszont feje felett megjelent l�te legnagyobb k�rd�jele… T�nyleg, hogy is? Elk�pzelhet� lenne, hogy az ember m�gis a vil�g legostob�bb teremtm�nye? Val�sz�n�leg. V�g�l v�llat vont, �s v�rta, mivel is folytatja Rafael.

- Kezdj el hinne a humbugban, mert ez a vil�g err�l sz�l… - vigyorgott az arkangyal, majd arca hirtelen komolly� v�lt, s folytatta a m�r kor�bban megkezdett magyar�zatot. - A szellem egy t�r�keny dolog, sz�ks�ge van egy ed�nyre, mely megv�di. Ezt az ed�nyt vesz�ti el, amikor a haland� vil�gra sz�letik, amikor meghal, �s �jj��led itt, a T�lvil�gon.

- A sz�let�s el�tt mi sz�ks�g van testre? – h�kkent meg Criste.

- Te l�ny, mit olvast�l Platon elm�let�r�l?

- A barlangos dologr�l?

Rafael b�lintott. - Ez az egyetlen elm�let, mely teljes m�rt�kben helyt�ll�, mondjuk azt a r�sz�t, hogy a hal�l ut�n a l�lek belek�lt�zik az els� �l� testbe, ink�bb felejtsd el. Nem �ppen err�l sz�lt a t�rt�net, de vegy�k Dant�t, � sem �rtette meg a val�di l�nyeget.

- Ezek szerint az emberek nem but�k, csak olykor h�lyes�gekre haszn�lj�k a szabad akaratot – f�zte hozz� Cristie, ugyanis voltak dolgok, melyekkel m�r � is egyet�rtett. Mi�ta elolvasta a sivatagsz�raz t�rt�nelemk�nyveket, r�j�tt, hogy a haland� t�bb rossz dolgot tesz, mint j�t, s�t, egy feln�tt olykor t�bb hib�t v�t, mint egy �vod�s, aki m�g csak ismerkedik a vil�ggal. – �hm, ism�t elt�rt�nk a t�rgyt�l – menteget�z�tt Cristie, amikor szembe tal�lta mag�t Rafael v�rakoz� pillant�s�val. – Folytasd!

– Rendben. Nos, a hal�l pillanat�ban a l�lek �jra �t�li mindazt, ami haland� l�te alatt megt�rt�nt vele. Ennek az „amat�r filmnek” – macskak�rm�z�tt a leveg�ben az arkangyal - egyetlen feladata van, egyben tartani a sz�thullani akar� lelket, mivel a szellemnek mindig k�t�dnie kell egy vil�ghoz. A Pokolkapu a mezsgye, k�t vil�g k�z�tti hely, mely a l�t �s nem l�t hat�r�n v�rja a v�ndorl�kat, s amikor a pszich� elindul a v�gzete fel�, amikor cs�ndesen v�gighalad a l�pcs�k�n, lassan elfeledi minden eml�k�t. Oh, jut eszembe, sz�moltad idefel� a l�pcs�fokokat?

- Hogyne – fintorodott el Cristie -, k�zben pedig a b�s fen�be k�v�ntam azt, aki ilyen m�lyen alap�totta meg a Poklot. L�ssuk csak, ezertizenhat ut�n m�r nagyon ideges voltam, de ha eml�kezetem nem csal, akkor ezernegyvenkilenc volt az utols�. Mi�rt k�rdezted?

- Ezek szerint �sszesen ezernegyvenkilenc eml�ket hagyt�l volna magad m�g�tt, ha a Tartarosba vagy az Elysiumba s�t�lsz �t, ugyanis a l�pcs�fokok jelk�pezik az eml�kk�peket. De mivel az Angyalok V�ros�ba gyalogolt�l be, �gy ez az ezernegyvenkilenc eml�ked �r�k id�kre a lelked r�sz�v� v�lt, �szrev�tlen�l �gett bele a tudatodba…

- �llj! Mi az, hogy ha nem angyalfalv�ba megyek, akkor elfelejtek mindent…? – k�rdezte meglepetten Cristie.

- Ez �gy t�rv�nyszer� – vont v�llat az arkangyal.

- Mi van, Arisztotel�sznek is s�gtatok a Tabula rasa elm�letn�l? – ki�ltott megr�k�ny�dve Cristie.

- Az eddigiek ismeret�ben ez tal�n k�ts�ges volt? – Rafael a tipikus �bredj-dzsini tekintettel n�zett a l�nyra, aki erre elh�zta a sz�j�t.

- Azt rem�lem, tudod, ha a haland�k ismern�k ennek az angyal-maszlagnak a r�szleteit, m�r r�g pokolellenes szakszervezetet alap�tottak volna…?

- Nan�…

Cristie ennek a v�lasznak a hallat�n majdnem nekiugrott Rafaelnek, de m�g id�ben t�rt�ztette mag�t. Igaz, ebben szerepet j�tszott az is, hogy egy smaragdz�lden csill�ml�, f�szokny�s, f�tyolsz�rnyas t�nd�rke az orr�t vette c�lba d�lut�ni szieszt�j�hoz. A l�ny annyira meglep�d�tt, hogy m�g leveg�t sem mert venni. Term�szetesen az arkangyal erre has�t fogva, fetreng� r�h�g�sbe kezdett. K�zben a pihen� man�cska l�b�t l�gatva dudor�szni kezdett, krist�lytop�nk�s apr� tappancsai unos-untalan megr�gt�k valahol Cristie orrcimp�j�t. S mivel m�g a Pokolban is �lt az �r�k t�rv�ny, hogy az okb�l k�vetkezik az okozat, �gy az angyaljel�lt a sz�nni nem akar� csiklandoz�s hat�s�ra elt�sszentette mag�t. A t�nd�rke v�laszul felf�jta mag�t, szikra�radatot z�d�tott Cristie-re, majd nyelvet �lt�tt �s visszav�ltozott csill�mbubor�kk�.