10. fejezet – Tanulj, tin�, angyal lesz bel�led! (2/2)

- Ezeket nevezted te a b�ke �s boldogs�g teremtm�nyeinek? – csattant fel azt�n Cristie. – �n ink�bb kitiltan�m �ket innen, garant�lom, hogy a f�riamodoruk miatt ker�l annyi itteni l�lek a szanat�riumba…

- Ne b�ntsd a t�nd�rk�imet! – Rafael �sszefonta mellkasa el�tt karjait, majd dacos gyerek m�dj�ra elfordult a l�nyt�l. – T�l�k kapom a nyugtat�kat!

- Atya-gatya, a kis szipirty�k m�g kleptom�ni�sok is?

- Neeem – ingatta a fej�t elv�r�s�dve az arkangyal -, tudod, annyira szeretnek engem, hogy megteszik ezt az apr�s�got az eg�szs�gem �rdek�ben.

- Na, ez m�r nem eg�szs�ges! Tudod, sim�n leszokhatn�l azokr�l a vackokr�l, ha…

Rafael ek�zben sz�gyenkezve kapirg�lt a f�sz�lak k�z�tt, de feln�zett, amikor Cristie hirtelen elhallgatott. Tekintete k�vette a l�ny�t, aki az alant elter�l� lank�n s�t�lgat�, feh�r nadr�gos, bl�zos, �sz haj� h�lgyet figyelte. Az elysiumi id�nk�nt furcs�n Cristie-re pillantott, gyanakodva vizslatta a l�ny arc�t, azt�n m�gis elfordult. A l�ny ekkor felpattant, s m�r rohant volna, amikor l�thatatlan falba �tk�z�tt, mely az �rint�s nyom�n ezer hull�mot vetett. Egy m�sodpercre elhom�lyosult a vil�g.

Rafael v�ratlanul termett el�tte, ez�st�s k�k sz�rnyai kit�rultak, er�s karjainak �lel�s�be fogta Cristie-t. De az el�bbi sikertelen pr�b�lkoz�s nem volt el�g a l�nynak. Minduntalan pr�b�lt kib�jni, menek�l�si utat keresni, azonban csak eredm�nytelen kap�l�z�sra futotta t�le.

- Engedj oda hozz�, Raf, k�rlek… - ny�sz�tette. – Annyira r�gen l�ttam, csak egy percre, k�rlek… Raf, � a nagyany�m… Csak egy percre, �g�rem…

- Nem lehet, Cristie, ne l�gy bolond.

- K�rlek…

- Cristie, � nem tudja, hogy ki vagy… Elfelejtett t�ged, elfelejtett m�r mindent! Eml�kezz, mit mondtam!

- De r�m n�zett!

- Figyelj! A nagyany�d nem l�t minket. Ez csak egy ill�zi�, az �n elm�men kereszt�l l�tod ezt a helyet. Minden csak v�zi�, nem val�s�g… nem va… - Rafael meglepetten n�zett k�r�l, majd: - J�s�gos Isten!

- Nincs Isten… - susogta Nemesis j�ghideg hangja Cristie helyett.

Rafael r�m�lten pr�b�lt meg h�tr�lni, de a saj�t maga alkotta falakba �tk�z�tt. Id�k�zben Cristie arc�n kirajzol�dott a furcsa, absztrakt tetov�l�s, sz�rke szeme meggysz�n�re s�t�tedett, meg-meglibben� sz�ke haja koromfekete loknikba fordult �t.

Nemesis ajka b�jos mosolyra h�z�dott, v�konyka kez�t az arkangyal fel� ny�jtotta. Karj�n �letre keltek a tetov�lt mint�k. A kacskaring�z� szederind�kb�l k�gy�k b�jtak el� d�h�sen sziszegve, f�lelmetes, h�feh�r m�regfogakat meresztettek Rafael fel�, akit teljesen leblokkolt a l�tv�ny. Furcsa ig�zet delejezte meg tagjait, �s mire feleszm�lt, m�r saj�t elm�j�nek foglya volt. Csukl�j�n �l� ac�lb�kly�k fesz�ltek, minden mozdulatra felszisszentek, majd m�g szorosabban fon�dtak r�. H�ga oldalra d�nt�tt fejjel figyelte m�v�t, de az arkangyal sejtette, hogy mindezzel m�g nincs v�ge a j�t�knak. F�jdalom has�tott lassan elsz�rk�l�, v�rtelen k�zfej�be. M�ly leveg�t vett, er�t kell mer�tenie a k�zdelemhez, hiszen nem hagyhatja, hogy h�ga gy�zz�n… Azt�n hirtelen minden elt�nt, vad szikr�k t�ncoltak szeme el�tt, fej�be �les f�jdalom nyilallt, dobh�rty�j�t vis�t� sikolt�s szaggatta. Az eg�sz ill�zi�vil�g megremegett, berezon�lt, mint az �stdob kifesz�tett felsz�ne. Az arkangyal k�pr�zata szertefoszlott, helyette mindent bet�lt�tt a Nemesis elm�j�ben h�borg� tengerm�lys�g s�t�tje. Rafaelt letagl�zta Nemesis ereje. F�lve n�zett az �rul� ganadris szem�be, ahonnan szinte azonnal kiolvasta az elm�lt p�r �ra esem�nyeit.

- Megszerezted Uriel tud�s�t…

- Egyre k�zeledik a v�r�s Hold �jszak�ja, mit gondolt�l, nyugodtan fogom l�b�lni a l�bamat?! Mellesleg illene gratul�lnod, b�ty�m! M�r csak Lucifer v�re kell…

- �s Gabriel.

Nemesis v�llat r�ntott, egyel�re nem volt hajland� v�laszt adni. Elmerengve sim�tott v�gig tetov�lt alkarj�n, ujja nyom�n �jabb k�gy� b�jt el� a mint�kb�l. V�r�s, vill�s nyelv�t ny�jtogatva k�szott fel �rn�je ujjain, bef�szkelte mag�t a haj�ba, majd mint �l� d�sz, k�rbetekeredett a nyak�n.

Rafael k�nj�ban elmosolyodott, Nemesis mindig is nagyon j�l �rtett a m�gikus dolgokhoz. Annak idej�n a legjobb id�z�k k�z� tartozott, nem hi�ba emelte ki a ganadrisok sor�b�l oly hamar Forr�s. A f�rfi elgondolkodott… Ha akkor m�sk�ppen t�rt�nnek a dolgok, ha apjuk nem ragaszkodik oly g�rcs�sen ahhoz, hogy Nemesis Forr�s tan�tv�nyak�nt k�mkedjen a m�gia anyja ut�n, tal�n nem �r oly cs�f, v�res v�get az Els�k V�rosa. Tal�n akkor Heszperiel sem lenne ott, ahol. Tal�n…

- Gabriellel eg�sz m�s terveim vannak – s�hajtott hosszas hallgat�s ut�n Nemesis. – Tudod, b�ty�m, n�gyeteket legsz�vesebben kiv�reztetn�lek, mint a diszn�kat, de Gabriel m�s… B�r ti, a n�gy felfuvalkodott ganadris, a zugiv�, a gy�gyszerf�gg�, az impotens �s az �tletguru, nem �rdemeltek kegyelmet. Csakhogy valami m�gis visszatart…

- Val�ban? – k�rdezte ironikus felhanggal Rafael. – El�rulod, mi lenne az?

- �nn�n vaks�gotok…

- �rtesz az enigm�khoz, annyi szent.

Nemesis der�sen sz�tt�rta karj�t: - �dv�z�llek a sakkt�bl�mon! – ki�ltott nevetve, majd elt�nt.

A k�vetkez� pillanatban Rafael m�r nyak�hoz kapott, ahol Nemesis k�gy�ja tekergett, majd furcsa ropog�s k�s�ret�ben durva ac�ll�ncc� alakult �t. A n�, k�r�rvend� vigyorral ajk�n, megr�ntotta a l�nc v�g�t.

– �lvezetes lesz a j�t�k, �g�rem… - susogta az arkangyal f�l�be Nemesis, azt�n kez�be id�zett egy t�rt. – A lelkemet k�noztad, ez�rt fogsz te a legjobban szenvedni…

Az arkangyal fel�v�lt�tt az oldal�ba mar� peng�t�l, szeme el�tt �sszefolyt a vil�g, a s�t�t k�ks�g pokoli hom�lyba fordult, de tudta, nem vesz�theti el a l�lekjelenl�t�t. Nem mozdulhatott meg, mert a l�nck�gy�k m�r a v�re �r�lt l�ktet�s�re is vad sziszeg�sbe kezdtek. A hideg f�m v�g�l h�s�t szaggatva t�vozott test�b�l, otthagyva maga ut�n Nemesis aj�nd�k�t, mely bord�r�l bord�ra k�szott egyre feljebb izmain. �rezte, ahogy felaraszol nyaki �t�er�n, v�gigm�szik a szemidegeken, hogy agy�ba f�rja mag�t. V�g�l elt�nt az ill�zi�, s �k �jra Gabriel kertj�ben voltak.

Rafael erej�t vesztve rogyott t�rdre, m�r-m�r h�l�t adott az �gnek, de Nemesis l�ncai felszisszentek. Az arkangyal �rtetlen�l ford�totta f�lelemmel teli tekintet�t h�ga fel�, aki megr�ntotta a v�ll�t.

- A tud�s hatalom.

- Mit akarsz m�g? – ny�gte Rafael.

- Egy csepp v�rt…

A k�gy� t�hegyes foga hirtelen �s v�ratlanul csapott le a f�rfi nyak�ra. Egy pillanatig tartott az eg�sz, azt�n elt�ntek a l�ncok. Rafael elter�lt a gyepen, �s k�d�s szemmel n�zett a n�re, akinek ajk�n ott cs�gg�tt a v�rlop� h�ll�. Fog�r�l skarl�t csepp hullott Nemesis nyelv�re. Az �rul� ganadris megborzongott, ezzel egy id�ben Rafael fej�ben v�gleg eln�multak a haland�k gondolatai. Csend lett…

- �zletet aj�nlok.

Rafael ijedten riadt fel. Nem �rtett semmit, hiszen az el�bb m�g Gabriel kertj�ben voltak, s most itt �l saj�t h�z�nak ajtaj�ban, h�t�t s�ti a h�v�s fal, szem�be szinte belel�g a k�sz�ak�c f�rt�s vir�ga.

Ekkor v�kony ujjak cs�sztak az ujja al�, s az arkangyal �jra farkasszemet n�zhetett Nemesisszel.

- Figyelj r�m! K�z�ld Michaellel, hogy a sakkt�bl�t fel�ll�tottam, a b�buk a hely�n, de a s�t�t kir�lyn� m�g a fagyott id� �rnyai k�zt pihen. A ganadris fiv�rek ereje az eny�m, s�t, a kezemben tartom a Mindens�g Igazs�g�t. Nektek kell d�ntenetek, melyik oldalra �lltok. Ha �t v�lasztj�tok, ellenem harcoltok, s az Igazs�g �r�kre eln�mul. Ha mell�m �lltok, f�ny gy�lhat elm�tekben, �s tal�n �jra szemetek el� t�rulhat a m�lt. D�ntsetek! – Azzal Nemesis sz�rnyakat bontott, indulni k�sz�lt, de Rafael meg�ll�totta.

- Mi lesz Cristie-vel…

- A sorsa m�r elrendeltetett.

- Nem teheted ezt! – �v�lt�tte Rafael az �g fel� t�volod� h�g�nak.

Johann�t az arkangyal hangja �bresztette fel d�lut�ni pihen�s�b�l. A n� sietve rohant az el�szob�ba, remegve t�pte fel az ajt�t, �s r�m�lten sikoltott fel, amikor f�rje eszm�letlen�l d�lt karj�ba.

 

 

Cristie, ha eld�nthette volna, ink�bb nem n�zi v�gig Rafael k�nz�s�t, de a lelk�ben �l� hang v�gre megmutatta az arc�t. Miut�n vissza�rkeztek Gabriel kertj�be, Cristie v�gre szemben�zhetett Nemesisszel, aki ugyan nem volt t�bb anyagtalan szellemn�l, de v�gre el� �llt. Igaz, k�zel sem magyar�zott meg mindent, de �g�retet tett arra, hogy ezt�n nem veszi el enged�ly n�lk�l, �nk�nyesen Cristie test�t. Cser�be mind�ssze egyet k�rt, sz�vets�get. Cristie hosszasan gondolkodott, v�g�l r��llt az aj�nlatra, mivel meglehet�sen �rdekelte a ganadrisok t�rt�net�nek azon r�sze, melyet Uriel valamilyen okn�l fogva kihagyott a mes�j�b�l. Azonban a mag�t Nemsisnek nevez�, hihetetlen sz�ps�g� n� csup�n mosolyra m�ltatta az ifj� angyaltanoncot, de a titk�r�l nem �rult el semmit.

- Ma m�g legyen el�g annyi, hogy sz�vets�get k�t�tt�nk. N�h�ny napja m�g kett� akartam t�rni a lelked.

- Mi miatt v�ltoztattad meg v�g�l az elhat�roz�sod? – k�rdezte gyanakodva Cristie.

- A Mindens�g Igazs�ga miatt – somolygott Nemesis, majd elterelte a t�m�t. – Holnap alkonyatkor elj�n a megm�rettet�sed napja. �n veled leszek, nem kell f�lned.

Cristie m�ly leveg�t vett, azt�n b�lintott.

- Most menj, ugyanis Gabriel nincs olyan �llapotban, hogy visszautas�tson egy olyan aj�nlatot, mely el�tte illegeti mag�t… - Azzal Nemesis semmiv� foszlott.

Cristie most el�sz�r �rezte, milyen az, amikor egy m�sik, �nn�n lelk�t�l oly nagyon k�l�nb�z� szellem kapcsol�dik hozz� - kellemes bizserg�s j�rta �t tagjait.

- Jaj, Gabe, te kis huncut! – hallott meg egy affekt�l�, libab�rkelt�en magas hangot Cristie, mely k�ts�gtelen�l az arkangyal lakr�sz�b�l j�tt.

A l�ny nem engedte, hogy szem�t elbor�tsa a d�h v�r�sl� k�de, nem hallgatott a f�lt�kenys�g alattomos man�j�ra, ink�bb felvetett fejjel indult meg Gabriel h�l�szob�ja fel�…